LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Dóka Klára: A Dunánál...: az Országos Vízügyi Levéltár kiállítása a Váci Fióklevéltárban. • 1980. [LSZ 1980/1–2. 279-282. p.]

páció 1823-ban indult meg, befejezése után részletes szabályozási tervek készültek. A Duna egyes szakaszain mederáthelyezésekre, sarkantyúk, párhuzamművek létesítésére került sor, másutt csak partfalak és kisebb árvízvédelmi gátak építésére volt szükség, így az 1840-es években kialakított egységes koncepció után a szabályozási tervek is folyószakaszonként készültek, majd 1895-ben a törvényhozás rendelte el az egész magyarországi Dunaszakaszon a munkák egységes folytatását. A szabályozás irányítására kirendeltségeket, művezetőségeket hoztak létre, illetőleg a kiegyezés után megszervezett folyammérnöki hivatalok vezették a kisebb építkezéseket. Nem maradt ki a Duna szabályozásából a társadalmi segítség sem. A parton élő lakosság hozzájárulásával a védmuvek fenntartására, nyárigátak építésére, belvizek levezetésére vízszabályozó társulatok jöttek létre, amelyek árterei Pozsonytól Győrig, Szentendrétől Budafokig, Csepeltől az országhatárig a Duna mindkét partjára kiterjedtek. A kiállítás első része a Dévény-Gönyü közti szakasszal, a Felső-Dunával kapcsolatos. A sellős, sok ágra szakadt folyón a hajózás szinte lehetetlen volt. A 18. század végén Pozsony környékén kisebb mederelzárásokra került sor, majd a múlt század 30-as éveiben megindultak a komolyabb szabályozási munkálatok. 1831-ben Pozsony és Gutor között, 1837-ben pedig Gutor és Vének között. A folyószakasz egységes szabályozását — Bodoky Lajos tervei alapján — a törvényhozás 1885-ben rendelte el. A munka irányítására létrehozták a Felső-Duna Szabályozási Művezetőséget, amelynek munkáját a századfordulótól a folyammérnöki hivatalok folytatták. Az 1880-as évektől — a hajóút biztosítása érdekében — középvíz-szabályozást hajtottak végre. A munka kritikus szakaszai Ásványnál, Véneknél, Bősnél, Gutornál voltak. 1899-től a Pozsonyi Folyammérnöki Hivatal irányításával Körtvélyes és Vajka között lasvízszabályozás kezdődött, amelyet az egész Felső-Dunán végrehajtottak. A szabályozott meder állandó karbantartást, kotrást igényelt. A folyó két mellékága (a Mosoni-Duna és a Kis-Duna) által közrefogott Szigetköz és Csallóköz ármentesítésére és a belvizek levezetésére az 1890-es években szervezték meg a társulatokat. A Csallóközben két társulat jött létre, a Szigetközi Ármentesítő Társulat pedig 1892-ben alakult. A belvizek levezetésére belvízcsatornákat és szivattyútelepeket létesítettek. Az 1920-as években a Szigetközben azzal is kísérleteztek, hogy a szivattyútelepek a nyári szárazság idején öntözővizet juttassanak a földekre. A Gönyü-Dömös közti folyószakaszon csak kisebb szabályozásokra, partbiztosítások építésére került sor. Ilyen volt például 1912-ben a neszmélyi elzárás és a komáromi rakpart építése. Nem volt problematikus folyószabályozás szempontjából a Dunakanyar sem. A kialakuló üdülőkörzetben a folyópart felé terjeszkedő településeket az 1890-es években a Budapesti Folyammérnöki Hivatal árvízvédelmi szempontból megerősítette, a növekvő hajóforgalom és egyéb víziközlekedés számára pedig kikötőket, kompokat létesítettek. A hajózás és kereskedelem tette várossá a Dömös-Budapest közti Dunaszakasz legnagyobb települését, Vácot is. A fővárosi Dunaszakasz rendezése évtizedeket vett igénybe. 1838-ban Pesten jeges árvíz pusztított. A kiállításon az egyik korabeli lap tudósítását olvashatjuk a katasztrófáról, de megtalálhatjuk azokat a terveket is amelyek nyomán a szabályozás az 1870-es években megkezdődött. A munka során elzárták a Soroksári-Dunaágat, hogy a jégtorlódá-280