Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-10-12 / 41. szám
2 közérdek 1907. október 12 mazásával s összesen 10 duzzasztó művel. A csegék helyei a tolnai holt Dunánál, Agárd- nál, a medinai hid előtt, a borjádi hid alatt, a szeDtlőrinczi hid előtt, a pálfai hídnál, a Czincza patak beömlése alatt, a íitu pataknál Ozorán, a K.-Koppány torkolata előtt, végre a Sió kivezetésénél a Balatonnál lennének. Az összes költség 4.478.808 korona, vagyis kilo méterenként 89.980 kor. 85 fillér. Ehhez azonban hozzá jön vagy a tolnai holt Duna költsége, 1.071,360 korona, mi által a kiadás 5.550,168, vagy ha a szekszárdi csatornával kombináljuk, akkor ennek 2.28o,30 < kor. költsége. Ebben az esetben az V. terv- ' módozat összes költsége 6.500,000 korona, vagyis valamennyi között ez a legolcsóbb. Mindenik módozatnál lehetséges Szék- szárdnál a főcsatornából a vasutig külön medenczeszerü kiágazással közelíteni meg a várost. De ily medencze tervezése nincs benne a költségelőirányzatban. Ez — későbbi feladat, az összes érdekelteknek a kiválasztandó tervmódozathoz képest hozandó határozata szerint. Ha pedig az évi kiadásokat tekintjük, a legolcsóbb terv kivitelére, beleszámítva a tőketörlesztést, fenntartást évi 443,918 kor. szükséges, vagyis 06 fillér szállítási dij mellett 596.798 tonna évi forgalom. Ha már most a csatornán szállítható anyagok közül kiemeljük a nekünk nagyon is hiányzó terméskövet, az épületekhez való követ, az utak számára való bazaltkövet, valószínű, hogy már ezek fedezik a szükséges forgalmat. Ennyit a tervekről. És most lássuk, bogy azok közül melyik a legkivihetőbb. Olcsóságánál fogva mindenesetre a legutolsó jöhet legelőször számításba. A fő azonban az, hogy Szekszárd érdeke el ne hanyagoltassék, mint például annak idején a zsákvasut létesítésekor, s az ostoba módon, garasoskodva Szekszárdtól jó távol épített mostani Sió csatorna kiépítésénél, amely ha annak idején közvetlenül Szekszárd alatt létesül, már ezerszeresen kifizette volna magát, s e mellett lehetővé tette volna Szekszárd csatornázásának előbb- utóbb megoldandó kérdését is. Az tehát most reánk, de meg vármegyénkre nézve is a legfontosabb életkérdés, hogy vagy a szekszárdi különcsatorna, vagy legalább a me- denczeszerii kiágazás a többi munkálattal egyszerre, kiépüljön. De bármelyiket létesítjük is, a tolnai holt Dana hajózhatóvá tétele is elkerülhetetlen. Szekszárdon, Tolnán, Eaddon és Pakson csak úgy lendíthetünk valamit, ha a rettenetes, vagy az éppen semilyen vasúti állapot megszüntetésével, olcsó vizi összeköttetéssel segittink rajtuk. A mi kevés vasutunk van, úgy is a legnéptelenebb vidékeken fut keresztül s mivel a viz még nagyon sokáig, sőt talán örökre a „jövő útja“ marad, itt az ideje, hogy a vizen szerezzük vissza azt, amit hibás vasúti politikánk révén a szárazon veszítettünk. Megyei gócz- pontok teremtése, nagyobb városok, községek gazdasági és kereskedelmi kapcsolatával, egymáshoz közel hozásával lehetséges. Rajta tehát, mozduljunk meg a 12-ik órában. Csak kezünket kell kinyújtanunk s miénk lehet a dús falat. A mi helyi érdekünk, amint kimutattuk, annyira országos érdek, hogy ha csak valami kis érdeklődést mutatunk, alig pár évre már létesülhet is e fontos viziut. A kezdeményezés, az érdekeltség- összehozása első sorban Tol na vármegye törvényhatóságának és Szekszárd városának lenne sürgős feladata. Ország- gyűlési képviselőink tehát sokkal jobban cselekednének, ha a véres kard körül hordozása helyett ezen a téren is nem oly irányban indítanának mozgalmat, hogy a vármegye közgyűlési termét csupán csak a saját pártállásuknak megfelelő emberekkel töltsék meg. Zárjuk ki e falak közül az oda nem való pártpolitikát, de csináljunk ott helyes gazdasági, tehát — magyar politikát. Mert nem az a lényeges, hogy az uj választásoknál ki lesz az alispán, főjegyző, kik lesznek a főszol- gabirák, de az, hogy minden téren bátor, becsületes, gondolkodni s tettre kész katonák álljanak őrt a bástyafalon. — A harcz csak most kezdődik. Aránk következő 10 esztendő gazdasági eredménye fogja eldönteni, hogy Magyarország- csakngyan lesz-e, vagy csak — volt . . . B. Október 6. Alsónyékén. Alsónyéken október 6-án Szabó Károly országgyűlési képviselő, református lelkész, nagyon szép isteni tiszteletet tartott. A 13 vértanú emlékére először szép könyörgést mondott, azután gyönyörű prédikáczió- ban magyarázta meg híveinek a 13 vértanú kitartását és hazaszeretetét, úgy, hogy többen könnyesen hallgatták magas szárnyalásu I beszédét, áldva azok emlékét, a kik a haza boldogságáért haltak meg. Végül ismét szép | könyörgést mondott Dunaföldváron. A dunaföldvári polgári leányiskola nö- | vendékei október 6-án fényesen sikerült gyász- I ünnepéllyel adózták az aradi vértanuk emlé- | kének. Az ünnepély műsora ez volt: 1. Meg- ! nyitó beszéd. Tartotta: Németh Olga igaz- 1 gató. 2. Chopin. Gyászindulója „Bm“. Előadta: Kohoul Margit polg. isk. tanítónő. 