Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-30 / 98. szám

Békéscsaba, 1922. április 12

3. Kőrösvtdék A proletárdiktatúra utolsó napjai (1919 április 22—26) Irta: BÁLÁS ÁDÁM (Részlet szerzőnek „A PROLETÁRDIKTATÚRA BÉKÉSCSABÁIT" cimü történeti művéből) 1919. április 22. kedd. Kedden délelőtt az ipari munkások a városháza előtt nagyon népes „taggyűlést" tartottak, melyen Czibor István direktor, hadügyi biztos, a veszélyes katonai helyzet miatt, kimondta a határozatot, hogy.: „mindazokat a proletárokat, akik munka nélkül vannak s nem lépnek be a Vörös Hadseregbe, azokat kizárják a szakmából és azokkal a proletáriátus ugy fog elbánri, mint a burzsoákkal." Erre a határozatra a jelenlevők kézfelemeléssel szavaztak, félelemből, mig az ellenpróbánál, hogy kik nem fogadják el, senki sem merte kezét felemelni, mert ezzel nyilvánosan a vörös uralom ellenségének vagy ellenforradalmárnak vallotta volna magát. A határozat, ha végrehajtják, nagyon lesújtó volt a munkásokra. A mi jót és előnyöket csak nyújthatott híveinek a diktatúra, annak megvonásával fenyegetett a határozat végrehajtása. Mit jelentett ekkor kizárni a szakszervezetből ? jelentette a megélhetés lehetőségének elvételét. Ezért azt a munkások hallgatagon a legnagyobb ellenszenvvel fogadták. Ezen kényszerítésnek mégis nagyon csekély eredménye volt a Vörös Hadsereg szaporítására; akik kevesen be is léptek, onnan csakhamar elszöktek. Inkább vállalták a szakmából való kizárást, mint a katonai szolgálatot. A Munkás Tanács keddi ülésén a túszok ügye mellett már katonai védelmi intézkedéseket is megbeszél; tudott ugyanis az oláhok közeledéséről, mert az állami polgári fiúiskolában tartózkodó 6-ik vörös hadosztály, majd az ő távozása után ugyanott lakó 101-ik dandárparancsnokság állandó telefoni összeköttetésben volt a halmágyi és csúcsai fronttal, innen hiteles jelentéseket kapott a katonai helyzetről, amely nagyon gyatra volt, de a közönség előtt titkolni kellett. Ezen ülésen Rocskár Mihály helyettes városparancsnok rémhirnek jelentette ki az oláhok közeledését, de azért a városba vezető utakat katonai őrséggel elzáratta s rendeletben megparancsolta a még be nem adott fegyverek beszolgáltatását (ez a rendelet természetesen csak a burzsoára vonatkozott, hogy fel ne kelhessen a túszok elhurcolása miatt, mig a proletároknál tovább is meghagyta a fegyvert), továbbá az összes kávéházakat becsukatta, hogy a burzsujok ne politizálhassanak s ne koholják a rémhíreket a vörös uralom bukásáról s az oláhok közeledéséről. Ezt a rendeletét Rocskár szigorúan végre is hajtotta. Ugyanezen ülésen a katonai megbízott — a hivatalos Békésmegyei Népszava (április 2.3.) szerint — a katonai helyzetről a következő tájékoztatást mondotta: „Lassan hátrálnunk kell az imperiálista román hordák elől, mert túlerőben vanuak. Azonban mindenfelől érkeznek teljesen megbízható csapattestek, a Vörös Gárda legderekabbjai, akik meg fogják hiúsítani a román álmokat. A legközelebbi 48 óra alatt Csaba sorsa is eldől és nekem erős a reményem, hogy Csaba el fogja kerülni a román megszállást. Ha ne talán bejutnának, amit nem hiszek, ez a megszállás csak pár napig tarthat, pár nap múlva segítségünkre sietnek a szomszédos proletár testvérországok csapatai is. Minket, a proletárokat, nem lehet többé legyőzni!" Ilyen hangzatos jelentésekkel biztatták híveiket a proletárok vezetői, de ók azt nem hitték el, mert jól isri.erték a való katonai helyzetet s jól tudták, hogy az orosz vörös hadsereg segítségébe vetett hit, mely legalább ezer kilométernyire volt tőlük, csak ámitás; az orosz