Lapok Pápa Történetéből, 2019 (1-6. szám)
2019 / 5. szám - Szóváthy Lajos
nézték felszerelését, berendezését és figyelték Szóváthy Lajos tanítási és nevelési eljárását. Jó gazda lévén már ifjúkorában - hisz maga költségén és emberségéből tanult - a mezőcsáthi álláson megtakarított pénzecskéjével külföldi tanulmányútra kelt, Ausztriába, Bajorországba, Würtembergbe, Badenbe és Svájczba meglátogatni ott a nagyobb városok tanintézeteit, sőt Svájczban a falusi iskolákat is a szorosabb értelemben vett népnevelés tanulmányozása végett; megjelent az egyetemi előadásokon, a közép-, polgári és ismétlő tanórákon s így a tanítás szellemével és módjával megismerkedett; szervezeti szabályaikat, tan- és leczketerveiket pedig megszerezte. Itt ismerkedett meg a hazánkban később érvényesített tanítási módszerekkel: így tanulta a classicus nyelveknek az anyanyelvvel párhuzamos módszerét, a szépírás, az előadás, a fejbeli gyorsszámolás, a történelem, a földrajz rajzolva tanításának, a természetrajz és természettan tanításának módszerét. Baselban, Freiburgban, Neufchatelben, Neuvilleben, Genfben, Bemben Zürichben a leányiskolákat látogatta meg, azután Münchenen át Bécsbe ment a protestáns theológiai facultásra. Itt kapta vocatióját a máramarosszigeti ev. ref. lyceum tanári állására P. Szathmáry Károly helyére, ahol hat éven át az I-VI. osztályig minden tantárgyban tanított; bevezette a testgyakorlást, létesített tomahelyiséget, megnyitotta a tanuló ifjak és joghallgatók olvasóegyletét, azaz átalakította ezt ifjúsági önképzőkörré, melyhez könnyebben férhetett fegyelmezésével és czéltudatos irányításaival. Kilencz évig volt már gymnasiumi tanár, amidőn 1871. október havában a sárospataki állami tanítóképző intézethez a természettudományok és szám-mértan rendes tanárává neveztetett ki Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter által, innen 1876-ban az igazgatói teendőkkel megbízott rendes tanári minőségben helyeztetett át a máramarosi állami tanítóképző intézethez, innen előbb a lévai s egy év múlva a losonczi állami tanítóképzőhöz tétetett át igazgató-tanári minőségben bold. Téfort miniszter által, ki szívére kötötte: „ Csak jó, hazafias tanulókat neveljen! ” Losonczon nevezte ki őt Csáky miniszter állami iskolalátogatóvá, itt szervezte a községi polgári leányiskolát, itt lett a „Vármegyei Nemzeti Intézet” tiszteletbeli tagjává, valamint véleményadójává a magyar nyelv és beszéd tanítása körül szerzett érdemeikért jutalomdíjazandó elemi tanítók ajánlásában; kőrútjaiban tanította a tanítókat tanítani; megfigyelte a tanítók magyar nyelvi oktatását, létesített nép- és ifjúsági könyvtárt, népkaszinót, olvasókört s a Gönczy-önképzőkört. Tizenkét évi igazgatósága után, munkásságának közepette, Nógrád megye közigazgatási bizottságának remek fölirata daczára is Csáktornyára helyezte őt át Csáky Albin miniszter, onnan pedig 1896-ban, dr. Wlassics miniszter Pápára, az újonnan felállítandó állami tanítóképző intézet igazgatójává, itt teljesítette a szervezési munkákat 3 évig az úgynevezett régi kollégium, a pápai főiskola régi épületében, hol valamikor Deák Ferencz, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kerkápoly, Eötvös tanultak és 2 évig az újonnan felépített gyönyörű palotában, melyben a tanítás és intemátus berendezését lázas tevékenységgel siettette. Pápai m. kir. áll. tanító-képző intézet Mindent, amit tudott, tapasztalt és elért, e kedvencz intézetében igyekezett megújítani, meghonosítani és győzelemre juttatni, nem gondolva azokkal az akadályokkal és nehézségekkel, melyekkel az ügy természeténél fogva a körülötte és fölötte lévőkre való tekintettel megküzdenie kellett; munkásságának teljében, váratlanul lepte őt meg a túlvilágra való utolsó hívás, mellyel e földi élet harczai befejezvék, mielőtt még fáradozásainak gyümölcsét élvezhette volna; kötelességeinek, hivatásának jó teljesítésének tudatában nyugodtan szunnyadt át az örökkévaló hazába, ki különben jobban, mint bárki, meg volt győződve a világ egyik leghíresebb nevelő-tanítójának, Semecának, a jelmondata igaz voltáról: „ Semmin sem tudok csodálkozni! ” „Nil admirari! ” Nem volna teljes a kép, melyet e ritka férfiúról festeni próbáltunk, hogyha tanítási és nevelési elvei egynehányáról említést nem tennénk! 1188
