Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

zötti határjelzőkről sem vitáznak többet a két Litasi Istvánnal. (VIII. oki.) Borfő határában azonban a Tegzesfiak még most is hatalmaskodnak. A Lőrincfiak nem kapnak ugyan fegyverre, de a vármegye elé viszik panaszukat s 1342 dec. 2.-án kiszáll egy szolgabíró Borfőre, amelynek határában egybegyűltek a pörös atyafiak, egyfelől Borfői Lőrinc fiai: István, Jakab és Mihály, másfelől Borfői Tegzes István fiai: Tamás, Micsk, Beke és Zomor. A vármegye képviselője a helyszínen hallhatja, hogyan tiltják el a Lőrincfiak rokonaikat birtokuk használatától. (X. oki.) A tiltakozás — úgy látszik — mit sem használt, mert a Lőrincfiak néhány év múlva agyonverik Borfői Tegzes István fiát, Micsket. Az utána következő per azzal végződött, hogy a Lőrincfiak fejváltság címén huszonkét márkát fizetnek Tegzes István három fiának: Tamás-, Beke- és Zomornak, azonfelül átengedik nekik a Kapcsad és Monyoród közötti birtokrészt, melyet osztályon éppen a Tegzesfiaktól kaptak. (XI. oki.) Határidő elérkeztével az esztergomi káptalan előtt a 22 márkát kifizették s az említett birtokrészt is visszabocsátották a Tegzesfiaknak. Becsületükön valószínűleg nem esett nagyobb csorba, mert tíz évvel a perbeli egyesség után Borfői Istvánt méltónak tartják, hogy a garamszentbenedeki konvent perében Miklós apáttal és Bory Jánossal eskü alatt valljon. A maradék oklevelekből azt kell következtetnünk, hogy az 1312-ben szereplő Borfői Lőrinc ivadéka volt Borfői János is, kinek családja a vármegyében tiszteletnek örvendhetett, mert Nógrád- és Hontmegyék Balassagyarmaton tartott nádori közgyűlése ajánlatára hivatkozik Nagy Lajos király, amikor 1358. dec. 11. kelt oklevelében Borfői Jánosfia Jánost és Miklóst az ország nemesei közé emeli. (XIII. oki.) A Tegzesfiak nem fordulnak elő a privilegiális oklevélben. Egymás iránt sem lehettek nagy bizalommal, mert 1357 aug. 23.-án Borfői István fiai, Tamás és Beke megjelentek a garamszentbenedeki konvent előtt s a sekrestyében 20 oklevelet tettek le megőrzés céljából azzal a kikötéssel, hogy per esetén csak egyszerre kaphassák ki azokat. Amelyikük egyedül merné az okleveleket kivenni, az tíz márka bírságot fizet. A letétbe helyezett oklevelek közül öt privilegiális, vagyis függő pecsétes örökjogú levél, tizenegy pátens és a többi négy zárt oklevél volt. (XII. oki.)