vörösöknek ugyanis eszében sem volt, hogy a magyar vörösöknek segítségül jöjjenek, bár a Békésmegyei Népszava azt hirdette, hogy 50 ezernyi elsőrendű orosz katona már az ország határán van támogatásul. Kedden este 9 órakor a városházáról elhurcolták a túszokat. A városban kínos csend, fojtott elkeseredés uralkodott; de a proletárok ekkor még ébren őrködtek, hogy a fegyverétől megfosztott burzsoá dühe valahogy ki ne törjön. Ezek az utolsó napok voltak nekünk a legnehezebbek. A kommunisták kezdtek belemelegedni munkájukba a vagyonosak javainak elrablásába, a régi intézmények lerombolásába; az intelligenciát az állásokból, hivatalokból kiszorították s a szolgálatukba szegődött burzsujokkal, vagy a maguk hozzá netn értő embereivel helyettesitették. A polgárság elkeseredésének kitörésétől való félelmök még kegyetlenebbekké telte őket uralmuk gyakorlásában, melynek biztosításában és állandósításában a keresztény társadalmat látták akadálynak. Ennek erőtlenitésére törekedtek. Továbbá az oláhok közeledésétől való rémületök is dühösitette őket a burzsoá ellen, amely szerintök behívta az ellenséget a proletáruralom megbuktatására. Városunkban ekkor már nagyon sok híve volt a kommunizmusnak, még az u. n. intelligenciából is csatlakoztak hozzá némelyek. Czibor István direktor (vasmunkás), aki mindig csak vörös nyakkendőt hordott, többször és joggal dicsekedett: „Mikor ide jöttem, 80 szociálistát találtam Csabán; most kétezer hü kommunista társam van itt." Nem nagyított, sőt kevesebbet mondott a valóságnál. 1919. április 23. szerda. A vörösek hivatalos lapja, a Tevan-nyomdában szerkesztett Békésmegyei Népszava ápr. 23-iki (szerdai) számában ujjongva számol be a húsvéti ünnepek alatt történt eseményekről, főképen a burzsoá öszszefogdosásáről. Erről egyebek közt ezt irja: „A proletáriátus vasökle kérlelhetlen erővel sújtott le a burzsoáziára. Fehér gárdákról álmodoztak és már nem is suttogva, hanem nyíltan is hirdették, hogy a proletárok uralmának vége van. Összefogdostuk az u. n. „felső tízezer" szinejavát, a gazdagokat, hogy zálogok legyenek ... Elvtársak ! A magyar tanácsköztársaság sziklaszilárdan áll és nem fogja tudni megdönteni soha semmi sem." Ami a fehér gárdát illeti, Thoma Gábor főhadnagy s néhány hivatásos tiszt már ápr. 15-én megkezdte az ellenforradalmi szervezkedést az Aradon megalakult magyar kormánnyal kapcsolatban. Számítottak a selyemfonóban tanyázó néhány száz székely csendőrre s a vasutasok közt is számosan voltak „fehér" érzelműek. Az utolsó napokban alakult meg a kisgazdák fehér százada is. Mindezen szervezkedésről a sok és ügyes kémekkel dolgozó vörösek idején értesültek. Kedden este pedig ugyanakkor, midőn a túszokat a városházáról az állomásra kivitték, tanácskozott Thoma lakásán (a gyulai uton levő Rosenthal-villában) Wagner Elemér százados, Thorna Gábor főhadnagy, Benedek alhadnagy és Resicza tiszthelyettes az ellenforradalmi felkelés tervéről, midőn besúgás folytán a vörösök meglepték és elfogták őket s a városházára kisérték ifj. Urbán Mihály városparancsnok elé. Éjféltájban elfogták lakásán Kummer Ferenc századost is, aki a fehérek vezetőjéül volt kiszemelve s mind az öt tisztet kivitték az állomásra. Ezek letartóztatása miatt indult el olyan későn a túszokat vivő vonat. Hogy a túszok elhurcolása miatti harag kitörését megelőzze s a lakosságot megfélemlítse, a Munkás Tanács a következő fenyegetést hozta nyilvánosságra proletáruralom megtorló munkához fogott. A közelmúlt eseményei felnyitották a dolgozó munkásság szemét. Nem hiszünk többé a settenkedő burzsoáknak, akik a bojár