Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-21 / 15. szám

1934, február 21. >KOMÁROMI LAPOK« A megyercsi „bűbájos" cigányasszony meg­gyilkolásának ügye az esküdtszéken. — Előadások a táltosokról. — Az anyát és leányát felmentették. Dúsa Imrét két­esztendei fegyházra Ítélték. — Komárom, február 20. A vádlottak padján könnyező, öreg ember, aki mindig szeme elé tartja a zsebkendőt, később előrehajlik, nagy bűnbánattal s a földre néz ál­landóan, amig a családtagok valla­nak. Egy kendős, fözőscipős paraszt­­asszony az anya, aki nem könnyezik, hanem egyszerűen feleigei. A tizen­­kilencéves parasztlány, falusi fogal­mak szerinl nagyon csinos, kissé kö­vérkés abban a sok kabátban, s aki miatt ez az egész gyilkossági ügy fo­lyik, mert hiszen vőlegényről, ud­varlókról, legényekről és a szépség kamatoztatásáról voll szó: az anyagilag és erkölcsileg tönkre­ment család utolsó reménye a lány szépsége volt. Ezt a szépséget kamatoztatta az édes­­szavú, táltosokkal rendelkező, bűbá­jos cigányasszony s emiatt a szépség miatt kelleti végeredményben elpusz­tulni a cigányasszonynak. A teremben ill leng a cigány­asszony emléke, — egy-egy szóban felvillannak a lábosok fényes kör­mei, egy halk kijelentésben elénkbo­­rul a cigányasszony minden bűbájos­sága, e családhoz képest föltétlenül fölényesebb értelmi állapota, rábeszé­lőképessége s hogy az emlékek kéz­zelfoghatók is legyenek: a bírói emel­vény előtt a cigányasszony vértől áz­tatott ruhája, egy véres kendő, egy rövidnyelű balta és a máktörő, amelv­­lyel Dusáné. saját vallomása sze­rint a fejét törögelte a cigány­­asszonynak. A családról Mcgyercsen nem sok jót mondogatnak. Lecsúszott, el­sodort család anyagilag tönkre­ment, így került a cigányasszony hálójába. A cigányasszonyéba, aki fölismerte éles eszével a lehetőségeket s aki az első kártyavetés után tisztában volt azzal, hogy a Dúsa család anyagi lehetőségeit szépen fogja kamatoztat­ni magának. A család eladósodott a cigányasszonynál, aki hitelezeti, ru­hái csináltatott a lánynak, bálba küldte s aki azt hitette el a családdal, hogy megszerzi a vőlegényt, a gaz­dag vőlegényt, aki majd rendbehozza a családok Hitegette a cigányasszony Dnsáé­­kat. míg végre agyon nem verlek. A faluban nem mondanak rosszal Dúsa Imrére. Azt mondják, bogy a feleség volt a rossz szellem a csa­ládban, a leány azl vallotta annak­idején, hogy: A javaslat mamáé volt«, — a javaslat tudniillik, hogy el keil csikkasztani Sárközi Bábi nénit, mert már tűrhetetlen a csa­ládban, nagyon beleavatkozott a Dú­sa család magánéletébe s félős, hogyha ők nem végez­nek vele. akkor Bábi néni — a tárgyaláson is így liszlellék meg, — «sikkaszt ja el őkel. Bábi néninek hatalmas, tizenkét tál­tosa van, éjjel fakereszteket éget s ha gyufái égéi egy pohár alatt, a gyu­fa elalszik... Hétfőn elhatározták, hogy pénte­ken megölik. / Tenni kell valamit, mondtuk« — vallja mindegyik, de Bábi néni szerdán már megérke­zett s agyon is verték. Dúsa Imre set­tenkedett a hátamögé és fejszével ver­te. Dusákné máktörővei ütött rá s a lány bevallja, hogy a kis fejszével ő is kólintott végül a nénire... De Dúsa Imre menteni akarja csa­ládját. a gyilkos ütéseket magára vál­lalja. A család azzal védi magát, hogy Bábi néni varázslatokat végzett, bűbájos volt, nem leheteti sza­badulni halasa alól. Lehet, hogy ez csak védekezési tor­ma, indokolás és a gyilkosság indító rugói sokkal prózaiabbak ... Dr. S o ó s