Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-15 / 9. szám
10, KRÓNIKA 1959 Szeptember tozhatott “moszkovitává”, mert tudata alatt hordozta szláv származását. Ama történetírók közé tartozik ö, akik “szocialista” szemüvegen nézték a múltat és mindent, ami magyar volt, rossznak, rozogának ítélték, mint pl. többi közt Jászi Oszkár, Ágoston Péter, Kunfi Zsigmond, úgy kürtölték a “történelmi szociológiát”, mintha ők találták volna fel a spanyol viaszkot. És a szerző ezek javára elítéli ifjúsága tanulmányait: “A belénk gyökerezett bombasztikusán nacionalista történelmi faisifikációt”. Ezen megállapítása ellen tiltakozom a XIX. századvégi és a XX. századi, 1945-ig tartó magyar gimnáziumi történelemtanítás nevében, de jogom van tiltakozni az egész nemzet névében is, mert alapos nemzetgyalázást követett el általa a szerző. így járnak azok a túlbúzgók, akik agyonmagyarázzák az igazságokat. A szocialista írók modem követelményekkel léptek fel a múlt korszakaival szemben: modern veretű érték-egységgel mérték a rég-múlt eseményeket, s így hamis történelmi szemléletet nyújtottak, ők hamisították meg a történelmi körképeket, nem a nemzeti érzésű tankönyvírók. Annál súlyosabban megbántotta volt hazafias tanárai — nevelői — szellemének az emlékét igazságtalanul, mert még vastag betűkkel is szedette helytelen vallomását. Remélem, hogy felvilágosításaim után megszólal a szerző lelkiismerete és megbánása jeléül a Krónika legközelebbi számában visszavonja jól meg nem fontolt kiszólásait. ★ Előadtam a “Habsburg-kérdés” modern és magyar szempontú állását nagy általánosságban. Ámde nem hagyhatok figyelmen kívül néhány részletkérdést sem. A szerző Fráter Györgyöt ‘le-szegény-barátozza’. Mit szólna hozzá, ha valaki fölényeskedő eljárásáért “le-szerencsétlen-flótásozná” őt? Magyar Bíboros Hercegprímás volt “György barát”: korának elismert nagy államférfia, a romlott “machiavellista” idők romlatlanul önzetlen magyar patriótája, aki aszkéta életmódja mellett nagy kincset gyűjtött a töröknek Magyarországból való kiűzetése végett. Mi lett ebből a kincsből, hova, kinek a kezébe jutott, hiszen a török nem tudott róla? És ezt a szentéletü papot I. Ferdinánd “Habsburgházbeli király pribékjei meggyilkolták. Ez Ferdinánd “egyenes tilalmának ellenére” történt volna? Utyeszenics Martinuzzi Fráter György: Mátyás király fiának, Korvin Jánosnak a neveltje, az ősi nagy magyar ideálokat hordozta keblében. Tudjuk, hogy ezen ideáloknak volt irányozva a tőr, amely kioltotta nemes életét. A magyar történelem nagy mártír-főpapja, akárcsak Mindszenty József, a mai bíboros hercegprímás, bár eltérő viszonyok között. A motívumok azonban, amelyek meghatározták sorsukat, azonosak. További kirívó állítása, hogy a “bolsevizmus félig-tatár”. Miért nem mongol? Vannak, akik azt az álláspontot vallják, hogy az “orosz-bolsik” mongolok. Ha ez igaz, miért nem az angolok, vagy oroszok ragadtak fegyvert ellenük? Miért a mongol-fajú népek: a baskirok, az üzbek nép, a yakutok, a “sing-yangi” tatárok, a finnek és a magyarok? Legutóbb pedig a tibeti nép. A bolseizmus minden irányú rabszolgaság, e népek pedig a minden irányú ^szabadság hívei: a mongolfajú népek az egyéni szabadságot többre becsülik az aranynál és az emberi méltóság hordozói voltak mindenkor. Gondoljunk csak Attilára, Kublai