Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-12 / 38. szám

1937, ihájug 12. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Hatalmas siker kisérte a Dalegyesület hangversenyét Gasparik hegedűművész és a működőkar remek műsora elragadta a közönséget Komárom, május 11. Szombaton, a Komaromi hangversenye tehetségét mint az, hogy a május 8-án zajlott le Dalegyesület évadzáró a Kultúrpalota nagyter­mében szépszámú műértő, diszting­­vált közönség jelenlétében. Az érde­mes kultúr egyesület legnagyobb sike­rei közé sorozhatja ezt a hangver­senyt, amely minden mozzanatában magas 'színvonalon mozgott s amely művészi eseménye volt városunknak. A választékos, magas nívójú műsor teljesen igazolta azt a rendkívüli vá­rakozást, amelyet a hangverseny a zene és dalművészet híveiben támasz­tott s a díszes közönség, amely ne­mes kultúrigényének teljes kielégíté­se után távozott a hangversenyterem­ből, a legszebb élmények feledhetet­len emlékeivel szívében sokáig fog meleg szeretettel gondolni a nagy re­ményekre jogosító fiatal hegedűmű­vészre és a Dalegyesület kitűnő ve­zetés alatt működő férfikarának lel­kes és derék tagjaira. A hangversenyen közreműködő Gas­parik Tibor hegedűművész már első számával megnyerte a hallgatóság szeretetét. Kiforrott technika, végte­len könnyedség és közvetlen, értel­mes játék, finom puha tónus a leg­főbb sajátságai. Különösen a Corelli témára írt változatok, s a Paganini Sonatino -előadása váltott ki dübörgő, orkánszerű lapsokat. A Hándel-lar­­gheíto tempóját bár kissé gyorsnak tartjuk, de úgy ezt, mint a Dehussy, Chopin darabokat mély áiérzéssel in­terpretálta s oly nagy sikerrel, hogy két ráadást is kellett adnia, dacára a hosszú és tartalmas műsornak. Nagy misem jellemzi jobban, Bach-darabot rend­kívül értelmesen, mindenki által köny­­n3rén megérthető módon tudta elő­adni. A tomboló tapsokra két szám­mal toldotta meg műsorát, előadván Novacsek: Perpetuum mobile és Pa­radies: Siciliani c. műveit. A zon­gorakíséretet diszkrét simulékonyság­gal Platt Mary látta el. • Nyolc szám képezte a működőkar műsorát, melyben ezúttal három kül­földi szerző műve is szerepelt. Meg­nyitó száma Lányi Viktor dr.-nak ifj. Lányi Ernő által megzenésített költeménye, a Tavaszi üzenet volt, a lévai dalosverseny verseny darabja, mely a modern szerzemények közül való. A működőkar a legteljesebb precizitással adta elő a finom árnya­­lású művet. Pacius A finn dal című végtelen melodikus művét Vikár Béla fordításában művészi tökéllyel tolmá­csolta a kar, amely hasonló nagy si­kerrel adta elő Dienzl Oszkárnak Liliomszál... kezdetű örökszép poé­­tikus dalál, valamint a hírneves orosz szerzőnek, Ethelbert New innék Aró­­zsafűzér című hangulatgazdag művét és Farkas I.—Schmid J.-nek Amíg tavasz lesz című bájos szerzeményét, valamennyit Demény Dezső kitűnő átírásában. W. H. V-eith: A vén bogár és a virág, című végtelen kedves mű­vét tökéletes előadásban mulatta be a rendkívül fegyelmezett kar a kö­zönségnek, amely viharos tapsaival adott kifejezést meleg elismerésének. A műsor második részében Farkas Nándor: Magyar hangulat c. nagyha­tású rapszódiáját adta elő a kar fö­lényes tudással, kitűnő -előadásban. Ugyanolyan preciz volt a Kern—Mol­nár gyűjtésből való Erdőkön, mező­kön című, Kereszty Jenő állal férfi­karra átírt virágének és Schmidt Vik­tor karnagynak, a talenlumos zene­­költőnek, Varsányi K. Tűnődés című költeményére írt dallamos férfikara, amely úgy a jeles szerzőnek, mint a kar tagjainak megérdemelt sikert hozott. Befejezésül