Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-02 / 79. szám
1937. október 2. KOMAROMI LAPOK 7. oldal. — A »Szivárvány« gyermeklap, — az egyetlen szlovenszkói magyar gyermekujság, immár kilencedik évfolyamába lépett, jeléül annak, hogy nagyon népszerű a szlovenszkói magyar gyermekek között, olvasmányait szeretik s az újságot szívesen fogadják nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is, mivel az újság nemes nevelő iránya megfelel a jó szülő elképzelésének. Versek, mesék, szórakoztató s nevelő olvasmányok, rejtvények vannak az újságban, sok szép képpel. Az új szeptemberi szám azonkívül az eddiginél sokkal nagyobb formátumban jelent meg. Szerkeszti: Borka Géza és Manga János. Doma Ervin új ifjúsági regény írását kezdte meg, Bo,ross Béla szép bevezető verset írt az iskolai év elején. A lap előfizetési ára egy évre 6 korona. Megrendelhető: Komárom, Főgimnázium. — Október vegéig meg kell kötni a tanoncok szerződését. A 259. számú ipartörvény a tanonciskolába való felvételt akként szabályozza, hogy a szerződést kötött tanulók közül minden tanévben csak azok vehetők fel a tanonciskolák egyes osztályaiba, kik legkésőbb október hó végéig kötötték meg tanoncszerződésüket. A később szerződők azon tanévben már nem vehetők fel, csak a következő tanév elején. Ebből az a hátrány származhatik, hogy az október hó után szerződött, be nem iskolázható ■tanoncok egy évet elveszítenek, tanoncidejükkel párhuzamosan nem fejezhetik be tanonciskolái tanulmányaikat s így a felszabadulásuk alkalmával nem juthatnak a tanonciskolái végbizonyítványaikhoz, ami a fenti ipartörvény értelmében az önálló iparjog szerzésének egyik kelléke. A kereskedői vagy iparospályákra lépni szándékozó tanulók, illetve azok szülei érdekében a tanonciskolák felügyelőbizottsága figyelmezteti az érdekelteket, hogy az iparos vagy kereskedői pályákra lépni szándékozó tanulók július, augusztus vagy szeptember hóban, de legkésőbb október hó végéig kössék meg tanoncszerződéseiket, hogy a következő tanévre a tanonciskolába felvehetők legyenek — Revolverrel járt kukoricát lopni. A csendőrség azzal vádolja Valent István barti lakost, hogy éjszaka rendszeresen kijárt a határba és ott a kukoricásokat alaposan megdézsmálta és ezzel tetemes kárt okozott a gazdáknak. Valent állítólag be is ismerte az éjszakai lopásokat, amelyekre revolverrel fölfegyverkezve szokott kimenni. Az eljárás megindult ellene. — A rosszul kezelt kémény tüzet okozott. Tűz pusztított Hegedűs Miklós és Tóth János kicsindi gazdák házánál. A tűz közel tízezer korona kárt okozott. A tűzvizsgálat megállapította, hogy a tüzet a rosszul tisztított kémények okozták és a kárvallottak ellen gondatlanság címén megindították az eljárást. — Vásári csendélet. Parázs verekedésre került a sor a szőgyéni vásáron. Ninis József és Matusovich József vásári árusok, bár földiek, mindaketten érsekujváriak voltak, alaposan összeveszlek és aztán össze is verekedtek. Ninis ruhafogast kapott föl és azzal alaposan fejbeverte ellenfelét, akinek hosszabb ideig kell nyomni az ágyat. — Rászakadt a föld. Tóth Gyula párkányi fuvaros a Duna partjáról földet hordott és kissé mélyebben ásott a part alá. A föld meglazult és súlyos tömegével a szerencsétlen embert eltemette. Szerencsére a közelben levők hamarosan kiásták, de így is a