Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2004-05-27 / 5. szám

Filozopterek a klónpiacon -10. Végezetül pedig — merthogy ennek a kis cikksorozatomnak ez az utolsó darabja — egy olyan témát érintenék, amelyről talán a legelején illett volna kifejteni a véleményemet. Ne­vezetesen, hogy mi az irodalom haszna. Ottlik Gézánál ezzel kapcsolatban a következő szellemes citátumot találom: „G. H. Hardy szerint a matematikának az a létjogosultsága, hogy nincs semmi haszna.” Ottlik többek között a következő­ket fűzi még hozzá a fönti idézethez: „Talán in­kább úgy áll a helyzet, hogy ez teljesen irreleváns szempont: a matematika messze fölötte áll min­den evilági és túlvilági hasznossági kritériumnak, akárcsak a művészet. Ettől még véletlenül hasz­nuk is lehet, mind a kettőnek: szerintem csak­ugyan, véletlenül mind a ketten az emberiség lé­tét, életben maradását biztosítják.” De nézzük ta­lán konkrétabban. Ilyen alapon mi a haszna például a számítógép­nek? Először is: ezeket a sorokat - mint évek óta minden irományomat — a számítógép billentyűze­tén babrálva, kettes számrendszerben kódolom az örökkévalóságnak. Igen ám, csakhogy tollal (még lúdtollal) is írhatnék, mint ezernyi elődöm. A lé­nyegen semmit sem változtatna. Nem hiszem, hogy szövegem érvrendszerének logikai szövedé­kére vagy érzékletességére feltétlenül jótékony ha­tást gyakorolna a komputer. Az persze meglehet, hogy a szövegszerkesztő a forma tekintetében új lehetőségekkel kecsegtet, mély meggyőződésem azonban, hogy semmilyen alaki hozadék nincs közvetlen összefüggésben a minőséggel. A számítógép természetesen nem csupán szö­vegszerkesztőként „hasznosítható”. Villámgyorsan végzi el a számításokat, felgyorsítja az információ­­cserét és a tervezés folyamatát. Hasznos eszköz, mondhatnánk. Hasznos, de csupán eszköz. Valójá­ban csak akkor van haszna, ha a segítségével vég­zett tevékenység is hasznos. És ez a tevékenység is hasznos cél felé irányul. És így tovább. Végső soron tehát az a kérdés, van-e az emberi civilizációnak egyetemes, önmaga folytonos újra­generálásán, szellemi és anyagi terjeszkedésén túl­mutató célja? Szóval, hogy egyáltalán van-e értel­me a létnek? Vagy csupáncsak: „a küzdés maga”. A létjogosultság más kérdés. (Másképp irrele­váns.) Ami van, minden létjogosult, hiszen ha nem lenne az, nem is lenne. A lét, úgy tűnik, nem haszonelvű. Vannak dolgok ugyanis, mégpedig szép számmal, amelyeknek a maguk „haszonta­­lanságában” rejlik a létjogosultságuk. Nem lenne ember az ember, ha minden tevékenységét vala­milyen (és nem csupán földhözragadt!) haszonra spekulálva végezné. Az irodalom és a művészetek létjogosultságát haszonnélküliségük bizonygatásával megkérdő­­jelezők egy pillanatig sem kételkednek egy álom­autó, egy jacht vagy egy kacsalábon forgó palota hasznosságában. Pedig hát ezeknek a javaknak (és különösen halmozásuknak) sem lélekhigiéni­­ai, sem kozmikus szempontból, sem a legele­mibb ösztönök (pl. az élet- és fajfenntartási ösz­tön) felől szemlélve nincs az égvilágon semmi hasznuk. Sőt! (Gondoljunk csak bele...) És mi a haszna annak, hogy egy megsárgult nyárfalevél, amikor saját instabilis aerodinamikai tulajdonságaira, valamint a tömegvonzás és a len­gedező szellő hatásegyüttesére bízva magát el­ereszti a gallyat, és tétova imbolyogással a földre vitorlázik, pontosan egy kiszáradt éticsiga-ház, egy kupac lócitrom és egy rozsdás konzervdo­boz háromszögében landol, és nem öt centimé­terrel arrébb? És mi a haszna annak, hogy egy rendezett életű ötvenes bérszámfejtő (megtörtént eset) úgy kö­vet el öngyilkosságot, hogy százas szeget kalapál a saját fejébe, amikor (szintén megtörtént eset) a sivítva száguldó körfűrészre is ráhajthatná a ko­ponyáját? És mi haszna a viszonzatlan szerelemnek, a learatatlan bájnak, mi haszna a szeszélynek, az ábrándozásnak, mi haszna a borszeszlángként el­lobbanó divatoknak és a cizellált, mégis oly válto­zékony ízlésnek — mi haszna a létezésnek, ha úgyis nemlét vagy más (maradandóbb) létnem követi? Az irodalom, a művészet luxus. A lélek fényűzé­se. Vagy inkább: általa követjük, űzzük a fényt. Persze haszontalanul — de talán nem hasztalanul. Hizsnyai Zoltán Nyerteseink Áprilisi számunk helyes megfejtése: Németh Ilona. A megfejtések beküldői közt a Méry Ratio ajándékát, Kövesdi Károly Fókakönyv c. gyermekverskötetét soroltuk ki. A szerencsés nyertesek: Barusz Nóra (Köbölkút), Csala Kornélia (Nyékvárkony), Lelkes Ágnes (Diósförgepatony), Palásti Aranka (Léva) és Rácz Anna (Madar). Jó olvasást! Várjuk új slágerlistáikat: szavazzanak a Könyvjelző legutóbbi számaiban bemutatott kötetekre, s könyvet nyerhetnek. A könyvki­adók jóvoltából az Önök által kiválasztott köny­vet is ajándékba kaphatják, ha bekapcsolódnak a Könyvről könyvre könyvismertető-versenybe. E havi fel­adványunk: Prágai szü­letésű pró­zaíró, 80 évvel ez­előtt, júni­us 3-án hunyt el, regényei: Amerika, A per, A kastély. Ki ő? Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villanyposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Beke Zsolt (1973) irodalomtörténész, szerkesztő (Dunaszerdahely), Hizsnyai Zoltán (1959) József Attila-díjas költő, az Új Szó kultúra rovatának vezetője (Pozsony), H. Nagy Péter (1967) irodalomtörténész, kritikus, a JAK-füzetek szerkesztője (Érsekújvár), Szilvássy József (1946) újságíró, az Új Szó főszerkesztője (Somorja), Vajda Barnabás (1970) tanár, irodalomtörténész (Dunaszerdahely)

Next

/
Oldalképek
Tartalom