Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
március 25 K0VARV1DÉK 2 6. A tavaszi napszám és szakmány, valamint az igás után követelhető bér meg- álíapithatásánál az egyöntetűség indokából a községi elöljáróságok és körjegyzői in téző bizottságok 15 napon belül a főszolgabírói hivatalba tegyenek javaslatot, hogy azt áttanulmányozhassa a főszolgabíró, összhangba hozhassa a múlt évi és a folyó évben már megállapítható bérösszeggel és azt jóváhagyva vissztküldhesse. Megjegv zendo, hogy a tavaszi szántási idény alatt az általa megállapított és jóváhagyott napszám, szakmány és igák utá kövételhető bér igényelhető úgy a kézi. mint az igaerö kirendelés.nél. 7. A tavaszi szántási és vetési valamint nyári mezőgazdasági munkák bizto- sithatása céljából minden községben azonnal közhírré teendő, hogy mindenki, a kinek annyi földbirtoka nincs, amelyből családjának a megélhetése biztosítva van, vagy aki annyi földnek megművelését igazolni nem tudja, mint a mennyit béke idején elvégzett, folyó évi április 1 ig a községi elöljáróság és az intéző bizottság elnökénél szabályszerűen igazolni köteles, hogy bérelt, feles, harmados, vagy szak- many munkát vállalt, mert ha ezt nem igazolja, de egyebekben egészséges es munkaképes, hadisegeiyes, hadisegei^c en ek igazolásáig beszüntetendő, ha pedig ható stgi élelmezést vesz es vett, vagy szándékszik igénybe venni, az tőle megvonatik es kiutalása megtagadjuk. Megjegyzi elnök, hogy a nyári mező gazdasági munkák végleges megallapitása végett folyó évi május havában ismét egy járási értekezletet fog tartani, hogy e mostani megállapodások és rendelkezések kizárólag a tavaszi szántási-vetési munkádra vonatkoznak, s így a napszám, szakmány és igáserö bérei csak folyó évi junius ho 1-ig állapíttatnak meg, aminek következté ben az elöljáróságok és intéző bizottságok javaslataikat ezen időre tégy k meg. Felkéri elnök a kinevezett Intéző bizottságokat és a községi elöljáróságokat, hogy jelen értekezleten megtárgyalt teendőiket azonnal kezdjék meg, hogy az adott határidőig a munkálatok beérkezzenek és jóváhagyással elláthatók legyenek. Végül elnök nyomatékosan figyelmezteti az intéző bizottságokat és községi e öljáróságúkai, hogy rájuk rótt teendőiket pontosan teljesítsék, mert ellen esetben a törvényadta jogánál fogva á megtorló lépésekkel folyamatba tenni. Egyben fel hívja az előijáróságokat, hogy minden köz ségben többször a szokásos módon Ügyek közhírré, hogy azok az egyének, akik a hatóság, vagy intéző bizottság íeíhivására a közerőt, vagy igaeröt nem állítják ki és elmaradásukat elfogadható módon igazolni nem tudják, kihágást követnem el s velük szemben törvény szigora fog kérleiheílenül alkalmaztatni. Több tárgya az értekezletnek nem lévén elnök a megjelenteket üdvözölvén az értekezletet berekeszti. Búcsúszó a harangokhoz. Zugiak búgtak a harangok, hosszasan, mélabusan, könnyeket fakasztón ... Utoljára a sajat temetésükön . . . Hangjuk soha nem vágott oly mélyen a lelkekbe, nagypénteki gyászra sem szóltak ily keservesen. Sorsuk meg van pecsételve, Le kellett szállaniok a dicső magasságból, hogy beszennyeződjenek a föld porával s ők is, mint minden élő s tán élettelen teremtmény kivegyék részök e nyomorúságos glóbuson dúló véres mérkőzésből. Eddig kegyes lelkek meghitt barátai borult, sötétedett az égbolt felette. Üldözőbe vet* tea a nejjak, a véresek . . . Pihegve, lankadt szarnyakkal menekült. Nem soka bírta. Száruya- szegetten hullott a földre. Üldözői racsaptak, megkinozták. Ketrecbe zárták és jól vigyázták rá, Egy nagyoii-nagyon szomorú, ködös őszi napon a fogoly galamb, szive majd inegüasatu. Hohó csapatot látott átvonulni ketrece fölött . . . A hollók Arad felé tartottak . , . Ea a fogoly galamb fajdalmában megcsak fel sem jajdulhatott. Ha mozdulni próbált, az őrt- álló véresek eles csői’öket vágták eikinzott testébe. Evek jöttek, évek tűntek, hosszú, kiuos évek. Sokáig sínylődött nehéz rabságában a feher galamb. He nem csüggedett el mégsem. Remény kedve bízott egy jobo, egy boldogabb jövő érkezesében. Kemény eben nem csalódott. Derengeni, világosodni kezdett az égboltozat, majd feltűnt a királyi Nap. Ragyogó sugarai láz. István koronájáról verődtek vissza . . . A hejjak, vércsék szemét bántotta a fény. Ijedten menekültek sötét odúikba. A megsanyargatott fehér galamb egy fényes, ragyogó napon nem tauálta ketrece mellett őreit. Nyitva volt a kálit ajtaja. Szabad lett újra. Mozgatni próbálta elzsibbadt szárnyait. Egy-kót kísérlet, s a feher galamb megujüodva szállott ki börtönéből, És az újjászületett fehér galamb röpült, röpült .. . Nyugatról keletre, északról dél fele. Újra csudás dolgokaf látott. Látta egy nyomasztó, nehéz álomból felocsúdott nemzet életének ébredését, mely- hatalmas lendülettel indul el a békés fejlődés — nagy alkotásokhoz vezető — utján. Épülő városok, füstölgő g^rkémények, virágzó községek fölött vitt útja. Uj Magyarország felett röpködött. Mindenütt megfordult. Mindenütt szivesen látták. Fényes palotákban, kicsiny nádfedeles falusi házakban egyaránt. Nyomában haladás, világosság 'támadt. Nagy utakat tett meg. Útközben fehér tolláira itt-ott a „stréberség.