lábát törte. — Súlyos gonibamérgezés. Párkányon egyik család több tagja gombamérgezésben súlyosan megbetegedett. A gombát a párkányi piacon egy ismeretlen asszonytól vették, akit most keresnek. A gombavásárlásnál a legnagyobb elővigyázattal kell eljárni és csak ismerőstől,, megbízhatótól lehet gombát venni. — Ki lopta el hát a búzát? Patus Vince páldi lakost azzal vádolják, hogy betört apja magtárába és onnét harmadfél mázsa gabonát lopott e] 400 korona értékben. Patus azonban kereken tagadja a betörést és a lopást. A csendőrség megindította az eljárást. Csendes város Irta: Terescsényi György. Ebéd után, nyáron, alig mozog valaki' az én szülővárosomban. Csendesek az uccák. Nos, igen, mi tagadás benne, ilyenkor aludni kell! Úgy tetszik, mintha az égboltozat egyetlen szikrázó és roppant nagy ívezet volna. Egy káprázatos üvegbúra. Fenn, magasan, megfoghatatlan távol, de mégis az ívezet alatt a nap ragyog. Itt-ott, az azúrtenger felszínén apró nyári fellegek látszanak, rózsaszínnel kicsipkézett és lilával árnyékolt alakzatok. Olyan egyformák ezek a felhők1, egymáshoz olyan lehetetlenül hasonlítanak, hogyha láttukra el nem mosolyodna az ember, meg kellene döbbennie. Egy púposabb és egy ellapult alacsonyabb dudorodásból állanak, szélességükben egy kissé elnyúlnak s alul egyenesre vannak simítva. Olyanok, mint a forrás és kerekded cipók. Mozdulatlanok, mintha sülnének és pirulnának a végtelenség lángoló kemencéjében. Áll a szél. Az opálos ragyogású verőfényben egyetlen fodrot sem vet a levegő s köröskörül úgy hajlik alá az ég, mintha le akarná takarni, körül akarná zárni, rabul akarná ejteni a várost. Ha kedve volna a madárnak, valami tikkadt fecskének, fészkét kereső őrgébicsnek, hogy elsuhanjon felette, széles, néma udvarokat, lecsüggedt lombok sárgazöld foltjait, dermedt tornyokat, falakra hervadt háztetőket látna ott alant. Ülnek és gubbasztanak az ablaksarok felett. Le van hányva minden szem, valamennyi ablak. Lebocsátott függönyök, behajtott zsalugáterek, csukottj Jcapuajtók. A hosszú és egyenes uccák bús szabályosságát alig bontja meg* valami. Házak sorakoznak egymás mellé, szürke deszkakerítések választják el őket egymástól. A kerítésen is szinte egyforma lécezetű és vasalású a kis-1 kapu, a nagykapu. Mindegyik kicsi mellett van egy nagykapu is a szekerek számára. A sarkokon egy-egy bolt, kocsma, péküzlet. Egyik-másik házra ovális pléhtáblát szegeztek fel, vagy a járdára szögellőben pajzsot dugtak ki. Azokon a táblákon mesteremberek neve díszlik. »Varga János. Szabó.« Kovács Péter. Asztalos.« »Szűcs István. Cipész.« Különös szeszélye a sorsnak, mert egyikük sem űzi a nevét jelentő mesterséget. Az én szülővárosomban alig található ilyen cégtábla: »Kádár Antal. Kádármester«, sem ilyen: »Kerekes Lajos. Bognár«. A Kis-ek hórihorgas, nyakigláb emberek s ismerek a Kistisza-uccában egy Óriás Imre nevezetű ácsot, aki alig magasabb másfél méternél. Csöndes az ucca. Nyári dél van, hétköznap. Ha kedve kerekedne valakinek s az érverést-elállító melegben megbújna egy akác árnyéka alatt, ha szétfigyelne valamely sarkon, hosszú percek múlva venne csak észre egy-egy lomhán mozgó' alakot. Messze a járdavonalak mentén szinte szétfoszlik és eltűnik a verőfényben haladó ember, kisingben, mezítláb iramodó gyermek, egy-egy fuvarból ebédre megtérő szekér. Egy szekér, amint álomszerű haladásban felveri a kocsiút mély porát s a por lomhán felszáll, szétterül és állva marad a levegőben. Ebéd után kettőre-háromra jár az idő. Aludni vonult mindenki. Csend van. A sétatéri szobor (a város szíve ez a hely, egy kis poros park. ök úgy hívják: Sétatér!) ércbeöntött méltósággal mereng maga elé. II. Rákóczi Ferenc fejedelem ércképmása ő. Mint az állhatatosság, mint a makacs és örök következetesség, páncélokban, csizmásán, pár duci bronzkacagány-szűrben üli meg a toporzékolásban gutaütött csatamént. A fejedelem jobbkarja egy ércbotot nyújt előre mereven. Előre mutat vele egy kétemeletes házra. A ház oromzatán szecessió-rózsák és gipszfjolyondárok között egy sor betű villog kopottaranyos hivatkodással: Gazdabank és Takarékpénztár. Ugyan miért mutat arra, éppen arra a házra a fejedelem? Kinyújtott hadvezéri pálcája ugyan minő hadműveletet jelez? Mit akar abban az irányba parancsolni, mi az ott, mi várható ab*ból az irányból ? Kuruc-e, labanc-e ? Ellenség-e, jóbarát-e? Egy gömbakác árnyékában állok. Lihegve, kábultan, lecsukott szemmel, félálomban. Csend van. Ekkor messziről, érces, gyengén neszelő csikorgás üti meg a csendet. Felriadok. A zaj erősödik, mintha vaskerekek gurulnának és olyan búgó-rccsegő hang hömpölyög, remeg a levegőben, mint amikor az egytestből öntött tehervagónkerék lyukai a fordulóknál hosszú, vontatott »ú«-hangokat dudálnak a rozsdás síneken. Ez a jármű is ilyen. Vidéki villamoskocsi. Most fordul be a tér sarkán. Megdöbbentő és fürge gyonsasággal közeledik. Színe kopott kanárisárga és felsővezetékének áramkapcsoló csápját hetykén rezegted. Sebesen jő és könnyedén, do igyekezete egy cseppetsem csodálható. Teljesen üres. Két emberalak látszik benne, két babaszerű figura, mintha úgy építették volna be őket a kocsiba, mintha a szerkezethez tartoznának. Elől áll a vezető s a hátsó perronon a kalauz. A nagyállomásra igyekeznek valami vonat elé, utasokat fogni. Elvonul a kocsi, eltűnik az uccanyílásban, a kerékcsikorgás zaja elhal. Nem érdemes visszavárni, mert a párja, az ellenirányú járat majd csak félóra múlva halad át errefelé. Az a félóra is túlsűrű forduló-idő. Mondják, hogy a torony alatt komolyan fölmerült a terv, nem volna-e jó a nyári hóna-pokra teljesen beszüntetni a forgalmat ? Hány óra lehet most ? Talán ebédután egy, talán három. Tovább ballagok, hogy felkeressek valami népesebb tájékot, ahol az emberek is mozognak. Gyerünk a piactér felé. Még mindig a város közepén járok, aszfaltozott útvonalak vezetnek erreamarra. Az útvonalak mentén minden üzlet lehúzta redőnyét, a sarkon egy komoly homlokzatú hivatali épület áll. Egy vászonruhás, lüszterkabátos ember halad le a homokkő-lépcsőn. A verőífényben megáll, kabátzsebében motoz, majd sötét, porvédő szemüveget húz elő. Kényelmesen orrára illeszti és elindul. A levéltáros úr ez az ember, vagy a hivatali igazgató, vagy a telekkönyvvezető, vagy egy árvaszéki ülnök? Jó1 volna utána sietni és megkérdezni tőle, Valamit kérdezni, valamit, valamit. .. Már eltűnt, késő. Várni kell még, talán jön egy másik. Az ellenirányból közeledik is. Egy piacbontásról megkésett gazdaasszony. A túlsó oldalon halad, zömök, barnaarcú, kövérkés. Eloldott csokrú fejkendője van és összekötözött üres kosarak fűzére himbálódzik két oldalán. Most