Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-09 / 81. szám
1937. október 9. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. I Csapó Antonin | — október 8. A komáromi Szent Benedek Rend székházán és a főgimnázium épületén gyászlobogó hirdeti, hogy egy csodálatosan erős emberi szervezet és a könyörleien halál közt véget ért a titáni küzdelem, melynek kimenetelét Komárom város népe felekezetre és társadalmi állásra való tekintet nélkül napok óta szívszorongva várta. Csapó Antonin főgimnáziumi tanár, panonhalmi Szent Benedek Rendi áldozó pap nemes, cssak szeretni tudó szíve megszűnt dobogni, erkölcs és tudás hirdetésére hivatott ajkai elnémultak örökre, a hatodik osztály osztályfőnöki katedrája gazdátlanul maradt. A halál lett győztes a küzdelemben. Pedig Csapó Antonin szívósságát, erejét és edzettségét ismerve, mindnyájan az ő fölülkerekedésében bizakodtunk, amely reménykedést még az iránta osztatlanul megnyilvánuló szeretet is csak fűtötte. Nem tudtuk elképzelni, hogy az, aki soha életében felsőkabátot nem ismert, aki még a legutóbbi tél csikorgó hidegét is egy szál reverendában mosolyogta le, aki sajátos életmódjával a törhetetlenség, az elpuszlíthatatlanság külső megnyilvánulását tudta magára varázsolni, akinek soha életében haragosa, ellensége, rosszakarója nem volt, akit mindig csak embertársainak szeretete, ragaszkodása és nagyrabecsülése vett körül, H ép úgy a múlandóság martalékává lehessen, mint bármely más halandó. Ez a bizakodás és az emberi erőbe vetett hitben való csalódás csak fokozza a szomorúságot és érthetővé teszi, hogy a lesújtó hír hallatára tanártársai és tanítványai zokogásába fulladt osztályában az előadás. A legőszintébb fájdalom könnyei voltak ezek, mert Csapó Antonin megtestesülése volt a jó kartársnak és a szerelő tanárnak. múlva Esztergomba helyezték át. 1900-ban már a panonhalmi főiskola tanára és ugyanott házgondnok lett. A gyermekek iránti határtalan szeretete azonban a középiskolai tanári székbe csábította vissza és így került előbb Pápára, majd Esztergomba, 1923-ban pedig ismét Komáromba, hogy ott fejezze be áldásos működését, ahol elkezdte. Kiváló tudományos működést is fejtett ki, a klasszikus nyelveknek volt ritka képességű művelője, három tanszakból is szerzett tanári oklevelet. Tudományos értekezései az Egyházi Philosophiai közlönyben sűrűn jelentek meg és többször kelteitek feltűnést a tudományos világban. Legendás, puritán tagja volt rendjének és fiatalabb rendtársai közül sokan keresték fel csak azért, hogy megismerhessék azt a csupa szív embert* akiről oly sok szépet és kedveset hallottak mindenütt, ahol csak ismerték őt. Halálát testvérein, nagyszámú rokonságán, rendtársain és zipser földijein kívül volt tanítványainak igen nagy számú gárdája, — kik közül ’sokan élnek Szlovenszkón, — valamint az egész komáromi magyar társadalom őszinte részvéttel gyászolja. A mélyen tisztelt vásárló közönség saját érdekében keresse fel csemege üzletemet: „DELI CATES" SOMORIAI. Klapkalér 9. (Teleion 215.) Naponta frissen főzött prágai „Chmel* sonka, füstölt húsok, felvágottak, sajt, vaj, hűs- és halkonzerv, cukorka, csokoládé, déligyümölcs különlegességek Bel- és külföldi borok és likőrök nagy választékban. Asztali bor Ki 6-tól Szolid árak, pontos kiszolgálást Friss vadat veszek és eladok 1 VA ■ • Jósága nem csa Wm aludni, mert a vendéglátó gazda egyik szolgálója gabonát őrölt a házi malmon és közben énekelt. Ez az ének annyira tetszett a két szent férfinak, hogy sokáig hallgatták és nem aludtak el. Gellért püspök a magyarok szimfóniájának nevezi ezt a bájos dalt, amelynek értelmét Walter magyarázza meg a magyarul még nem egészen jól tudó püspöknek. A bölcsőtől a koporsóig az élet minden változataiban hű kísérője a dal a magyarnak. A bölcső- és az altatódaltól egészen a halotti torok daláig száz és száz változatban adják vissza a dalok az emberi érzéseket. A katona és a szerelmes dalok a leggyakoriabbak, hiszen a katonáskodás és a szerelem nagy szerepet játszott mindig a magyarok életében. »Ki teremti a népdalt?