Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Kapossy János: Kőszeghy E.: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest, 1936. / 313–314. o.

IRODALOM 313 majd sorra veszi a két ostromnak (1684, 1686) a karlsruhei, bécsi, bolognai, klosterneuburgi, vatikáni és budapesti levéltárakban őrzött kéziratos ábrázolásait. Mindenütt megvilágítja a munka keletkezését és rámutat egyes rajzoknak egymással való rokonságára is. Az ostrom utáni időkből az ú. n, Rabattá- és Faust-féle ismertebb ábrázolások mellett több eddig ismeretlen tervrajzot és látképet említ meg, melyeket bizonyára nagy haszonnal fognak felhasználni a Buda XVII—

XVIII. századi helyrajzával foglalkozók. Nagy kár, hogy a szerző nem foglalkozik a témával, mert alapos forrásgyűjtése és kritikája után jelentős eredményeket várhatnánk tőle e források felhasználása terén is, Glaser Lajos. Kőszeghy E.: Magyarországi ötvös jegyek a középkortól 1867-ig. Budapest, 1936. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége támogatásával, XXIV + 408 lap, XXX mümelléklettel, — Közel egy emberöltő fáradhatatlan kutató-gyűjtő munkájának eredménye ez a méreteiben és anyagában egyaránt jelentős, szép kötet. Múzeumi gyakorlat, műgyűjtés és műkereskedelem régóta nélkülözte, a beavatottak, akik tudtak készüléséről, sőt munkájukkal teljesebbé tételéhez is hozzájárultak, régóta várták s hogy megjelent, tudományos kutatás és gyakorlati műgyűjtés számára egyaránt nélkülözhetetlen. Nem szintézis, bár hozzá vezet s beléje torkollik a megelőző évtizedek minden részletmunkája; nem elvi jelentőségű, új utakon járó összefoglalás s mégis világosan láttatja a kutatás eddigi eredményeit s hiányait éppúgy, mint közelebbi teendőit és problémáit. Pozitivista címével és célkitűzésével egyaránt idegen a mai tudományos divatok és jelszavak világában; régibb koncepció megvalósulása a jól bevált német minta nyomán s annak hazai kiegészítéséül. De amit nyújt, — ha a munka természetéből kifolyólag nem is mondható még teljesnek —, nem kevesebb, mint a magyarországi ötvösség egészének corpusa: több, mint kétezer, névben is feloldott mesterjegy céhek és városok szerinti rendben, az egyes városokban folyó műgyakorlat tömör és pozitív adatokon nyugvó történetével, mesterek életének és működésének ismertetésével s néhány ezer műtárgy szakszerű leltározásával, Oly munka, aminő a tudományos gyakorlatban fogalommá szokott válni s amelyet rövidesen úgy is fognak emlegetni: a Kőszeghy. Amikor Kőszeghy Elemér a gyűjtéshez kezdett, a hazai ötvösség történetének rendszeresebb feltárása még a kezdetek kezdetén tartott. Ötvös jegyek gyűjtése, levéltári kutatás és a fennmaradt műtárgyak számbavétele meglehetősen külön utakon járt, egymástól szinte függetlenül és csak ritka esetben jutott el az egyeztetésig, azaz a biztos alapokon nyugvó emlékismeretig. Egyoldalú levéltári kutatás, céhek iratainak feltárása nagy csomó mesternevet hozott napvilágra, amihez egyelőre nem volt mit hozzákapcsolni; viszont nyilvános és ma-