Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

bányászat azonkori jövedelmeire nézve becses adatot nyújt az ottani kamarának már fenn jelzett számadása, mely az 1486-ki augusztus l-jétől 1491 ki december utolsó napjáig lefolyt időben tett bevételeiről és kiadásairól szól; Beatrix királynénak az esztergami várban 1492. szeptember 10-kén kelt okmányával együtt, melylyel körmöczi kamaragrófját Scheider Pétert e számadás iránt megnyugtatja, és minden további felelősség alól feloldozza. *) Megjegyzendő, hogy Körmöczön a bányák jövedelme után nagyobb bányavám járt, mint a többi bányavárosokban. A körmöczi bányák azon fekvésök szerinti felosztása, melynél fogva két csoportot képeznek, az u. n. »Vordere Zeche-t« és »Hintere Zeche-t,« már ez időben veszi kezdetét, és később az ottani bányamívelés rendezésének lett alapja. E szempontból azon kivűl érdekes egy altárna, melyet Körmöczbánya tanácsa 1385. Izenrinkel Heinczmannak és Tolbay Hunczmann-nak adományozott, a miről az okmányt a függelékben fogom közölni. Egyébiránt Körmöczbányán már 1445. a bányászatnál gépet kezdtek használni, melynek kedvező hatása azt eredményezte, hogy nem sokkal később négy vizemelő gépet alkalmazhattak. S minthogy egy évtized múlva a bányászat eredménye ismét rosszabbra fordult, olyannyira, hogy 1469. csak 29 zúzda és 4 kohó, s 1499. csak 16 zúzda és 5 kohó működött; 1511. ismét egy uj altárnát épitettek.

2) A bányák e csekély gyümölcsözésének folytán, a hussita mozgalmak után V. László király a bányavánmak egy részét elengedte. 3) "VIII. Felemlítenem kell még, hogy Körmöczbánya sajátságos viszonyainál fogva, melyek szerint a király, és később a királyné, s ezeknek főtisztjei, nemcsak a pénzverdére, hanem a városi ügyekre is nagy befolyást gyakoroltak, egyes neveze*) Hatvani (Horváth) Mihály, Magyar történelmi Okmánytár a hrüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. II. köt. Pest, 1858. 48. sk. 11. 2) Krizsko Pál városi levéltárnok úr szíves közlemény-'. 3) Krizsko Pál: A körmöczi régi kamara é.-; grófjai, Budapest 1880. p. 37.