Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)
super compositionem inter ipsos facfam litterarum ordinando, scilicet vigesimum secundum diem festi beati Georgii martiris, quo die et termino adveniente idem Laurencius una cum magistro Stephano filio Ibur etPetheu de Bory ac Lukasio videlicet die protestationis in nostri presentia astantes ad emanationem litterarum faciendam predictos filios Stephani dicti Tegzes expetrarunt ordinationem et compositionem partium super divissione possessionis facienda idem magister Stephanus et Petheu ac Lukasius affirmarunt et dixerunt, iidem vero filii Stephani non venerunt nec in ipsa compositione steterunt, petens nos idem Laurencius in presentia magistri Stephani, Lukasii et Petheu, ut in testimonium protestationis litteras nostras eidem dare dignaremur. Dátum feria quinta proxima ante festum beati Urbani pape. Anno domini Mo CCO XXX m o septimo. Kivül: pro Laurencio filio Laurencii de Borfeu contra Thomam Andreám et Jacobum et alios fratres ipsorum filios Stephani dicti Tegzes protestationalis. XVII. sz. írással: Borffey Istvány protestációja. 4, No 4. és későbbi 6 levéltári jelzettel. Világosabb sárga, mindkét lapján egyformán gondosan csiszolt, téglalapalakú 240x78 mm. hártyalevél. Kétszeri bevágás a vékony hártyaszalag számára. A hátlapon teljesen levásott köralakú pecsét nyoma. A prépost még ugyan az, de a scriptor nem a hét év előtti. Az uj levélíró könnyű kézzel veti folyékony minusculáit s ugyancsak tudja a módját, hogy számnélküli rövidítéssel hogyan lehet terjedelmes szöveget kis felületre írni. Majusculái gondosak, csinosak és sejtetik, hogyan remekelne az író egy pompás codexen. Margó kevés maradt az egyenetlenül vágott hártyán. A tinta jó, bár kissé fakult A „Nos"-szal kezdődő intitulatio csak a „premonstratensis" szóban különbözik az előbbi oklevéltől. Inscriptio itt sincs, csak a zárt-levelet jellemző promulgatio: „damus pro memória". A contextus narratiójában elpanaszolja Borfői Lőrinc, hogy hiába állapodott meg Tegzes István fiaival, hiába állíttatott ki egy, ma már hiányzó egyességlevelet a sági konvent előtt és fárasztotta Iborfia Istvánt, Berényi Andrást, Bory Pethőt és Mothfia Lukácsot Borfő határába az osztály megejtésére, a Tegzesfiak csak nem jöttek. Ezért kéri a konventet, hogy a további peres eljárás megkönnyítésére adjanak ki számára a protestáció megtörténtéről bizonyság-
