W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
vét és teát fogyasztott; a környék birtokosainak társaságában, kutyáit magával vive sűrűn vadászott - nyulat, hiúzt, őzet, vadludat lehetett ejteni -, betanított karvalyával pedig fürjet fogatott. Akárcsak édesapja, mélyen átélte református hitét, rendszeresen olvasta a Bibliát, és az ő naplójában is sűrűn találni fohászokat. Ugyancsak apját követte abban, hogy naplójában, mely értékes helytörténeti forrás, minden év végén megvonta az eltelt esztendő mérlegét. Ezekben a néhány soros visszaemlékezésekben leginkább az időjárás alakulását és azzal összefüggésben a termés bőségét vagy szűkösségét taglalta, röviden ismertette azokat a politikai eseményeket, amelyeknek híre hozzá eljutott, de rendszeresen és igen részletesen előadta azt is, hogy az elmúlt időszakban milyen betegségek pusztítottak. 1734 decemberében egyebek mellett a következőket jegyezte fel: „ezen elfolyt 1734. esztendő méltán mondattathatik bőv esztendőnek, mivel mindenféle gabona, széna és gyümölcs az egész országban bővséggel termett, mely miatt [... ] ócsóság is lett az hazában. [...] Békességes esztendőnek lenni pedig nem mondhatom, mert noha ugyan semmiféle ellenség az országunkban nem jött, de mégis az Moldvában az Hutinnál öszvegyülekezett had miatt gyakran megrezzenve [= megijedve] voltunk. [...] Igen egészségtelen és beteges esztendő volt peniglen, mivel az egész nyár kezdetitől fogva az vérhas, hideglelés és ősz felé az pleuritis [= mellhártyagyulladás] igen grassált [= tombolt], úgy annyira, hogy városokon s falukon majd egy ház nem volt, az hol beteg ne lett volna." A változó világ új szokásait nem kedvelte, amikor 1723-ban Bethlen István megszöktette mátkáját, Macskási Krisztinát, naplójába a következőt jegyezte: „új manír [= stílus, modor], még ilyet nem sokat hallottunk az országban, bezzeg nem grófhoz, hanem olához illő cselekedet." Rendszerető ember volt, 1734 novemberében, amikor késéssel kapta kézhez a meghívót a két hét múlva sorra kerülő szebeni országgyűlésre, ezt jegyezte naplójába: „Úr isten, be nagy irregularitás [= szabálytalanság]! Az hazánk törvényje szerént egy holnappal kellenének az regalisoknak [= az országgyűlési meghívóknak] kijőni s most két héttel is alig jő ki." 1715-ben és 1729-ben Doboka és Kolozs vármegyei ülnök volt. 325 Cegén és Méhesen volt kúriája, 32 6 leginkább Cegén lakott. Felesége bethleni gr. Bethlen Júlia (f 1731), 32 7 majd br. Kemény Katalin (f 1738) 32 8 volt, tőlük született 12 gyermeke (Erzsébet, Zsuzsanna, Mária, János, Julianna, Ágnes, László, György, Pál, Erzsébet, Zsurán mulattunk, vacsora után penig táncoltak az kiknek tetszett" (Napló 549). 32 5 Napló 480, 548-549. 30 6 Wass cs lt, 1739: XXXVI/2. 32 7 Bethlen Júlia: B. János és borbereki Alvinczi Erzsébet leánya (Lukinich: Bethlen 492-493). Eljegyzés, esküvő: Kisbún (Küküllő vm, 1721. XII. 14. (Napló 513), lakodalom: uo., 1723. II. 2. (Napló 519. - Enyedi István orvos 1723. I. 25-i levele Teleki Pál grófhoz [ENMLt, Kelemen Lajos genealógiai gyűjt. a KvNLt őrizetében], Wass cs: „újságul írhatom, [...] Vas László uram lakodalma [1723.] 2 Februarii lesz"). fCege, 1731. V. 3. Temetés: 1731. VII. 1. (Napló 555-556). Élt 24 évet és 2 hónapot (Köpeczi János halotti beszéde gr. Bethlen Júlia, Wass Lászlóné felett. 1731. VII. 1. Kvár é. n. 4 o. 12 lev.). - Temetésekor még Makkai Sámuel (Kvár é. n. 4 o. 6 lev.) és Szathmári Mihály (Kvár é. n. 4 o. 6 lev.) mondott felette halotti beszédet. 32 8 Kemény Katalin: K. László guberniumi tanácsos és kincstartó leánya (Napló 560). Kézfogó és esküvő: Magyarbükkös (Alsó-Fehér vm), 1732. I. 22. (Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez. Kiadja vargyasi id. báró Daniel Gábor. Szerk. Kelemen Lajos. Kvár 1913. 125-126). Lakodalom: Magyarbükkös, 1732. I. 31. (Napló 560). Temetés: Cege, 1741. XII. 10. (Wass cs lt, 1741: XXXVI/4, uo., 1766: 1866. sz.).