imperialista csapatokkal ölelkeztek és a fehér terrort léptették életbe. Óva intjük a csabai fehér gárda akarnokokat, hogy proletár testvéreinknek a haja szála se görbüljön meg, mert különben az elfogott túszokon alkalmazzuk a vörös terrort!" De ez az ijesztés már hatástalan volt. — Szardán ugyanis láttuk, hogy a kommunista-vezetők már csomagolnak s ki gyalog, ki kocsin csomagokkal az állomás felé sietnek. Láttuk Cseresek menekülését. Sejtettük, hogy összeomlóban van már a proletárdiktatúra s főszereplői, a direktorok szöknek, mit sem törődve elámított népökkel, melyet bajában sorsára biztak. Czibör István kaszinói hivatalában sietve, órákon át égetik az iratokat, ugyanezt tették a többi direktorok is; csak a legfontosabb iratokat viszik magukkal. Igy, kisebb aktákon kívül alig hagytak itt hátra irott bizonyítékokat tevékenységökről. — Siettek eltüntetni a bűnjeleket. A Békésmegyei Népszava kéziratait is megsemmisítették. A városházáról elhurcolkodott a Direktórium és a Munkás Tanács. Élénk sürgés-forgás a városban: burzsoá, proletárok az utcán nézik az eseményeket, az összeomlást s a direktorok szökését. Egyik részen a feléledés, az elnyomás szünésének érzése, másik oldalon, a vörösöknél rettegés s a leszámolás órájának közeledése. A burzsoá már nem respektálja a vörösök előbbi rendeleteit, szigorú parancsait, ezek érvénye magától megszűnik; de tartózkodik örömét kinyilvánítani, mert a proletárok még itt vannak, még ők az urak, az ő kezükben van a hatalom és a fegyver. Ki tudja, mit csinálhatnak még bukásuk miatti elkeseredésükben. Hire terjedt, hogy a kommunisták engedélyt kértek két napi fosztogatásra; hátha ezt most engedély nélkül is megteszik, miután elmenekültek vezetőik, akik ettől talán visszatartották volna őket. Ez a hir nagy rémületet keltett az egész lakosságban. Mint vihar idején kavarog minden a levegőben, olyan volt a lelkiállapotunk: reménykedés, hogy végre megszabadulunk a kegyetlen kínzásoktól, rettegés a vörösök bosszújától, mert nyíltan hangoztatták a vádat: „jönnek a románok, mert a burzsoá hitta őket ellenünk", — végre a félelem az ismeretlen veszélytől, az oláh megszállástól. Milyen szánalmas volt a sorsunk, midőn az egyik veszély elhárulását a másik veszély bekövetkezése által vártuk! E napon már sok vörös katona érkezett városunkba a borossebesi (halmágyi) harcvonalról, Kisjenőn és Gyulán át. Hihetetlenül rövid idő alatt tették meg ezt az utat, magukkal hozva gépfegyvereiket; elszaladtak onnan anélkül, hogy bevárták vagy látták volna az oláhokat. Esős, sáros, hideg idő volt ekkor. Szerdán délután a város felett egy idegen, oláh repülőgép keringett, mely a levegőbe pár lövést tett, azután visszafordult kelet felé, amerről jött. A vörös uralom alatt különben többször kóvályogtak a város fölött (vörös) repülőgépek, azért ez az egy idegen föl sem tűnt a lakosságnak. A Direktórium, mielőtt a városból eltávozott, a rend fentartására Andrássi Gyula hadbiztost hagyta hátra városparancsnoknak. Erre a hírre a meggyötört lakosság föllélegzett, ez a változás megkönnyebbülést jelentett neki s azt minden jóérzésű ember megnyugvással fogadta. Andrássiról ugyanis tudtuk, hogy eleve megakadályozza a kegyetlen zaklatásokat s a kommunistákat visszatartja a garázdálkodástól. Ez a 41 éves, kistermetű, sovány ember bámulatos munkaerőt és erélyt tudott kifejteni; ő ideális szociálista volt, Af • Wk r • ha gépalkatrésze, •111 • A • Ne essen hetsegbe, is jobb lesz mint az uj, ha jótállás mellett Hertz Gyula elektrotechnikai és fémipari vállalatánál (Haan-utca lTelefon ZZ.heggeszteti meg)