Imre, a tárgyalási veze­tő elnök pompásan megfogja kereszt­kérdéseivel a családot. De ezek csak a maguk mondókáit hangoztatják, ahol nincs kiül, vagy nem tudnak magyarázatot adni, ott azt felelik, hogy Bábi néninek tizenkét táltosa volt, nem mertek ellene tenni semmit. »De hiszen maguk tanult embe­rek, iskolát jártak, hát csak tud­hatják, hogy nincsen varázslat, boszorkányság!» — érvel! az elnök. — Bábi néni azt mondta, elcsik­­kaszt, ha nem adunk neki pénzt, — mondja Dúsa Imre, — már olyan voltam, mint a bolond. Kétszer le­égtünk, harmadszor nem akartam, te­le lett a fejem indulattal, már nem tudtam, mit csinálok... — Miért adogatott pénzt a felesége a cigányasszonynak? — Ezt nem tudom és ez volt a legnagyobb bajom. Ha tudtam volna! De csak előttevaló napon tudtam meg, amikor Komáromban a harangtorony alalt beszélgettünk... — Előre megbeszélték, hogv elpusz­títják? — Arról voll szó, hogy mit csinál­junk vele. — próbálja kikerülni a kérdési a vádlott, de egyébről nem beszéltünk... Dusáné már löbbet Ind mondani Bábi néniről: Boszorkányvasa voll, ezzel ri­asztott meg berniünkéi. Bábi el­mondta, hogy mit lúd, ezzel fe­lemlíteti meg. Tizenkét táltosról beszéli, akikkel együtt dolgozod. Minden éjjel a temetőben volt, ahol fakcrcsztckct égetett.» De, ha a cigányasszony ilyen ha­talmas volt -— faggatja az elnök, akkor miéri volt szüksége a maguk pénzére? A táltosokkal palotái épít­tethetett volna maguknak! Erre nem tud mit felelni az asz­­szony sem. —• Megfenyegetett, hogy elcsik­­kaszt, megront bennünket, csökö­­nyösödik Dusáné, — egy »detektív is figyelmeztetett, hogy ne kezdjünk ki a cigánnyal. Valahányszor eljött Bábi, mindig magával vitt valamit. — Megbeszélték előre? Ezt a kérdést megint kerülgetik. Bábi néni ült, az uram mérges volt, a balta az asztal alatt fe­küdt. Én is ráütöttem a máktörő­­vcl, pedig akkor nem is kelled volna már ráütni... I)usa Ilona is a babonáról beszél. Már három leányt megrontotl a cigányasszony, mondja Ilona, féltem, hogy cn leszek a negyedik. Bábi néni varázslatot csinált. Letette a kezemet a földre s néni tudtam föl­emelni, fehér ruhára két poharat tett és rááll ott, a pohár nem törött ösz­­sze. A hajamból elégetett. Mikor az anyám arca kifakadt, azérl volt, mert nem adtunk Bábinak ötven koronát. Táltosokkal dolgozott, azok hozták volna a vőlegényt... Dúsa Ilona vallomásaiból az tű­nik ki, hogy a cigányasszony az emberi test s az egyszerű fizika jelenségeivel jobban tisztában volt, mint Du­­sáék, akiket e mindennapi jelen­ségek bemutatásával megfélemlí­ted. És maga elhitte ezt? — kérdi az elnök. Nagy derültség között: Nem hittem, de azt mondta Bábi néni, hogy megront. A pénzt gom­bokkal varrta össze s úgy vitte el. Abban nem állapodtunk meg, hogy agyoncsapjuk, csak volt rulla szó... — Kinek a fejében szüleied meg a gondolat? — A mama javaslata volt... A család meglehetősen ügyetlenül tart ki amellett, hogy a cigányasszony megbabonázta őket. A babonát hit­ték is, nem is: törvény előtti ment­ségnek mindenesetre jó volt. A le­csúszott család nem tudott egyebet tenni, minthogy agyonverte a cigány­asszonyt, aki szinte lidércként nehe­zeded a családra. Dr. Bardócz és dr. M e z e y tör­vényszéki orvosok a vádlottak elme­állapotát teljesen beszámíthatónak ta­lálták. Felvonult hét tanú is: a per­gőnyelvű, igazi »szomszédasszony«, a többi szomszédok, három csendőr. Dr. Sellák állaniügyész súlyos büntetést kért a