3. Október 6. Irta: Ábrányi Emil. Szavalta; Itátkay Aranka III. o. t. 4. Gyászének. Kloss Károly tói 2 szólamban. Énekelték az. intézet növendékei. 5. A hazáról. Petőfi Sándortól. Szavalta: Vastag Mariska IV. o. t. 6. Hazám iljusága. Irta: Ábrányi Emil. Sza- | valta: Halász Jolán IV. o. t. 7. Szózat. Vörösmarty-Egressy. Énekelték az intézet növendékei. Ezen sikerült ünnepély rendezésével az alig egy hónap óta fennálló intézet fényes tanujelét adta életképességének. Dunaföidvár közönsége teljes bizalommal tekint a jeles tanerőkre bízott gyermekek szel- j lemi kiképeztetése elé. Hogy Németh Olga | igazgató saját költségén a négy osztályú intézetet felállította, a mai kor követelményeinek j megfelelőleg mintaszerűen berendezte s nem riadt vissza semmi nehézségtől, ennek nemes- I ségét, igazi nagyságát most már megértette 1 az volt, hogy utána megy és visszahozza, j De később szinte meggyülölte magát ezért j a gondolatért. Elkeseredetten nézett a dolga után. Anna szótlanul ült a Budapest felé robogó gyorsvonat első osztályú fülkéjében. Kivüle még egy fiatal házaspár volt ott, akik vidáman csevegtek egymással. Dél volt, mikor beértek a keleti pályaudvarba. Az úti társak kiszálltak, a férj hordárért kiáltott. Az asszonykának egy kibontott hajú szőke j kis baba kapaszkodott a nyakába. — Anna bérkocsiba ült és az apja lakására hajtatott. Az ezredest nem találta otthon. A mostohaanyja fogadta, nagy csodálkozva. Anna elmondott mindent. A végén j sírni kezdett. — No hallod, — vigasztalta az ezre-’ desné — azért igazán ne sírj. Látod, mondtam mindig, hogy ez lesz a vége. Mindig olyan nyers volt hozzád, édes, kicsi leányom. Ne törődj vele, ha megunja, majd eljön érted. Becsülje meg az ilyen szép asszonyt, nézze meg az ember! Nem ismered mamám, ha azt hiszed, hogy eljön, mondta az asszony csendesen. j Kis idő múlva megjött az apja. Lármás jó kedvvel fogadta a lányát, de mikor megtudta, hogy összeveszett az urával, méregbejött. — Hát micsoda gazember az, hogy igy gorombáskodni mer az én lányommal ? Az asszony bement leánykori szobájába. Odaült az ablakhoz és hosszan nézett ki a szomszéd liget sötétzöld orgonabokraira. Délután három asszony vendége jött az ezredesnének, három kincstári hölgy, akik igen meg voltak lepetve, hogy" Annát itthon találták és nyájas rosszakarattal érdeklődtek, hogy meddig marad ? Este Csengeyné sokáig sirt a sötét kis szobájában. Reggel felé elaludt és azt álmodta, hogy otthon van a pusztán. A vadgesztenyésben ült és vajas kenyeret kent az urának . . . Bejött a szobalány. A reggelijét hozta. Az ablak alatt csengettek a villamos kocsik. * „Kedves Anna: — irta Csengey a feleségének — meg vagyok győződve felőle, hog\T értesítesz, miféle szándékkal utaztál el ma hajnalban ? . Aszerint fogok intézkedni, hogy mit felelsz. Leveled holnapután a reggeli postával várom. Jenő“. Gondolkozott egy kicsit, aztán oda irta a neve elé: „szerető urad“. * — Anna, irt Jenő! —jelentette az ezredesné és odaadta a levelet. Az asszony remegő kézzel nyúlt utána. „Kedves Anna!“ — olvasta és köny rezgeti a szemében. A szivéből valami édes érzés áradt ki egész valójába. A mostohaanyja csodálkozva nézett be hozzá délután. — Mit csinálsz itt annyi ideig? Jönnek Sándorék ? Az asszony előtt levélpapír volt, a kezében toll. Az ezredesné föléje hajolt, aztán elnevette magát. A levélpapír fele már tele volt írva egyetlenegy szóval. Fel sem tekintett, fénylő lázas szemekkel irt és az ajka nyitva volt a forró vágyakozástól: „Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek . . Megczimezte az urának. trolin SmeU az ÍIr*gy»t (« 1 testsóljrt, teti a kMOféat, rllaSíkot, éjJaH Tüdöbetegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkaf „Hóeke“ eredeti esomageUul. W. HeVaaaa-La Reeke A Ce. Basel (Jrijt), ßß Roche*' KapheM ened naMetn ■ gySfyncftanfe- Mi. — Alt Iftgenkint 4.— koroWa t