“ „önérdek,“ „materializmus“ mocsaraiból sár, szenny, piszok tapadt. De a galamb röpült. Fürgén, vidáman — szabadon. Tűntek az évek boldog békességben. De egyszerre csak újra • sötétedni kezdett az ég. Vészes felhők tonyosultak. Viharokban megedzett szárnyait próbára tette az uj — világokat lángba boritó — orkán. A fehér galamb röpült, röpült. . . Gsőrében újra a háború vérpiros rózsáját hordozta. Hirdette újra, hogy veszélyben a haza. Lelkesített, vigasztalt, Sebeket gyógyitgatott. A vihar egyre nőtt. A fehér galamb már égő világok fölött röpül tovább tovább. Csudánál- csudasabb dolgokat lát. Hirdeti az állig fegyverbe öltözött világnak a királyim magyar nemzet fiainak minden képzeletet felülmúló fiősiességét és kitartását. S mikor a hősök tetteit hirdeti, a reg letűnt lovagkor hős regeinek csoda világa elevenedik meg az ámuló világ előtt. A fehér galamb repül, repül . . Útja már közel három esztendő óta vér tüztenger fölött vezet. Megperzselt, véres szárnyai már alig-alig birják .... Az emberek milliói epekedő vággyal nézik, mikor ejti ki a fehér galamb csőréből a pirosrózsát, hogy felcserélje azt a békesség olajágával. Moldován Bél«. vollsk, avagy bűnöző halandó térdét hajtották a porba s virágbimbol, deli íértit vagy fáradt aggastyánt kisértek a temető végállomásig. Most pedig lesznek földre hozott sötét pokol félelmetes torka, száz halált okádó rettenetes szerszám. A költő gyön, örü strófája a harangokról: »Vivos voco, mortuos plango, fül gura frango,« már csak változtatással marad igaz. Igen, hívogatnak ezután is élőket, de nem az égi Atya szem csarnokába, hanem sok sok harcost a borzalmas halálba ; viaszarcu véres tetemek felett is bonganak, de nem azon melankolikus, sze lid megnyugvást keltó hangon, mely szépnek mondja a halált, hanem a hegyeket is megremegtető, félelmes dörd .léssel. És »íuigura frango,« törik, zúzzák majd az ellenség haragos vdlamait. Oh iájda lom, — a vallásos kegyeid tárgyaiból ágyú ! A passió heteit éljük, Jézus szenvedéseire emlékeztető idő napjait. Mit mondok , napjait, heteit? A magyar nép már három éve gyászol. A lelkek a szenvedések kohójában égnek s hordják a megváltó nehéz keresztjét. Ó, de hosszú a passió időszakai Hogy nem érünk fel már a Qol- gothára? A nagy moloch, a szörnyű háború, mdy már ezerszeres hekatombá^at vitt végbe, elkívánja mindenünket, a fiakat, az apát, hitvest, testvért, jóbarátot, el kenyerünket, ételünket — italunkat s most — de talán utoljára — testünkkel a lelkünket is: a harangjainkat. Hogyne fájna szivünk, hogyne sírna lelkünk — hisz nem az ércmasszát sajnál* juk —-de egyiknek másiknak hangja taián a bölcső daiával olvadt egybe vagy jótékony szivek félretett garasa ércbe öntve s főképp, mert tovább tart az orkán. De csitt! A haza minden előtt! Ez a vérrel dúsan öntözött, megszentelt föld s rajta az intézmények, minden fü, fa, virág s kebelének gazdag tárháza, egyszóval: a Haza most csak a háború állal tartatik meg. A haza szent oltárán pedig semmi áldozat se íulnagy.S ha erős lélekkel, büszkeséggel oda tudluk adni a szeretet és vérség kötelékeivel hozzánk kapcsolt kedveseinket! oh, hogvne adnánk oda titeket is szivesen, beszédes barátaink?! A katholikus keresztények képes kife- jézéssel azt mondják nagypéntek elölt mennek a harangok Rómába. Mos! az egy szer nem Rómába, de Róma ellen. Menjetek 1 Csak siessetek vissza a győzelem babérkoszorúival dúsan megrakodva, siessetek vissza az üres állványokra s hirdessétek szerlecsengő szóval: bűnös emberiség térj magadhoz, hirdessétek: Istennek dicsőség, a földön békesség s az emberekhez jóakarat ! Gergely Károly. 111 KJÜK. Vármegyénk helyettes alispánja. E hó 22-én tartott vármegyei közgyűlésen töltötte be helyettesítés utján Szatmárvárniegye törvényhatósági bizottsága az alispáni állast helyettesítés utján. A közgyűlésen járásunk bizottsági tagjai majdnem teljes számban jelen lek meg iS agy ká? olybán, hogy Dr. Pechy István vármegyei főjegyző helyettessé való megválasztását biztosítsa, A közgyűlés egyhangúlag közfelkiáltással Dr. Pnchy István varmegyei főjegyzőt választotta meg alispánhelyettessé,
