Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-11-01 / 87. szám

' 33. novemher 1. »KOMAROMI LAPOK<

és fölpuccolni.

A régi halbőségre nézve jellemző volt például, hogy Kamocsán az én gyerekkoromban hallal hizlalták a disznókat Igaz, hogy az ilyen disznó húsának halize volt, de a kamocsai atyafinak is volt annyira srófos esze, hogy nem ő ette meg. hanem vásáron eladta és más mérgelődött a halizü sonkák miatt. A hallal való disznóhizlalás legegyszerűbb módja az volt, hogy az anyaggödrökben visszamaradt vízben annyi hal nyüzsgött, hogy apadáskor egyszerűen ráeresztették a disznókat, amelyek könnyű szerrel fölhabzsolták a halakat.

Akkortájban minden kamocsai háznál nagy fazekakban állott az ecetes hal és nyári hőségben az ilyen hideg ecetes hal pompás eledel volt, mert az éhséget és a melegséget is csillapította.

Pár századdal előbb még tanyázott vidékünkön a ma már csak Amerika őserdeiben élő vízépítő állat, a hód, amely nem egyszer változtatja meg egyes vidékek vízrajzát a mesterségesen készített gátakkal. Hogy élt .vidékünkön a hód, eléggé bizonyítja a “Csallóközben elég gyakori Hodos helynév. Az utolsó hódot vidékünkön Ács közelében lőtték a Czoncző torkolatánál. Földes György szerint pedig a Csallóközben.

A vidra is elég gyakori állat volt ezen a vidéken. Ma már egyre ritkul és helyét a hódpatkány foglalja el. Amikor Kenessey Albert miniszteri tanácsos, Kenessey Kálmán dr. ógyallai neves meteorológus nagyatyja, Dévénytől végigutazik a Dunán, említi, hogy gyakran találkoztak vidra- és vadkacsavadászokkal.

Szóval prémet adó állat is volt itt bőven, pedig még a rókákat, a réti és nádi farkasokat nem is említettük. Ezekből is volt bőven. Csallóközben igen gyakoriak a Ravaszlik nevű dűlők. Ravaszlik a csallóközi nyelvjárásban farkasvermet jelent. Ebből világos, hogy igen gyakori volt ezen a vidéken a farkas. Egy boszorkányperben kihallgatnak egyszer egy tanyi pásztort, akinek a vallomásából kitűnik, hogy ha a tehéncsordából egy tehén eltévedt a nádasokban és magánosán kóborolt, azt hamarosan fölfalták a nádi farkasok.

Hát aztán még mit szóljunk a gazdag állatvilág kiegészítéséhez, a vízimadarakhoz, amelyeknek ezrei és ezrei sipogtak, hápogtak, krákogtak, visítottak a nádasokban, a zsombékok között.

Én még beszéltem olyan öreg tanyi emberrel, aki azt mondta, hogy ha ökrészgyerek korában megéhezett, hát csak bement a zsombékok közé és egy fertályóra alatt egy kalapra való vizimadár tojást szedett, amiből pompás rántotta lett, vagy a meleg hamuban sütötte meg a pásztortüznél, ha nem volt lábas és zsir a kéznél és végső esetben nyersen itta meg a madártojásokat.

Ha megnézünk egy régi okiratot, amely erre a vidékre vonatkozik, tele van halastavakkal, halászó helyekkel, rekeszekkel, veiszékkel, ami a halbőség mellett bizonyít Például 1261-ben Ekly Endrének fiai megosztoznak az ekeli és a bálványszakállasi birtokaikon (Wenczel Á. XI. 513). Ebben az oklevélben annyi halászó hely fordul elő, hogy Ortvay Tivadar (Magyarország régi vízrajza) ezt a sok halastavat ábécérendben sorolja föl. Igaz ugyan, hogy Hermann Ottó (A magyar halászat könyve) azt mondja, hogy Bálványszakállas és Ekel határa nem birná el ezt a sok halastavat, tehát itt nem halastavakat kell értenünk, hanem csak halászó helyeket, de még ezeknek a a sokasága is azt bizonyítja, hogy vidékünk igazán birodalma volt.

És ez a sok viz nem ártott akkor senkinek, sőt az emberek ezrei ebből éltek. A már fentebb említett hasznokon kívül a malmok százai is ott kelepelgettek a vizek országában. A malmoknak a középkorban nagy szerepük volt, nemcsak közélelmezés szempontjából, hanem büntetőjogi szempontból is. Amint Takáts Sándor nagynevű történetiró műveiben olvassuk, volt idő, amikor a dunai malmok azilumok voltak és menedékjoggal bírtak.

Azt a sok előnyt és hasznot, amit a vizek nyújtottak, azt támadta meg az, aki a vizek ellen támadt. És Mikovinyi Sámuel azok közé a bátor emberek

közé tartozott, akik ezt cselekedni merték. Egy nagy vidék haragját, gyűlöletét vonta magára, amikor a Szőny melletti hatalmas beltengert lecsapolta, mert tudta, hogy a viz is hoz ugyan hasznot, de a búzatermő föld mégis csak többet és a vidék közegészsége is javul, ha eltűnnek a mocsarak, a posványok és azok köonyen rothadó növényzete, amelyeknek párolgása, kigőzölgése lehelte ki a maláriát, a csallóközi betegséget, a kretinizmust, a golyvát, a csontlágyulást, a mocsárlázt és a harmadnapos hideglelést. Az akkori közfelfogás és a nép eszejárása nem fogta föl azokat a nagy hátrányokat, amelyek ilyen nagy és posványokkal bővelkedő vízzel borított terület okoz. Az akkori felfogás csak a pillanatnyi előnyöket nézte, amelyeket

A Jókai Egyesület zeneművészetielőadásai során igazi csemegével kedveskedik közönségének: két olyan zeneművészt léptet fel dobogóján, akiknek neve túlszárnyalt az ország határain s ma már európai márka, rádiókedvenc. Farkas Mártái régen szivébe fogadta már a komáromi közönség, behízelgő, abszolút tökéletességű játékával. nemes felfogásával a lcgkülönb interpretátorok egyike, Kálix Jenő neve sem ismeretlen a komáromiak előtt, híre bejárta már a sajtót, mindenütt, ahol fellépett, a közönséget teljesen meghódította brilliáns játékával s azzal a művészi szinvonal- HnsnnHHHMMBfiMnBnH

Vitaestek

a K. M. A. E.-ben.

A komáromi magyar főiskolások okt. 19-én tartották a szemeszterben második rendes vitaestjüket. A vita tárgyát: A büntetés szerepe a társadalomban címmel Maurer Imre, egyesületi elnök vetette fel szép konceociójú felolvasás keretében. Az előadó részletesen foglalkozott az elmúlt korok bünletés-teóriájival, majd rátért a legújabb elgondolásokra: a büntetés csupán mint javító-eszköz szerepére és élénk kritika alá vette az új német büntetési rendszert. Az előadási élénk és magas színvonalon mozgó vita kísérte. amelyet ifj. Alapy Gyula, egyesületi alelnök vezetett.

Október 26-án élénk érdeklődés mellett tartották meg harmadik vitaestjüket. amelynek előadója Vargha Sándor jogszigorló volt. A vitaest tárgyát »A nemzet mint államalkotó« címmel megtartott előadás képezte. Az előadó mélyen belehatolva a témába, széles alapokra fektetve felolvasását, végighaladt a fejlődés perspektíváján a legrégibb kortól kezdve a herderianizmuson át egészen a legmodernebb elgondolásig: a politikai állam-formáig. Az előadó felolvasásának külön értéket adott dr. Radl. a prágai filozófiai fakultás tanárának elvei ismertetése (a csehek harca a németekkel), amelyben bámulatos igazságossággal festi a csehszlovákiai németség és magyarság helyzetét, amelynek egyetlen okául a faji államformát tünteti fel. A mind végig elsőrangú előadást heves vita követte, amelyet Maurer Imre, egyesületi elnök vezetett.

A K. M. A. E. negyedik vitaestja november 2-án lesz. Tárgya: Az új művészetek: A hangos film. Előadó: Zombory György. Ezúton is felhívjuk erre az egyesület tagjai figyelmét.

— y—y-Eladó

egy TELEFUNKEN

4 lámpás hálózati készülékjutányos 405|a árban.

Sümeg Rezső Ógyalla.

az akkori kincskeresők, az aranymosók, az aranyászok délibábkergető fantáziája is támogatott. Ezekkel szemben állított frontot Mikovinyi Sámuel, amikor lecsapolta a Szőny, Almás és Tata közötti belvizeket. Életével játszott, mert a lecsapolást ellenző Neffzer János Jakab báró, magyar kamarai tanácsos és az ószőnyi uradalom zálogos tulajdonosa által felbőszített ószőnyiek és környékbeliek nem egyszer támadták meg a munkásait és rombolták szét a kész alkotásokat.

Ma már változott a világ és a vizeket minél kisebb térre szorítják és egymásután létesülnek a belvizlevezető és ármentesitő társulatok. Mikovinyi kétszáz évvel előzte meg korát a fenti vizek levezetésével.

Dr. Baranyai József.

lal. amit reprezentál. A vasárnapi hangversenyen a legkitűnőbb szerzők: Lato, Elgár, Hubay, Recli, Simonetti, Gossec (hegedűn), Bach, Beethoven, Brahms, de Falta, Chopin, Smetana, Liszt. Dohnányi (zongora) szerzeményei szerepelnek. A gazdasági helyzetre való tekintettel a hangverseny délután hat órakor kezdődik, megjelenés uccai ruhában. Meghívók csak vidékre mentek ki. Ülőhelyek 15, 12, 10, 8 koronás árban kaphatók a Spitzer-féle könyvesboltban. A hangverseny két szereplője fővárosi nívót hoz s magas zenéi élvezetet igér.

HÍREK

— Köszönet a kath. Testvéreknek. Krisztus királyságának ünnepe impozáns lefolyású volt. Hivó szavamra úgy a délelőtti istenitiszteleten, valamint a délutáni körmeneten mintegy hatezer kath. hivő jelent meg. Lélekemelő látvány volt, hogy az eddigi szokástól eltérőleg Komárom városának hivatalnoki kara, az intelligencia is feltűnő nagy számban volt képviselve a körmeneten. Meghatott, hogy a körmenet alatt, az ismételten megeredő eső dacára a körmenet nem oszlott fel, hanem mindvégig kitartottak a hivek és még inkább meghatott az, hogy visszatérve a szt. András templomba, mely nem lévén képes befogadni a 6000 hívőt, azok, akik kint maradtak, dacára a zuhogó esőnek, megvárták ott az ájtatosság befejezését s a végén azt kérték tőlem, hogy a legm. Oltári szentséggel a templomon kivtil várakozókat, valamint az egész várost ünnepélyesen megáldjam. Ha követhetném szivem sugallatát, mindenkihez személyesen mennék el megköszönni az áldozatkészséget, de mivel ez fizikai lehetetlenség, fogadják kérem ez utón szivem mélyéből fakadó legmelegebb köszönetemet mindazok, akik résztvettek a tövis koszorús Krisztus király ünnepségein, valamint mindazok is, akik a megrendezés nehéz munkájában engem segítettek és közreműködésükkel emelték és emlékezetessé tették ezen ünnepet. Ezzel kapcsolatosan csak még égy kérésem van kath. híveimhez: az annyira impozáns lefolyású körmenet, melyhez hasonló még nem volt Komáromban, ne legyen az actio catholicának befejezője, hanem ellenkezőleg, ez legyen kiinduló pontja a további kath. tevékenységnek. Isten engedje, hogy úgy legyen! Dr. Máj er Imre prelátus, apátplebános.

— Egyházi ünnep. Lélekemelő egyházi ünnepély keretében ünnepelték meg a csallóközhodosi ref hivek százötvenedik évfordulóját annak, hogy a hodosi ref. egyház, amely 178.-ban keletkezett, fennáll. Előzőleg már 51 éve megalakult az ottani gyülekezet, de 11. József türelmi rendeletéig nem tarthatott nyilvános istenitiszteletet. A vasárnap lefolyt hálaadó ünnepély lélekemelő részletekben volt gazdag.

Vasárnap délután hat órakor:

Farkas Márta és Kálix Jenő a Kultúrpalotában.

3. oldal.

— Lapunk mai száma a holnapi ünnep miatt csak négy oldal terjedelemben jelenik meg, amiért kérjük a l. olvasóközönség szíves elnézését.

— Házasság. Sellák József államügyész és Kleibl AneZka folyó hó 28-án a Szent András templomban házasságot kötöttek. Az uj házaspárnak tartós boldogságot kívánunk.

— Orvosgyülés Komáromban. Az

Orvosegyesület komáromi és érsekujvári egyesült fiókja vasárnap látogatott gyűlést tartott Komáromban. A gyűlésen megbeszélést folytattak a magánalkalmazottak betegsegélyző egyesületével, valamint a Leőebni Fonddal kötött egyezségről, mivel a két egyesület ismét tarifamérséklést kért. Az Orvosegyesület a további mérséklést nem tudja ígérni, csupán a kilométerpénz leszállításába megy bele. — Szóbakerültek még adóügyi kérdések, valamint a betegsegélyző orvosokat érdeklő problémák. Dr. Mezey János a tifusz ellen védekező pozsonyi orvosgyülésről számolt be, dr. Kalvariszky Jenő két érdekes kóresetet mutatott be. A gyűlésen negyvennégyen vettek részt. — Utána közvacsora volt a Tromler-étteremben.

— Megszüntetett magyar iskola. A tótmegyeri párhuzamos osztályú katholikus magyar iskola tanítási nyelvét az egyházi hatóság szlovákra változtatta. Ezzel az intézkedéssel végleg megszűnt az iskola magyar jellege.

— Uj tánckurzus november 7-én kezdődik Kominek tánciskolájában. November 5-én táncvizsga.

— Halálozás. Amint őszinte részvéttel értesülünk, özv. Lacza Sánderné, néhai Lacza Sándor ekeli igazgatótanító özvegye vasárnap reggel hosszas szenvedés után 58 éves korában elköltözött az élők sorából. Az elhunytban Lacza György Gúla-seregakoli -és Lacza Imre inlelyi tanítók szeretett édesanyjukat gyászolják. Temetése kedden délután 4 órakor volt a katolikus egyház szertartása szerint. Áldás poraira!

— November 12-én lesz a KFC teadélutánja. A KFC első teadélutánját eredetileg november 5-ére tervezte. de a rendezőség, mivel ugyanekkor lesz a Kultúrpalotában Farkas Márta és Kálix Jenő hangversenye, nagyon méltányosan november 12-re elhalasztotta a teadélutánt.

— Valósággal a halottaiból támadt föl. A szőgyéni legényvirtus bizony messze földön híres. Ennek a virtusnak a krónikájában véres betűkkel van beírva az a nagyszabású verekedés, amelynek áldozata Dékány András ottani legény volt, akit — mint akkor mi is megírtuk — éjszaka több haragosa karókkal és késekkel úgy helyben hagyott, hogy eszméletlenül terült el a földön. Az orvosok lemondtak róla. Kiloccsant agy velővel és egyéb borzalmas sérülésekkel feküdt eszméletlen állapotban az érsekujvári kórházban, ahol 16 napig a szó szoros értelmében valósággal agonizált. A tizennyolcadik napon azonban csoda történt. Hirtelen magához tért és egészen jól érezte magát. Mindenáron haza akart menni és ezt az orvosok meg is engedték neki a sok könyörgés után. Most pedig azt a hírt kaptuk róla, hogy megtartotta a lakodalmát azzal a szíve választottjával, akiért a féltékeny vetélytársaktól azt a súlyos sérülést elszenvedte, de hát nem baj, meri amint a lakodalomban vígan énekelte a halálból visszatért vőlegény, hogy megérdemli az a lány...

— Táncoló ifjúság! Ne táncoljatok nevetségesen, csúnyán. November 7-én uj tánckurzus kezdődik. November 5-én táncvizsga.

— Két évig szüneteltetni akarják az iparigazolványok kiadását? Az iparos és kereskedőszervek mozgalmat indítottak, hogy a meglevő önálló iparosság és kereskedőség védelmére törvényes utón nehezítsék meg az iparigazolványok kiadását. A legtöbb fórum kedvezően fogadja a megmozdulást.

— Nagy tűzvész pusztított Párkány közelében a nemespanni gazdaságban, ahol Búzás Vince portáján támadt a veszedelem. Dacára annak, hogy a környékbeli tűzoltóságok segítségével nagy nehezen elfojtották a tüzet, a kár igen nagy.