Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-08-17 / 33. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 33. szám. Érmihályfalva—Székelyhídi 1912. aug. 17. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatrsak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Mi lesz a Járásbírósággal? Érmihályfalva nagyközséget közel egy évtized óta az „Érmellék gyöngyé“-nek hívják. Hívják pedig azért, mert vezetö- férfiainak ügyhuzgalma, a lakosság áldozatkészsége két évtized alatt a sárfészek, igénytelen náddal fedett faluból egy. virágzó nagyközséget teremtett. Azonban nemcsak maga a község fejlődött rohamosan, de a lélekszám is megszaporodott, amennyiben az utolsó 10 év alatt 8000-re emelkedett az ér- mihályfalvai polgárok száma. Ennek a virágzó nagyközség összes lakosságának egyedüli vágya, óhajtása az, hogy járásbíróságot és adóhivatalt kapjon. Ezért kérelmez már évek hosszú sora óta, ezért deputációzott, ezért hozott meg minden áldozatot arra nézve, hogy további fejlődésének ezen alapkövét is megszerezhesse. Felajánlott ingyen telket, ingyen épületet a biróság céljaira, melyre ígéretet kapott ugyan, de a biróság felállítása elmaradt. így van ez a kérdés már évek óta, anélkül, hogy a sok Ígéret közül — amelylyel a vezetőséget és a lakosságot több oldalról biztatták — valaki egyet is beváltott volna. Es Érmihályfalva polgársága várt türelemmel és várja ma is a sok elhangzott ígéret beváltását. Bennünket is, akik évek óta teljes buzgalommal szolgáljuk a város érdekeit, megnyugtattak ezen Ígéretek s bízva az elhangzott Ígéretekben, türelemmel vártuk azt, hogy mikor kezdik lerombolni az érmihályfalvai községháza ódon, düledező falait, hogy felépüljön helyére a diszes, uj, modern községháza, amely helyet adjon a. járásbíróság és kir. adóhivatal helyiségeinek. Talán várnánk mi is még mindig türelemmel évek hosszú során át, ha biztos adataink nem lennének arról, hogy ha a város vezetősége ezúttal minden lehetőt el nem követ arra nézve, hogy ezeyi jogos kérelme és óhajtása teljesittes- sék, az érmihályfalvai járásbíróság kérdése anélkül, hogy meg is született volna, egyszer s mindenkorra felveheti a néhai nevet. Az igazságügyi minisztériumban ugyanis elkészültek azok a tervezetek, melyekben ki vannak jelölve azok a helyek, ahol az 1914-ben életbelépő uj polgári perrendtartással szükségessé vált járásbíróságok fel lesznek állítva. Ezekben a tervezetekben — teljesen megbízható forrásból nyert értesülésünk szerint — Érmihályfalva neve nem szerepel s igy bizonyos, hogy az igazságügyi minisztérium ezidö szerint tervbe sem vette az érmihályfalvai járásbíróság felállítását. Már pedig, ha az uj törvény életbeléptetésével az érmihályfalvai járásbíróság kérdése nem kerül megoldásra, úgy remény sem lehet arra nézve, hogy évtizeden belül egy újabb szervezés keretében Érmihályfalva járásbirőságot kapjon. Hogy a minisztériumban nem volt senki, aki ezt a kérdést az illető szak- referens meleg pártfogásába ajánlotta volna, bizonyltja az, hogy az ügy ma is együtt kezeltetik a nagykárolyi törvényszék ügyével, amely tudvalevőleg — az ádáz politikai viszonyok miatt — teljesen a feledés homályába merült. A székelyhídi járásbíróság építkezése — amelynél egyáltalán figyelembe sincs véve az, hogy a munkamegosztás esetleg beállhat — szintén azt bizonyltja, hogy a minisztériumban nem foglalkoztak komolyan az érmihályfalvai járásbíróság felállításával. És most, az utolsó órákban, amikor alig