Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-08-29 / 69. szám
1934, augusztus 29. »KOMAROMI KAROK« 3. oldal. A menekült. Európa országútjain és vonatain ide-oda kóvályognak a hazátlanok. Azok a szerencsétlenek, akiket vagy a pillanatnyi helyzetváltozás vert fel fészkükből és akik elindultak új fészket teremteni. Ezek a szerencsétlen vándorok sokszor nagy reménységgel és elég gyakran meglehetős anyagi tőkével indulnak neki a hontalanság és bizonytalanság életének, pár esztendei kóborlás után elkoldusodva, minden emberi büszkeségből kivetkőzve már csak a puszta életet keresik, a másnapra való száraz kenyeret. Lehetne a dolgot nagy általánosságban nézni. Lehetne arról beszélni, hogy a termelési autarchia után logikusan és természetszerűleg bekövetkezett a foglalkoztatási autarchia is. Minden európai országban több a munkakereső, mint amennyinek munkát lehetne adni, — ne emlegessük fel újra azokat az ostoba hibákat, amelyek ezt a helyzetet előidézték — és ennek következtében valamennyi európai ország szigorú intézkedések sorompójával védekezik a külföldi munkakeresővel szemben. Ha igy haladnak tovább a dolgok, akkor lassanként visszatérünk a középkor céhrendszerének alapgondolatához, a mely szerint a céh tagja csak valamely város szülötte lehetett és munkajogot már a szomszéd város embere sem kaphatott. A különbség, még pedig nagyon lényeges különbség az, hogy a középkori elzárkózás teljes volt és a középkori város nem gondolt arra, hogy idegen tőkével erősítse a maga gazdasági termelését, már pedig nagyon jól tudjuk, hogy ma valamennyi európai ország, ugyanakkor, amikor az idegen munkakeresőt kizárja, mindent elkövet az idegen tőke becsalogatására, mert valamcnynyi tőkehiányban szenved. Ebből az általános nyomorúságból egy külön darabot akarunk kiszakítani. A sorsok fekete végtelenségéből egy különösen sötét sorsdarabot, a menekült intellektuel sorsát. Hégi szabály az, hogy minden megalázást és szenvedést az intellektuel sokkal súlyosabban érez, mert nemcsak az embert, a fizikai embert nyomorítja meg a sorsnak kegyetlensége, hanem a lelket is. Azt a lelket, amely mégis csak többre vágyik, mint a primitív élet szükségleteinek kielégítésére, azt a lelkel, amely valamikor az idők elmúlott reménykedéseiben valamilyen eszméért akart harcolni vágj" cselekedni. Az intellektuel ha menekült lesz, ha elveszíti a polgári biztonság érzését, deklasszált lesz, elveszti osztályát is, elhullatja lelki magasabbrendűségét és végül összetörik úgy, amint a börtönbüntetésre ítélt intellektuel azt a büntetést, amelyet a csavargó könnyűszerrel visel el, élete végzetének és tökéletes pusztulásnak érzi, a menekült, a kóválygó élet bizonytalansága az intellektuelt is megöli. A lelkét öli meg. Az első menekült intellektuel talán Dante volt, aki egyik olasz államocskából a másikba vándorolva a Scaligerek kegyelemkenyerén tengődve örökké visszavágyódott az elveszett hazába. A menekült intellektuel kicsiny végzetében megismétlődik a legnagyobb olasz költő nagy tragédiája. Láttunk már sokféle menekült intellektuelt, de akármelyik nemzet testéből lökődtek ki, akármelyik ország verte ki őket határaira, valamennyi a bizonytalan élet és a reménytelen kenyérkeresés ezernyi szenvedésein túl is végső szenvedésként cipeli magával az örök gyötrődést, a hazavágyódást. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a kivándorolt kétkézimunkásnak nincs nosztalgiája az otthoni élet íze, az otthoni levegő balzsamos illata után, de letagadhatatlan tény az, hogy a szellemi életet élő emberben sokkal erősebb ez a visszavágyódás, mert nemcsak a fizikai élet emlékei kisértik folyton, hanem a megszakított, abbahagyott és talán örökre elveszített szellemi munka emlékei is. Ezerszeresen szerencsétlenek ezek, a gyökerüket veszített, hazátlan és új hazát hiába kereső emberek, mert nemcsak a hazát veszítették el, nemcsak a kenyérkereset lehetőségeitől lökődtek messze, liánéra elveszítették az életük értelmét és tartalmát is. Nem Dantek ezek, nem Blumenthal professzorok, akiknek a megértés valamikép mégis tud terem Leni valamilyen megfelelő munkahelyet, valamilyen folytatását a megkezdett szellemi munkának. Kicsiny emberek, kis részecskék a nagy emberi szellemi munka óriási gépezetében, de kiestek a gépből, durva csizmatalpak alá kerültek, amelyek összetiporják őket. Sajnálni valók és szomorú életűek. Tulajdonképen csak azoknak volna szabad menekülteknek lenni, akik a maguk hazájában már eljutottak valamilyen vezérség polcára. Garibaldi is volt menekült. Kossuth Lajos is volt menekült, de ezeknek erőt és kitartást adott a már elért sikereknek emléke, ezek előtt lehetőségeket nyitott az a varázs, amely nevükből kiáradt, ezeknek csak azt kellett megtanulni, hogy miként kell az idegen levegőt megszokni. A kicsiknek, a névteleneknek, a százezreknek, mert ma százezres számokban kell a szanaszéjjel kóválygó menekülteket számlálni, nincs semmi vigasztalásuk és nincs semmi reménységük. Itt járnak közöttünk, mutogatják okmányaikat, beszélik sorsukat, minden keserűség nélkül emlékeznek arra, hogy valaha nekik is volt otthonuk, szép nagy jövedelmük, nekik is volt munkájuk, nekik is volt valamilyen hitük és lelki céljuk. Úgy beszélnek mindezekről, mintha idegen sorsokról volna szó. Mert eljutottak a végső megismerésig és tudják azt, hogy az az ember, aki valaha odahaza élt, dolgozott, lelkesedett, akart valamit, már meghalt, ök csak az okmányaikat örökölték, a nevét viselik, élő emlékei önmaguknak. Élő riasztás és emlékeztetés egész megjelenésük mindazoknak, akik találkoznak velük és visszaborzadnak a sorstól, amelynek hordozói. Nagyon sajnálatraméltó emberek azok a sok ezrek és tízezrek, akik hiába kóvályognak a halársorompók körül, hogy valahová belopózhassanak munkát keresni, de közöttük a legsajnálatraméltóbbak, akik élő testben hordozzák magukban már halott belső életüknek tragikus emlékeit. — A szemöldökkitépés nem ártalmas. Shaw Marcel dr., az egyik londoni kórház szemészeti osztályának vezetője előadásában hangoztatta, hogy a szemkozmetika ellen orvosi szempontból nem lehet állástfoglalni. Az orvosnak nincs oka arra, hogy a hölgyeket szemük varázserejének fokozásáról lebeszélje. Aki ki akarja tépetni a szemöldökét, teheti bátran, a dolog egyáltalán nem ártalmas. — Távoznak a gólyák: korai tél ? Somogy megyében az elmúlt napokban megindult a gólyák távozása és pár nap alatt a legtöbb helységből elrepültek déli vidékekre, téli helyükre. A gólyák korai távozására a nép azt mondja, hogy korai télre számíthatunk. — A fiatal leányok népszerűsítik a telefont Ausztráliában. Melbourneban a telefon népszerűsítésére kellemes hangú fiatal leányokat szerződtettek, akik időnkint felhívják az előfizetőket s megkérdezik, nincs-e panaszuk. A csengő hang minden telefonügyben készségesen szolgál útbaigazítással a kellemesen meglepett előfizetőnek. Az újításnak Melbourneban olyan sikere van, hogy be akarják vezetni Ausztrália többi városaiban is. Rokkant kecske a hídon. Egy rozsdabarna színű, féllábárai rokkant kecske indult neki a Dunának. Tőgye már jó tele volt tejjel, ki tudja, mi okból indult el a híd felé. Addig-addig barangolt, amíg fel nem ért a határhídra. Ott éppen építkeznek. A kecskét nagy tisztelettel fogadták, de mivel sem határátlépési igazolványa, sem útlevele nem volt, a rendőrök és a pénzügyőrök visszaküldték. A kecske nem ment. Erre nagy hajkurászás lett a dologból. Legalább egy negyedóráig bergetőzött a felügyelőszemélyzet a kecskével a hídon, már-már a forgalom is megállóit. A kecske igen ügyesen kerülgette őket, mindenképen azon volt, hogy keresztülfusson a hídon. Ki tudja, milyen fontos diplomáciai megbízatása volt. Neki-nekidöfött szarvával a kergetőzőknek. Végre egy legény nekilátott' s amúgy istenigazában lökdöste lefelé a hídról. A kecske többször viszszafordult, de a legény egyre nagyobb irammal hajszolta a megvadult állatot. Lekergette a szigetre. A kecske búsan ballagott el: nem sikerült tejét eladni a túlsó komáromi piacon... A legény izzadva, diadalmasan áll meg. Nekünk semmi részünk nem volt a hajkurászásban s azért barátságosan megszólítottuk az önzetlen kergetőt: — Mit akart a kecske? — Átmenni. Kértek tőle útlevelet, de nem volt vízuma. Hát én lekergettem. Azzal már búcsúzunk is el. De akkor a legény utánunk szól: — Legalább egy korona borravalót adjanak, hogy lekergettem a kecskét. Elcsodálkozva állunk meg. — De nekünk semmi közünk ám ehhez a kecskéhez... — feleljük öszszeráncolt homlokkal. — Hát akkor én minek fáradtam? — tolja fel fejebubjíán a kalapot s tovább megy dohogva. A kecske jobbra, a kergető balra. A kecske alattomosan vár. S mikor látja, hogy a kergető eltávozik, búsan, anélkül, hogy a mulatságért valaki borravalót adott volna neki, — a kecske orvul újra visszasompolyog a hídra. S megy lassan, ravaszul egyre tovább a íüzespart mellett. Ennek randevúja van odaát!!! — Ritka, mint a fehér holló az az eset, amikor valaki végrendeletében megemlékezik a humánus és a kulturális intézményekről. Ilyen ritka eset történt a napokban Somorján. Néhai Molnár végrendeletének fölbontásakor tűnt ki, hogy az örökhagyó ezer koronát hagyott a somorjai szegényháznak. Az összeg talán nem nagy, de a nemes gondolat mindenesetre követendő példa lehetne mások előtt is. Mííasztalosok és kárpitosok figyelmébe! Modern lakberendezések, művészi bútordarabok, eredeti tervek gyönyörű műnyomásos illusztrációi füzetekben kaphatók a Spitze r-féle könyvesboltban Komárno-Komárom, Nádor-u. 29. rnMnJ>ÄßCL és a tudományos kutatás sohasem szünetelnek. Egy uj találmány: o kétszer spirálizált izzószál a modern TUNGSRAM D lámpák fényteljesitményét jelentékenyen fokozza. A jobb fénykihasználást Dekalumenekben, az áramfogyasztást pedig wattokban, magán a lámpán jelezzük. Több fényt kevesebb pénzért t TUNGSRAM n DUPl ASPIRÁLLÁMPA&# DEKALUMEN SOROZATBAN. — Az Egyetértés Munkásdalárda vezetősége ez utón értesíti működőkari tagjait, hogy' az énekpróbákat szeptember 3-án, hétfőn este 8 órakor ismét megkezdi a községi fiúiskolában, a szokott helyen. Felkéri a vezetőség az összes tagokat, hogy okvetlen a legnagyobb pontossággal jelenjenek meg az énekpróbákon. — AZ ISKOLAI ÉV KEZDETE A HELYBELI GIMNÁZIUMBAN. Aug. 31-én délután 4—5-ig a tanulók jelentkeznek az igazgatói irodában a javító, pótló, különbözeti és felvételi vizsgálatokra. Azok a tanulók, akik vizsgázni akarnak és nem jelentkeznek a kitűzött terminuskor, nem vehetnek részt a szept. 1-én tartandó vizsgákon, mert nem nyernek beosztást. Szept. 1-én reggel 8 órától este 7 óráig írásbeli és szóbeli vizsgálatok a fekete táblán kifüggesztett sorrend szerint. Szeptember 3-án 9—12-ig azok a tanulók, akik június 28-án, illetőleg július 1-én beiratkoztak az osztályfőnöknél, megjelennek szüleik kíséretében a megfelelő osztályban és ezen alkalommal — a jelentkezésen kívül — befizetik az iskolai díjakat, még pedig: a) felvételi és mellékdíjak címén 65 K-t, ez minden tanulóra nézve kivétel nélkül kötelező; bj első félévi tandíj címén 125 K-t (fizetendő szeptemberben); c) második félévi tandíj címén szintén 125 K-t (fizetendő most vagy esetleg februárban). Ezenkívül azon tanulók, akik most lettek az intézet növendékei, baleset elleni biztosításra fizetnek 2, 4 vagy 6 K-t, aszerint, hogy melyik csoportba akarnak belépni. A biztosítás a tanév végéig érvényes. Szeptember í-én 8 órakor »Veni Sancte« istentisztelet, szeptember 5-én 8 órakor pedig rendes előadás. Komárno (Komárom), 1934. aug. 21. Gidró Bonifác, a gimn. igazgatója — A községi kisdedovodában a foglalkoztatás szeptember 3-án, hétfőn megkezdődik. Az I. csoportba a harmadik életévüket betöltött fiuk és leányok vehetők fel. Igazgatóság.
