Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1913-09-20 / 38. szám

VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez 38. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. szeptember 20. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Fömunkatársak : Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZ030SZLAY SÁNDOR. Érmellék Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhiclon minden szombaton dél­után, a „Közérdek11 melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér, Émihályfalva. Hazafias nevelés a népiskolában. Irta: Kemény Károly. Tanítók és tanulók aranyszabadsága, a nagy vakáció véget ért. Megnyíltak az elemi tudományok tág csarnokai. A ta­nulni vágyó gyeimeksereget nagy szere­tettel, örömmel fogadtuk és kipihent, friss erővel, fokozott lelkesedéssel megkezd­tük az embernevelés magasztos mun­káját, Mi magyar tanítók a múltban is is­mertük édes hazánk iránt tartozó szent kötelességünket, a jelenben nagy lelkese­déssel, igazi hiva'ottsággal és magasztos pályánk iránti szeretettel neveljük minden jóra, szépre és nemesre a gondjainkra bízott ifjúságot és a jövőben is mindent elkövetünk, hogy az őseink vérével meg­szentelt, nagy harcok árán kivívott s ne­künk örökségül hagyott hazánkat, ezt a tejjel és mézzel bővelkedő bus Kanáánt igazi bölcseséggel, az erények sokaságá­val és bonpolgári kötelességeink teljesí­tésével, a jólét és virágzás tetőpontjára juttassuk. A szocializmus által felvetett társa­dalmi kérdések nem fognak bennünket eddigi közhasznú munkásságunktól elte­relni s mint a múltban azonképpen a jövőben is főfeladatul tekintjük a nem­zeti nevelést és a fajszeretet ápolását. A magyar tanitó hazáját hévvel sze­reti, nemzeti eszmékért lelkesedik, fárad­hatatlan munkás, a nemzet valódi nap­számosa, aki oltárt emel a hazaszeretet­nek az ifjú nemzedék szivében. Édes hazánkat úgy ismertessük meg a tanulóval, hogy bele élje magát a ma­gyar nép életébe, lelkét, szivét, eszét hassa át a nemzet jelene és múltja. Szerettessük meg mindenekelőtt a magyar nyelvet, a magyar földet és iro­dalom nagy alakjait, a magyar dalt és a magyar nemzeti léleknek mindennemű megnyilvánulását, ügy ismertessük meg tanítványainkkal a haza földjét és nem­zetünk történelmét, hogy büszke legyen magyar születésére. Ezért rendezzünk al­kalmas időben földrajzi kirándulásokat és vonzó képekben ismertessük hazánk szépségét. Mondjuk el nekik, hogy milyen termékeny, áldott, minden természeti szépségben bővelkedő ország, a mi édes hazánk és tüntessük fel úgy, mint a leg­szebb tündérországot, amelyről már ko­szorús költőnk Petőfi Sándor megírta: „Ha a föld az Isten kalapja, akkor ha­zánk a bokréta rajta.“ A hazaszeretet érzelmét nagyban ápoljuk és fejleszthetjük hazafias iskolai ünnepélyek megtartása által. Egy szépen sikerült hazafias ünnepség kitörtilhetetlen nyomot hagy a gyermek keblében. Sza- valtassunk el ilyenkor tettre buzditó, lel­kesítő, a nemzeti nagyságot dicsőítő ha­zafias költeményeket, melyek a gyermek lelkét megragadják és meleg honszere­lemre buzdítsák. Hazafias ünnepélyek al­kalmával lelkesedik leginkább a gyermek a nemzet elhunyt nagyjainak dicső em­lékei iránt. Tanítsuk a történelmet igazi lelkese­déssel, hogy tanítványaink lássák, érez­zék s leolvassák kipirult arcunkról, hogy velük érezünk s lelkesedünk, midőn a hősök küzdelmeiről és diadalairól be­szélünk. Ha vidékünkön történeti neve­zetességű helyek, vagy szobrok vannak, vezessük őket oda s ott a helyszínén mondjuk el nekik a hozzájuk fűződő eseményt. A hősök példái elhatározó be­folyást fognak gyakorolni kedélyvilágukra és lelkűkre. Á fősulyt nem a képző, ha­nem a nevelő irányra helyezzük. Erős, szilárd és tántoríthatatlan jellemeket kell nevelnünk. Nevelésünk és tanításunk ál­tal törekedjünk odahatni, hogy növendé­keink a hazáért dolgozni, fáradni, szen­vedni és ha kell még életüket is felál­dozni képesek legyenek. Tanítsuk a gyermeket arra, hogy jo­gait és kötelességeit megérteni és teljesí­teni tudja; hogy ne csak szóval, hanem tettekkel szeresse a hazát és folyton szeme előtt lebegjen a nagy költő e négy szava: „A haza minden előtt.