Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-07 / 80. szám
»933. október 7. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. A déli szünetben feltörték a Tip-Ton cipőüzletet. Saját tudósítónktól. Kellemetlen meglepetésben volt része kedden délután a Tip-Top cipőlerakat üzletvezetőjének. A déli szünet után megdöbbenéssel vette észre, hogy az üzlet ajtaját valaki álkulcscsal kinyitotta, a pénztárt felfeszítette és a benne lévő pénzt, mintegy 1000 Kc-t elvitte. A betörést azonnal jelentette a rendőrségnek, amely megállapította, hogy valószínűleg itt is Falusi idill a Nádor-uccán. Hiába büszkélkedünk, hogy város vagyunk, hogy aszfaltunk és villanyvilágításunk van. Hiába soroljuk föl Komárom nevezetességeit a Kultúrpalotától egészen a Kőszüzig, hiába mondja a partosujtelepi asszony, hogy bemegyek a városba, amikor Komáromba cihelődik, hiába hívjuk a Klapkatéri szép tornyos épületet Városházának és a képviselő testületi tagokat városatyáknak, hiába minden erőlködésünk, mi mégis csak falu lettünk. Nem is a törvény degredált le bennünket a városi nívóról a falu színvonalára, mert mi azért városnak tartottuk és éreztük magunkat, hanem sokkal súlyosabb eset történt, amely magában véve bájos jelenség volt, de azért szomorúan bizonyította, hogy mégis csak falu vagyunk mi!! Hogy a Megyercsi-uccán esténként tehenek vonulnak haza felé a legelőről teli tőggyel és hosszú bőgést hallatnak, ha az ismert kapu zárva van még, ez még nem teszi Komáromot faluvá, hiszen láttam én már kincses Kolozsvár íőuccáján is a legelőről hazatérő bivalycsordát végig bandukolni, azért Kolozsvár mégis csak Kolozsvár maradt. Nem is az teszi Komáromot faluvá, hogy a martosi és a hetényi, no meg a szentpéteri asszonyok és lányok festői népviseletben végiglibegnek az uccáinkon. Egy ilyen százrétü szoknyás nőre ugyancsak ráillik a nóta, hogy libbenő a, libbenő a járása. Nem akarjuk azonban kedves és kedvetlen olvasóink türelmét végsőig csigázni és eláruljuk, hogy miért is nem város Komárom és miért is falu csak. Ez a metamorfózis nem rég történt. Csak a napokban játszódott le és nagy szenzációt keltett ez a jelenség, amely éppen nem volt ijesztő, sőt nagyon kedves, bájos és idillikus. Az történt ugyanis, hogy a késő délutáni órákban szép, rendes és hófehéren tiszta libák sétáltak végig a Nádor-uccán a korzózók között. Csupa hófehér, kifejlett liba, amelyeknek (mondhatnám akiknek, mert olyan intelligensen viselkedtek) tollazatán nem volt egy parányi folt sem, mintha akkor léptek volna ki valami tiszta fürdőből. Minden kiséret, libapásztor nélkül jelentek meg a Nádor-uccán és avatták városunkat romlatlan faluvá. Szépen, illedelmesen lépkedtek. Nem hápogtak, nem gágogtak, mint a kapitóliumi libák, sőt még azt a szabályt is betartották, hogy az aszfaltra köpni tilos és az uccasöprőnek igazán nem akadt utánuk dolga. Benéztek a forgalmas üzletekbe, hosszabb időt szenteltek az Otthon kávéház újonnan átalakított szép helyiségének... Itt összenéztek, mintha egymástól kérdezték volna, hogy ne menjünk be egy szolid feketére?? Elsétáltak szépen a Klapka térig, büszkén lépegetvén az aszfalton, nem is sejtvén, hogy milyen nevezetes asz-Komárom, — október 6. ugyanazon kéz működött közre, mint nem régiben a Sima üzletben, melyet ugyancsak a déli órák alatt raboltak ki. A vakmerő tolvaj dolga végeztével bezárta maga után az ajtót. A nyomozás jó úton halad és a rendőrség reméli, hogy rövidesen kézre kerül a déli szünetre specializált betörő. falton járnak. A Klapka téren aztán szépen visszafordultak és kecses, méltóságosan nyugodt lépésekkel végighaladtak mégegyszer a Nádor-uccán a Baross-uccáig. Egyáltalában nem zavarta őket a korzózó közönség megjegyzései: — Milyen gyönyörű iibák! — Jaj csak behajthatnám őket! — Ezeket már nem is kellene tömni, olyan jó húsban vannak. — Jó, hogy nem látja a feleségem, mert a szive meghasadna értük. Ezek a megjegyzések mind hidegen hagyták a hófehér, kedves libuskákat, akik és nem amelyek aztán a Barossuccába szépen bekanyarodtak és eltűntek a kiváncsi tömeg profán tekintete elől. A kötelességüket elvégezték, megmutatták, hogy mégis csak falu vagyunk mi, hiszen még a főuccánkon is libafalkák sétálnak végig, mint akár Hetényen, vagy Kurtakeszin. FAUN A szerencse invitál... Időnként naponta hoz levelet a posta. Szép, tekintélyes, komoly borítékot, melynek vastag a fogása, amelyet kíváncsian és izgatottan és türelmetlenül bont ki a címzett. Aztán ölébe hull a borítékból egy összehajtott nyomtatott papírlap és sok apró papír, melyek egyikéről sem tudni, hogy micsoda. Az ember fürkészve tapogatja, forgatja a titokzatos kis papírkereket, csomagolt kis kartonlapokat, göngyölt cédulákat, összeállítható kockákat, amíg mindegyikhez megtalálja a használati utasítást: »Keresse ki az ábrán azt a csillagképet, amelynek jegyében született, aztán a túloldalon azt a számot, amelyet a sors véletlenül a csillagképére írt és ezt a számot jegyezze meg, rendelje meg ilyen számú sorsjegyét, mert ez az ön szerencseszáma...« Az ember meghökken, szívdobogva gondolkozik, latolgatja életét és hinni akar a kedves Ígéreteknek. Eleinte játékos kedvvel nézegeti a kisértő holmikat. Aztán kipróbálja őket: az apró papírerszényt, amelynek reteszeiben parányi papírpénzek a sorsjegyszámok, — a láthatatlanul forgó nyilat, amely csak akkor jelöli ki a számot, ha szabályosan hajtogatja az ember a számlapot, — papírzacskót, amelyben három szám közül kell az igazit kiválasztani, — kis noteszokat, amelyekben meg lehet találni a sorsszerű összefüggést dátumok, monogramok, álomképek, foglalkozások között... Az ember mosolyogva játszadozik, aztán gyerekesen engedelmeskedik a kis szerencse-játékoknak. Számtalanszor megkeresi az »igazi« szerencseszámot és egyre jobban megbarátkozik a szerencse elérhetésének gondolatával. Bárkinek kerül is kezébe a »főnyeremény« meghívó levele, mindenkinek dobban egyet a szíve, villan a szeme, megreszket a keze... És mialatt remegve betűzi és figyeli az igézetes, bűvös számokat, kifelejtkezik saját életéből és egy rövid percig szépet álmodik. Azt álmodja, hogy »hátha mégis?« — Gyász. Súlyos csapás látogatta meg Katz Antal dunaszerdahelyi rabbit, felesége hosszú betegeskedés után elhunyt. Temetése nagy részvéttel ment végbe. HÍREK Október hatodika. Amíg magyarok élnek a földön, addig ennek a napnak a gyászát nem takarja el az Idő mindent meggyógyító palástja. Mert az aradi tizenhárom vértanú sorsához hasonló szörnyűséget nem termelt ki magából a történelem. Egy hadsereg, amelyet ez a tizenhárom tábornok meg a többi állandóan vert és amely hadsereg csak az idegen segítséggel tudott legyőzni egy kis nemzetet, legfőbb generalisszimuszában egy őrültet szabadított rá Magyarországra a bécsi, Isten kegyelméből uralkodó ifjú császár, illetve annak környezete, a Schwarzenberg Félixek szörnyű fajtája. Egy őrült Pesten halálos ítéleteket írt alá, egy kéjenc és szadista kormányelnök meg diktálta azokat Becsből. Nem borzalmas munkája ez a sorsnak, hogy így bántak el azzal a nemzettel, mely három évszázadon át annyi vért és vagyont pazarolt el ennek az uralkodóháziiak és országának, Ausztriának védelmében! Négy tábornoknál kegyelmet gyakorolt, mert azokat úgy lőtték agyon, de a kilenc másik vértanút, aki száz csatában kergette maga előtt ezeket a rossz katonákat, a hősök hőseit, bitóra húzták, mint a rablógyilkosokat. Nem rettenetes sors jutott ennek a magyar nemzetnek, amikor így kegyetlenkedtek rajtuk azok, akik nem érdemeltek sem hűséget, sem hódolatot, csak megvetést?! De vértanukra szüksége van minden nemzetnek, hogy azok hite összeforrjon a nemzet leikével és abból sudárba szökkenjen a szabadság fája. A vértanuk vére növeli meg a szabadság vágyát és annak soha el nem múló szcretetét. Az aradi Golgota nekünk mindennél többet jelent. A rut halál és a becstelenség bitófái, amelyeket nemzeti hőseink szenvedtek, számunkra az örök dicsőségnek elapadhatlan forrását jelentik. Azt jelentik, hogy a vértanuk nem haltak meg hiába, mert lelkűk halhatatlansága megszerezte a nemzet halhatatlanságát minden magyarnak, éljen az bár a világ bármelyik zugában. — Segédlelkész képesitő vizsga a ref. teológián. A losonci református teológián október 3-án tartották meg a segédlelkész képesitő vizsgálatokat. Az egyetemes konvent vizsgáztató bizottsága Balogh Elemér dunáninneni egyházkerületi püspök, konventi elnök és Szilassy Béla dr. kerületi főgondnok, világi elnök kettős elnöklete mellett működött és hét ifjú lelkészt bocsátott ki a teológiáról Krisztus szolgájának felemelő nemes munkája teljesítésére. A segédlelkészi képesítést a következők nyerték el: Izsák József, Papp István, Szaszák Bertalan, Kovács József, Vass József, Boros Kornél és Vizváry László. Az ünnepélyes istentiszteleten Balogh Elemér püspök tartott alkalmi beszédet, majd Söröss Béla teol. igazgató intézett az uj segédlelkészekhez a teológia részéről búcsúbeszédet, a kibocsátott segédlelkészek közül pedig Kovács József volt szeniór mondott köszönetét a vizsg. bizottságnak és a tanári karnak. — Tanitóválasztás Gután. A gutái elemi és polgári iskolában megüresedett tanítói állásokat most töltötték be. Az elemibe Névery Máriát, a polgári iskolába pedig Nagy Barna tanárjelölt földinket, az ismert műkritikust, Nagy András felsőbirósági tanácsos szépkészültségü fiát választották meg. * — Halálozás. Őszinte részvéttel értesülünk, hogy özv. galamboki Galambos Istvánná, szül. Galambos Ilona, földbirtokos özvegye október hó 5-én, délelőtt, életének 74-ik évében rövid szenvedés után váratlauul Ógyallán elhunyt, mélységes gyászba borítván halálával szeretteit. A megboldogult nemeslelkü s forrón szeretett édesanya, anyós, nagyanya és dédanya kihűlt porrészeit október 7-én, délután fél 2 órakor fogják az ógyallai családi gyászházban a róm. kath. egyház szertartása szerint beszentelni, mely után Nemesőcsára szállítva, az ottani temetőben délután 4 órakor helyezik örök nyugalomra, A megboldogultban Kajdacsy Pál gyógyszerész és Gál Rezső főállatorvos nejei felejthetetlen édesanyjukat veszhették el, akik férjeikkel, gyermekeikkel, unokáikkal és kiterjedt tekintélyes rokonsággal együtt gyászolják az elhunytat. A szeretet virrasszon emléke fölött! — A Mária Kongregáció előadása. A komáromi felnőtt leányok Mária Kongregációja a szent év alkalmából szombaton délután az ifjúság részére és vasárnap a nagyközönség számára igen sikerült előadást rendezett a Katolikus Legényegylet helyiségében, amely iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az előadás előtt Zemanik Alajos, a Mária Kongregáció vezetője, az uj komáromi káplán tartott igen szép és emelkedett szellemű beszédet „A kereszt az ember életében“ cimen. Az előadás megérdemelt figyelmet keltett. Majd Fehér Rózsi szavalata: Ecce homo következett, melyet mély átérzéssel és megértéssel adott elő. A program kiemelkedő pontja volt Pailler kétfelvonásos színműve: „A kereszt diadala“, melyet megelőzően Pirstitz Mária mondott mélyen szántó prológot. A színdarabban a kongreganisták élethű és helyenként szivekbe markoló alakítást nyújtottak és meglátszott, hogy a színdarab betanítása és előkészítése a legnagyobb gonddal történt. A rendezés érdeme, hogy a darab szépen gördölt. A szinielőadás után a Mária Kongregáció énekkara három gyönyörű énekszáma zárta be a felejthetetlen ünnepet és műsort, melynek összeállítása és betanítása Weszprémy M. Placia, az irgalmas nővérek főnökdőjének rendkívüli buzgóságát és áldozatos munkáját dicsérte. — Leánykonferencia Ógyallán. Szeptember z8-án egy napos körzeti leánykonferencia volt Ógyallán, ahol találkozója volt a környékbeli ref. leányegyleteknek több mint 200 résztvevővel. Az egyházak lelkészei s tanítói, tanítónői is eljöttek. Eljött s a konferenciát ünneppé tette buzdító, szeretetteljes beszédével dr. Balogh Elemér püspök is, akinek személyét megkülönböztetett örömmel és tisztelettel vette körül a vendéglátó gyülekezet. A bibliaköri megbeszélések utáni közös áhítaton Tárnok Gyula, marcellházi lelkész magyarázott bibliát, majd Zsemlye Lajos, e. k. belmissziói előadó megnyitotta a konferenciát, amelyen Papp Béláné, ár. Kenessey Kálmán, Kelemen Kálmán és Zsemlye Lajos beszéltek az ifjú leány szivbeli kötelességeiről és felelősségéről önmagával, barátnőivel, egyházával szemben. A konferenciát kedvessé és széppé tette néhány szavalat, karének, szólóének. Alkonyaira kezdett hajlani az idő, amikor közös imában ajánlotta fel az összegyűlt leánysereg a szivét a győzedelmes Krisztusnak. Ima után a vezető lelkész bezárta a konferenciát. — Francia humor. Biró: Ön a vadászaton figyelmetlenségből rálőtt a barátjára. Mit hoz fel mentségére? Vádlott: A barátomnak nyúlszája van.
