Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám
1921-10-06 / 222. szám
Csütörtök Békéscsaba r 1921. október 6. II. évfolyam 222 szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. = ===== Független keresztény politikai napilap (Mer G. Irta: Qajda Béla Elnémított, bus magyar ősznek temetői csöndjében köhyes szerrimel idézzük halhatatlán emléketeket, szabadságunk evangeliümának 13 martirapostölá 1 Kifosztott, megcsúfolt és védtelen koldusok mi, Lázarjai áruló gazoknak, foglyokul saját hazánkban a holtakhoz fordulunk, mert elhagytak bennünket az élők ! Körülvéve mindért gyötrelmeitői egy földreszállt pokolnak, Hozzátok fordulunk, iitimár tudói és részesei az örök igazságnák : Világosítsátok ás erősítsétek meg lelkünket, adjatok hitet, hűséget és hatalmat bielé: hogy hitünk sziklákat mozdítson, ránkboritott köveit sirgödrürtknek, hüségünk házánkhoz legyen, mint Tiétek s hatalmunk hozza vissza ezeréves ősi határait megcsonkított, vérző hazánknak 1 A vér- és életáldozat nem ritka jelenség a mágyar históriában, de nemzeti inartiriumaink hosszú sorozatában is kevés az oly megdöbbentő és fölemelő, mint az aradi gyásznap. Midőn Kossuth és az első magyar parlameht küldöttsége, „mint az igazság aranygyapját kereső argonauták", a forrongó Bécsben járták a márciusi törvények szentesítése végett és Kossuth csodálatos szónoki művészete csillapította az uralkodó palotája körül zugó forradalmat: Ferenc Károly főherceg az uralkodóház örök háláját becsületszavára kötötte le Kossuthnak, mire ö igy felelt: „Az egyedüli hála, melyet kívánok — igazság nemzetem iránt'. Hála és igazság 1 Oly kevésszer hallotta és még kevesebbszer érezte ezt nemzetünk, hogy hitt az ígéretnek ... És Jellásics, Hurbán, Janku és Windischgraetz tolmácsoltak a hálát s a paralitikus Haynau osztotta az igazságot . . . Aminthogy ilyen formában ismerte meg a hálát és igazságot mindig a mi szerencsétlen nemzetünk. Hunyadi Lászlótól a Frangepánokon, Zrínyieken és Nádasdyakon át az aradi tizenháromig a vértanuk hosszú sora mutatja: hogyan mérték a hálát és igazságot nekünk a sorsunkat intéző földi hatalmak És talán ma másképp van? Amikor kezét-lábát lemetélték, szemeit kiszúrták, ereit lekötötték ennek a kínpadra vont országnak ? Amikor a soha csúfosabban meg nem gyalázott igazság nevét vévs bűnös ajkukra, éhhalálra, a börtönben való megfulladásra ítélték a világ mostani gőgös urai azt a nemzetet, mely évszázadok óta keblén melengette, testvérként táplálta, védte mostani gaz vádlóit és hóhérait s amelynek ezeréves története a szabadság lelkét, a szabadság levegőjét sugározta mindig Európa népei felé. Ez hát ma is az igazság és ez a hála azért, hogy magyar kar és magyar vér védte annyi századon át a nyugati kultura veteméhyes kertjét a Kelet pogány viharaitól ?! És erről az igazságról gondolják Versailles büszke nagy urai és a Balkán banditái, hogy ez appeiláta nélkül marad ? Hogy mi szótlanul fogunk ülni a nekünk készített siralomházban és összetett kézzel fogjuk nézni ezeréves multunk és munkánk sárbataposását, alkotásaink martalóckézre jutását, véreink pusztítását? ... Amely nemzet Pantheonja oly gazdag, nagy szellemekben, mint a mienk, annak nincs oka a kétségbeesésre . . . 1849 októbere a borzalmak hónapja volt nálunk. A hatalom vak bosszúvágya, amit örjöngéssé fokozott az, hogy kielégítéshez csak megalázással s idegen segítséggel juthatott, nem ismert tekintetet, nem látott határt. Száztizennégy kivégzés, a nemzet szinevirágának életontása s azonkívül mintegy 1700 másnemii, de mind igen súlyos ítélet borította gyászba az egész országot és nem volt család, amely valakit vagy valamit ne siratott volna. A kibékülés után nemzet és király egyformán igyekeztek fátyolt vetni a multakra, a véres árnyakra, de elfödni, eltemetni akkor sem birták ... Hiábavaló is a törtéhelem téhyeinek elföldelésére oly iiagyon igyekezni. Históriát csinálhat az ember, de abból senkii ki nem törölhet. Az emlék él És hat, tüzel, munkál a lelkek mélyén: részesévé lesz a nemzet életének . . . Csaba vitézei, — a szekercecsapással retteneies László — a bujdosó kurucok hazasiró lelke, — az aradi tizenhárom és a világháború molochjának feláldozott milliónyi magyar emléke igy ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre lOO K, félévre 200 K. Egyes szám ára 2 K. H I válnak a nemzeti lélek mozzanásaivá, a nemzeti élet hajtóerőivé. Most is, a trianoni uj Mohács után is egyre hangosabbák lesznek az „okosak", a „józanak", a „reális gondolkozásuak", akik már hazánk feldarabolásának tátongó, eleven sebére is szövögetni kezdik a feledés fátyolát s az erőviszonyokról, a kalandok, kiséiletezések lehetetlenségéről beszélve, — a belenyugvás, a beletörődés gyalázatos kishitüségével kezdik mételyezni a lelkeket. Mintha bizony élet volna a puszta vegetálás szabadság és magasabb eszmények lendülete nélkül 1 Mintha mindegy volna, hogy a posványok bűzét vagy a hegyormek tiszta levegőjét szívja-e be tüdőnk! Mintha bizony el lehetne zárni fülünket és lelkünket, hogy ne jussanak el hozzá Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár, Szabadka rab magyarjainak siralma, sóhaja és átkai! . . . Mintha bizony egyesek összeharácsolt jómódjának féltése esetleges áldozatoktól vagy kockázatoktól ok lehetne arra, hogy a nemzet megfeledkezzék ezer év óta legnagyobb és legmulaszthatatlanabb kötelességéről: életének és becsületének biztosításáról, régi határainak, rhint fönnmaradása feltételének viszszaszerzéséről. Nem szabad, nem lehet hallgatnunk ez önző kishitüekre! . . . Ezeréves multunk minden hősi szent emléke, miriden glóriás alakja kikerűlhetetleriül mutat az útra, amit nemzeti létünk érdekében követnünk kell s ez az ut ne'm á megalkuvás, á gyáva, önző belenyugvás mocsaraiba vezet, hanerti á Tettek mezejére, eszközei pedig a munka, a szó, a toll s ha kell: az ököl és a kard is egyaránt! Embernek sincs joga éleiét eldobni magától — egy nemzetnek még kevésbé lehet! Kéri PáH halálra Ítélték Gaertner 14 évi fegyházat kapott — Fényest és Vágót felmentették - ítélet a Tisza-perben Budapest, okt. 5. Több mint 3 hónapos főtárgyalás után ma hirdették ki az itélétet á Tisza-perben. A bíróság bebizonyitottnak vette, hogy Kéri az elszökött Csernyákkal előre megtárgyalta és megállapította a gyilkosság tervét. A terv végrehajtására alkalmas személyeket kiválogatta, 1918. október hó 31-én megfelelő utasításokkal látta el őket, autón a gyilkosság színhelyére ment velük és munkájokat ellenőrizte. Gertner pedig a bizonyítékok Szerint 31-én délelőtt 10 órakor részt vett az előzetes megbeszélésen, majd kikémlelte Tisza otthoniétét és őrt állt á villá előszobájában. Ezért Kéri Pált, aki gyilkosságra való felhajtásban bűnös, halálra, Gertner Márcelt pedig, aki mint bűnsegéd szerepelt a gyilkosság végrehajtásánál, 14 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre Ítélte a bíróság, míg Fényes Lászlót és Vágó Jenőt felmentette. A bünpör eddiq'i költségei — 13.633 korona — a vádlottak vagyonát terhelik. Gaertner Marcel eddigi fogvatartíisábó! egy évet és 10 hónapot számítanak be. Az ítélet kihirdetését a közönség hosszas éljenzése követte, majd Gadó István elnök megkezdte az indokolás ismertetését. »Meggyilkolhatnak, de el nem ítélhetnek!" Ezt mondta Magyarország első miniszterelnöke, a szintén vértanuhalálrá Ítélt legloyálisabb ihagyar. „Odafönn igazságosabban Ítélnek majd fölöttünk!" : e szavakkal áll a bitó alá egy másik martir is. Az önmagában biztos, tudatos igazság e fenséges kifejezései egyszersmind tanúsága is a szabadságharc nagy tragédiáját záró aradi véres napnak. Históriánk egének e tündöklő, fekete napja az eszmének, az igazságnak elnyomhatatlanságát példázza. Tanítja, hogy megölhetik a testet, a hit és igazsag azért megmarad. Mert élete örök A hatalom többre képes, mint a jog, de a jog mégis erősebb, mint erősebb az üveget vájó vizcsepp a legerősebb kősziklánál is. Egy nemzetnek igaza még legyőzve is erősebb á legerősebb hatalomnál is. És különösen erős és lebirhatatlan az olyan igazság, amelynek vértanúi is vannak. Ezért olyan erős a mi igazságunk és ezért százszor szent előttüiiK nertizeti vértanúinknak, igy az aracíi tizénháromnak is riiágasztös emléke. Mert a vértanuk az emberiség legnagyobb jóltevői voltak mindenkor. Krisztus eVangeliuma sem hozott volna oly dus hajtásokat, ha gyökerét meg nem áztatja az ő ártatlanul kiontott vére s a hitvallók és szentek seregének áldozata. A vértanuk példájából merítünk mi is erőt arra, hogy az igazságért, mások javáért, nagy eszményekért áldozatot hozzunk. Ezeréves történetünk sok vihartól vert folyamán talán sohasem volt tlagyobb szükség az áldozátra való készségnek, rriint most s a ránk jövő időkben, amikor harmadszor kell a honalapítás munkáját elvégeznünk. Ezért kel! emlékeznünk mindenre, ami ezt az áldozatkészséget bennünk felébresztheti és növelheti, — ezért állottunk meg a mindennapi élet keserves küzdelmében egy pillanatra az arádi tizenhárórn szent emlékénél is. Ennek az emléknek életelevenen, buzogva és forrón kell átönilenie ereinkbe, agyunk és szivünk minden sejtjébe, mert az eljövendő küzdelem megvívására nem lesz elég a puszta kötelességtudás, nem a zordon harckészség, sőt a mindent megvető keserű elszánás sem — oda szent hevület, izzó lelkesedés és felmagasztosult lélek kellenek. A mártírok lelkének és szivének kell belénk költöznie, az ő rendithetetlen hitüknek kell minket eítöltenie : s akkor megindulhatunk a nagy harc megvívására. Megvívására az igazság harcának, a felszabadító szent harcnak, mely visszaadja nemzetünknek ezeréves hazáját — szabaddá, magyarrá teszi ismét a földet, hol ezer éven át csak magyar vér és magyar verejték folyt, csak magyar agy és magyar kar dolgozott s magyar dal és magyar ima szállt az égre! Ugy legyen 1
