Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)
A XIV. és XV. században a bányatermények közül a s ó és a r é z voltak a legjelentékenyebb kereskedelmi czikkek. A s ó mindazáltal túlnyomólag csak a belkereskedésnél szerepelt ; noha van tudomásunk arról is, hogy a tengeri só Magyarország és a velenczei társaság közt többször élénk differentiákra szolgáltatott alkalmat. Az u. n. só-kamarák (Camerae Salis) kérdése mindazáltal épen úgy kívül áll a jelen munka feladatán, mint a tengeri só, mely a bányászat körébe egyáltalán nem tartozik. Sokkal nevezetesebb a rézkereskedés, melynek útján a hazánkban nyert réz a nyugati országokba (Bécs és Brünn felé) és Krakkóba, de kiválólag Olaszhonba vitetett ki. S ezen irányokban, ha rendezett kereskedelmi útak nem voltak, ilyenek készítéséről kellett gondoskodni. Ilyen új utat, mely Tliurócz vármegyét Zólyommal kötötte össze, Thurzó János 1196. készíttetett, a végett, hogy azon a Beszterczebányán nyert réz könnyebben szállíttathassék Krakkóba. Azonban a körmöczbányaiak tartva attól, hogy ezen útnak használása Thuróczot majdan elvonja Körmöcztől, s az ottani kereskedést Beszterczebánya felé vezetendné; az alig nyitott utat levágott fákkal és szikladarabokkal zárták el; x) a miből nevezetes differentiák keletkeztek, úgy hogy Körmöcz az út megmaradásába csak oly feltétel alatt adta beleegyezését, hogy annak fejében a Thurzók 50 aranyforintot kötelezték magokat évenkint a városnak fizetni. Az ólom a szabad kereskedésből ki volt tiltva. 2) IV. Más jelentősége volt a magyarországi rézkereskedésnek Olaszhon előkelőbb városaival. Mert Olaszhonban a nyers réznek feldolgozása az ipar egyik különösen fontos ágát képezvén, olasz kereskedők nagy számmal látogatták hazánk Hungáriáé et Transilvaniae Instituti Nation. Szechenyiani,« (Pest 1807.) III. részének függelékében 309. 1. — Különben tudva van, hogy a nyers arany és ezüstnek az országból való kivitele is kemény büntetés alatt tiltva volt Zsigmond III. végz. (1405.): 13., 1609 : 48., 1618 : 46., 1625 : 64., 1649 : 47., 1659 : 72. és 1723 : 9. (10. §.) tcz. *) Krisko Pál, a körmöczi régi kamara és grófjai, Budapest, 1880. 41. 1. 2) Az említett, Catalogus numorum függeléke 326. 1.