Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 4. szám - Dr. Ács Anna: Emlékbeszéd Jókai Mór Pápa Város díszpolgára halála évfordulóján
A következő nap viszont mintha javulás látszott volna az írón. Visszanyerte eszméletét, csupán fejfájásra panaszkodott. Az ágyát körülvevő családtagjaival, orvosaival, Korányival és a hozzá csatlakozó háziorvossal beszélgetni kezdett és szokásos szelídségével, humorával így jellemezte helyzetét: ,, Milyen jó dolgom van, konyakkal, szamorodnival gyógyítanak! Dehogy kelek fel egyhamar!” A doktorok, Jókai forró testét hűsítendő, ecetes vízzel mosatták a mellét. Ő ekkor is tréfálkozott velük, frissen, üdén, szellemi képességei teljében. Közben gyakran megszólalt az érdeklődőket jelző lakáscsengő. Jókai láthatóan örült az őt övező figyelemnek. Aztán déltájban a királyi kabinetiroda vezetője látogatott el Jókaiékhoz, kérve a családot, hogy a királyt telefonon vagy levélben folyamatosan értesítsék az író egészségi állapotáról. Ekkor még azt remélhették, hamarosan meg fog gyógyulni. Újságok sora hozta közleményeit, tudósításait Jókai betegségéről, főoldalon, szenzációként, ezzel is növelve sajtótermékük eladhatóságát. Hiába, a sajtó mindenkor nagyhatalom és képes sajátos marketing eszközökkel élni. A május 5-e hideg, szeles idővel köszöntött be. A király már kora reggel telefonon érdeklődött Jókai felől, aki álmatlan éjjel után már hat órakor ébren volt. Ápolóját arra kérte, nyisson ablakot, friss levegőre volt szüksége. A zsebóráját is magához kérte, hogy figyelemmel kísérhesse az idő múlását. Türelmetlenül várta a napfelkeltét, aztán olvasni szándékozott. Könyvesszekrényéből saját művét, A lőcsei fehér asszony című regényét vetette elő. Ezt a művét is színpadra akarta átdolgozni. Ám rövid lapozgatás után a könyv kiesett erőtlen kezéből. Viszont nem veszített kedvéből, így szólt az őt körülvevőkhöz: „ Oly jól érzem magám, hogy akár dolgozni kezdhetnék. Nagy tervek járnak a fejemben. ” Délután is sok látogatót fogadott, köztük komáromi „emberét”, azaz a neves komáromi családból származó Beöthy Zsolt irodalomtörténészt, az MTA tagját. Hosszan beszélgetett vele, mintegy magát biztatgatva, mondván: leszünk mi még vidámabban is. Örömmel számolt be vendégének a király iránta való kedves érdeklődéséről. Amint Beöthy távozott, álomba merült, csak este hat óra körül ébredt. Ekkor már gyengeségről panaszkodott és ismét ablaknyitást kért. Megkérdezték tőle, nem zavarja-e az utcáról beszűrődő zaj. Dehogy bánt - felelte mosolyogva, hiszen az az élet, s az élet szép. Majd bekérte a felőle érdeklődők névjegyeit, átnézte azokat nagy figyelemmel és látható örömmel. Nyolc órakor orvosai újra megvizsgálták és ők már tudták, közel Jókai halála, bár az író semmi fájdalmat sem érzett. A tüdő- gyulladás helyébe hirtelen mellhártyagyul- ladás lépett. Orvosai gyors konzíliumot tartottak majd visszatértek a beteghez. Megdöbbenve vették észre, milyen hatalmas változás ment végbe Jókai arcán néhány perc alatt. A mellhártyagyulladás pillanatok alatt kiterjedt, a halál szinte kiült az író arcára. Korányi rögtön odafordult Jókainéhoz és halkan figyelmeztette: Tartsa magát, most erős legyen! Jókainé rögtön odasietett férje ágyához. Hogy vagy, édesem -, kérdezte tőle. Jókai talán még hallotta a kérdést, de válaszolni már nem volt képes. Elvesztette az eszméletét majd bekövetkezett a szívbénulás. Korányi Frigyes már a halál beálltát állapíthatta meg. Vége! Bele kell törődni - szólt a hozzátartozókhoz. A Pesti Napló, a kor egyik legnépszerűbb s legnagyobb példányszámú lapja tudósította ekként olvasóit Jókai Mór haláláról, nyilván kissé kiszínezve a történteket. Jókai életrajzírója, Mikszáth Kálmán kissé másként fogalmazott. Én inkább neki hiszek, mert Mikszáth rögvest az író halála után nekikezdett a regényes biográfia írásának s kikérdezte Jókai családtagjait, barátait, ismerőseit, hogy müve hiteles lehessen. Mikszáth leírása szerint, amikor május 5-én este a betegszoba órája elütötte a kilencet, Jókai hozzá igazította a maga zsebóráját és letette az éjjeliszekrényére. Hallgatta még egy ideig, hogy jár-e, aztán a fal felé fordult. Aludni akarok, mondta halkan, s elaludt örökre. 702
