Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-23 / 50. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. június 23. Elhelyezték ünnepélyesen a Jókai-szobor alapkövét Az ünnepélyen Hodzsa miniszterelnök magyar beszédet mondott a nemzetek egymás közötti megértéséről Komárom, június 22. Vasárnap, június 20-án történt meg a Jókai-szobor alapkövének ünnepélyes elhelyezése a Jókai Egyesület kultúrházának előkertjében. A nagyszabású, szép kultúrünnepségen megjelent a csehszlovák miniszterelnök, Hodzsa Milán is, hogy itt beszédet mondva, áldozzon egyrészt Jókai halhatatlan emlékének, másrészt a dunamenti népek közötti megértés lehetőségéről nyilatkozott. Az alapkőletétel egyébként a város társadalmának jelenlétében folyt le, — úgy Komárom magyarsága, mint a hivatalos körök egyképen tisztelegtek a legnagyobb komáromi magyar ember, a legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór szelleme előtt. A Kultúrpalota termeit, múzeumának helyiségeit, előkertjét ez alkalomra a város feldíszítette, az udvaron dísztribünt állítottak fel s az élőkért közepén már ott állott a betonalapzat,' Komáromi Viktor munkája, amelyen majd a Berecz Gyula által készítendő szép Jókai-szobor fog állam. A FOGADTATÁS Ilodzsa Milán miniszterelnök, — aki előző nap délután, Budapest felől jövet, már átutazott Komáromon, vasárnap délelőtt érkezett kíséretével autón Pöstyénből. Vele jött Országú József országos elnök, Krausz Ferenc Pozsony h. polgármestere, Halla József miniszteri tanácsos és mások. A Klapka téren dísz-század fogadta, itt fogadta a járás nevében Parassin Sándor járásfőnöjk s a városi nevében Nagy Jenő kormánybiztos. Parassin Ircsa és Nagy Aliz virágcsokrot nyújtottak át a kormányelnöknek. A miniszterelnök ellepett a díszszáz.ajd előtt, majd gyalog a kultúrpalotába jött, ahol az Egyesület elnöki tanácsának élén Szijj Ferenc dr. elnök fogadta. Ekkorra érkezett meg a Jókai-csalúd képviseletében Budapestről Hegedűs Lóránt ny. pénzügyminiszter és Jókai-Ihász Miklós, volt országgyűlési képviselő is, akik Feszty István földbirtokossal együtt képviselték a Jókai rokonságot. A vendégeket a vonatnál a Jókai Egyesület nevében Fülöp Zsigmond ügvv. elnök s a város nevében Herczegh István főszámvevő foogadíák. Hegedűs Lóránt megtekintette a Jókai-szobát s nagy örömét fejezte ki, hogy Jókai emlékét Komáromban ily szorgalommal s lelkesedéssel ápolják. Berecz Gyula szobrászművésznek sok értékes tanáccsal szolgált a szobor kivitelére vonatkozólag. A DÍSZKÖZGYŰLÉS Tizenegy óra után kezdődött meg a Kultúrpalota nagytermében az ünnepélyes díszközgyűlés, Szijj Ferenc dr. elnöklete alatt. A kormányfő s kísérete, valamint Hegedűs Lóránt szintén az emelvényen foglalt helyet. A kél miniszter szívélyesen üdvözölte egymást, mint régi ismerős. A nagytermet teljesen megtöltötték az érdeklődők, a polgári és katonai hatóságok kiküldöttei, a Jókai Egyesület tagjai, kullúregyesületek, jótékonysági egyesületek, iskolák képviselői, a lelkészi kar tagjai. Számos; külföldi újságíró jóit el a nevezetes napra. Szijj Ferenc dr. elnöki megnyitójában köszöntötte a megjelent miniszterelnököt s megköszönte a miniszterelnök 10.000 koronás adományát, üdvözölte Hegedűs Lórántot, Jókai- Ihász Miklóst, Országli Józsefet s a megjelent többi