Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

neveztessék és hirdettessék Bosznia királyának s a leendő király koronázását követő harmadik vagy negyedik napon közvetlenül, csalhatatlanul, tisztességgel és ünnepélyesen ugyanezen leendő magyar király által, a hogyan szokás, koronáztassék meg".

1 Kiindulópontja a határozatnak, hogy Corvin János, ha már nem lehet magyar király, legalább élhessen a királyi czímmel, ezért kell őt Bosznia királyának megválasztani. Mit értettek a pártfelek Bosznia alatt ? Csakis Jajczát és a még magyar kézen levő szreberniki, illetőleg bosnyák bánságot érthették, a mai Samácztól délre. S azok a határozott föltételek, hogy közvetlenül kell őt királynak megtenni, azt jelentik, hogy Ígéretekben nem bíznak, hanem Ulászló megválasztásának ez a megfelelő értéke. Bosznián kívül, Mátyás király iránt való hálából: a szlavóniai ducatnst összes jövedelmeivel rendelkezésére bocsátották, mint örökjogon („iure perpetuo tamquam dominus haereditarius"), Dalmáczia és Horvátország báni tisztét pedig élethossziglan viselje, mint a király tisztviselője. Minthogy a bosnyák és horvát végvárak tartása őt terheli, valamint Jajcza megőrzése is, a király évi 12 ezer aranynyal s 100,000 darab kősóval járul a végvárak költségeihez. Corvin János czíme Bosznia királya, Szlavónia, Oppeln és Liptó herczege, valamint Dalmáczia és Horvátország bánja. Adományozási joga Szlavóniában 50 jobbágytelekre szorítkozik, de magszakadás esetén, ha 50 teleknél több hárul a koronára, az adományozás joga a magyar királyt illeti. Az egyezségből közjogilag eléggé széles alapon megformált hűbéries viszonylat tűnik elő. A szent korona alá tartozik: úgy Bosznia, mint a szlavón — ezúttal Corvin János személye iránt való tekintetből — újból feltámasztott ducatus: Zágráb, Körös, Varasd megyék, melynek a herczeg legnagyobb magánb'wtokosa., s a dalmát-horvát bánság, melynek életfogytiglan főtisztje. 1 Okitár L.