Lapok Pápa Történetéből, 2004

2004 / 5-6. szám - E. Csorba Csilla: „Egy birodalom láncszemei” - a Jókai-hagyaték története

nul hosszú az köztéri szobor létrehozása körüli hely - és pénzkereséssel együtt járó huzavona, így halála után csak 17 évvel, 1921-ben kap méltó emlékszobrot Jókai. Síremlékére - ki hinné ezt el 1893- ban - még tovább kell várni, többek közbenjárására végre 1929-ben, halálának 25. évfordulóján tisztelik meg egy maradandó temetői emlékkel. A szoborra és a sírra történő gyűjtéssel egy időben folyik a Petőfi Ház közadakozásból való létrehozásának több éves procedúrája. S bár Jókai fiatal korától nagy figyelmet fordított az írói emlékhelyek kérdésére, az ereklyék tiszteletére, a Bajza utcai Petőfi Ház megnyitásakor, 1909-ben még csak a „testvércsillag”, Petőfi emlékének áldozva sikerül az épület földszinti helyiségeit gazdagon berendezni. Bár 1847-ben ő maga írja lelkesen, hogy „Schillernek házát a weimari tanács egészen újra építteti ... úgy rendeztetik el minden, miként Schiller életében volt s emlékek és ereklyék mind ide lesznek helyezve”, számára, aki egyenes ági leszármazott nélkül hal meg, s tárgyi-szellemi hagyatéka egy egységet képezve szállhatna a nemzetre, nem adatik meg, hogy az utókorra oly nagyon odafigyelő író az életvitelét, munkamódszerét, ízlését és igényeit jól tükröző lakásának pontos mását továbbörökítse. Halála után a kedvezőtlennek ítélt második házassága körüli viták nem csendesedtek, a vádaskodások nemcsak utcai pletykákban, hanem nyomtatásban is megjelentek. Felesége származása, feltételezett szívtelensége, anyagi érdekeltsége, szándékos kegyetlenkedései a szóbeszéd és a bulvár-rovatok témái, s mindez elhomályosítani látszott a korábban „magyar irodalom mózesi tűzoszlo- pának”, apostolának, a „képzelet országa hatalmas uralkodójának” nevezett író fényét és érdemeit. Egy jó évtizeddel előbb Mikszáth szavaival „Soha még írót úgy nem dicsőítettek, csak éppen, hogy Te Deumok nem voltak a templomokban, csak éppen a harangok nem zúgtak a tornyokban”, s ennek az ünneplésnek következménye volt az a felbuzdulás, amely már Jókai életében múzeumot kívánt teremteni. Jókai kiadója, Révay Mór János szerint maga a közoktatásügyi miniszter tett ígéretet a Jókai-lakás interieurje berendezési tárgyainak és a jubileumra kapott ajándékoknak az egyesítésére egy múzeum megnyitása érdekében. E gondolat fogant meg akkor is, amikor a Párizsi világkiállításról 1901-ban hazatértek az ott bemutatott Jókai-szoba kellékei a Grand Prix-t nyert 100 kötetes sorozattal, festménnyel, szoborral. Ekkor - friss házasként - Jókai nem akart megválni megszokott környezete darabjaitól. Révay Mór szerint az író halála után a Bajza utcai házat előbb Jókai Múzeumnak szerették volna szentelni, ahol az emeleten - ahol korábban lakott is - az író tárgyi környezete kapott volna helyet, míg a földszinten a Költők házát valósították volna meg. „Mindenki egészen természetesnek tartotta, hogy a Bajza-utcai kis palota és annak Jókai által lakott szobái - úgy ahogy vannak, azzal az előkelő ízléssel berendezve - minden időkre meg fognak maradni mindenestül a század elejéről való íróasztallal, amelyen Jókai dolgozott, a nevezetes bőr karosszékkel, amelyen Jókai ült, a régi szép bútorokkal, mozaik szekrényekkel, a híres tulipános ládával, a Jókai-művek befogadására készített remek könyvtárszekrénnyel, a jubileumi bizottság által készített Thék-féle emléktárgyszekrényekkel, a nagy tintatartóval, a magyar nők által készített nagy művészi szőnyeggel, ...becses régiségekkel, régi fegyverekkel, vázákkal, ritka edényekkel, azzal a híres csigagyűjteménnyel, melyen oly gyakran legeltette a szemeit, mely őt külön kis regény írására inspirálta, a falakon levő családi és irodalmi vonatkozású képekkel, Jókainak magának a legnagyobb művészek alkotta arcképeivel, a magyar művészek által készített Jókai-albummal, a legjobb magyar festők legjava munkáival, Jókai szobrai486