“ Kedves Kartársak! Magyar tanítóság: Munkára fel! Tegyünk meg minden lehe­tőt, hogy a gondjainkra bizott gyermekek érzelemben, szivben, gondolkozásban és cselekvésben magyarokká és hü fiai meg leányai legyenek a hazának és nyugodt lelkiismerettel, boldog öntudattal elmond­hassuk : „Édes hazánk megtettük mindazt, amivel Érted tartozánk.“ Elárverezett nagybirtok. Érmihályfalva társadalma igaz sajnálko­zással értesült a múlt héten arról, hogy a Nagy Ákos-féle baratóhegyi hatalmas bér­gazdaságot elárverezték. A sajnálkozás a végrehajtást szenvedő huszárőrnagynak szólt, akit lelketlen emberek vittek bele különféle spekulációkba, úgy, hogy a tönk szélére ju­tott. Tetőtől-talpig igazi ur Nagy Ákos. El­sősorban gavallér és katona, aki nem értett az üzlethez. Érmihályfalva szomszédságában, Barantó- hegy községben,volt a hatalmas birtoka és kastélya Nagv Ákos huszárőrnagynak, aki a debreczeni lóversenyeken is részt vett min­dig kitűnő lovaival. Pár év előtt a birtokon nagyszabású be­ruházásokat eszközölt. Szeszgyárat alapított és más gazdasági intézményekbe fektetett be óriási összegeket, amelyek nem hozták meg a kívánt eredményt. A mostani rossz gazdasági viszonyok következtében rendkívül terhes kötelezettségeit nem tudta rendezni s igy történt, hogy mindenfelől perelték. Vé­gül is az ősi birtok dobra került, potom pénzért, 510 ezer koronáért vették meg az ingatlanokat a minap, melyet az uj tulajdo­nosok parcellázni fognak. Nagy Ákos huszár­őrnagy a múlt héten költözött ki barantó- hegyi kastélyából. Mint értesülünk a birtok megvételére hét utóajánlat érkezett be és pedig Dr. Kovács Dezső Nagykároly, az Érmellóki Egyesült Takarékpénztár és Hitelbank továbbá több pénzintézet részéről, tehát újabb árverés lesz. Személyi hir. Dobozy Kálmán főszolga­bíró szabadságáról visszatért és átvette hi­vatala vezetését. Az érmihályfalvai járásbíróság. Járás­bíróságunk felállításának kérdése befeje­zett dolog. A legilletékesebb helyről vett informát'ónk szerint, már elkészült a ja­vaslat, amely az Érmihályfalván 1914. évben felálfita odó járásbíróságról szól és azt a legközelebbi ülésszakon be is ter­jesztik a képviselőház elé. A javaslat sze­rint a biróság 1914. évben állítandó fel Érmihályfalván, úgy, hogy működését szeptember 1-én meg is kezdhesse. Me­leg szeretettel, őszinte hálával üdvözöljük mindazokat a férfiakat, akik közreműköd­tek a biróság felállításának kérdésében: Ezek között elsősorban vármegyénk sze­retet alispánját Fráter Barnabás urat, aki atyai jóindulattal vette kezébe és pártfo­gásába Érmihályfalván évtizedes küzdel­mét és hatalmas szavait felemelte a leg­illetékesebb helyen is, annak teljesítése érdekében. Másodsorban tolmácsoljuk Ér­mihályfalva és vidékének őszinte háláját Dobozy Kálmán föszolgabirő ur előtt, aki mint a járás igazi atyja, mindenkor ha­talmas szószólója volt a kérdésnek és kizárólag neki köszönhető az, hogy az il­letékes legfőbb tényezők figyelme Érmi­hályfalva felé fordult. De elismerésünket kell kifejeznünk Jakab Rezső főjegyző ur előtt is, aki lankadhatlan szorgalommal kezelte évek hosszú során át a biróság ügyének kérdését és minden évben meg- megujuló felterjesztésével igyekezett a község lakossága óhajának érvényt is szerezni. Irodaáthelyezés. Dr. Ekker B. Jenő ügy­véd, irodahelyiségét Gaszner gyógyszertár épülethelyiségéből Spi'auer Frigyes állatgyó­gyász házába, — igy tőszomszédságba he­lyezte át. Elöleges színházi jelentés. Alulírott, mint a vármegye területének kdtuszminiszterileg ki­rendelt színigazgatója tiszteletteljesen tuda­tom, hogy harminc tagból álló operett, dráma és vígjáték társulatommal rövid idő múlva, hétfőn megkezdem szini előadásaim soroza­tát. Sziutársulatom névsora: Műszakai sze­mélyzet : Krasznay Ernő, igazgató-főrendező. Makay Elemér, operett-rendező. Kovács Sán­dor, vigjáték-rendező. D. Nagy Kálmán, nép- szinmü-rendező. Pusztay Béla, titkár. Hegyi János, ügyelő, Borsos Irén, súgó. Szabolcsy Emil, főkellékes. Kenéz András, diszmester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom