LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Kiállítások - Bendefy László: A magyarországi földmérés története egy kiállítás tükrében. • 1976. [LSZ 1976/2–3. 247-253. p.]
Itt említjük Kreybig Lajosn ak ugyan egysíkú szemlélettel készült, de mindenképpen úttörő talajtérképeit, valamint Sümeghy Józsefnek a Tiszántúlt bemutató korszerű geológiai felvételeit. A topográfiai és turista térképeket is több kiválóan szép lap képviselte. Történeti értékű közöttük a Magas Tátrának 1897-ben Bécsben megjelent szines térképe. (A legelső olyan térképe ez a Tátrának, amely a csúcsokat megbízható magasságmérések alapján tünteti fel.) Külön csoportot alkottak a légitérképek. Itt sajnálatos hiányérzetünk támadt. A légi fotogrammetria történetében világviszonylatban élenjáró Schlein Antal bécsi meteorológusnak 1905. szept. 6-án Pozsony városáról és környékéről 7000 méter magasból, léggömbről készített fényképe. Ennek alapján állapították meg, hogy a vonatkozó 1 : 75 000-es térképlapon a pozsonyi téli kikötő és a Duna oroszvári ága hibás. Ugyancsak hiányzott a Duna-Száva torkolatról nem sokkal később magyar repülők által készített légi felvétel is. Ezek a korai és nagyon jól sikerült.felvételek többet mondtak volna, mind a Heyde-gyárnak a Hugershoff-féle autokartográffal végrehajtott felvételei az 1930-as évekből. Neogrády Sándorn ak az 1926-1938 közötti években készített régészeti célú légifelvételei is nagyobb figyelmet érdemeltek volna. Európai viszonylatban is úttörőnek minősülő kezdeményező volt e téren. Szamos szép, régi és ujabb atlaszt láttunk a kiállításon; igy az I. Rákóczi György tulajdonában volt Mercator-atlaszt; a neves Homann-mUhely 1731. évi világatlaszát; a Münster-cég "Cosmographia Universalis"-át, egy 1737. évi bécsi atlaszt Mikoviny "Nova Regni Hungáriáé Delineatio... " cimű, 1735-ben készült térképével. Elismerést váltottak ki a Kartográfiai Vállalat Ízléses kiállítású és jól szerkesztett magyar és idegen nyelvű világ- és történelmi atlaszai; nem különben az 1937-es kiadású, ma is nagyra értékelt ATI Kisatlasz. Hiányoztak azonban a legkorszerűbb tematikus atlaszok, mint például az Állami Földtani Intézetnek Schmidt Eligius Róbert szerkesztette, valóban világhírű "Magyarország vízföldtani atlasza" (1963) az Országos Meteorológiai Intézetnek Kakas József szerkesztette, két kötetes "Magyarország éghajlati atlasza" (1965-1968). Még inkább meglepő, hogy a VITUKI-nak immár 19 folyónkról közel 30 kötetben megjelent Vizrajzi Atlasz-sorozata teljesen elkerülte a rendezők figyelmét, noha hazánk régmúlt és napjaink mezőgazdasági viszonyait befolyásoló tényezők közül kétségtelenül az ország vízrajzának változásai vannak az első helyen. Végül a gazdag tárgyi anyagról kell szólnunk. A hazai földmérés legrégibb irott emlékeit a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat két páratlanul szép hasonmás kiadású könyve: Lossai Péter 1498. évi, illetve Pichler Kristóf 1563. évi munkái, valamint SzombathelyiBejiedlek rudasmester 1525 körüli mérnöki tevékenységére vonatkozó oklevelek térkép-másolatai képviselték. Elénk érdeklődést keltett a ma legrégibbnek ismert magyarországi telekkönyv a lékai uradalom catastrumát főúri birtokosai: Nádasdy Tamás , majd Ferenc , illetve Esterházy Pál nádor parancsára a XVII. századtól kezdve vezették. Az első kataszteri térképek mellett az 1856-1860-as évek régi telekkönyveit is láthattuk. (Megjegyezzük, hogy a dunántúli térség leges legrégibb telekkönyveit a római agrimensorok vezették a leszerelt légionistáknak: az itt megtelepedett veteránoknak kiosztott földekről. Ezekből azonban egyetlen példány sem maradt fenn.) Az "Institutum Geometricum" első éveiből származó mérnöki oklevelek mellett a "Mérnöki Intézet" tanárai által irt első tankönyvek töltötték meg néhány szekrényét. 252
