Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

név szerint felsorolt, nekik jutó birtokokat György fiai elfogadják osztályrészükül, és a többi birtokban semmilyen jogot nem tartanak fenn maguknak. Ily módon a Szatmár m.-i Sarwar birtokon levő Szt. Péter apostol tiszteletére szentelt monostor patronatus-ának joga, váruk, Mo. (H) határain belül fekvő, bármilyen jogcímen őket illető összes birtokuk, kiváltképpen a Szatmár m.-i Batur, a Zabolch m.-i Powch, Tymar, Nyreghaz és Bewdmonustra birtokok összes haszonvételeikkel visszavonhatatlanul Bereck Mainak: János és Miklós mr.-eknek, valamint Leukus fiainak: Benedeknek és Péternek jutnak örök birtoklásra. Ha a jövőben bármelyik fél v. örökösei a királytól, v. bárki mástól birtokadományhoz jutnak, abból a másik fél nem követelhet magának részt, hanem örök hallgatást vállal. Ennek megerősítésére a nádor autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. Bude, 12. die oct. fe. Purif. virg. glor. predictarum, a. d. 1347. E.: 1.: Dl. 3884. (NRA. 718. 3.) Vízfoltos. A hártyán lila zsinóron természetes színű, kerek fiiggöpecsét töredéke. 2.: Dl. 51 404. (Kállay cs. lt. 1300. 805.). Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló. A hártyán vörös-zöld zsinóron természetes színű, kerek, kopott fúggőpecsét. (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) Tá.: Gilétfi Miklós nádor, 1352. jan. 24. Dl. 51 608. (Kállay cs. lt. 1300. 1034.) K.: AO. V. 14-19. (6. szám) (E. 1. és Á. alapján) (kihagyásokkal). R.: Kállay I. 199-200. (866. szám) (E. 2. alapján); Kállay II. 12. (1085. szám) (Tá. alapján). Ford.: Doc. Trans. IV. 333-337. (500. szám) (K. alapján) (román nyelvű). 115. 1347. febr. 20. Buda Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója színe e. a váci egyház kápt.-ja korábbi idéző oklevelének (1. 8. szám) megfelelően febr. 9-én (in oct. fe. Purif. virg. glor.) megjelenve Saar (dict.) Dénes özvegye és Márton fia Miklós fia Péter Tamás volt erdélyi vajda ellenében elmondták, hogy midőn jan. 9-én (f. III. prox. p. fe. Epiph. d. nunc prox. preteritum) a Nógrád m.-i Pothworch birtokot hj.-t követően, királyi ember és a váci kápt. embere tanúságtétele mellett maguknak akarták iktattatni, Tamás volt erdélyi vajda ennek ellentmondott, aminek tudni akarják az okát. Erre a Tamás vajdát királyi megbízólevéllel képviselő Péter deák (litteratus) kérdezte meg a nevezetteket, hogy azok milyen jogon követelik a birtokot Tamás vajdától. Az úrhölgy Márton fia Miklós, Péter apja, az ő fráter uterinus-a birtokrészét Pothworch birtokban a saját és Péter tulajdonának mondta. Tamás vajda procurator-a viszont azt állította, hogy a birtok oklevelek tanúsága révén Tamás vajdát illeti. Ennek alátámasztására bemutatta [I.] Károly király (H) 1323. évi (a. d. 1323.), ugyanő első és régi pecsétjével ellátott 1319. évi (a. d. 1319.) privilégiumát megerősítő oklevelét, Pál c. országbíró ezt átíró 1335. évi (a. d. 1335.) oklevelét, továbbá a budai egyház kápt.-jának Pothworch birtok eladásáról szóló 1341. évi (a. d. 1341.) chirographált oklevelét. Az 1335. évi