kánra, a török szultánokra, vagy Árpád apánkra! Gondolatzavarban leledzik a szerző. Talán öszszetéveszti őket Marxszal, Engelsszel, Leninnel és Sztálinnál és Kruscsevvel? Sztálinban volt mongol vér: georgiai, azonban neveltsége “moszkovita-orosz”. A bolsevizmus a szülőapjára, Marxra hasonlít elsősorban. A bolsevizmus semmikép sem minősíthető tatárnak, még félig sem, hanem félig nemzetközi, félig pánszláv-orosz társadalmi jelenség, ami vagy “nemzetközi”, vagy “pánszláv” világuralomban fog végződni, hacsak sarokba nem szorítják a keresztény és másfajta szabadságápoló népek “viribus unitis”. ★ Újabban számításból szeretnek hivatkozni Kossuthra a “legitimista” berkekben is. De mint sok egyéb érvelésükben, úgy itt is mellémagyarázás formájában. Kossuth törvényes úton akarta biztosítani hazája számára a szabadságot: épp azért a Márciusi Ifjúság beavatkozása Petőfivel az élén, kínosan hatott rá Pozsonyban. Később is kitartott a törvényes álláspont mellett, csak akkor gondolt detronizálásra, amikor biztossá vált, hogy jön az orosz Ausztria támogatására. Meg van írva az “Irataim”-ban: “Nagy emberek nagyot tévednek” — Deák Ferenchez címezve, természetesen a “kiegyezésre!’ vonatkozik. Továbbá: “Az osztrák sassal együtt fogja elégetni Európa a magyar trikolort is” — jövendölte bölcsen és sajnálatos jóslata beteljesedett Trianonban. Élete vége felé, tehát kb. 25 év múlva, a 67-es kiegyezés után csupán oly értelmű nyilatkozata olasható az “Irataim”ban, hoffy a változott európai viszonyokhoz képest javára válik Magyarországnak az Ausztriával való preszonál-űnió. Valóban Kossuth mindig hazája javát nézte: nem adta át magát politikai gyűlölködésnek. “Tempora mutantur et nos mutamur in illis”. Magyarán: “Csak az ökör következetes”. Befejezésül még egy komoly megállapítást kell tennem. A kalandozások kora óta kétségtelenül létezett állandó német “animozitás”: a tömegben német “magyar-gyűlölet” Magyarország irányában. Ez “belegyökereztetett” a német származású Habsburgokba is. A német “magyar-gyűlölet” felújult a “Hitlerkérdés” idejében, amikor nemcsak a dunántúli svábok, hanem a bajor, s egyéb németek is azt tartották, amit Lagerdorfban (Augsburg mellett) hallottam az úton: “A magyart mind be kellene fullasztani most is a Lech^ folyó vizébe!” A “Lechmezei csatáról” volt u.i. köztünk szó. Ámde már ez is a múlté. Nem ábrándos szerelemből, hanem a magyarság helyesen felfogott állam-érdekéből restaurálnunk kell a Habsburgházat, mint ahogy IV. László királyunk támogatta Rudolf császárt, és a XVIII. századbeli magyar köznemesség “Vitam est Sangvinem”-et szavazott Mária Teréziának. LÁZÁR JÓZSEF Trianon Dr. Dobolyi Lajos: “Modern keresztény világrend” című cikke, mely az idén júniusban jelent meg, csak részben fedi álláspontomat. Főképp szerkezetileg hibás, mert hangsúlyát a keresztény világrendre helyezi és ezáltal külpolitikai problémánk — Trianon — elsikkad, helyesebben elhomályosul a sorok között. Csaknem egy évvel ezelőtt megírtam már a KRÓNIKÁ-nak, hogy a világ szerencsétlenségének, nemzetünk szenedésének kórokozója Saint Germaine és Trianon békediktátumai voltak! Pregnánsabban magamat akkor így fejeztem ki: St. Germaine a Monarchia szétrombolásával ledöntötte Európa tartó oszlopát, Trianon pedig Magyarország feldarabolásával mozaik államocskákban