Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-12 / 74. szám
4. oldal. 1936. szeptember 12. »KOMÁROMI LAPOK« Paál Jób vasárnapi riportja: Bolyongás a nemrég megnyílt „Jókai szoba" vitrinjeinek emlékei között. A Brazovics háznak már a helyét sem tudják Komáromban, ahol Jókai regényalakjainak ezernyi emléke él. Titokzatosan hallgat a Senki-szigete. Szobrot kap végre Komáromban Jókai Mór. Komárom, szeptember közepén. Kevés olyan városra akadtam bolyongásomban, amelyik annyira megbecsülte volna szülöttét, mint Komárom népe Jókai Móri. Pedig: a nagy mesemondó mindössze kora ifjúságának rózsás esztendeit töltötte Komárom falai között, első csalódott szerelme elsodorta Pestre, amikor meglátja, hogy a tengerszemű hölgy« a megyei aljegyző monogrammját hímezi selyem keszkenőbe, gyorsan hajóra ül és — »nézem a füstöt, amely szülővárosomat lassan eltakarja...« Életének huszonegy esztendejét tölti Komáromban a múlt század legnagyobb magyar regényírója, de ennek a huszonegy esztendőnek ezernyi emléke elevenedik meg minden Írásában. Alig van regénye, amelyben ne esnék szó Komáromról és egész csomó olyan regényt vetett gyöngvbetűivel papirosra, amelyeknek egész históriája Lcvetinezi Tiinár Mihály városában játszik. Ilyenek: Az aranyember, Az elátkozott család, a Politikai divatok, aztán élete alkonyának egyik legszebb alkotása, A tengerszemű hölgy. Az irodalom históriájának búvárjai évtizedek óla boncolják ezeket a regényeket, keresik: vájjon éllek-c Jókai alakjai, álltak-e a házak, ahol forrón szerettek és keserűen csalódlak azok, akiknek ajkai beszédre nyílnak a vaskos kötetekben, viták folynak, néha szenvedélyesen, pedig: nem szabad profán kezekkel belenyúlni a legendák aranyködös világába, zöldre vált patinái letörölni vétek. az igazságot úgysem tudják meg a tudósok, mert azt magával vitte sírjába regényeinek kékszemű megálmodója... Ez a város, alacsony házaival és furcsa népével ma is ielistcle van Jókai regényalakjaival. Ha elbolyongok macskafejű kövekkel kirakott utcáin, életre kelnek azok, akik ifjúságunkban annyi élvezetes órát szerezlek nekünk. Szinte látom a görbe utcákon lámpással járó hajóácsokat, a Cservcnics kávéházban a sakkozó városi pénztárost, a kapatos hajdút, Klapkái hős vitézeivel, a tréfáskedvű Szarka Jánost, Décsiné asszonyt, a káromkodó kofát, a fiatal jurátust Asztalos ügyvéd úr irodájában és a csodálatosan szép Domonkos lányokat, akiknek kúriájába nemsokára belekap a csákány... PARCELLÁZZÁK A DOMONKOS-HÁZAT A hajdani Rácz-utcában, későbben Nádor-ulca lett ennek a girbe-görbe utcának a neve, áll az az öreg földszintes ház, aminek falai két utcára néznek. Irgalmatlanul bosszú. Csak az egyik frontján kereken húsz ablakot számoltam össze. Sárgára van festve, a vakolat itt is, ott is hullik, már róla. Széles és hosszú kertje egykoron a Duna parijáig szaladt és valamikor a kéri végében épült kikötőben vetettek horgonyt Domonkos János uramnak lovaktól vontatott tölgyfa-hajói. Lefelé Belgrádi», fölfelé Bécsig hordták ezek a Dunántúl gabonáját, abban az időben, amikor gőzhajó kerekei nem szántották még a Duna szabályozatlan medrének szürke hullámait. Domonkos János — egy csomó nemes vármegye táblabírája — székelt ebben a házban és ez az öreg ház volt tanúja az Aranyember titokzatos életének. Domonkos János — egykori képe itt függ előttem a Jókaiszobában: feketehajú, villogó szemű ember