Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 613 kitér a sváb és elzászi területekre is, világos, hogy a vita alapkérdései nem oldódtak meg. Bár nem említi külön, Rudolf egy másik leveléből az is kiderül, hogy majd csak akkor tudja pecséttel megerősíteni a fenti nyilatkozatát, ha az új nagypecsétje elkészül és rendelkezésre áll (als pald das uns gemacht und bereit wird ). 104 A levél alapján arra következtethetünk, hogy ellentétben korábbi ígéretével, csak a császár újabb követelésére volt hajlandó elállni korábbi, főhercegi nagypecsétje használatától. Ráadásul 1362-ben Nagy Lajos is bekapcsolódott a Luxemburgiak és a Habsburgok vitájába.105 Az erről szóló hírt Jan Długosz több mint száz évvel később keletkezett Annales e tartotta fenn, aki részletesen tudósít arról, hogy IV. Károly megsértette Lajos anyját, és ezzel kivívta Lajos király haragját.106 A Długosz által csak bellum atrox nak titulált események háttere mindmáig nem világos. Długosz leírásait és állításait érdemes némi fenntartással kezelni. Az Annales fő célja ugyan is az volt, hogy megteremtse a 15. század végén regionális hatalmi tényezővé vált Jagellók legitimációját az 1386 előtti lengyel történelemben. E tekintetben pedig Łokietek Erzsébet nem pusztán Lajos király nagyhatalmú édesanyja volt, hanem III. Kázmér nővére és Anjou Hedvig nagyanyja, azaz megkerülhetetlen szerepe volt a Jagellók szempontjából. Ettől függetlenül azonban nehezen lehet nem egyetérteni Pór Antallal abban, hogy valami igazságmagja lehetett a történetnek,107 mert Lajos, aki 1360-tól többször is igyekezett összebékíteni Károlyt és Rudolfot, most Budán szövetkezett az osztrák herceggel, és hadsereggel vonult fel Trencsénbe, hogy betörjön Morvaországba. A háború végül elmaradt, és a kialakult feszültséget IV. Károly oldotta fel azzal, hogy feleségül vette III. Kázmér egyik unokáját, Lajos pedig eljegyezte unokahúgát, Erzsébetet Rudolf testvérével, Alberttel. A békülés egyébként IV. Rudolfnak is érdekében állt: 1363-ban ugyanis megnyílott az út, hogy megszerezze Tirolt, melyet családján kívül a Luxemburgiak és a Wittelsbachok is meg akartak kaparintani. Ehhez azonban szüksége volt a császár jóindulatára is. A békeszerződést 1364. február 10-én kötötték meg a felek, a dokumentum két nyelven, latinul és németül íródott. 108 A dokumentumok kiállításán kívül azonban Károly és Rudolf öröklési szerződést is kötött még ugyanaznap. 109 Az öröklési szerződésből Hofgerichts bis 1451. i. m. 202. Az oklevél teljes szövegét lásd Alfons Huber: Geschichte des Herzogs Rudolf IV. von Österreich. Innsbruck 1865. 216. 104 Urkundenregesten zur Tätigkeit des deutschen Königs- und Hofgerichts bis 1451. i. m. Nr. 203. 153–154. Az oklevél teljes szövegét lásd Huber, A.: Geschichte des Herzogs Rudolf IV. i. m. 217. 105 Részletesen lásd Huber, A . : Geschichte des Herzogs Rudolf IV. i. m. 145–192. 106 Ioannis Dlugossii Annales seu Cronicae incliti Regni Poloniae. Tomus IX. Ed. Danuta Turkowska. Warszawa 1978. 313–317. 107 Pór A.: Nagy Lajos i. m. 433–434., illetve a 434. oldalon található jegyzetek. 108 Codex Diplomaticus et Epistolaris Moraviae. Urkunden-Sammlung zur Geschichte Mährens 9. Ed. Vincenz Brandl. Brünn 1875. Nr. 338., Nr. 339. 254–256. Magyarázatát és magyar fordítását lásd Köb lös József – Süttő Szilárd – Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000–1526. Pápa 2000. 137–139. 109 Codex Diplomaticus et Epistolaris Moraviae 9. i. m. 257–259.
