Kővárvidék, 1907 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-31 / 13. szám
2 KŐ VÁR VIDÉK 1907. március 31. Nincs a természetnek olyan teremtménye, amelynek ne volna meg a rendeltetése. — A virágnak, amely illatával tölti be a levegőt, az a rendeltetése, hogy virágozzék, hogy színeivel széppé tegye a földet. -- Csak az embernek, Isten legtökéletesebb teremtményének ne volna rendeltetése? Nem, nem! Az embertársakért való küzdés, az emberszeretet, — ez az emberi rendeltetés, ez a mi lelkünk virága. Szép husvét napján hintsük tele a földet ezzel a százszorszép virággal! . . . A gyermeknap. A modern kor humánus cselekedetei között talán egysem vívta ki a maga számára oly mértékben az emberi nemesebb érzés simpatiáját, mint az, mely az elhagyott vagy elárvult gyermekek védelmét tűzte ki céljául. A közel múltban hallottunk a fák és madarak napjáról. Legújabban a „gyermekek napja“ a jelszó. Valóban, ha már a fákat és madarakat védelmünkbe vesszük, mennyivel természetesebb és emberibb azokat a szegény teremtéseket venni ótal- munkba, kiknek testi és lelki constructiója egy a miénkkel, kik velünk egyformán tudnak érezni és gondolkodni. Hazánkban körülbelül 20.000-re megy az elhagyott gyermekek száma! 20.000 apátián, anyátlan árva, kidobva az utcára, fejlődésnek induló leikök a sárba tiporva. Nem ismerték soha az anyai szeretet melegét, nem érezték a családnak, az foglalkozzék vele folytonosan és ha ő nincsen idehaza, szórakoztassa, vigasztalja Ernőt. És ő úgy tett, mert a szive diktálta, mert a lelke óhaját követte. Mint egy testvér, úgy bánt Ernővel. Becézgette, elhalmozta szerete- tével. Ha ketten voltak, Ernő melléje ült, meséltek, tréfáltak, nevetgéltek. Úgy éltek egy ideig, mint az édestestvérek. Úgy február elején azonban egyszerre nagy változást vett észre a sápadt fiun. Szó- talan lett, majd szomorú. Napról-napra sápad- tabb, betegesebb lett, köhögési rohamai gyakrabban gyötörték. Alig beszélt, ha együtt voltak, csak nagy, kék szemeivel nézett olyan különös tekintettel. Ez a tekintet aztán elárult mindent. A sápadt fiú szerelmes lett. Szinte reszketett, ha közelében volt. Ha leültek egymás mellé, mint máskor, Ernő odasimult hozzá, reszkető, halavány kezeibe vette az ő kezeit és lágyan simogatta. És ő engedte, hisz ő volt az okozója mindennek. Most már úgyis késő. gondolta magában, de aggodalma nőttön-nőtt; mi lesz ennek a vége ? Bár előre sejtette azt, de szive, a lelke megremegett arra a gondolatra. Sokáig gondolkozott; a szemrehányás, az aggodalom tépte, mardosta szivét. A fiúnak vad, szenvedélyes szerelme egyrészt megrendítette, másrészt jól- esőleg hatott reá, mert ezt a szerelmet ő, még nem ismerte. Férjével való együtt-léte eddig csak hitvesi hűség- és kötelességérzetet keltett fel benne. Igazi szerelmet, a szív melegebb megnyilatkozását csak most kezdte megismerni. otthonnak ápoló, nemes irányban fejlesztő | hatását. Csoda-e, ha lelkűk elfásul, érzésük elvadul s mint a társadalomnak száműzött alakjai, a gyűlöletnek lesznek apostolaivá s mint az utcának proletárjai, haragos j elszántsággal rázzák a társadalmi berendezkedésnek oszlopait? Vesziteni valójuk nincs. Saját ma- I gukkal meghasonlott lelkűk nyugalmat, j harmóniát nem ismer, tehát csak rendet bontani s rombolni tudnak. Az állam már régóta érezte és ere- i jéhez mérten teljesítette is kötelességét j a szerencsétlen elhagyatottakkal szemben. Ez azonban oly nagy feladat, hogy annak megoldására az állam egymaga gyenge s ha a társadalom nem siet segítségére, annak teljesen megfelelni soha nem lesz képes. Az állam soha sem tűnik fel senki szemében máskép, csak mint valami rideg hatalmi tényező. Rendelkezni, parancsolni s legfeljebb fizetni tud, de lényéből a szeretet sohasem sugárzik ki. Már pedig ezek az elhagyott gyermekek éppen a szeretet melegét nélkülözik. Ezt az ethika hatást szomjuhozza egész lényük. Ezt csak a társadalom meleg érdeklődése és áldozatkészsége eredményezheti. Nos tehát most arról van szó, hogy a társadalom kezet fogott az állammal. Április hó 2. és 3. napján az ország minden pontján társadalmi gyűlést rendeznek e részvétre méltó árvák javára. A kereskedők e napok alatt befolyó jövedelmeik bizonyos hányadát áldozzák e célra, a közönség jelentkező szügségleteiEgy délután aztán nem nézhette már tovább a fiú szenvedéseit, mert