Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

BEVEZETÉS Buda és Pest nem tartoznak azon szerencsés magyarországi városok sorába (Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Eperjes és Bártfa), melyek a török hódoltságot elkerülték és ennek tulajdonítandó, hogy mindkét város középkori levéltára megsemmisült, amint a török hódoltság alá jutott Esztergom és Székesfehérvár középkori levéltárai is hasonló sorsra jutottak. Vájjon az 1526. évi török dúlás következtében pusztultak-e el Buda és Pest középkori oklevelei, avagy pedig a török elől elmenekült polgárság vándorútján semmisültek meg, annak eldöntésére még nem állanak adatok rendelkezésünkre. János király 1531. január 8-án kelt oklevele szerint ugyanis a mohácsi csatavesztést közvetlenül követő török megszállás alatt pusztultak el Buda középkori oklevelei (In prima captivitate civitatis praedictae Budensis per potentissimum principem Solimanum Turcarum Caesarem mox interempto per eum ipso domino Ludovico rege fato periissent), az 1541. évi ostrom alatt a budai várból elmenekült Palczan Péter budai városbíró 1558. január 10-én Pozsonyban felvett hagyatéki leltára viszont arra látszik mutatni, hogy a budai és pesti levéltár egyes darabjai (diversa literalia instrumenta antiqua Budensia et Pestiensia) akkor még megvoltak, tehát az 1526. évi pusztulás nem terjedt ki a város összes okleveleire. Az előadottakkal szemben kétségtelen, hogy a budai és pesti középkori levéltárak anyagából a legújabb időkig semmi sem került elő s ennek tulajdonítandó, hogy mikor 1870. május 25-én Pest város közgyűlése Salamon Ferencet Pest város, 1876 december 27-én pedig Budapest főváros közgyűlése ugyancsak Salamon Ferencet Buda, Pest és Óbuda történetének a megírásával megbízta, egyben a vonatkozó kútfőanyag összegyűjtését és kiadását is kötelességévé tette. Salamon Ferenc az utóbbi megbízatásnak nem tett eleget s a kútfőkiadás elmaradása okozta, hogy Budapest helytörténetének irodalma nem fejlődhetett. Ezt a hiányt kívánta pótolni Csánky Dezső országos levéltári főigazgató, mikor 1911. március 28-án emlékiratot terjesztett a székesfőváros tanácsa