volt, sűrű szemöldökkel, rendjellel a mellén és érzéki ajkakkal dús bajusza alatt — örök álmát alussza a komáromi régi rác temetőben márványból faragott díszes sírkő alatt a családi kriptában, amelyiknek ő az utolsó lakója, a sírkövének aranyos betűi megkoptak már százhárom esztendő alatt, de Levetinczi Tímár Mihály alakja — ezen a néven szerepel Domonkos János az Aranyemberben — nem kopik el soha a fantázia és a regény hatalmas birodalmában. Annyi sok-sok emlék után eltűnik most az Aranyember kúriája is... Nagy tábla van a ház falán és ez a lábla hírül adja, hogy a lelket, amin a kúria egykoron épült, parcellázzák. Tizenkét házhelyre osztották fel a Domonkos-kúria telkét, a házhelyek ára húsz és harmincötezer korona között váltakozik, de — a mai nehéz időkben nem tolonganak a vevők. Azért nemsokára mégis megkondul a csákány a házban, amelynek szobáit Jókai gazdag fantáziája népesítette be regényében. Nemcsak Levelinczi Tímár Mihály élte ebben a házban kellős életét, innen indultak bálba a szép Domonkos lányok — közülök az egyik Pázmándy Dénes első alispánnak, a negyvennyolcas országgyűlés alsóházi elnökének lett a felesége — és itt kezdődött el a tengerszemű hölgy szomorú regénye, hogy aztán — a márianosztrai fegyliáz nyirkos cellájában érjen véget... Brázovics Atanáz. Kacsuka őrnagy, Fabula János, a hajókormányos, Galambos, az öreg halászmester, nyugtalan vérű és lobogó szenvedélyű hölgyek. Friebeisz István, a Komáromi Lapok pocakos szerkesztője, a sárga hajtókás Sándor-czredbcli tisztek, Hajdukics, a görög vaskereskedő, a kálvinista szekeresek, akik kék posztóruhájukon ezüst gombot viselnek és szörnyen rálartiak, Szerbországból ide származol! kereskedők, akiknek ősei naszádokon védték a komáromi várat, német mesteremberek, akik rézgombos spencert hordtak, arszlánok és gavallérok népesítették be a bosszú kúriát, amelyiknek nemsokára a nyoma is eltűnik Komárom városából. KILENC FORINT ÉS TIZENKÉT KRAJCÁR ADÓT FIZETETT JÓKAI MÓR . . . A gimnáziummal szemben áll egy földszintes ház, aranyos táblával. Ezernyolcszázhuszonötben itt született Jókai Mór. A ház ma a komáromi zsidó hitközség tulajdona. Általában ezt hívják Jókai-háznak, de van aztán egv másik Jókai-liáz is, ez Nagy Vilmos dr. ügyvéd birtokában van, ebben töltötte fiatalságát a nagy regényíró. Mind a két ház »nemes Ásvai Jókay József, hites ügyvéd, tekintetes és nemes Komárom vármegye al-ügyviselőjénck és feleségének született nemes Pulay Máriának a tulajdona volt. Az utóbbi házból indult cl útjára a fiatal patvarista, akit anyja a vármegyeházán szeretett volna lálni. Ebben a házban veteti kártyái az a cigányasszony, aki megjósolta, hogy a nemzetes asszony kezében lévő könyv kinő a földből, nagy’ fa lesz belőle és minden ágán csupa könyv terem...« Ezekben a házakban nincsen már semmilyen emlék Jókai Mór életéből. Ami emlék Komáromban akad, azt a vándor a Jökui-szohában bámulhatja meg. Pár hónappal ezelőtt nyílt meg ez a Jókai-szoba a Jókai Közművelődési és Múzeum Egylet székházának első emeletén. A nagy költő életének soksok, részben ismeretlen emlékét mentette meg az utókor számára a Jókaiszoba, amelynek megteremtéséért az érdem oroszlánrésze egy kitűnő magyar írót. a Jókai Egylet főtitkárát, Szombatin Viktort illeti. Viapy Gyula dr. nyugalmazott vármegyei főlevéltáros — nemrég halt meg — éveken át gyűjtötte a Jókai-emlékeket, amelyeknek egy részét