látta, hogy a vágy, a szerelem még sápadtabbá, betegebbé teszi. Ekkor egy uj érzés járta át lelkét. A szerelem féltő aggodalma. Nem, ő nem hagyhatja ezt a fiút igy elsorvadni. És mikor ott ültek a pamlagon egymás mellett, a sápadt fiú reszkető kezekkel, remegő ajakkal, lázasan simult hozzá és átölelte . . . Azóta múlnak a napok és ők szeretik egymást lázasan, forrón. A fiú mind halavá- nyabb, betegesebb, de ő nem veszi észre, ő üdébbnek, szebbnek látja, mint azelőtt . . . Olga elmosolyodott egy pillanatra, aztán odafordult Ernőhöz, aki még mindig a hullámzó teret nézte elmerengve . . . — Ernő — szólt hozzá lágyan, szeretettel. A íiu ragyogó arccal fordult felé: — Olyan boldog vagyok igy melletted — mondta, aztán hosszasan nézte az asszonyt, aki dobogó szívvel, mosolyogva nézett rá vissza. — Ugy-e, milyen szép az élet igy! — szólalt meg az asszony és ragyogó szemekkel nézett a sápadt fiúra. — Szép . . . szép ... — szólt elhalóan amaz és egy nagyot sóhajtott. A lágymeleg tavaszi napsugár egyszerre ; eltűnt és a lehűlt esti szellőtől erősebben hullámzottak a kis sétány lombjai. A napsugárral együtt eltűnt a sápadt fiú arcáról az élet, fázni kezdett és halavány lett. Csak a szemeiben fénylett még valami, a szerelem elhaló, de még mindig sistergő tüzének egy kis sugara ... nek beszerzését e napokra tervezi s igy mindenki minden különösebb megterhel- tetés nélkül járul hozzá e humánus gondolat megvalósításához. Minden fillér talán egy keserű köny- nyet apaszt ki, minden garas talán egy gonosz gondolatot öl meg, minden szerétéiből kiinduló érzés talán egy újabb szeretetnek lesz szülő anyjává. Bízom benne, hogy a mi társadalmunk is ki fogja venni a maga részét eme valóban humánus mozgalomból. Csak ha boldogítasz, feledheted, hogy magad boldog nem valál. Csak a könny, melyet más szeméből törölsz le, enyhítheti valóban fájdalmadat. Veszprémy Sándor. Egy magyar ipar-vállalat érdekében. Első magyar fémjáték- és műiparáru-gyár cég alatt részvénytársaság van alakulóban, melynek érdekében járásunk főszolgabírója szerkesz- tőségünhöz fordult. A midőn az alapítandó magyar iparvállalat támogatására teljes tisztelettel felkérjük lapunk tisztelt olvasóit, egyben közöljük egész terjedelmében az alapítási tervezetet és aláírási felhívást, valamint a vállalat ismertetését és dr. Péchy Péter járási főszolgabíró ur szerkesztőségünkhöz intézet alábbi levelét: Tisztelt Szerkesztő ur ! A nemzeti korszak kezdetén a magyar hölgyek, mint tudnivaló, mozgalmat indítottak a tulipán jegyében a hazai ipar pártolására — az osztrák iparcikkek ellen. Mindezideig, fájdalom! ezen mozgalomnak vajmi kevés eredményét tapasztaltuk annál az oknál fogva is, mert igen sok iparcikk egyáltalán nem állittatik elő az országban s igy a vásárló-közönség a külföldi s ezek között az osztrák iparcikkekre van utalva ma is. Hézagpótló s igy szép jövővel kecsegtető vállalatnak ígérkezik ennélfogva a mellékelt alapítási tervezet és ismertetés szerinti „Első magyar fémjáték- és műipargyár“, melynek élén a mostani belügyminiszter sógora, gróf Battyhány Lajos ur áll. A tulipán-mozgalom egyik vezérhögy tagjának, gróf Battyhány Lajosné, született Andrássy Ilona grófnőnek ajánlatával hozzám érkezett s a vállalatra vonatkozó ismertetést és aláirási- ivet azzal küldöm meg szerkesztő urnák - szíveskedjék ezen ügyet lapjának legközelebbi számában ismertetni, a közönséget aláírások jegyzésére felhívni s maga részéről is odahatni, hogy a közönség aláírásával ezen létesülő hazai gyárat támogassa s ezzel annak megteremtését előmozdítsa. Nagysomkut, Í907. március hó 25. Szívélyesen üdvözli: Péchy. * Az alapítási tervezet és aláírási felhívás, valamint a vállalat ismertetése a következő: Alapítási tervezet és aláírási felhívás. Alulírott alapítók „Első magyar fémjáték- és műiparáru-gyár részvénytársaság“ cég alatt részvénytársaságot alapítanak. A vállalat célja: a magyar közönség körében oly játékokat és műipar-árukat forgalomba hozni, amelyek magukon viselik a magyar Ízlést és művészetet s igy ezen cikkből kiszorítani mindazt, ami idegen szokás, Ízlés és művészet alapján készült formákban került az idegenből a szőlő-karó és kiselejtezett fávirda-oszlopok @ bár milyen mennyiségben jutányos árban kaphatók: ECKER BÉNI fakereskedőnél 3000 darab tölgyfából készült 3ST A.O-YBOM UTÓ UNT. \
