Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-12 / 38. szám
1937, ihájug 12. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Hatalmas siker kisérte a Dalegyesület hangversenyét Gasparik hegedűművész és a működőkar remek műsora elragadta a közönséget Komárom, május 11. Szombaton, a Komaromi hangversenye tehetségét mint az, hogy a május 8-án zajlott le Dalegyesület évadzáró a Kultúrpalota nagytermében szépszámú műértő, disztingvált közönség jelenlétében. Az érdemes kultúr egyesület legnagyobb sikerei közé sorozhatja ezt a hangversenyt, amely minden mozzanatában magas 'színvonalon mozgott s amely művészi eseménye volt városunknak. A választékos, magas nívójú műsor teljesen igazolta azt a rendkívüli várakozást, amelyet a hangverseny a zene és dalművészet híveiben támasztott s a díszes közönség, amely nemes kultúrigényének teljes kielégítése után távozott a hangversenyteremből, a legszebb élmények feledhetetlen emlékeivel szívében sokáig fog meleg szeretettel gondolni a nagy reményekre jogosító fiatal hegedűművészre és a Dalegyesület kitűnő vezetés alatt működő férfikarának lelkes és derék tagjaira. A hangversenyen közreműködő Gasparik Tibor hegedűművész már első számával megnyerte a hallgatóság szeretetét. Kiforrott technika, végtelen könnyedség és közvetlen, értelmes játék, finom puha tónus a legfőbb sajátságai. Különösen a Corelli témára írt változatok, s a Paganini Sonatino -előadása váltott ki dübörgő, orkánszerű lapsokat. A Hándel-largheíto tempóját bár kissé gyorsnak tartjuk, de úgy ezt, mint a Dehussy, Chopin darabokat mély áiérzéssel interpretálta s oly nagy sikerrel, hogy két ráadást is kellett adnia, dacára a hosszú és tartalmas műsornak. Nagy misem jellemzi jobban, Bach-darabot rendkívül értelmesen, mindenki által könyn3rén megérthető módon tudta előadni. A tomboló tapsokra két számmal toldotta meg műsorát, előadván Novacsek: Perpetuum mobile és Paradies: Siciliani c. műveit. A zongorakíséretet diszkrét simulékonysággal Platt Mary látta el. • Nyolc szám képezte a működőkar műsorát, melyben ezúttal három külföldi szerző műve is szerepelt. Megnyitó száma Lányi Viktor dr.-nak ifj. Lányi Ernő által megzenésített költeménye, a Tavaszi üzenet volt, a lévai dalosverseny verseny darabja, mely a modern szerzemények közül való. A működőkar a legteljesebb precizitással adta elő a finom árnyalású művet. Pacius A finn dal című végtelen melodikus művét Vikár Béla fordításában művészi tökéllyel tolmácsolta a kar, amely hasonló nagy sikerrel adta elő Dienzl Oszkárnak Liliomszál... kezdetű örökszép poétikus dalál, valamint a hírneves orosz szerzőnek, Ethelbert New innék Arózsafűzér című hangulatgazdag művét és Farkas I.—Schmid J.-nek Amíg tavasz lesz című bájos szerzeményét, valamennyit Demény Dezső kitűnő átírásában. W. H. V-eith: A vén bogár és a virág, című végtelen kedves művét tökéletes előadásban mulatta be a rendkívül fegyelmezett kar a közönségnek, amely viharos tapsaival adott kifejezést meleg elismerésének. A műsor második részében Farkas Nándor: Magyar hangulat c. nagyhatású rapszódiáját adta elő a kar fölényes tudással, kitűnő -előadásban. Ugyanolyan preciz volt a Kern—Molnár gyűjtésből való Erdőkön, mezőkön című, Kereszty Jenő állal férfikarra átírt virágének és Schmidt Viktor karnagynak, a talenlumos zeneköltőnek, Varsányi K. Tűnődés című költeményére írt dallamos férfikara, amely úgy a jeles szerzőnek, mint a kar tagjainak megérdemelt sikert