Andrássy Edének Menyecskés nóták címen egy csokor­ba fűzött öt kedves népdal-átiratát énekelte a működőkar nagy lendület­tel, megragadó hatással. A működőkar valamennyi számát osztatlan sikerrel adta elő. A ritka­szép hanganyaggal rendelkező, fölé­nyes biztonsággal éneklő, fegyelme­zett kar fejlődésének csúcsán magas­­rendű műélvezetet nyújtott, teljesít­ménye a legnagyobb dicséretreméltó kultúrteljesítmény volt, amelyért őszinte elismerés illeti meg a kar közreműködött tagjait. Külön elisme­rés és dicséret illeti meg Schmidt Viktor karnagyot, aki ezzel a hang­versennyel ismételten bebizonyította nagy rátermettségét, szaktudását, mű­vészi ízlését és karvezetői képességét. Az ő fáradhatatlan előkészítő munká­ja, lelkesedése és kitartó buzgalma teremtette meg a "Dal-egyesület ezen újabb sikerét, mely méltán sorozható az érdemes kultúregyesület .legértéke­sebb diadalaihoz. A valódi siker titka: karnagy és kar harmonikus egysége, — teljes mértékben érvényesült e művészi vállalkozáson, mely mara­dandó érdemeket szerzett úgy a ki­váló karnagynak, mint a kitűnő da­losoknak. A közönség igazi lelki gyönyörű­séggel élvezte végig a művészi színvo­nalú előadást és szünninemakaró tapsviharral ünnepelte a kart és ta­­lentumos vezetőjét. A hirnév A nők önérzetét nagyon növelheti mégis, hogy a férfiak nem mindig »csak magukra gondolnak, önző mó­don«, — hanem néha hírnevet, ki­rályságot is áldoznak a szívszerelem­­ért. Korunkat, -ezt a száraz, racio­nális«, tankkal s géppuskával elegyí­tett kort sokan vádolják közömbös­séggel, s azzal, hogy minden regé­nyesség eltűnt e korból; — s mégis,, soha annyi regényes történet nem fordult meg az újságok hasábjain,, mint éppen e korban. Az ember nem tagadja meg önmagát, s amíg a kis szív dobog, az eszményítés sem fog megszűnni... A »királyi szerelmek« korát éljük s e gyűjteménybe méltán beleillik az a kis történet, amit most írt meg Freud, a világhírű lélekkutató tanár. Feleségének »köszönheti«, hogy már régebben, fiatalabb éveiben nem tett szert hírnévre. A kokain érzés­telenítő tulajdonságaira vonatkozó kutatásait folytatta éppen, amikor al­kalma adódott, hogy régnemlátott menyasszonyát, — aki később fele­sége lett, — meglátogassa. Ott ha­gyott csapot-papot s elutazott. Mialatt távol volt, barátja, Koller Károly már nyilvánosságra hozta a nagy felfede­zést: a kokainnak a kis sebészet te­rén valíp óriási fontosságát. Freud ezt a mulasztást nem rótta fel a menyasszonyának... Egy Pósa-versike sorsa Érdekes plágium-por indult meg Pesten, — ha ugyan annak lehet ne­vezni. A pör: túlzása a ma szokásos plágium-pöröknek, amikor rég elfe­ledett művekért a szerző, vagy an­nak utóda hatalmas összegeket kí­ván bekasszálni. Nem vagyunk hívei a plagizálásnak, — velünk is sokszor megtörténik, hogy vidéki, mondjuk, csallóközi lapok — derüre-borura nyírják cikkeinket engedetem nélkül, oly naív természetességgel, mint ahogy kisgyermek nyújtja ki kezét a nagy­bácsi órájáért, — viszont a plagizá­­lás elbírálásának van bizonyos határa s véleményünk szerint e határt Pósa Lajos özvegye kissé túllépte akkor, amikor egy négysoros Pósa versért 5000 pengőt kér ... A dolog úgy történt, hogy Koszto­lányi Dezső »Édes Anna« című regé­nyének nagysikerű színpadi változa­tában a címszereplő Édes Anna esti imádságul clszaval egy négysoros kis Pósa versikét. A versikét sokszor s a legváltozatosabb alkalmakkor sza­valják s eddig még nem származott belőle baj. Pósa Lajos özvegye, egy igen kedves, szintén író asszony, — sérelmesnek találta azonban az »en­gedély nélküli recitálást« és ötezer pengős kártérítési port akasztott a Pesti Színház nyakába, mert a versi­­kének, mint imádságnak, elszavalásá­­ra nem kértek engedélyt. Igazán nem akarjuk felmérni Pósa Lajos finom költészetét, — egész nemzedékeket ne­velt magyarságban s vallásosságban^ de 5000 pengő egy kis versikéért kissé túlsók. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mi lesz a bírósági folytatás... Személyi hirek A vidéki lapoknak, sajna, egyik kö­telezettsége az, hogy túlzottan sokat kell foglalkoznia személyi kérdések­ké], — leginkább dicsérő jelzők kísé­retében. A vidéki élet perspektívájá­ban egyes személyek önmaguk előtt felmagasodnak, jelentékenyebbé vál­nak s így az érzékenység is erősebb, mint »országos viszonylatban«. Sok­szor tapasztaltuk ezt s tapasztalni fog­juk még számtalanszor. Ha aztán a sajtó nem elégíti ki teljes mértékben az ambíciókat, — akkor az érzékeny­tetőpontra hág. Műkedvelői elő­seg adások, zenedélutánok, különféle szel­lemi alkotások elbírálásánál vidéki életünk olyan jelzőket kíván, amilyen jelzőkkel komoly művészek, közéleti szereplők sem dicsekedhetnek. Befut hozzánk gyakorta, — különösen a sziniévadban, — jelentés kis falusi előadásokról s a negyedik szereplő közreműködésének •ecsetelésénél a közlemény beküldője nem találja már a megfelelő szavakat, a meg­felelő jelzőket s küzdve-küzd a di­cséretek egymásrahalmozásában a szótárral. A tárgyilagos kritikát azon­ban már nehezebben bírja ki mai vi­lágunk s földrajzi elhelyezkedésünk embere. A kritika labu... Itt jut eszünkbe az, hogy Göbbels propa­gandaminiszter' sok különös rendel­kezései között egyike a legkülönö­sebbnek az, hogy Németországban el­tiltotta a kritikát s megparancsolta, hogy »ismertetést« is csak az írjon, aki az illető szakmának művelője. így könyvről csak író, képről csak festő, szinielőadásról csak színész írhat kri­tikát. Nem számolt azonban azzal, hogy ezek tulajdonképpen egymás­nak veszedelmes konkurrensei s kri­tika helyett itt-ott mézbe mártott s mérgezett nyilat lőnek el... Erős hi­tele van annak a hírnek, amely sze­rint, amikor egy cirkuszi előadásról rossz »kritikát« írtak a kritikusok, Göbbels megparancsolta, hogy tartsa­nak délelőtti előadást a cirkuszban, amelyen a kritikusok lépnek föl, ők másznak fel a trapézre s majd az artisták írják a kritikát... Si non é verő, é ben trovato... Mindez ak­kor jutott eszünkbe, amikor egy dél­amerikai újságban olvastuk, hogy az egyéniségei s a személyt még a mi kis körülményeink között sem tart­juk olyan fontosnak, mint az ameri­kai magyarok szokták. íme: Toledó (Egyesült Államok) magyar­­nyelvű hetilapjában, a »Toledo ésVi­­déke«-ben olvastuk az alábbi kedves személyi híreket: »Özv. Tóth Jánosné Detroitból az elmúlt héten megláto­gatott bennünket.« Más: »Fekete Mi­hály nyugalomba vonult tekintélyes üzletember kedves feleségével húsvét­hétfőn városunkban időzött.« Más: »Koliber Ernő, Macskó János, Palen­­csár János és Farkas Bandi, a detroi­ti egyetem hallgatói itthon töltötték a húsvéti szent ünnepeket.« Ennél is bájosabb rovata a »Mi történt egy éve?