pár hét választ el attól, hogy a járásbíróságok felállításának kérdése a parlament elé kerüljön: előtérbe tolul az a kérdés: nem lehetne-e segíteni a helyzeten ? Nézetünk szerint igen ! Tessék küldöttséget szervezni, akik a kerület képviselőjének vezetése alatt viláTÁRCZA. A ?,4§“-érti Irta: H. Kovács Zoltán. — Utánnyomás tilos. — Este tiz óra körül járt már az idő, amidőn Betyár Gábor nagy, erős öklével megütötte a csárda asztalát és azt mondá a véle szemközt ülő Mélás Sándor cimborájának: — Hát testvir, csak azir is, mi fogunk nyerni. — No csak ne hidd te azt, mer a szuci- lizmusnak már nagy ereje vagyon, — felelt Mélás — egy alacsony, tömzsi szőke bajuszu, harminc éves ember s poharát fenékig kiitta. — Az ördög bújjék a ti szucilizmustokba, hiszen tik el akarjátok adni a hazát. Hazaárulók vagytok, Sandri. A negyvennyolcasok mi vagyunk, a jó magyarok! — válaszolt Betyár a harminckét éves magas termetű, göndör hajú, fekete szemü-bajuszu negyvennyolcas s erős, széles mellét ütögette beszéd közben, amely dongott, mint az üres hordó. Vitatkozásuknak hangját a szomszéd asztalnál felcsendült követválasztási nóta nyomta el. Betyár és Mélás rövid ideig szótlanul ültek egymással szemközt, aztán ők is dalolták a többiekkel: Majd letörjük szarvát Annak a nagy urnák, Hogy ne parancsoljál a magyarnak. Éljen ! Éljen ! Éljen a nemzet, Éljen a hon ! * Másnap délelőtt a községháza udvarán mintegy háromszáz főnyi tömeg várakozott zuzmarás, verőfényes téli napon, a szociálista képviselőjelölt által elmondandó beszédre. A várakozók között volt Betyár és Mélás is. Azt mondja Betyár a mellette álló Mélásnak : — No tesvir, ha ajelölt kedvem szerint fog beszólni, akkor én is szucilista leszek. — Hát csak hallgasd meg; — de Mélás többet nem mondhatott, mert nyilott a tanácsterem ajtaja s a szuciálista követjelölt elvtársaival együtt kilépett s felment az udvaron a részére fölállított hordóra. (No hát csak derik szál ember, bár hogy hijják is. Jól meghizott Pesten. Ez is fog egy csomót hazudni, — mondogatták az atyafiak, mielőtt a jelölt mázsás, sötétbarna ember belefogott volna a programmbe- szédjébe.) Szólt pedig következőleg a jelölt, öblös hangon, széles gesztusok által kisérve a beszédjét: — Kedves szeretett polgártársaim 1 Édes magyar testvéreim! Mélységes megdöbbenéssel tapasztalom, hogy az én jó magyar népem, a tudatlanság homályában tesped. A népet, azt az istenadta dolgos magyar népet nemsokára az iszonyú magas adó fogja elnyelni 1 (Ugyanekkor a jelölt alatt beszakadt a hordó s ő nyeletett el s lett általános kacagás.) — Kolosszális skandál, — mondogatta a jelölt, amidőn a hordóból kimászott. — Hozzanak kérem valami asztalt, amin folytatni fogom beszédemet. Az asztal előkerült s a jelölt sztentori hangon folytatá: — Kedves polgártársam 1 Minekelőtte a tulmagas adó okainak fejtegetésébe kezdenék, kénytelen vagyok önöknek, mint müveit, okos embereknek a bibliára vonatkozólag is nyilatkozni. Kérem szépen, én nyíltan, őszintén, férfiassan kijelentem önöknek azt, hogy a bibliát már a mai időben okos embernek olvasni nem érdemes, mert a biblia az embert elbutitja . . . — Abcug 1 Le vele! Hogy mondhat már ilyet 1 Nem érdemes ezt meghallgatni 1 Gye ■ rünk innen emberek ! — kiáltott közbe Betyár. KOMCK fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a legjutányosabb árak mellett, ÍIEKMECEM. Telefonszám 701. Gyár és főüzlet: Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. ____