a centennárium alkalmából ki is állították, azonban magát a szobát Szombathy Viktor teremtette meg és rendezte be az egyesület titkárának, Zombory Györgynek és többeknek a segítségével. Alapos cs dicséretre méltó munkát végzett, a magyar irodalom hálás lehet érle... Égj' csomó kép függ a falon. Szemben a bejárattal a tengerszemű hölgy olajjal megfestett gyönyörű arcmása. Az arca csaknem szívalakú, keskeny ál Ián alul finom gödröcske, fekete haja van és kezében rózsát tart. Mellette: Domonkos János képe. Köröskörül rajzok, metszetek Jókai Mórról. Közöttük olyan is, amelyet maga az író rajzolt. Kopott keretben a Nemzeti Dal első példánya. Egy kicsit tépett. Azután az a szinlap, amely hírül adja, hogy Laborfalvy Róza asszony 1884 januárius 24-ik napján ölven évi érdemdús működés ulán búcsút mond a színpadnak. Vitrin alatt Jókai iskolai bizonyítványa. És keresztlevele 1825 február 20-ikáról. Tizennégy keresztapát és négy keresztanyát sorol fel a keresztlevél. Egy csomó kortesvers. Közöttük a legsikerültebb: Félre kakuk, repül a sas, Jókay a 48-as, 48-ban szóval, tettel, Jókay bánt a némettel I Éljen a magyar szabadság! Éljen Jókay! Aztán keretben egy bécsi élclap címoldala, ahol könyvekből rakott hegy ormán, ludtollal kezében Jókai áll és muzsikáló cigányok, magyaros ruhába öltözött urak és hölgyek állnak körülötte. A német szöveg elmondja, hogy Jókai ámbár megbukott Nagykanizsán, de a neve mégis érték a világ számára és ellenjelölt je nevét már régen elfeledte a világ, amikor a Jókaié még mindig ragyogni fog. Egy adókivetési lap. Kiállította: Pest város adóhivatala. Németül és magyarul, az 1852 év elején. »Moritz Jókay Schrifsteller«-re ezt az adót vetették ki: személyi keresel után 6 fi., országi rendi szükség adó 13 kr., úrbéri kártalanítás 84 kr., községi adó 2 fi., összesen í) fi. 12 kr. Most, nyolcvannégy évvel későbben meg kell állapítanom, hogy a pesti városi adóhivatal 1852-ben az összeadásnál tévedett és pedig 10 krajcárral. Persze nem a saját hátrányára... Még egy olajkép lóg a falon: Jókai kocsisának a portréja. Tavaly halt meg az öreg kilencvenkét esztendős korában. A portrét — kitűnő munka — Ilarmos Károly festette. Régi levelek mellett egy négyrét hajtott alázatos kérvény. Jókai kezeírása. »Erdőd! gróf Pállíy Móric úr Önagyméltóságának, Magyar Királyi Helytartónak« szól és benne »Jókai Mór lapszerkesztő alázatosan folyamodik a Hon című politikai és ncmzelgaszdászati napilap megindítására eszközlendő engedély végett...« Kopott könyv: Jókai első olvasmánya. A címe: Magyar gyermekek barátja, ollj' hasznos olvasó... Aztán szép sorban, spárgával átalkötvc a Kőszívű ember fiai-nak, a Szeretve mind a vérpadig-nalc és a Földön járó csillagok-nak kéziratai. Vaskos kötetek, sárguló papiroson az író király tipikus apró gyöngybetűi. Majd a Hétköznapok korrektúrája. Egy csomó névjegy. Az egyik vitrinben maga faragta bot. Körtefából. Vastag bundáján női akt, a lába letörve, a kezén bilincs, amelyet a másikkal széttlör. A sajtószabadság apotheozisa lehetett. MAGYAR ÍRÓK JÓKAI SZOBRÁÉRT Egy fiókos szekrényen Laborfalvy Róza tükre alatt Jókai anyjának rokkája, szemben egy rézből készült lyukas, parázzsal használt hasmelegítő, egy öreg szekrény és előtte egy kopott karosszék, az író utolsó széke, a szekrényben porcellánszervizek, legfelül Domonkos János teás-készlete. Gyönyörű herendi munka, dúsan