« — kérdi Jókai Mór, Komárom halhatatlan nagy szülöttje és aztán meg is felel rá: »Honnan jönnek e zengzetes, sajátos énekek, miknek dallama és verse egyszerre látszik születve lenni, senkise tudja, hogy kitől? Ki az, ki titokban költészetet és dalt teremt, melynek minden képe, minden hangja oly igaz, oly nemzethű. Arató leányok a mezőn, halászlegények a folyón eltanulják egymástól, nem tudni soha, ki volt az első, aki azt énekelte? Hol lakik ez a kimeríthetetlen költészet? Ez a pazarlás mindennel, ami szép, ami ragyogó, ami kedves? öröme, hajnalhasadása, bánata permetező felhő, szerelme tavaszi napsugár, elválása tengervégtelenség, ábrándja csillagos ég, gyásza feketére festett éjszaka. Izenetet küld a fecskétől, szeretni tanul a gerlicétől, liliomharmatban mosdik, patakok partjára megy sírni, virágos réteket sétál, tak, amelyet a nép magáénak tart és vall. A sok ezer és ezer magyar népdal szöveg között igen sokat találtam olyat, amely Komárom városával foglalkozik. És ez természetes is, hiszen Komárom olyan nevezetes városa volt mindig a magyarságnak, hogy okvetlenül kellett, hogy megihlesse az ismert és ismeretlen népdalszerzőket. Komárom mint katonaváros is gyakran tárgya a dalszövegeknek, de előfordul sok más vonatkozásban is. Természetesen a komáromi szerelmes leány és legény is gyakran tárgya a dalszövegnek. A sok dalszöveg olvasása közben elhatároztam már jó régen, hogy a Komáromra vonatkozó dalszövegeket összegyűjtöm. E gyűjtésben igen nagy segítségemre volt Karle Sándor volt komáromi szentbenedekrendi főgimnáziumi tanár, az én kedves jóbarátom, aki igen sok szöveget összegyűjtött. Különösen nagy segítségére volt a gyűjtésnek azzal, hogy a komáromi főgimnáziumi tanári könyvtárban talált egy kéziratos könyvet, amely tele van dalszöveggel. Ennek a piros vászonkötésű kéziratos könyvnek címe nincs, 100 oldal terjedelmű, szerzője ismeretlen. Eleinte azt hitték, hogy Kovács Márk a gyűjtője, aki 70 kötet kéziratot hagyott hátra, de később kitűnt, hogy nem ő írta. Ebben a könyvben több, Komárommal foglalkozó nótaszöveg van. E könyvet »Kéziratos« jelzéssel fogjuk idézni. A gyűjtés több évet vett igénybe és igen sokszor tettem közzé felhívást a lapokban, hogy aki ismer Komárommal foglalkozó dalszöveget, küldje be. így is igyekeztem az anyagot gyarapítani. Jósága nem csappan, mert ez: SZHRVBS-SZfíPPFiN. Már az elmúlt tanév vége felé jelentkeztek nála a betegség félre nem ismerhető tünetei, de ő nem adott rá semmit, végezte tovább nemes munkáját törhetetlen akarattal és lelkiismerettel, mint mindig negyvenöt éven keresztül. Mosolygott a jóakaró figyelmeztetéseken, nem vette komolyan az orvosi tanácsot s az új iskolaév kezdetén meggyőzhetetlen elhatározással ragaszkodott ahhoz, hogy osztályát továbbra is vezethesse. Hát fel lehet tételezni róla, hogy hűtlenül cserben hagyja kedves gyermekeit? Frissült erővel vetette bele magát ismét a munkába keresztényi szándékkal, gyönyörűséges tervekkel. Ámde ember tervez, Isten végez! Betegsége fokozott erővei lépett fel, míg végül is abba kellett hagynia a megkezdett nunkát. Ágynak esett, de magabízása még akkor sem szűnt meg, amikor az utolsó szentségeket magához vette. Halála előtt fél órával még mosolyogva nyújtotta kezét látogatóinak, s a betegágya mellett aggodalmaskodó zipser földijeit: Kocsis Károlynét és Zsirkó Józsefet, akik megható ragaszkodással halála pillanatáig el nem távoztak mellőle, még ő bíztatgatta és bátorította. Végül is megtört életakarása és október 9-én fél 11-kor rendtársai és a Szent Vince apácák zsolozsmái között szép csendesen elaludt örökre. Holttestét a rendi székház kápolnájában ravatalozták fel, ahonnan vasárnap délben kiviszik a temető ravatalozójába és délután 4 órakor helyezik el a rendi sírboltban örök nyugalomra. Csapó Antonin Gusztáv 1867. nov. 27-én született Felkán, a Szepesscgben. Középiskalai tanulmányai elvégzése után 1888-ban lépett a Szent Benedek rendbe Gidró Bonifác jelenlegi igazgatóval együtt és 1893-ban szentelték pappá. Felszentelése után még ugyanabban az évben Komáromban kezdte meg tanári működését, majd két év