vádlottakra s ki­fejletté, hogy nem lehet azt hinni, mintha a család csak a bűbájosság meséje miatt verte volna agyon a cigányasszonyl, mert anyagi momen­tumok s egyéb, diszkrét családi kér­dések is közrejátszottak abban, hogy előre megfontolva agyonverjék a ci­­gányasszonyt. Dr. Schreiber vé­dőügyvéd viszont azl fejtegette, hogy a bűbájosság kényszerképzeici olyan hatalmasak voltak, hogy a család csak ilyen könyörtelen utón tudott szabadulni a fenyegető veszedelemtől. Az esküdtbíróság csak későn este hozolf ítéletet. Az esküdlek csak Dúsa Imréi ta­lálták bűnösnek a cigányasszony halálában, míg a két nőt nem. Ezért a szakbíróság az anyát és leá­nyát felmentette, Dúsa Imrét két­­esztendci fegyházra ítélte. Az ügyész felebbezett. HÍREK — özvegy- és árvagyámintézeti ülés. A Komáromi Református Egyház­megye özvegy- és árvagyámintézetének igazgatótanácsa és nyugdijbizottsága február 19-én délután a Kollégium ta­nácstermében Soós Károly esperes el­nöklete mellett ülést tartott, amelyen az egyházmegye két jóléti intézményének múlt évi számadásaival foglalkoztak. Az özvegy- és árvagyámintézet és a lelkésznyugdijintézet 1933. évi záró­számadásait Végh Kálmán lelkész-szám­vevő ismertette, az igazgatótanács elé beterjesztett kérvényeket pedig Fülöp Zsigmond világi számvevő referálta. Az igazgatótanács és nyugdijbizottság mind a két intézménynek zárszámadásait a maga részéről tudomásul vette és azo­kat, valamint a vonatkozó költségvetést az egyházmegyei közgyűlés elé fogja terjeszteni. Ügy Rácz Elemér, mint Beke Kálmán pénztárosnak buzgó mun­kásságukért elismerő hálás köszönetét szavaztak. — A Dalegyesület működőtag­jaihoz ! A Komáromi Dalegyesület működőkara február 22-én, csütörtö­kön, este 8 órakor az egyesület nádor­­uccai helyiségében teljes karpróbát tart, amelyre a működőkar tagjainak figyel­mét ezúton is felhívja a Dalegyesület Elnöksége. — Teadélután. A Deborah leány­egyesület e hó 25-én d. u. fél 5 órai kezdettel rendezi legközelebbi teadél­utánját a Centrál kávéház különtermé­ben. Az egyesület kéri pártfogóit, hogy ezen jótékonycélu teadélutánokat minél nagyobb számban látogassák. A kitűnő Thököly jazz gondoskodik a jó han­gulatról, hogy a táncoló ifjúság minél jobban érezze magát. Rendezőség. — Öngyilkosjelölt polgárista kis­lány. A napokban a komáromi polgári leányiskola egyik másodosztályos ta­nulója öngyilkossági szándékból lug­­kővet ivott. A kislányt súlyos belső sérülésekkel vitték kórházba, ahol azon­ban már gyógyulófélben van. Tettének oka állítólag családi viszálykodás. — A harmónium a házi zene keretében cimmel a prágai Radio­journal f. év február 26-án a német leadás alatt egy előadást közvetít. Az előadás a harmónium jelentőségének, mint szóló- és kisérőhangszernek, lesz szentelve. Bevezető szavakat mond Förster Manfréd, Georgswalde, mig a zenei részben Kade Emil (zongora) és Kade Alfonz (harmónium) szerepelnek. — Halálozás. Részvéttel értesülünk, hogy Wojtovicz Kár oly né, szül. Schollz Mária, életének 71. évében február 20-án reggel elköltözött az élők sorából, mélységes gyászba bo­rítván szeretteit. A megboldogult ki­hűlt porrészeit február 22-én, csütör­tökön délután 1 órakor fogják a hely­beli róni. katli. temető ravatalozó­jából örök nyugalomra helyezni. Az elhunytban Wojtovicz Károly nyug. főf egy vermes tér szeretett nejét gyá­szolja. Béke lengjen porai felett! — Szeretetvendégség. Említettük már lapunkban, hogy