aranyozva. Ma is feltűnést kellene akármelyik kiállításon. Szinte eltűnnek mellette az író egyszerű kávés és teás findzsái. Jobbra a sarokban megzöldült réz-csengő. Aztán pár pohár és tányér. Egyszerűek. Alul a regények: magyar, német, angol és cseh nyelven. A külföldi sorozat persze nem teljes... Legfelül a Jókai-serleg, a centennárium alkalmából készült, díszes lakomákon ma is ebből iszik elsőnek a szónok. Az Erzsébet-szigetről — ez volt a Senki szigete — mindössze egy kép. Valamikor ezen a dunai szigeten volt Jókayék filagóriája és ennek a szigetnek titokzatossága kapta meg annyira a fiatal írót. Ma: a Senki szigetén némán liallgal a sűrű bozót... — Mondják a komáromiak —, hogy Komáromban nem áll még szobra Jókai Mórnak. Szégyenünk, de nem a mi vétkünk. Valamikor együtt volt már a pénz, de jött a háború és — a Jókai szobor-alap értékét vesztette. Tizenkét esztendővel ezelőtt Beöthy László indította meg újra az akciót. Halála ulán Domány János egykori komáromi polgármester vette kezébe az ügyet. Ő is elhunyt. Most Szijj Ferenc dr. nyugalmazott polgármester áll a szobor-mozgalom élén. Berecz Gyula, akinek hősi-emlékszobrát nemrég leplezték le a közeli Nagymcgyeren, már több igen sikerült Jókai mellszobrot készített. A terv az, hogy négy kulturális egyesület — a komáromi Jókai Egyesület, a pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy Társaság és a pozsonyi Bartók Béla Dalkör — ősszel felváltva kulturális előadásokat rendeznek és ezen előadások jövedelmét fordítják majd a szoboralap javára. Remélhető, hogy így összegyűl az az összeg, amely még hiányzik és amely lehetővé teszi, hogy Jókai Mórnak díszes szobra álljon a szülővárosában... * A magyar irodalom legtermékenyebb munkása volt Jókai Mór, de sok-sok regénye közül egyetlenegyet írt meg szülővárosában. Komáromi emlékei, gyermekkorának rózsás viszszaemlékezései azonban mindenhová elkísérték az írót és svábhegyi villájának fáit is komáromi rokonairól és barátairól nevezte el. A bölcsőtől a sírig kísérték komáromi emlékei és nem akadt még író, aki szülővárosána annyi emléket állított volna, mint Komáromnak Jókai Mór... Megérdemli, hogy Komárom is állítson neki egyetlen emléket... Gyilkolt a leomló fal. Tizenöt métermázsa súlyú törmelék temette be. — szeptember 11. Ugyancsak nagy riadalmat okozott Bátorkeszi községben az a borzalmas szerencsétlenség, amelynek halálos áldozata van. Főnagy Pál bátorkeszii lakos a házát javította és nem hívott segítséget, maga végezte a falbontási munkákat. Sajnos, nem járt el a kellő . elővigyázattal és könnyelműségéért életével kellett fizetnie. Az egyik házfalnak az alapját, a fundamentumát akarta új téglával kirakni és cvégből a fal tövében árkot ásott, hogy a fundamentumot szabaddá tegye. Kissé mélyebbre ásta az árkot és arról nem gondoskodott, hogy a falat megtámassza. így történt aztán, hogy a mélyen aláásott fal hatalmas robajjal leomlott és a faltövében, az árokban dolgozó Főnagyot maga alá temette. A szerencsétlen ember megfulladt a mintegy 15 métermázsa súlyú faltörmelék rettenetes nyomása alalt. Mire kiásták alóla, már nem volt benne élet. Holttestét a boncolás mellőzésével temették el. Családja iránt általános őszinte részvét nyilvánul meg. Mindenféle bútort, lakberendezési tárgyakat, gyermekkocsit stb. modern, ízléses és jókivitelitf, most vehet olcsón az uj bútorüzletben Komárnoban, Masaryk u. 22. 251