hozott. Befejezésül Andrássy Edének Menyecskés nóták címen egy csokorba fűzött öt kedves népdal-átiratát énekelte a működőkar nagy lendülettel, megragadó hatással. A működőkar valamennyi számát osztatlan sikerrel adta elő. A ritkaszép hanganyaggal rendelkező, fölényes biztonsággal éneklő, fegyelmezett kar fejlődésének csúcsán magasrendű műélvezetet nyújtott, teljesítménye a legnagyobb dicséretreméltó kultúrteljesítmény volt, amelyért őszinte elismerés illeti meg a kar közreműködött tagjait. Külön elismerés és dicséret illeti meg Schmidt Viktor karnagyot, aki ezzel a hangversennyel ismételten bebizonyította nagy rátermettségét, szaktudását, művészi ízlését és karvezetői képességét. Az ő fáradhatatlan előkészítő munkája, lelkesedése és kitartó buzgalma teremtette meg a "Dal-egyesület ezen újabb sikerét, mely méltán sorozható az érdemes kultúregyesület .legértékesebb diadalaihoz. A valódi siker titka: karnagy és kar harmonikus egysége, — teljes mértékben érvényesült e művészi vállalkozáson, mely maradandó érdemeket szerzett úgy a kiváló karnagynak, mint a kitűnő dalosoknak. A közönség igazi lelki gyönyörűséggel élvezte végig a művészi színvonalú előadást és szünninemakaró tapsviharral ünnepelte a kart és talentumos vezetőjét. A hirnév A nők önérzetét nagyon növelheti mégis, hogy a férfiak nem mindig »csak magukra gondolnak, önző módon«, — hanem néha hírnevet, királyságot is áldoznak a szívszerelemért. Korunkat, -ezt a száraz, racionális«, tankkal s géppuskával elegyített kort sokan vádolják közömbösséggel, s azzal, hogy minden regényesség eltűnt e korból; — s mégis,, soha annyi regényes történet nem fordult meg az újságok hasábjain,, mint éppen e korban. Az ember nem tagadja meg önmagát, s amíg a kis szív dobog, az eszményítés sem fog megszűnni... A »királyi szerelmek« korát éljük s e gyűjteménybe méltán beleillik az a kis történet, amit most írt meg Freud, a világhírű lélekkutató tanár. Feleségének »köszönheti«, hogy már régebben, fiatalabb éveiben nem tett szert hírnévre. A kokain érzéstelenítő tulajdonságaira vonatkozó kutatásait folytatta éppen, amikor alkalma adódott, hogy régnemlátott menyasszonyát, — aki később felesége lett, — meglátogassa. Ott hagyott csapot-papot s elutazott. Mialatt távol volt, barátja, Koller Károly már nyilvánosságra hozta a nagy felfedezést: a kokainnak a kis sebészet terén valíp óriási fontosságát. Freud ezt a mulasztást nem rótta fel a menyasszonyának... Egy Pósa-versike sorsa Érdekes plágium-por indult meg Pesten, — ha ugyan annak lehet nevezni. A pör: túlzása a ma szokásos plágium-pöröknek, amikor rég elfeledett művekért a szerző, vagy annak utóda hatalmas összegeket kíván bekasszálni. Nem vagyunk hívei a plagizálásnak, — velünk is sokszor megtörténik, hogy vidéki, mondjuk, csallóközi lapok — derüre-borura nyírják cikkeinket engedetem nélkül, oly naív természetességgel, mint ahogy kisgyermek nyújtja ki kezét a nagybácsi órájáért, — viszont a plagizálás elbírálásának van bizonyos határa s véleményünk szerint e határt Pósa Lajos özvegye kissé túllépte akkor, amikor egy négysoros Pósa versért 5000 pengőt kér ... A dolog úgy történt, hogy Kosztolányi Dezső »Édes Anna« című regényének nagysikerű színpadi változatában a címszereplő Édes Anna esti imádságul clszaval egy négysoros kis Pósa versikét. A versikét sokszor s a legváltozatosabb alkalmakkor szavalják s eddig még nem származott belőle baj. Pósa Lajos özvegye, egy igen kedves, szintén író asszony, — sérelmesnek találta azonban az »engedély nélküli recitálást« és ötezer pengős kártérítési port akasztott a Pesti Színház nyakába, mert a versikének, mint imádságnak, elszavalására nem kértek engedélyt. Igazán nem akarjuk felmérni Pósa Lajos finom költészetét, — egész nemzedékeket nevelt magyarságban s vallásosságban^ de 5000 pengő egy kis versikéért kissé túlsók. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mi lesz a bírósági folytatás... Személyi hirek A vidéki lapoknak, sajna, egyik kötelezettsége az, hogy túlzottan sokat kell foglalkoznia személyi kérdésekké], — leginkább dicsérő jelzők kíséretében. A vidéki élet perspektívájában egyes személyek önmaguk előtt felmagasodnak, jelentékenyebbé válnak s így az érzékenység is erősebb, mint »országos viszonylatban«. Sokszor tapasztaltuk ezt s tapasztalni fogjuk még számtalanszor. Ha aztán a sajtó nem elégíti ki teljes mértékben az ambíciókat, — akkor az érzékenytetőpontra hág. Műkedvelői előseg adások, zenedélutánok, különféle szellemi alkotások elbírálásánál vidéki életünk olyan jelzőket kíván, amilyen jelzőkkel komoly művészek, közéleti szereplők sem dicsekedhetnek. Befut hozzánk gyakorta, — különösen a sziniévadban, — jelentés kis falusi előadásokról s a negyedik szereplő közreműködésének •ecsetelésénél a közlemény beküldője nem találja már a megfelelő szavakat, a megfelelő jelzőket s küzdve-küzd a dicséretek egymásrahalmozásában a szótárral. A tárgyilagos kritikát azonban már nehezebben bírja ki mai világunk s földrajzi elhelyezkedésünk embere. A kritika labu... Itt jut eszünkbe az, hogy Göbbels propagandaminiszter' sok különös rendelkezései között egyike a legkülönösebbnek az, hogy Németországban eltiltotta a kritikát s megparancsolta, hogy »ismertetést« is csak az írjon, aki az illető szakmának művelője. így könyvről csak író, képről csak festő, szinielőadásról csak színész írhat kritikát. Nem számolt azonban azzal, hogy ezek tulajdonképpen egymásnak veszedelmes konkurrensei s kritika helyett itt-ott mézbe mártott s mérgezett nyilat lőnek el... Erős hitele van annak a hírnek, amely szerint, amikor egy cirkuszi előadásról rossz »kritikát« írtak a kritikusok, Göbbels megparancsolta, hogy tartsanak délelőtti előadást a cirkuszban, amelyen a kritikusok lépnek föl, ők másznak fel a trapézre s majd az artisták írják a kritikát... Si non é verő, é ben trovato... Mindez akkor jutott eszünkbe, amikor egy délamerikai újságban olvastuk, hogy az egyéniségei s a személyt még a mi kis körülményeink között sem tartjuk olyan fontosnak, mint az amerikai magyarok szokták. íme: Toledó (Egyesült Államok) magyarnyelvű hetilapjában, a »Toledo ésVidéke«-ben olvastuk az alábbi kedves személyi híreket: »Özv. Tóth Jánosné Detroitból az elmúlt héten meglátogatott bennünket.« Más: »Fekete Mihály nyugalomba vonult tekintélyes üzletember kedves feleségével húsvéthétfőn városunkban időzött.« Más: »Koliber Ernő, Macskó János, Palencsár János és Farkas Bandi, a detroiti egyetem hallgatói itthon töltötték a húsvéti szent ünnepeket.« Ennél is bájosabb rovata a »Mi történt egy éve?