rámnéz, cihámul s mintha meg akarna állani. De nem. Csak a kosarakat igazítja össze haladtában és mélyet, nagyot sóhajt. Hangja olyan, mint a hőségben fuldoklók sípoló lélegzése: — Fűűh... És elmegy. Messze, az ötödik keresztuccánál láttam még egy inasgyereket. Mezítláb volt, ingben, kurta nadrágban, hajadonfjőtt. Egy talicskát tolt át az uccanyíláson. Áttolta s eltűnt. Még láttam, még találtam valakit akikor délután, abban a csendes városban. Engedelmet kérek, hogy végül erről is beszámolok. Semmiség az egész, de le kell írnom, el kell távoztatnom a telkemből, nehogy tovább kínozzon, nehogy álmaimban megkísértsen. A kacskakezű pék. A sétatér alacsony vaskorlátján, a lombok alá húzódva találtam. Ott ült és ültében aludt. Szempilláira álmot bocsátott a kánikula, s a feje odabillent a rácsozat támasztó-párkányára. A kánikula csúfolta el őt is, a kánikula. Ott ült a jámbor, béna ember s mellen hevederszíjakon csüngött a kosár. A Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban cégnél KOMÁRNO, Városház utca 9. kosár fenekén száraz, zománcukat elhullajtott perecek voltak, feje fölött a lombok. A lombok közül huncut verebek lesték az alvót. Egy-egy veréb időníként elrúgta magát az ágról s villámgyorsan alázuhant a pékkosárra. Elszánt csőrcsapásokat mért a felpatto,gott héjjú süteményre, kicsípett egy jókora morzsát s avval diadalmasan beiramodott a köröndök és ágyak bazsarózsa-bokrai alá. így ment ez a tolvajlás hosszú perceken át, negyedóráig. Akkor a várostorony kondított, valami csekély szélroham támadt s egy gyár felrikoltott a távolban. A pék felriadt, ráhúzta kosarára a félrecsúszott színes kanavászt. Feltápászkodott és fáradtan megindult egy bizonytalan, tétova irányba. Ott hagyta/ a fán a verebeket s a verebek mérges cserregéssel, dühös kardalba kezdtek. Kétség sem fért hozzá, hogy az; öreg péket szidták s átkozódva méltatlankodtak a terített asztal elvonulása miatt. Erre aztán én is elballagtam. Lassan, a hűvös oldalon, az állomás felé. Mennyit kapunk a valutákért? Kő 100 pengőért ....................... 546 50 100 schil lingert....................... 526 50 100 lengyel zlotyért .... 517'— 100 román lejért.......................1670 100 német márkáért .... 648'— 100 ezüstmárkáért.................. 720’— 100 dinárért............................ 60 80 100 olasz líráért ..... 126'40 100 svájci frankért .... 654'50 100 francia frankért .... 9670 100 Belgáért............................ 479'— 100 holland forintért .... 1574"— 1 angol fontért.....................140'50 1 amer. dollárért . . . . 28'45 Mennyit fizetünk a valutákért? Kő 100 pengőért ....................... 549 50 100 schillingért....................... 529 50 100 lengyel zlotyért .... 520'— 100 román lejért..................17'— 100 német márkáért .... 652’— 100 ezüstmárkáért.................. 730' — 100 dinárért............................61'20 100 olasz líráért..................127 60 100 svájci frankért . . . , 657.50 100 francia frankért .... 97 30 100 Belgáért..............................481'— 100 holland forintért .... 1580’— 1 angol fontért . . . . .141*50 1 amer. dollárért .... 28 65 Megérkeztek a legújabb divaíú angol és belföldi férfi, női szöveteink Nagy választék, szabott árak! Kérjük kirakataink szives megtekintését. Adler Adolf és Fia