előkelőséget abból az alkalomból, hogy a szlovenszkói magyarság kulturális törekvését elismerésben és méltánylásban részesítették s a Jókai kultuszban minden kultúrember osztozik az egyesülettel. ÜNNEPSÉG AZ UDVARON Az ünnepség további része az udvaron folyt le. A közönség levonult az udvarra, a küldöttségek a Főbűnön, a közönség nagyrésze pedig az alapkő körül foglalt helyet. A bencés gimnázium ügyes cserkészei mintaszerű rendet tartottak fönn az egész idő alatt. Itt Bíró Lucián tanár, az irodalmi szakosztály elnöke ismertette a szoborakció történetét. Már Ibiiben elhatározta az Egyesület, hogy szobrot emel Jókainak s 1936-ban az Egyesület újra nagy lelkesedéssel mondta ki, hogy valóra váltja a nagy feladalot. A szlovenszkói magyar társadalom nagy lelkesedéssel adakozott a szoborra s a "hivatalos körök is támogatást nyújtottak ebben. Az első adományt a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet szavazta meg: 500 koronát. Ma csaknem 100.000 koronánál tartunk. A beszámoló szólt a szoborpályázat eredményéről, a megbízatást a bírálóbizottság Berecz Gyula komáromi szobrászművésznek adia ki. Remény van arra, hogy a szobor őszszel állni is fog. AZ ALAPOKMÁNY ELHELYEZÉSE Ezután felolvasásra került az alapkőletételi okmány. »Ezt a szobrot, — mondja többek között a díszes okmány, — közadakozás útján egybegyült összegből állítjuk föl, érezve a szülővárosnak azt a szent kötelességét, hogy legnagyobb fiának emlékét ércalakba öntve állítsuk minden jövendő utódok szeme elé. Hálával s kegyelettel emlékezünk őreá, akinek soha cl nem múló emlékét szívébe Zárta a magyarság s tiszteletben tartja az egész művelt világ. Büszkén fogunk Jókai Mór szobrára feltekinteni. Benne a csehszlovákiai magyarság együttérzésének. összetartásának, nyelvéhez s kultúrájához való ragaszkodásának bizonyítékát látjuk, mert e szobor felállításához a csehszlovákiai magyarok minden társadalmi, felekezeti s foglalkozási különbség nélkül egységesen járultak áldozatos adományaikkal. Álljon e szobor a szülőváros legszebb helyén, mint Jókai Mór halhatatlanságának és az utókor kegyeletének tündöklő bizonyítéka.« A leólmozott bádogtartályban elhelyezett alapokmányt Szijj Ferenc dr. a következő szép beszéd kíséretében tette a szoboralapzat üregébe: »A magyar írófejedelem, Jókai Mór szobrát fogjuk felállítani ezen a helyen. Több, mint száz évvel ezelőtt születelt, több, mint harminc évvel ezelőtt hall meg, de mi nem felejtettük el Jókai Mórt. Ha mindenki elfeledte volna öt a lefolyt három évtized alatt, nekünk — Komáromnak és a Jókai Egyesületnek akkor is kegyeletcs inegilletődésscl kell gondolnunk reá mindenkor. Itt született, itt ringett bölcsője, itt tanult meg írni és itt raktározódott el gyermekeikében millióféle benyomás, melyeket később költői tékozlással, délibábos eszményesítéssel vitt bele írói munkásságának gazdag termésébe. Itt tanulta a magyar nyelvet, azt a zamatos komáromi nyelvjárást, amelyet a magyar széppróza irodalmi nyelvévé avatott. És innét indult ki regényeinek bámulatos sorozata, mely ünnepnappá változtatta a hétköznapokat is, melyeken olvastuk. íme, ezekből a szikrákból lángolt fel az a fénysugár, mely Jókai dicsőségéből Komáromra árad. ö maga osztotta meg ezt a dicsőséget szülővárosával azokban a