Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-08-24 / 8. szám
Ég A hegyek régóta vonzották az embereket. A misztikus felemelkedés lehetőségét, a magasságot, az égbe törést, a megközelíthetetlenséget szimbolizálták. Az emberek a hegy csúcsát valamikor az istenek lakhelyének tartották, és szentként tisztelték. A hegy csodás események színhelyévé vált, összekapcsolta az égi és földi világot. A hegyek világa Scheirich Lászlót is megihlette. A mi Magas-Tátránk című adatgazdag könyve (második, bővített kiadás) a Nap Kiadó gondozásában jelent meg. A hegység iránti érdeklődésről tanúskodik, hogy a Tátrát eddig közel 150 millió személy látogatta meg, és az idők során számos kutatót foglalkoztatott. A tatrológia elnevezés is a hegységgel kapcsolatos irodalom gazdagságára utal. Maga a szerző írja, hogy célja megismertetni az olvasót a Magas-Tátra (Szlovákia területén levő) történelmi eseményeivel (a könyv alcíme — A Magas-Tátra történelme — is erre utal), földrajzi neveinek kialakulásával. Tekintettel a könyv terjedelmére (316 lap), elsősorban a magyar helynevekkel foglalkozik, de mindenütt feltünteti a szlovák névmegfelelőt, és sok helyen a németet és a lengyelt is. A helyneveket térképeken lokalizálja, s a tárgyalt toponimák magyar—szlovák, szlovákmagyar jegyzéke a mellékletben található (273— 312. lap). A művet gazdag képanyag teszi szemléletesebbé. A könyv írója az egyes fontosabb völgyek, gerincek, csúcsok tárgyalását a Tátra nyugati részén kezdi, és fokozatosan halad kelet felé. Az egyes fejezetek szerkezete hasonló. A hegyrészek leírását az alattuk levő települések történetével indítja, majd ismerteti az itt található földrajzi objektumokat (tó, forrás, patak, vízesés, szikla, barlang, erdő, rét, út, ház stb.), az egyes nevek létrejöttének motivációját, a lokalizációs ponthoz kötődő különböző (magyar és más nyelvű) névváltozatokat, a névadókat, az első látogatókat, a hegyrészekkel foglalkozó kutatókat, a turistaegyesületek tevékenységét, a meg nem valósított terveket és névjavaslatokat, a tragikus eseményeket, a szájhagyomány útján terjedő hiedelmeket. A szerző nagy hangsúlyt fektet az egyes helynevek eredetének feltárására. Több száz tulajdonnév keletkezésének névadási indítékát adja meg. A helynevek rengeteg hely- és művelődéstörténeti információt rejtenek magukban, különböző tudományágak (történelem, földrajz, nyelvészet, néprajz stb.) számára szolgálnak adalékokkal. Olyan tudományágat is ismerünk, melynek az egyik fő kutatási tárgyát ezek képezik: a névtudomány helynevekkel foglalkozó ágát toponomasztikának nevezzük. Egyes helynevek keletkezéstörténete ismeretlen, vagy több motiváció is számításba jöhet, magának a Tátra elnevezésnek az etimológiája sincs a mai napig véglegesen tisztázva. A következőkben lássunk néhány ismert névadási indítékot példákkal szemléltetve! A Magas-Tátra egy-egy csúcsa gyakran arról a településről kapta nevét, amelynek a birtokába tartozott: Batizfalvi-csúcs, Csorbai-csúcs, Gerlachfalvi-csúcs, Felkai-csúcs, Késmárki-csúcs, Lom| Könyvjelzőt 11 és föld között nici-csúcs, Menguszfalvi-csúcs. Egyes névtelen hegycsúcsok az első megmászóik nevét vették fel: Déchy-csúcs, Englisch-csúcs, Grósz-kuloár, Komarnicki-pillér, Simon-torony. Nemcsak férfiakról, hanem nőkről is elneveztek hegyrészeket. Erről tanúskodnak az Erzsike-torony, Etelka-torony, Katalin-csúcs, Márta-csúcs nevek. A hegyrész alakjára utalnak a következők: Bástya-gerinc, Hegyes-torony, Szív-völgy, Szekrényes, Szűk-barlang. Állatnevek is szolgálhattak a névadás motívumaként: Halas-tó, Kacsavölgy, Macska-katlan, Mormota-völgy, Pók-völgy, Zerge-tavak. A diákok hegyi túráját örökíti meg a Diák-forrás, Egyetemi-csúcs név. A mesevüágból ismert szereplők is megjelennek a névanyagban: Hüvelyk Matyi, Sárkányfal. Különböző népek más-más motiváció alapján adhattak nevet ugyanannak a hegycsúcsnak: Déchy-csúcs (Drací stít), Dénes-csúcs (Maié Rysy), Fecske-torony (Pysny stít). A szerző által tárgyalt nevek között vannak pozitív (Gyöngy-vízesés, Idillikus-patak, Virágoskert-torony) és negatív (Ordög-hát, Pokol-torony, Sátán-csorba) asszociációt keltők. Egy lokalizációs pontnak több megnevezése is lehetett a múltban. Példaként említhetjük, hogy a Lomnici-csúcsot (az egyéb megnevezések mellett) a 17. században Vaternak (Apa), Grossvaternak (Nagyapa) nevezték, a 18. században Königsberg (Királyi hegy) néven is előfordul, s a régi lengyel irodalomban mint Kórlowa Tatr (a Tátra királynője) szerepel. Érdekes adatokat találhatunk a könyvben a hivatalos helynévváltoztatással kapcsolatban is: pl. az egész történelmi Magyarország legmagasabb hegycsúcsának, a Gerlachfalvi-csúcsnak a nevét a millennium évében, 1896-ban Ferenc József-csúcsra változtatták, majd 1948-tól Sztálin-csúcs volt a neve, 1956-ban pedig hivatalosan visszakapta régi nevét. A szerző a nevek történeti forrásokban való előfordulását, változását, a névadás módját és idejét faktografikus pontossággal írja le. Számos olyan névjavaslatot is közöl, amelyet nem fogadtak el, vagy nem terjedtek el: pl. 1902-ben Késmárk városa a határában levő egyik csúcsot Kossuth Lajoscsúcsnak nevezte el, de a név általánosan nem terjedt el a hegymászók és turisták között. Néhány helynév félreértés révén keletkezett: pl. a gorál Ceska dolina (= Nehéz-völgy; azaz nehezen megközelíthető völgy) elnevezést Sydow porosz utazó 1830-ban megjelent művében Böhmisches Talnak (Csehvölgy) fordította. A nevet más szerzők is átvették, és végül általánosan elterjedt az új (Cseh-völgy) elnevezés. A hegység kutatásáról és kutatóiról is sok érdekességet tudhatunk meg. Példaként említjük, hogy a Csendes-völgyben 1975-ben egy őshüllő, egy 200 millió évvel azelőtt élt dinoszaurusz leleteit fedezték fel a geológusok. A látogatókról, hegymászókról életrajzi adatokat közöl a szerző, s több alkalommal idézi az írott forrásokból az egyes csúcsok megmászásának élménygazdag leírását. A Tátrát sok nevezetes történelmi személyiség látogatta meg az idők során. Az uralkodók közül megemlíthetjük ü. Frigyes Ágost szász küályt, aki 1840-ben megmászta a Kriván-csúcsot. Ennek emlékére 1841-ben egy obeliszket állítottak fel a csúcsra, amelynek eredetije már nincs meg, de kicsinyített mása a poprádi múzeumban látható. Sajnos a múltban a Magas-Tátra több tragikus esemény színhelyévé vált. Ezekről is megemlékezik a szerző, s megemlíti, hogy 1997-ig a Szimbolikus temetőben 214 emléktáblát helyeztek el 320 személy emlékére. A könyvben a Tátra hiedelemvilágába is betekintést nyerhetünk. A tátrai kincsekről, a mesebeli bányászmanókról, tündérekről, sárkányokról érdekes történeteket olvashatunk. Az egyik legenda szerint a Békás-tó elnevezés az aranyásóktól származik, akik azt hitték, hogy a tavakban varangyos békák élnek, és gyomrukban aranyszemcsék vannak. Scheirich Lászlót joggal sorolhatjuk a jeles tatrológusok közé. A témában való jártasságát bizonyítja a szakirodalomból, történeti, levéltári forrásokból származó (elsősorban magyar, német és szlovák nyelvű) hivatkozások nagy száma. A tátrai irodalom a szerzőnek köszönhetően értékes művel gazdagodott. Bauko János