« Abból vesszük a következőket: Csizmái’ Mihály 42 éves amerikai ér-Egész világ figyelme az angol király londoni koro­názási ünnepélye felé irányul, amely ma, szerdán megy végbe hatalmas pompával. Valahány állama van a vi­lágnak, mind képviselteti magát a ko­ronázási ünnepélyen, amely az angol hagyományos szokások és előírások szerint fog a színek ragyogó fényessé­gében, a külsőségek minden képzeletet felülmúló káprázatábdn lefolyni. A legnagyobb földi hatalom királya, VI. György, nagyarányú ünnepség köz­pontja lesz s nemcsak az angol biro­dalom ünnepi követei járulnak alatt­valói hódolattal eléje, hanem a külön­böző államok képviselői is ünnepük őt, mint Nagybrittania felkent urát és parancsolófát. A demokratának neve­zett óriási birodalom a koronázási ün­nepély lázában él és az egyébként nyu­godt természetű, kiegyensúlyozott lel­kületűangol nép lelkesedéstől lángolna kületü angol nép lelkesedéstől lángolva örül annak a történelmi aktusnak, amely a trónjáról lemondott’ király utódának megkoronázását hajtja ün­nepélyesen végre. Ebben az országos ünnepben az egész lakosság testvéri együttérzéssel vesz részt, sem politikai, sem osztálykülönbség nem állít ezen a napon akadályt a nagy nemzeti ün­nep elé, sőt inkább egy hatalmas egy­ségben ujjong a nagy nap szépségei­ben, ragyogásában és csodálatos mély­ségében, mely a birodalom valameng­­ngi alattvalójának felejthetetlen s ha­talmas élménye marad hosszú éveken keresztül. Érdekes, hogy a szent hagyo­mányokhoz hűségesen ragaszkodó an­gol nemzet koronázási ünnepélye el­lenállhatatlan hatással van minden nemzetre, de különösen azokra az ál­lamokra, amelyeknek vezetői a demok­ráciát hirdetik az egyedüli világmeg­váltó erőnek, noha ez a demokrácia nemcsak hogy nem tűri meg a régi hagyományokat, hanem konzervatí­voknak tartja mindazokat, akik a teg­napnak tiszteletét szívükben hordoz­zák, lelkűkben őrzik. Csodálatos azon­ban, hogy a demokrácia hangosan hir­detett hívei a londoni ünnepnapok tar­tamára átveszik a konzervatív, a ma­radi elveket és ott sütkéreznek a szá­zados hagyományok szent árnyékában s minden hivatalos etikettnek, előírási formának a legnagyobb készséggel si­etnek eleget tenni. Legelsősorban is a külsőségek tekintetében múlják felül [ezek a demokrata diplomaták a többi­eket. Az arany sújtásoktól, a paszo­­mántoktól ragyogó selyemfrakkos, térd­­nadrágos demokraták minden habo­zás nélkül teszik fel fejükre a három­­szögletes csákót, csakhogy valamikép­pen udvarképesek legyenek az angol királyi rezidenciában, melynek faláról ósdi századok rég letűnt korszakának történelmi alakjai tekintenek le a mai korszak vezetőire, akik egy egészen ellentétes ideológiában élnek, de a ha­talom elölt, ha az mindjárt a világ legkonzervatívabb szellemét képviseli is, hajbókolva és alázatosan meggör­nyedve tisztelegnek, mivel hogy a cél­szerűség és a politikai rezon így kí­vánja. A világhatalom bűvkörében eggpár napra szögre akasztják az el­veket s azután, ha véget érnek az ünnepnapok, újra visszatérnek az ő saját maguk formulázta demokráciá­jukhoz, mely ismét elfelejti a múltat s lenézi ia hagyományokat s csak ön­magát imádja, mint a jövő egyetlen világmegváltó elvét és hatalmát. A londoni koronázási ünnepéig ilyen cso­dálatos tanulságot nyújt a világnak. kezését ünnepelte.« Más: »Krusovszky János és Holló Zsidó József üzlet­embereink Detroitban tettek üzleti- és jóbaráli látogatásokat.« Más: »Ren­­ker Imre és családja Ohioból Ki­­gyossy Istvánoknak voltak kedves vendégei.« Más: »Horváth István ki­tűnő magyar testvérünk Plymouth, Michiganból és kedves családja Má­­riássyéknak voltak szeretettel látott vendégei.« Más: »Holló István ifjú magyar testvérünk Detroitból kis csa­ládjával meglátogatta édes szülőit, Holló Zsidó Józseféket, a közismert magyar üzlettulajdonosékat.« stb. Ilát birjuk ezt a személyi kultuszt mi valaha Komáromban utolérni??

Next

/
Oldalképek
Tartalom