Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)
tettek, 2 8 a király pedig támogatókra lelt bennük leghatalmasabb ellenségeivel szemben. Károly újszerű megoldással igyekezett megnyerni a veszélyeztetett régió püspökeit: megtette őket székhelyük örökös ispánjává, így emelve be őket az ország jelentős területének világi igazgatási mechanizmusába. Egyidejűleg pedig részeltette őket az ispánt hivatalból megillető jövedelmekből, ekként a főpapok az igazgatási és katonai kötelezettségeik mellé némi anyagi ellenszolgáltatást is nyertek. A megoldás nem volt ismeretlen az Anjou király számára sem, hiszen 1302-ben - persze csak papíron - egyszer már megtette ispánná hívét, János nyitrai püspököt. 2 9 Most viszont a király messze túllépet a formális kegy nyilvánításon. A tisztség Esztergom késő Árpád-kori példája nyomán létezett korábban is, de ezidáig ritka, egyedi jelenségnek számított a hazai gyakorlatban. Ráadásul az okok is merőben eltérőek a most tárgyaltak és Esztergom esete között. Amíg ugyanis V. István 1270-ben apja lelke üdvéért, mintegy kegyes adományként juttatta az ispánságot Fülöp érseknek, 3 0 addig Károlyt előbb vázolt feltételezésünk szerint katonai-igazgatási célok motiválták, s a püspökök kezébe tényleges joghatóságot adott! Feltevésünket, hogy az ispánságok adományozása jól átgondolt terv mentén haladt, több közvetett apró nyom is alátámasztja. Vegyük sorra ezeket! 1. Az eddigi kutatásokban nem kapott elegendő hangsúlyt, hogy a három püspök (veszprémi, nyitrai és győri) ünnepélyes ispáni kinevezésére egyszerre, a király és a főpapok budai tanácskozásának alkalmával, 1313 késő őszén került sor, mégha nem is pontosan egyazon megoldással. Először István veszprémi püspök nyerte el az örökös ispánságot egyházmegyéje Csepel-szigeti tizedeiért cserébe október 26-án. Ugyanerről még aznap István püspök is kiadta oklevelét. 3 1 Esete két társáénál némileg összetettebb. Károly ekkor csupán egyik korábbi adományát bővítette tovább. A három püspök közül tudniillik István 1313 áprilisától viselte megyéje ispáni címét, igaz csak személyére szabottan, azaz élete tartamára. 3 2 Most azonban a király e jogot kiterjesztette összes hivatalbéli utódjára, azaz Veszprém megye ispánja a mindenkori püspök lett. 3 3 Számunkra további érdekességet rejt magában az iménti aktusnál jelenlévő egyháznagyok sora. A másik két érdekelt főpap közül ugyanis Miklós 28 RÁCZ GYÖRGY: AZ Anjou-ház és a Szentszék (1301-1387). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Szerk.: ZOMBORI ISTVÁN. Budapest, 1996. (a továbbiakban: RÁCZ: Az Anjouk és a Szentszék) 55-59. 29 AOkl I. 278. Mindezt Károly 1313. augusztus 10-én megerősítette. Hozzá kell tenni, hogy az 1302-es oklevél hitele nem áll minden gyanú felett. VÖ. Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. Tomus I. Ad edendum praeparavit VINCENT SEDLÁK. Bratislavae, 1980. (a továbbiakban: Reg. Slov. I.) 90. 30 Mojs nádor Fülöp érseket az ispánságba bevezető oklevelében említi, hogy az adományra „pro remedio anime domini Bele, clare memorie regis Hungarie charissimi, patris sui" kerített sort a király. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Studio et opera GEORGIUS FEJÉR. Budae, 1829-1844. (a továbbiakban: CD) V/l. 21-22. 31 AOkl. III. 619., 620. 32 ENGEL: Arch. I. 231. 33 CD VIII/5. 86-88. „comitatum Vesprimiensem cum universis iuribus, utilitatibus suis, et pertinentiis, ac specialiter cum tributo loci, eidem domino Stephano episcopo, et per eum episopatui ecclesie Vesprimiensis, perpetuo, irrevocabiliter, ac realiter duximus conferendum, ita ut ipsa collatio non personalis, sed reális censeatur."