Dr. Baranyay József: KOMÁROM A MAGYAR NÉPDALOKBAN Van-e nótásabb, dalosabb nemzet a világon a magyarnál? Minden nép szereti a dalt, de úgy egy se forrott össze a dallal, mint a magyar. Történeti múltja, jelene szoros összefüggésben van a dallal. A magyarság dicsősége, gyásza, öröme, bánata, könnye és mosolya mind kifejezést talált a magyar népdalokban. Hogy dalos nemzet vagyunk, bizonyítják a szájhagyományok, a krónikások. Az Etel várába vonuló Árpád seregét sípok, kobzok zenéje fogadja és napokon át szól a zene és az ének. De még századokkal előbb, a magyarok ősei, a hunok királya, Attila udvarában lakomák, ünnepélyek alkalmával mindig megszólal a dal, a zene, mint azt Retor Priscos is igazolja. A kilencedik században a portyázó magyarok meglátogatják a Szent Gallen egyházát. A megrémült barátok elég sötét képet rajzolnak az ősmagyarokról, de megemlítik azt is, hogy kitűnő kedvvel táncoltak és daloltak és a közéjük keveredett egyik társuk, Heribald barát oly jól érezte magát a mulató magyarok között, hogy folyton áhítozott a magyarok visszajövetele után. Később megint hallunk a magyarok énekéről, de amíg a szentgalleni híradás harcias mulatságról szól, most a magyar népdalról hallunk és pedig Szent Gellért legendájában. Szent Gellért, a tudós püspök a Bakony táján jár társával, Walter mesterrel. Rájuk esteledik és betérnek egy vendégszerető magyar házába, ahol sokáig elbeszélgetnek, mert éjfélre jár, amikor pihenésre térnek, de nem tudnak tenger fenekéről hoz gyöngyöt, melybe szerelmese nevét foglalja, illatos leveleken alszik, lovát cédrusfához köti, rózsabokor alatt csókol, virágos kertbe temetkezik, rózsát ültet a sírhalomra és azt hű szeretőknek hagyja... És rrtindenütt magyar, minden izében, szavában, dala hangzatában, tárgyai képében — magyar eltagadhatatlanul. Hol van az, aki mindezeket teremti? Ki van hivatva arra, hogy lelke túlömlő érzelmeinek szavat, hangot adjon, ki van hivatva arra, hogy beszéljen a nemzet ős szokásairól, a vigadó bánatról, a fehér házról a távolban, a pusztai délibábról és a kedvenc paripáról? Hova lettek, ki ismert egyet közülük valaha? Vagy talán úgy születik <a népdal, mint a felhő? Minden nap új, meg új van az égen s még sem látta senki, hol és hogyan támad!« így ír a mi nagy Jókaink a magyar népdalról. Hogyan is születik a magyar népdal? A névtelen szerző megalkotja, megtanítja barátait rája és aztán szárnyára veszi a nép szeretete és a legmesszebb vidékre is elviszi. Legtöbb népdalunk szerzője ismeretlen. Az újabb dalokról tudjuk ugyan, hogy ki alkotta, de idők múltával a szerzők feledésbe mennek, amint hogy igen sok dalt írt Petőfi és több nagy magyar költő, de a nagyközönség előtt már a szerzők ismeretlen számba mennek. Valamit javított vagy változtatott rajtuk a nép ízlése és az ismeretlen szerzőjű dalok számát szaporítják. A magyar népdalnak én is rajongója vagyok. Ezrekre megy azon dalok száma, amelyeket ismerek. A magyar népdalgyűjteményekben nem egy helyen találunk tévedést. Az összegyűjtő ismeretlen szerző művének tart igen sok dalszöveget, amelyeknek pedig meg lehet állapítani a szerzőjüket. De ezeknek a szerzőknek ezzel csak nő a dicsőségük, mert olyat alkot-Érdekes, hogy két gyermek versikét is találtunk, amely Komáromot említi. A szövegek közlését talán kezdjük el ezzel a két versikével: GYI PÁPÁRA... Gyi Pápára pillangóért, Onnét Győrbe gyöngyért, Fehérvárra főkötőért, Komáromba kontyért! Gyermekkoromban még hallottam ezt a versikét régi öregektől. Gyerekeket térdükön lovagoltattak és közben a fenti verset mondogatták. Érdekes a versben a betűk összecsengése. KOMÁROMBA... Komáromba dömbér, dömbér... Elmentem egy teknő földér. Leltem benne krajcárt, aranyost, Aki jó lesz, alszik, — kapja most. Ezt az áltatódalt, bölcsődalt Banai Tóth Pál komáromi polgári leányiskolái igazgató küldte be. Kb. 35 éve megjelent Gööz—Póra—Tóth: Magyar olvasó leányiskolák számára c. könyvben közölték Tolnai Lajos: Juliska néni című elbeszélésében. (Folytatjuk.) Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban cégnél KOMÁRNO, Városház utca 9.