a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet már­cius hóban rendezi az idei évadban második szeretetvendégségét. A jóté­konyság terén mindenkor példás munkásságot kifejtő Prot. Nőegylet legutóbb tartott választmányi ülésén határozott a szeretetvendégség nap­jának végleges megállapításában és eszerint a második szeretetvendégség március 18-án, vasárnap lesz, amelynek nívós műsorát most állítja össze a Nőegylet agilis vezetősége. — Fehér János temetése. A komá­romi iparos társadalom egyik nesz­torának, Fehér János szabó ipa­rosnak temetése a legnagyobb rész­vét mellett folyt le vasárnap a kato­likus temető ravatalozójából. A vég­ső tisztességet megadták pálya- és szaktársai, akik Horváth Erazmus csoportelnök vezetése alatt jelentek meg, kivonult a tűzoltó század is ze­nekarával együtt egykori tisztjük te­metésére, ott volt az ipartestületnek számos tagja is és Do sztál Jakab társulati alelnök, a Kath. Egyházi Énekkar H e r c z c g István vezetésé­vel és a keresztényszocialista párt helyi vezetősége. A temetés szertar­tását Kovács Mihály káplán vé­gezte, a tűzoltó zenekar gyászdara­bokat játszott és az énekkar három igen szép gyászéneket adott elő. A sírnál dr. A1 a p y Gyula tartományi képviselő mondott megindító búcsú­szavakat. — Adományok Szép Ferenc mun­kanélküli asztalossegéd nyomorgó csa­ládja felsegélyezésére a következő ado­mányokat kaptuk: Mórocz Zs, Bella Gy. 5—5 Ke, özv. Lehoczky Árpádné 10 Ke, dr. Kovács Imre 20 Kő, Spitzer Béla 25 Kő, Egy biztosítás 20 Kő, Pin­tér Miksáné 50 Kő, összesen 135 Kő. — Dela Lipinskaja a világhírű orosz sanzonénekesnő Szloven­­szkón. A fővárosi hangversenydobogók nagy attrakciója, a világhírű orosz éne­kesnő Szlovenszkón rendez a közel­jövőben turnét. Ha szerencsénk lesz, hozzánk is ellátogat. — Műkedvelő előadás Kurtake­­szin. Nagy anyagi s erkölcsi sikerű szinelőadást tartott a kurtakeszi önkén­tes tűzoltó testület vasárnap a dohány­­száritó helyiségben. A húsz méter hosszú helyiséget zsúfolásig megtöltötte a kul­túráért lelkesülő közönség. Ott volt teljes számban Kurtakeszi és Marcel­­háza község intelligenciája is. Színre került Tóth Ede „A tolonc“ című nép­színműve. A szereposztás igazán meg­felelő volt minden szereplő tehetségé­hez; úgyhogy a néző közönség egy igazán jó előadásban gyönyörködhetett, mely becsületére vált volna az igazi színművészeknek is. Kitünően alakította szerepét Marikovecz Irén Ördög Sára szerepében. Nagyon jól játszotta szere­pét Senkár Mária Angyal Liszka szere­pében. Jó volt és sokszor megkacag­tatta a közönséget Senkár István Kontra felesége Marikovecz Etel Krizska és Pán Béla Moravcsik szerepében. A többi szereplők is jól megállották he­lyüket. A darab sikeres előadásánál a főérdem Marikovecz Géza rendezőt meg, akit nyiit színen meg is tapsolt a közönség. — Autó. villauylámpa és rádió a kínai túlvilágban. A kínai temetése­ken évezredes szokásnak megfelelő­en a hátramaradottak olyan tárgyak papirosmodelljeit égetik el, amelye­ket az elhalt különösen szeretett és amelyekre a túlvilágon is szüksége lesz. Mindeddig fegyverek, ételek, pénz vagy szükségleti cikkek jelké­peit használták erre a célra, újabban azonban az európai civilizáció hatá­sa alatt autók, vasúti kocsik, villany­lámpák, telefonkészülékek, sőt rádió­­hallgatók papirosmintáit is fel szok­ták áldozni az elhunyt szellemének. . _____ 3. , oldal, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom