Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága
zúra Magyarországon talán sohasem volt annyira szigorú, mint az ezt követő években. Egy kezdetet és valaminek a végleges elmúltát jelentette ez a két színházi este. Hölgyeim és Uraim! A fentiekben szerettem volna összefoglalni a Jókai család irodalmi munkásságát, Jókai Mór fellépése előtt és után. Az előadás elején felvetett kérdésre adandó választ ezek alapján ki-ki eldöntheti maga. Véleményem szerint Mikszáthnak abban igaza van, hogy a Jókayak nem játszottak lényeges szerepet a megye életében, és ami az irodalmi munkálkodást illeti, csak Jókay József volt az, aki bebizonyíthatóan foglalatoskodott mindkettővel és hagyott nyomot maga után. Jókai Mór fellépésével egyidejűleg és az után Jókai Mór testvérei mellett a következő generációk tagjai között számosán voltak olyanok, akitől nem volt idegen az írás mestersége. Természetesen közülük senki sem hasonlítható ahhoz a világirodalomban is elegáns helyet elfoglaló, zseniális íróhoz, aki Jókai Mór volt. Egyszerűen túl magas a mérce, hogy a többiek teljesítményét vele mérhessük össze. Részlet Jókay-Ihász Lajos visszaemlékezéseiből (Zsidómentési kísérlet 1944-ben) „Egy vasárnapi napon éppen ebédeltünk, szól a telefon. Apám odarohan a telefonhoz, és hát ott beszélget egy darabig, mi közben ettünk, aztán visszajön, olyan furcsán elgondolkodva csendben marad, és akkor végül azt mondja, hogy a püspök telefonált. Mi azt hittük, hogy Medgyaszayról van szó, aki volt a református püspök és Pápán székelt. És akkor anyám kérdi: „Nahát, és mit akart Medgyaszay?” Mire azt mondja apám: „Nem Medgyaszay volt, a veszprémi püspök.” Veszprémben ekkor Mindszenty volt a püspök, és apámmal és másokkal is közölt egy zsidómentési tervet. A nagyobb gazdaságok kérjenek nyári mezőgazdasági munkára zsidókat, azokat ott helyezzék el, etessék, itassák, lássák el és hát ők végezzenek mezőgazdasági munkát. Az volt az ötlete, hogy ezeket esetleg nem deportálják, mert hát kint vannak szétszórva vidéken és a németeknek azt lehet mondani, hogy ezek, kérem szépen, máris dolgoznak mezőgazdasági munkán, ezeket nem kell elvinni Németországba. Szóval apám gondolkodott, de neki azt is megmondták, hogy a Zsidótanáccsal kell érintkezésbe lépni, azok állítják össze ezeket a csoportokat. Apám felhívta Kaikor [?] Ignácot, és tényleg, ez megtörtént. Azok, akik őrizték a pápai gettót, beleegyeztek abba, hogy szabad onnan ilyen zsidó csoportokat kiengedni. Hát kocsikat küldtünk, mert a közlekedés az kocsin ment: nem volt autó, meg teherautó, vagy miegymás. És hát megérkezik három kocsinyi zsidó. Mind szakállasak voltak, ortodoxok voltak. Volt közük egy rabbi, volt köztük egy sakter. A sakter az, aki a kóser vágásokat csinálja, és megkóserizálja az ételt. Hát hányán dolgoztak? Harminchatan jöttek összesen. Ezek között volt hét fiatal férfi, aki tudott ún. munkát végezni. A baj már mindjárt az elején elkezdődött, amikor kisült, hogy ezek közé az ortodox zsidók közé becsempészte magát az egyik Bakonytamási Lang fiú. Ez egy fiatalabb fiú volt, aki azonban ahelyett, hogy ott maradt volna ahol kellett volna neki lennie, állandóan mászkált, Bakonytamásira is, és ott hencegett, hogy „hát itt vagyok, a Jókay engemet kihozatott a pápai gettóból”, stb. Szóval ez meglehetősen rossz volt nekünk és persze meglehetősen rossz volt a többi zsidónak is. A zsidókat szépen beletelepítettük az üres tiszttartó lakásba, mely Pálteleken állt, kaptak mindenféle holmit, amivel tudtak főzni, azt már nem tudom, hogy disznózsír helyett olajat kaptak-e, de lehet. Hatan, mert a Lang gyerek ugye nem csinálta, jelentkeztek munkára. Hát ezek sohasem dolgoztak, különösen nem mezőgazdaságban. A vasvillát úgy fogták, hogy az embernek elállt a lélegzete, hogy mikor fogják egymást leszúrni vele. Kapálni, kikapáltak mindent, a saját lábukkal együtt. Végül kitaláltuk azt, hogy jók lesznek majd a virágmagoknál, gyomlálni, meg leszedni a virágmagot. Hát ezt nagyon szerették, ezt tudták is csinálni. De viszont ott az volt a baj, hogy Hathalom az országút mellett feküdt, és azon meg állandóan járkáltak a németek. Történt aztán egy érdekes eset, amit sosem fogok elfelejteni. Apám azt mondta nékem, hogy a zsidó sakterral menjek ki a birkanyájhoz, és ott a sakter válasszon ki egy birkát, amit aztán levághat és kóserizálhat, és így lesz birkahúsuk a zsidóknak. Hát így is történt. Elhívtam a saktert, kimentünk a birkanyájhoz, ő a birkát 937
