Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)
Podmaniczky-érdekeltségbe eső területen íeküdt; Vaszka egy része a besztercei vár tartozékai közé tartozott és így megvolt a lehetőség a személyes ellentétek kifejlődésére és az összeütközésre. Kétségtelen, hogy azoknak az egyezkedéseknek, melyek a Podmaniczky-vagyon felosztására vonatkozólag folytak a testvérek között, s az 1510 június 3-án megkötött egyességhen végződtek, főmozgatója Podmaniczky Mihály volt. Az egyezkedési tárgyalások során nem is titkolta, hogy István testvérével nem kíván osztozkodni, ellenben részt követel mindkettőjüknek Podmaniczky János örökségéből és szerzeményeiből. Az osztozkodás azonban a felkért döntőbírák közbelépése és felvilágosításai után mégis úgy alakult, hogy a morvaországi két vár Podmaniczky Mihálynak, a báni birtok Podmaniczky Istvánnak, a besztercei uradalom pedig Podmaniczky Jánosnak jutott. Abban is megegyeztek, hogy az esetben, ha István püspökséget vagy nagyobb egyházi javadalmat kap, akkor lemond Podmaniczky János javára a báni birtokról. Podmaniczky János és utódai viszont mindaddig, amíg Bán birtokában vannak, évenként Szent Mihály napján 100 forintot fizetnek Mihálynak és utódainak a báni jövedelmekből. Ha János elmulasztaná megfizetni ezt az összeget, akkor 200 forintot, s ha ezt sem fizetné meg, akkor 400 forintot köteles fizetni; azonkívül meg kell osztania a báni és a szlavicsini uradalmakat is olyanformán, hogy Bán egészen Jánosnak, illetőleg utódainak, Szlavicsin pedig egészen Mihálynak és utódainak jusson. Bármelyik fél ágazatának kihaltával az életben maradt ág örökli a kihalt ág egész vagyonát, néhány kegyeletes rendeltetésű helység kivételével. 1 Ez az osztozkodás tehát alig változtatott valamit az eddigi állapotokon. Minthogy azonban a birtokfelosztás most már közös megegyezéssel jött létre, nem lehetett többé egyéni sérelmek vagy panaszok forrása, bár nem tagadható, hogy az új felosztás egészben véve Podmaniczky Jánosnak kedvezett. 2 Mihály 1 Podmaniczky-Oklevéltár. I. 587—594. 11. 2 Az oklevélben homályos pont a morvaországi várbirtokok kérdése. Az oklevélben ugyanis azt olvassuk, hogy ív
