Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

szabadítsa — ennek bevitelét eltiltotta; Thurzó János pedig ennek folytán Beszterczebányát tette réziparának központjává. II. Láttuk fenntebb, kogy a mikor Thurzó János az Ernust­féle városi és bányabirtokot 1494. huszonkét évre haszonbérbe vette, akkor Fuggernek ebben még nem volt része. Azonban az 1515-kiés 1522-ki szerződésekben a Fuggereknek is volt már ré­sze. A viszonyok mindazonáltal úgy hozták magukkal, hogy a Thurzó-Fuggerféle megállapodások már 1525-ben értek véget. Az országnak megzavart állapotai, a török veszélynek folytonos növekedése, a belső pártoskodásnak a lega.ggasztóbb fokig való kifejtése, a kereskedésnek csaknem általános pan­gása, a pénz és pénzverés ügyének módnélküli rendetlensége, és több más ok ugyanis oly feszültséget idéztek elő Beszter­czebánya társadalmi viszonyaiban is, hogy ez az ottani bányavál­lalatokra is a leghátrányosabb befolyást gyakorolta. A városnak folytonos súrlódásai a nagy bányavállalatok birtokosaival és ha­szonbérlőivel már Mátyás király korában kezdődtek. 1) Most azonban a Thurzókat, és különösen aFuggereket még azzal is vá­dolták, hogy a közönséget nyerészkedési czélokból saját érdekök­ben kizsákmányolják. Ez, valamint a bányásznépnek azon pana sza, hogy bére az uj, könnyebb verésü pénzben fizettetik, elvégre a kedélyeket annyira felháborította, hogy 1525. a munkások közt formaszerü lázadás tört ki, s a különben is fenforgó egyél) okokkal együtt (p. o. a bányaterményekkel való tilos ke­kereskedés) Lajos királyt arra indították, hogy — miután a Fuggerek az 1525 : 4. t, cz. által az országból már száműzve voltak — a beszterczebányai rézbányászatot, s az ahhoz tar­tozó műhelyeket a királyi kincstár javára lefoglalta. IV. A besztercze-bányai bányásznép 1525-ki lázadásának ily fontos következményei lévén, meg kell jegyeznünk, hogy a bányásznép 1525. május 20-kán kiegyezkedett ugyan a Thur­zók tisztjeivel 2) ; hogy azonban maga Thurzó Elek már azon J) Ipolyi Arnold, Beszterczebánya városa műveltségtörténeti váz­láta, Budapest, 1874. 108. 1. (1874-ki Századok 693. sk. 11.) 2) »Nos Judex et- Jurati Consules Civitatis Novi Solii stb. quod ipsa die datarum illarum litterarum in praesentia nostrum omnium, at­que nobilium et strenuorum dominorum Mathiae Hayny protunc Castellani Castri Vetero Zoliensis, ac Johannis Dobroviczky et Georgii Mitsinsky, in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom