Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-10-05 / 40. szám

2 közérdek iy07. október 5 De az épen a magyar hibája, hogy hiúságát akkor sem tudja le­vetni, midó'n nagy czélokért küzd. Mutatja az aradi két szobor is, hogy akkor is, midó'n hazafias kegyeletbó'l hatalmas szobrot emel a hó'sök emlé­kének, akkor is mellékczélokra gon­dol : hadd ékesitse az a szobor a vá- j rost magát, hadd bámulják meg az idegenek a városnak nevezetességét.! 1 Igen, keressük a külsőségeket akkor is, midó'n hazafias kötelességet teljesi- tünk. A sallang, a czifraság elvakit bennünket, hogy sokszor nem is gon­dolunk a lépyegre. Fő az imponál ás, kerüljön bármibe Hányszor látjuk közéletünkben, hogy az igazi érdem­nek, a munkás honszerelemnek félre kell vonulnia, szerényen meg kell húzódnia egy sarokban; elismerés rit­kán éri, hisz sokszor nincs is érzéke { a környezetének az igazi érdem iránt. Akár az egyszerű obeliszk ott az aradi vesztőhelyen. Ellenben a frázis utat talál a piacz kellős közepébe, a nagy hangot messzire hordja a szél, a stréber- ség fölfelé tör, az imponálni tudó külsőségnek rengeteg sok bámulója akad. Hivalkodik a hazaszeretet, kér­kedik az érdem, sőt a honfibánat is sokszor csak hatásra vadászik. " S ez nincsen rendjén. Október hatodikának más a tanúsága; e nap J a belső ember értékére tanít meg ben­nünket, a tettekben, nem pedig sza­vakban nyilvánuló honszeretetre, az áldozatra, kész és nem a kérkedő hazafi- ságra. E nap arra tanít bennünket, mikép. kell élnünk azért a hazáért, melyért halni nem féltek az aradi ! vértanuk. E nap emléke arra lelkesit bennünket, hogy szeressük fajunkat, nyelvünket, szokásainkat, s hogy kiki a maga körében tegyen meg mindent, ami a magyarság megerősítésére ve- j zethet. Ez a valódi hazafiság, ez méltó j tisztelete a hősök emlékének, ez vigasz- j talásunk. ha fájón rezdül lelkünk húrja annak elgondoltára, hogy hány nemes éltet ontott ki e napon a zsarnokság hóhérjának véres keze. Ez az érzelem bearanyozza a vesztőhely egyszerű emlékoszlopát s a magyar nemzet pan­teonjává avatja azt a helyet, melynek mostani egyszerűsége bántó ellentétben áll azzal a magasztos tragédiával, mely lejátszódott rajta. A csendes, de mun­kás és az áldozattól soha vissza nem riadó hazafiasság: ez járja át lelkün­ket, valahányszor eljárunk nemzeti hőseink sirlakához, hogy a régi fény­nél uj szövétneket gyújtsunk. A pénzügyminiszter és a drágaság. A m. kir. pénzügyminiszter a vármegye alispánjához az élelmiczikkek folyton emel­kedő árának alább szállítása s a drágulás enyhitése tárgyában igen fontos rendeletét intézett: A rendelet szerint: az eürópaszerte ta­pasztalható áremelkedés hatásán kívül a drá­gulás indokai oly termelési belforgalmi, helyi, piaczi és egyéb viszonyokban gyökereznek, melyeknek megszüntetése, vagy legalább eny­hitése módunkban áll. Az ezekben rejlő ba­jok orvoslására annyival nagyobb súlyt kell fektetnünk, mert keresetf’orrások feltárásában s a munka díjazásában más, előrehaladottabb államokkal lépést alig tarthatunk s igy a megélhetési viszonyokat kell olcsóbbá tenni Ezen kérdés megoldására helyhatósági, ré­szint kormány és törvényhozási intézkedések teendők. A helyhatóságok ebbeli tevékeny­ségének irányítását külön intézkedésnek tartva fenn, ezúttal az alispán közreműködését a kormány és törvényhozás részéről teendő intézkedésekre nézve kívánja a miniszter igénybe venni. A kormánynak közelebbi fel­adata az, hogy a már e tekintetben telt előző tanulmányok és adatok alapján administrativ utón, s a mennyiben jogkörét túlhaladja: a törvényhozás felhatalmazásának kikérése után megtehesse azon intézkedéseket, melyek a kivitel és a belforgaloin irányítása, termelési, helyi és piaczi viszonyok rendezése, közve­títő kereskedelem szabályozása stb. tekinte tekben szükségesek arra, hogy az élelmi czikkek áraira csökkentőleg hassanak. Mivel e czél elérésére nemcsak egyes általános és rendszeres intézkedéseket kell tennünk, hanem az okszerű intézkedések egész sorozatát kell kimeríteni, felhívja a vármegye alispánját, hogy a rendezett ta­nácsú városok polgármesterei meghallgatásá­val jelölje meg mindazon intézkedéseket, me­lyek a törvényhatóság jogkörén túl a kor­mány, vagy törvényhozás részéről lennének megteendők, hogy különösen az elsőrendű szükségletet, főleg a kevésbé vagyonos nép­osztályok élet szükségletét képező élelmi czikkek ára normális keretekbe szorittassék. A közönséges hu<, baromfi, tojás, liszt, fő­zelék, zöldségek, burgonya, zsir, szalonna, tej és vaj és tüzelő anyagok áraira kivan különös súlyt fektetni, továbbá felhívja az alispánt, hogyha a kereseti viszonyok javí­tása s a lakásbérének olcsóbbá tételére is külön intézkedést tart szükségesnek, javas­latait az előbbiekkel együtt ezekre nézve is tegye meg s mivel a kormány úgy a saját adminisztrácziója körébe tartozó intézkedéseit, mint a törvényhozásnak teendő előterjeszté­seit még a téli ülésszak folyamán óhajtja megtenni, az alispán javaslatait november hó végéig elvárja. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági Ülés. Tolna­vármegye közigazgatási bizottsága, folyó hó 9-én tartja rendes havi ülését. Szabályrendelet jóváhagyása. A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium az ut- kaparókról szóló vármegyei szabályrendeletet jóváhagyta. VÁROSI ÉLET. Városi közoyüiés. Szekszárd i', t. város képviselőtestülete, szeptember hó 28 án, Junosits Károly fő­jegyző, helyettes polgármester elnöklete alatt, rendkívüli közgyűlést tartott. Az előadói tisztet Malzon Béla adóügyi jegyző töltötte be. A gyűlésen részvéttel emlékeztek meg dr. Hilling Adám polgármester betegségéről, és Simontsits Elemér javaslatára a képvise­Kapfcitó «reef rendeletre ■ fyófysieTtirak- ban. — Ara üvegenkint 4.—korona szép leányok ismerősei és ez utóbbiak hódo­lói hol együtt, hol külön megjelentek úgy, hogy nem egyszer 80, ebédet fogyasztó ven­dég ülte körül az asztalokat, meg a jó puha gyepet. A gyümölcsiák nem adtak elég ár­nyékot, mire lehuzogatták az ágyteritőket, meg a szüretelő ponyvákat s azzal készítet- i tek árnyékot azért, hogy láthassák egymást. I Mert volt ott ám látni való. A jó öreg urak is udvarlásra fogták a dolgot, mert í bizony a házi ur két szép leánya nemcsak szépségéről, de kel leméről is hires volt heted hét megyében. De aztán mikor az öreg urak a pipa kedvéért felhagytak az udvarlással, helyet foglaltak e tekintetben a fiatalok s hogy ez táncz nélkül meg nem eshetett, min­den régibb szüretet élvezett polgártárs na­gyon jól tudja. Tarkőiné pedig mindenütt helyt állt. A szüreti szedőket ő dirigálta, a konyhában ő ügyelt fel, a nőkkel és férfiakkal el-elbe- szélgetett, sőt ha éppen úgy jött, egyet ket­tőt tánczolt s mindamellett nem szűnt meg gyermekeire vigyázni. A legjobb anya volt, különb nem volt s nem is lesz nála ez árva I földtekén s e mellett magyar úri asszony, a milyen csak a múlt időkben termett. Nem csoda tehát, ha Vigváron nem mondhatta senki, hogy szüreten volt, ha csak Tarkőiéknél meg nem fordult. Engem is elvittek a szüret első hetei­ben s nem is mentem el arról a tájról, csak midőn a bútorokat kezdték visszaszállítani a városba. De még akkor is csak ott mentem a szekér után, a mikor Tarkőiné bezárta a nagy borházat és azt mondta, hogy menjünk ! Menjünk, de hova. Ez a menetel nekem is eszembe jut­tatta, hogy a kivételes állapotok elmúltak. Tudja isten, úgy szerettem volna, ha még sokáig, nagyon sokáig tart e kivételes állapot, a midőn a helyzet, idő s kivételes jó kedv közelebb hozza az embereket, járhat­juk az árnyas utakat, bohókásan beszélgetve bohókás emberekkel, játékból játékba kezdve s mulatva, mintha csak örökké egymásért élnénk, mintha szerető testvérek volnánk. Hiszen testvéreknek nem voltunk test­vérek, de szeretni . . . ón szerettem: Tudtam, hogy Tarkőiéknél otthon is mindenki oly szives fogadtatásra talál, de í mit ér az, ha a szalonban mások a szokások, i mint a szüreten. Mintha a természet szabad ege adná meg a barátság, szerelem talaját. Nem az, de a természet szabad ege alatt nagyobb az őszinteség, nagyobb a hiszékenység s elné­zőbbekké válnak az emberek. A friss, szabad lég elkapja a fulánkos szót s mire fülbehat, elveszti mérgét, inig a zárt szobában a legegyszerűbb szó is sértő­nek magyarázható. Pedig az Irma szép szemei nem tövei­tek haragos szikrákat ott sem, sőt ép ölv gyengéd szelídséggel nézett rám, mint másra, az ajkak körül előtűnő mosoly a gondtalan, elkényeztetett gyermek önkénytelen vidorsága volt csak, nem pedig gúnyt jelentett. De hát, ha a vastag ablakfüggöny ép fél -oldalt fedte el ott a szép arczot s nem a maga valóságában mutatta a mosolyt; a szép fej nek féioldalát árnyékban tartotta s a szőke fürtök az árnyékolt oldalon barnának tűn­tek fel, azon oldalon pedig a hol a nap érte, mintha aranyozva lenne, csillogott, villogott, így volt nyos is, a midőn abban a bizo- a férj és feleségnek hozott ki Emeli az étrúCTat ét a testsúlyt, megüti*, teti a köhögést, váladékot, éjjeli Tüdobetegsegek, nuruiöK, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkw „Roche“ eredeti csomagolási. F. Ilaffnana-La Roche & Co. Basel (Srijtj,

Next

/
Oldalképek
Tartalom