regényeiben, amelyekbe beleszőtte Komáromot és annak tipikus alakjait. Az elátkozott család, A tengerszemű hölgy, A politikai divatok, s Az aranyember örökszép emlékei Komárom viharos múltjának. Ha mást nem írt volna, csak ezeket a regényeit, akkor is bálával tartoznánk emlékének. De Jókai nemcsak a mienk volt és nemcsak a mienk ma sem. Jókai az egész magyarságé és az egész kultúrvilágé. Ismerik munkáit olyan nemzetek is, melyeket nem fűz vérségi kapocs, nem köt az anyanyelv közössége hozzá. Sok regénye van a világ minden művelt nyelvére átültetve és harmincnál több regénye forog csehszlovák nyelven az olvasók kezében. Jókai- meghalt, de művei élnek és ezeknek összessége mint egy gyönyörű diádéin ragyog a magyar irodalom Géniuszának homlokán s ennek a diadémnek romanticizmusból, idealizmusból kovácsolt szinarany foglalatából remekművek drágakövei, gyémántjai csillognak felénk. „Csillag volt, Isten szívéből jött és oda lért vissza. Onnét bíztat bennünket, hogy felfelé nézzünk!“ Ezért kell nekünk nagy, mély álázaítal leborulnunk az ő dicsőséges emléke előtt. Ezzel a kegveletes érzéssel teszem le a Jókai szobor alapkövet a Jókai Egyesület nevében. A nagy tetszést kellő lendületes beszéd után az alapkővel nyomban befedték az üreget, bevakolták és Szijj Ferenc dr. elnök megtelte rá az első bárom kalapácsütést. A MINISZTERELNÖK BESZÉDE Hodzsa Milán miniszterelnök emelkedett ezekután szólásra: — Köszönetemet fejezem ki — mondotta — a Jókai Egyesületnek, hogy lerótta nagy adósságát Jókaival szemben. Mindnyájunk erkölcsi kötelessége gondoskodni, hogy ezen a helyen a nagy költő szobra álljon! A magyar képzelet Jókai Mórban találta meg a lelki vezért, aki a valóságot meg tudja édesíleni. Aki pedig a valóságot meg tudja édesíteni, az jótevője az emberiségnek. — Nemcsak azért vagyok itt, hogy annak a Jókainak emlékét ünnepeljem, aki az egész világé. A csehszlovák kultúrközvélemény pontosan tudja azt, hogy Jókai a magyar nemzeti kultúrának volt oszlopa, abban az időben, amikor a szenvedő magyar életnek leginkább volt szüksége az ilyen egyéniségekre. Nem találok összeférhetetlenséget a magam hivatali állása és a magyar nemzeti kultúra hősének meglisztelése között, mert a nemzeti érzés erejének nem a gyűlölködés a fokmérője, hanem a tisztelet, amellyel minden nemzet a más nemzetbeli értékének adózik. A nemzeti érzés nem elzárkózást jelent! Hodzsa ezután idézte Jókai Mórnak a Hon című napilapban 1874 márciusában közölt cikkét, amelyben elismeréssel beszélt Prágáról. — Aki így tud beszélni egy nemzetről, — folytatta Hodzsa — abban nincs elfogultság. Ahogy Jókai Mór a nagy magyar nacionalista meg tudta becsülni az én fajomat, úgy az én fajom is meg fogja becsülni mindazt, amit Jókai jelent. Nem engedem elvitatni azt a tényt, hogy a mi nemzeteink kulturális fejlődésének, párhuzamos a vonala és ezért lehetséges az, hogy ma a csehszlovák kormányelnök idejön és ünnepli Jókai emlékét. De miért ne beszélnénk Jókairól, a politikusról is, aki 1848 március 15-én Petőfi Sándorral együtt elindította a magyar szabadságharcotV Pelőfi nemcsak a magyar nemzeti dalt írta, de megírta a világszabadság dalát is. Nemzeteink tavaszi ébredése ugyanazon érzelmek alapján történt! Miért ne valljuk meg ezt, amikor mindnyájan tudjuk, hogy elég volt a nemzetek közötti visszavonásból. — A Duna nemcsak elválasztó vonal, hanem kapocs is. A folyamok nemcsak határokat jelentettek a történelem során, hanem kapcsolatokat is. A Duna nemcsak elválaszt bennünket, hanem közelebb fog is hozni egymáshoz. Nem fogunk megijedni az akadályoktól és ha húszszor sikertelen marad a törekvésünk, huszonegyedszer is megpróbálkozunk. — Ha politikai törekvéseink nem találkoznak mindig a legszélsőbb radikális elemek helyeslésével, az nem lehet akadálya a felelős politikának. És ha a nemzelek kölcsönös megértésének szolgálatát valaki hazám elleni véteknek fogja bélyegezni, oda se neki! Arról beszélt ezután, hogy Közép- Európában meg kell szüntetni a nemzetek közötti gyűlölködést. — Éppen ebben az időben — folytatta — a Dunaniedence erkölcsi, politikai és gazdasági konszolidációjának esélyeit kedvezően ítélem meg. — Meg kell becsülnünk a szomszéd nemzeteket, ha azt akarjuk, hogy a mi nemzeti érzésünk is megbecsülésben részesüljön. Köszönöm, hogy ezt az ünnepet rendezték, mert ez nemcsak az önök ünnepe, hanem ünnepe egy eszmének, amelyért érdemes küzdeni! A tapssal és éljenzéssel többször megszakítóit beszéd után a miniszterelnök c szavak kíséretében tett egy ütést az alapkőre, amelyet az okmány fölé elhelyeztek: »Jókai Mór emlékének s művének hódolatát fejezi ki a csehszlovák, miniszterelnök.« Ekkor az Iskola uccán álló katonai zenekar a csehszlovák himnuszokat intonálta. HEGEDŰS LÓRÁNT BESZÉDE Ezután Hegedűs Lóránt ny. magyar pénzügyminiszter emelkedett szólásra és a család nevében mondott köszönetét a szobor felállításáért. Többek között ezt mondotta: Engem ide senki nem küldött, a megjelenésre senkitől megbízást nem kaptam, a magam nevében jöttem ide, idehozott Jókai iránti szeretetem. — A miniszterelnök úr említette, bőgj- a Senki szigete, amelyet Jókai a béke s a boldogság földjének álmodott meg, talán a komáromi sziget, vágj- Ada-Ivalé szigete. Nem. Jókai Senki szigete Jókai szíve volt, melyben csak szeretet és béke honolt. Jókai ebben a városban tanult meg írni és ennek a városnak nyelvét, levegőjét, alakjait örökítette meg halhatatlan munkáiban. Majd három kalapácsülése közben ezt mondta: — Első kalapácsiitéscmcl a magyar nemzeti kultúra nevében teszem. — Második kalapácsütésem Komárom dicsőségének szól. — Harmadik kalnpácsütésem Jókai halhatatlanságáé. A miniszterelnök az ünnep után megnézte a múzeumot s a Jókaiszobát tekintette meg. Az Egyesület megajándékozta a Kultúrpalota képével, amelyet Harmos Károly festett s amely képen már látható a felállítandó Jókai szobor. A DISZEBÉD Az ünnepség után hivatalos díszebéd volt a megyeháza nagytermében, amelyet a váro's adott a miniszterelnök tiszteletére. Itt Parassin Sándor járásfőnök a köztársasági elnökre ürítette poharát, Nagy Jenő kormánybiztos a miniszterelnököt köszöntötte föl. A miniszterelnök Komárom város kereskedelmi s ipari fejlődéséről szólott válaszában s reményét fejezte ki, hogy Komárom ipari cmpőriummá fog fejlődni. A díszebéd szép megrendezésében Soltész Pál közig, főbiztosé a főérdem, az (Ax'del a Tromler-konyha készítette. A miniszterelnök megtekintette a Skoda-műveket s az épülő hajókat, majd 3 óra után Érsekújvárra távozott. Az ümiepséget a csehszlovákiai magyar rádió is közvetítette.