teremtette meg az erőtlenséget és gyűlölséget! Kreáltak egy “légüres folyosót”, melyen keresztül előbb Hitler, s véle a fekete söpredék, s aztán Sztálin, a diadalmas gonoszság száguldhatott végig! (A “légüres folyosó” kifejezést dr. Dobolyi is használja.) A Páris környéki gyűlölség agyhasadásban jelentkezett. Senki sem látta a ‘jövőt’ s mindenki megfeledkezett Európa egyensúlyáról, a pángermanizmusról és pánszlávizmusról! De megfeledkeztek Magyarország történelmi érdemeiről és a világ egyetemében Isten által rendelt hivatásáról is! Trianon a világ legnemesebb és legártatlanabb nemzetét hasogatta szét. A harácsra éhes vad haramiák Pozsonyt, Kassát, Munkácsot, Beregszászt, Kolozsvárt, Szabadkát, Temesvárt, Fiúmét és “Burgenland”-ot rabolták el tőlünk. Véres tivornyát táncoltak egy elalélt nemzet testén, s “kis-entente”-ban tömörültek — ellenünk! Igen, mert Trianon aljas gesztusokkal mutatta meg a világnak, hogy hogyan kell “jutalmazni” a “máséból” ! De előbb sségven-bélyeget sütöttek homlokunkra! HÁBORÚS BŰNöS-nek helyegeztek. S minden aljasságnak ez volt a “jogforrása”! Vajon igazán háborús bűnösök voltunk? Ott valahol a bécsi Burgban még ma is megtalálhatók gróf Tisza István, felelős magyar miniszterelnökünk kijelentései, aki Magyarország nevében Szerbia megbüntetését semmiképp sem akarta “háborúval” megoldani! Sőt, tiltakozott ellene. De ettől eltekintve is, — a Monarchia szervezetében Csehország éppenúgy háborús bűnös lehetett. Az, hogy két “légiója” átállott, inkább gyávaságot, mint demonstrációt jelentett, s önmagában nem mentesítette az országot! A “Pittsburgi Paktum”, ez az aljas, puccs-szerü svindli pedig igazán nem lehetett jogcím egy történelmi és érdemteljes ország feldarabolására. Vagy vegyük magát az egyént. Te, vagy én, vagy mi mindnyájan felelősek, vagy bűnösök voltunk ebben a háborúban ? Nem! Semmiképpen nem! Ennek a háborúnak mi csak áldozatai voltunk! (Lásd a Brest Litovsk-i, vagy Bukarest-i békét, különösen az utóbbit, mely élénken bizonyítja, hogy mi gondolatban sem óhajtottunk területi hódításokat!) Sokat írhatnék a “Gyulafe‘hérvári Kongresszusáról, Trianon kulissza-mögötti machinációiról, a szerbek féktelen délszláv agitációiról, de most egyebet kell tennünk. Minden magyarnak éa minden emigráns sajtónak Nagy:" Magyarországért kell harcolnia! Gúzsba kötött és vasfüggönnyel elzárt árva Hazánk ma külpolitikát nem teremthet! Ez az emigráció kötelessége! És most itt térek vissza ahhoz, hogy dr. Dobolyi Lajos cikke szerkezetileg miért hibás! Nem lehet kül- és belpolitikát egy fazékban forralni. Ha ezt tesszük, kotyvasztás lesz belőle, ami egyenlő az élvezhetetlenség fogalmával. Minekutána dr. Dobolyi is megállapította, hogy a Páris-környéki diktátumok Közép-Európában “légüres folyosót” teremtette, — anélkül, hogy ennek meritumába merülne, — rátér a ránézve fontosabb “belpolitikai” problémára. Arra, hogy a kommunizmus legyőzetésével fel kell készülni “a világ elrendezésének új megalapozására! Az új alapozásnak iránya, bárhogyan fontolgatjuk a kérdést, csak keresztény alapon történhetik meg, nem történhetik másképpen!” E kérdéssel most foglalkozni nem kívánok és vitatkozni sincs szándékom. De meg kell ál-Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ; MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York