« Abból vesszük a következőket: Csizmái’ Mihály 42 éves amerikai ér-Egész világ figyelme az angol király londoni koronázási ünnepélye felé irányul, amely ma, szerdán megy végbe hatalmas pompával. Valahány állama van a világnak, mind képviselteti magát a koronázási ünnepélyen, amely az angol hagyományos szokások és előírások szerint fog a színek ragyogó fényességében, a külsőségek minden képzeletet felülmúló káprázatábdn lefolyni. A legnagyobb földi hatalom királya, VI. György, nagyarányú ünnepség központja lesz s nemcsak az angol birodalom ünnepi követei járulnak alattvalói hódolattal eléje, hanem a különböző államok képviselői is ünnepük őt, mint Nagybrittania felkent urát és parancsolófát. A demokratának nevezett óriási birodalom a koronázási ünnepély lázában él és az egyébként nyugodt természetű, kiegyensúlyozott lelkületűangol nép lelkesedéstől lángolna kületü angol nép lelkesedéstől lángolva örül annak a történelmi aktusnak, amely a trónjáról lemondott’ király utódának megkoronázását hajtja ünnepélyesen végre. Ebben az országos ünnepben az egész lakosság testvéri együttérzéssel vesz részt, sem politikai, sem osztálykülönbség nem állít ezen a napon akadályt a nagy nemzeti ünnep elé, sőt inkább egy hatalmas egységben ujjong a nagy nap szépségeiben, ragyogásában és csodálatos mélységében, mely a birodalom valamengngi alattvalójának felejthetetlen s hatalmas élménye marad hosszú éveken keresztül. Érdekes, hogy a szent hagyományokhoz hűségesen ragaszkodó angol nemzet koronázási ünnepélye ellenállhatatlan hatással van minden nemzetre, de különösen azokra az államokra, amelyeknek vezetői a demokráciát hirdetik az egyedüli világmegváltó erőnek, noha ez a demokrácia nemcsak hogy nem tűri meg a régi hagyományokat, hanem konzervatívoknak tartja mindazokat, akik a tegnapnak tiszteletét szívükben hordozzák, lelkűkben őrzik. Csodálatos azonban, hogy a demokrácia hangosan hirdetett hívei a londoni ünnepnapok tartamára átveszik a konzervatív, a maradi elveket és ott sütkéreznek a százados hagyományok szent árnyékában s minden hivatalos etikettnek, előírási formának a legnagyobb készséggel sietnek eleget tenni. Legelsősorban is a külsőségek tekintetében múlják felül [ezek a demokrata diplomaták a többieket. Az arany sújtásoktól, a paszomántoktól ragyogó selyemfrakkos, térdnadrágos demokraták minden habozás nélkül teszik fel fejükre a háromszögletes csákót, csakhogy valamiképpen udvarképesek legyenek az angol királyi rezidenciában, melynek faláról ósdi századok rég letűnt korszakának történelmi alakjai tekintenek le a mai korszak vezetőire, akik egy egészen ellentétes ideológiában élnek, de a hatalom elölt, ha az mindjárt a világ legkonzervatívabb szellemét képviseli is, hajbókolva és alázatosan meggörnyedve tisztelegnek, mivel hogy a célszerűség és a politikai rezon így kívánja. A világhatalom bűvkörében eggpár napra szögre akasztják az elveket s azután, ha véget érnek az ünnepnapok, újra visszatérnek az ő saját maguk formulázta demokráciájukhoz, mely ismét elfelejti a múltat s lenézi ia hagyományokat s csak önmagát imádja, mint a jövő egyetlen világmegváltó elvét és hatalmát. A londoni koronázási ünnepéig ilyen csodálatos tanulságot nyújt a világnak. kezését ünnepelte.« Más: »Krusovszky János és Holló Zsidó József üzletembereink Detroitban tettek üzleti- és jóbaráli látogatásokat.« Más: »Renker Imre és családja Ohioból Kigyossy Istvánoknak voltak kedves vendégei.« Más: »Horváth István kitűnő magyar testvérünk Plymouth, Michiganból és kedves családja Máriássyéknak voltak szeretettel látott vendégei.« Más: »Holló István ifjú magyar testvérünk Detroitból kis családjával meglátogatta édes szülőit, Holló Zsidó Józseféket, a közismert magyar üzlettulajdonosékat.« stb. Ilát birjuk ezt a személyi kultuszt mi valaha Komáromban utolérni??
