Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 1. szám - Adatok a két világháború közti pápai huszárok életéből
csak az őrvezetői fizetést kapja, majd később, mikor meglett az anyagi fedezete, akkor kaptam meg a valóságos tizedesi rendfokozatot. A következő időkben akadtak izgalmak is. A továbbszolgálók egy részét leszerelték, s az sem volt biztos, hogy én bent maradhatok. Egy Mohai nevű tiszt, aki nagy jóakaróm volt, mindent megtett azért, hogy maradhassak, így meglegyen a kenyerem. Akkor olyan állapotok voltak, hogy nem lehetett elhelyezkedni. Legfeljebb részesaratónak mehettem volna/'11 Az első és a második világháború közti korban csak az lehetett altiszt, vagy ahogy később nevezték, tiszthelyettes, aki Jutáson tanfolyamot végzett. Ez kétéves volt, de a tehetséges tisztesek gyorsított módon egy év alatt elvégezhették. Főként a fiatalabbakat tartották ott két évig. Erről az iskoláról hiteles képet ad Bertalan Gyula tiszthelyettes, aki ott végzett. Emlékezésében síkre száll azon vád ellen, hogy ott durvaságra, brutalitásra nevelték a jövendő tiszthelyetteseit: „Közben a katonai szolgálat ideje megváltozott. Az öt hónapból egy év, két év, majd végül három év lett. 1934. szeptember 1-vel Jutásra kerültem. Ekkor állt át a jutási altisztképző iskola a négyéves tanfolyamról kétévesre. Egyszerre hívták be a létszámot. Az oda bevonulóknak egy része mindjárt másodéves lett, vagyis két éves anyagot végzett el egy év alatt. A fiatalabb korosztály a kétéves tanfolyamra került. így ment Jutáson egészen 1944-ig, csak akkor történt valami változás. Ott az élet szigorú volt, kemény volt, de aki szorgalmasan tanult és becsületesen elvégezte a munkáját, annak nem volt problémája. Az elitebb alakulatokra: a lovasságra, tüzérségre, híradósokra egyáltalán nem volt jellemző a durvaság. A gyalogságnál inkább akadt egy-egy durva szolgálatvezető. A kiképző tisztekre csak a 11 Lásd 2. Bertalan Gyula tiszthelyettes legjobbat tudom mondani. Egyikükre név szerint is emlékezem: Variházy Oszkár, a 2. gyalogos iskolaszázad parancsnoka. O lett később a Budai Önkéntes Ezred parancsnoka. Vele kapcsolatban személyes élményem is volt. A háború végén én a demokratikus hadsereg 1. hadosztályának vezérkari irodájában voltam irodavezető Pápán. Variházy ezredes ekkor Szergény környékén volt elhelyezve, s ő gyakran bejött Pápára a parancsnokságra. Itt azonnal megismert, s kedvesen elbeszélgetett velem a régi jutási időkről. Jutáson a tisztek mind kifogástalan emberek voltak. Mondom. akadt egy-két durva tiszthelyettes, főként a régiek, a k.u.k. hadsereg volt altisztjei közül, de egészében ott nem nevelték durvaságra az embereket."1“ Más lehetőség is volt a honvédségen belül továbbképzésben való résztvételre. Ezek közül az egyik a sportoktatói tanfolyam volt. Aki ezt elvégezte, azt az alakulatánál a reggeli torna vezetésére, sportfoglalkozások szervezésére használták fel. Bertalan Gyula, akit közben őrmesterré avattak. a következőkben foglalta össze ezzel kapcsolatos emlékeit: „Avatás után Jutásról mindenki visszakerült csapattestéhez. Én is visszajöttem Pápára. Az alakulattól a Toldi Miklós Sportoktatói Iskolába kértek egy főt. Rám esett a választás. Ez az iskola januártól szeptemberig tartott, és Pesten volt. Voltaképpen az iskola kétéves volt. de aki nem akart a honvédségnél sportoktatóként elhelyezkedni, az egy év után visszatérhetett csapattestéhez. Ott minden sportot tanítottak, az atlétikának minden ágát, vívást, tornát, sízést, s mindegyikből vizsgázni is kellett. Én nem törekedtem a kétéves tanfolyam elvégzésére, én a lovaglást szerettem legjobban, ebből akartam eredményeket elérni. Sikeresen levizsgáztam és hazatértem Pápára. A Pesten tanultaknak nem sok hasznát vehettem. 12 Lásd 2. Bertalan Gyula tiszthelyettes 269
