Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-11-18 / 92. szám

i^'óí november 18

séből fakadhatnak. Viszont nincsen olyan törvény, amely ilyen kötelezettség teljesítését a rendezőktől kívánná.

Végül a tűzoltó őrszemek nincsenek a vállalkozó vagy rendező érdekében a helyükön, hanem a köz érdekében, hogy őrködjenek a lakosság élet és vagyonbiztonsága felett. Tehát a köz érdekében végzik szolgálatukat és ha a község kötelessége, hogy óvó intézkedéseket foganatosítson a tűzveszély ellen, akkor csak következetes gondolatmenet, hogy a tűzoltó díjat, amelyet most a rendezőn, vagy a vállalkozón hajtanak be, a község fizeti.

Amely könnyítés a legfelsőbb bíróság ezen döntése a külömböző kulturális, vigalmi vagy jótékonycélú rendezések szempontjából, ugyanoly mértékben jelent a községnek a mai gazdasági viszonyok közepette amúgy is súlyos helyzetében egy számottevő bevételi forrással kevesebbet, ami már a következő 1934-ik évi költségvetési előirányzatra is kihat.

A városi Népkonyha felállítása és megnyitása.

A járási főnök értekezletet hív össze

ez ügyben.

Komárom, november 17.

A város november hó 14-én tartott tanácsülésén Csizmazia György városbíró ismertette a városi képviselőtestület nyári közgyűlésének 16611/1933. sz. határozatából folyólag azokat a teendőket, amelyek a városi Népkonyha felállítására és megnyílására vonatkoznak.

Mint ismeretes, a szociáldemokrata képviselőtestületi tagok memorandumot intéztek a város vezetőségéhez, amelyben felállították a módozatokat, amelyek szerint a Népkonyha az idei téli évadban fenntartható lenne. A memorandum társadalmi ú!on kívánja a különböző osztályok és rétegek képviselőinek állandó pénzbeni támogatásával felállítani a Népkonyhát és pedig olyképen, hogy a városi tisztviselők, alkalmazottak és munkások havi illetményeik bizonyos százalékának átengedésével, az állami hivatalok, magánhivatalok tisztviselőinek és alkalmazottainak, a vállalatoknak, a katonaságnak, önálló foglalkozásoknak, egyszóval valamennyi keresőnek segítségével akarják ezt a humánus intézményt az idén fentartani.

A városbíró előadta a tanácsülésen, hogy a memorandum értelmében hozott közgyűlési határozat végrehajtása aktuális lenne és ő meg is kísérelte, hogy a havi adományokat biztosítsa, azonban egyelőre nem járt eredménynyel. A városi munkások hajlandók volnának a felajánlott rendszeres százalékszerinti támogatást nyújtani, a tisztviselők és nyugdíjasok azonban, tekintettel arra, hogy az ő fizetésük Újabb csökkenés előtt áll, csak egyszersmindenkorra szóló adományokat ajánlottak föl. A járási főnöktől nyert információ szerint az állami tisztviselők sincsenek most abban a helyzetben, hogy az idén állandó havi támogatást nyújtsanak. A városnak egyetlen fillérje sincsen az idén, 1933- ban arra, hogy a Népkonyhát megnyithassa, a költségvetésbe beállított erre vonatkozó tétel csak az 1934. évben folyósítható, de annak a fedezete sincsen a mai súlyos helyzetben biztosítva. Egyik agilis nagykereskedő tárgysorsjátékot javasol a Népkonyha javára, de ez a terv kivihetetlen. A helyzet ebben a tekintetben igen nehéz és egyelőre nem lehet megállapítani, hogy mikor nyithatja meg a város az idén a Népkonyhát.

A tanács tagjai közül többen szóltak a tárgyhoz. Lóránd István sürgette a Népkonyha felállítását és az iskolásgyermekek tejakciójának megindítását. Dosztál Jakab véleménye szerint ha a város mai súlyos helyzetében nem tudja a Népkonyhát felállítani, akkor, mint más városban történik, állítson fel levesosztókat, ami kevesebb költségbe kerül. Tarics István reméli, hogy december 1-én meglehet nyitni a Népkonyhát és meg lehet indítani a tejakciót az 1934. évi költség»KOMÁROMI LAPOK«

vetés terhére. Cscvár szerint a tejakciót azonnal meg kell indítani és fölkéri a városbírót, hogy eszközölje ki, hogy a Népkonyhához a kereskedők előlegezzék a szükséges anyagokat. Horváth István az eddigi tapasztalatok alapján nem tartja megfelelőnek a népkonyha-intézményt és inkább pénzben kívánja kiadni az élelmezési segélyt az arra rászorulóknak.

Csizmazia György városbíró ezután kijelentette, hogy a járásfőnök ebben a kérdésben legközelebb értekezletet hív össze és a szükséges teendőket az ő vezetésével fogják megindítani. A tanács a jelentést tudomásul vette azzal, hogy a város mindent el fog követni, hogy mihelyt megfelelő anyagi eszközökhöz jut, a Népkonyhát és tejakciót megkezdje.

Szombat és vasárnap este ismét előadják a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét című operettet.

A vasárnap este előadott operettnek óriási sikere volt. A közönség soraiból itt is, ott is hallhattuk: ezt a darabot még egyszer megnézem. Szakemberek véleménye szerint a Marica grófnő és Nótáskapitány véget érni nem akaró előadássorozatába kapcsolódik bele a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét című operett. A Legényegylet rendező gárdája úgy döntött, hogy a darab nagy népszerűségére való tekintettel, szombat este is színre hozza az operettet. A műkedvelő együttes, amely művészi játékával vasárnap este az egész zsúfolt házat alaposan megkacagtatta, a nagyszerűen bevált szereposztás és művészi alakítás révén egész idő alatt teljes mértékben leköti a publikum figyelmét és érdeklődését úgy, hogy, aki jól és kellemesen akar szórakozni, felléllenül megnézi az operett előadóit.

Jegyek elővételben Derzsék csemegekereskedésében kaphatók (10, 8, 6, 4y 3 és 2 Kő). A rendezőség felkérésére közöljük, hogy 8 óráig mindenki foglalja el helyét, mert az előadás alatt a terembe senkit sem szabad beengedni.

Inasok.

Sárossy déltájban felébredt és a villamos csengő gombja után nyúlt. A csengő élesen berregett, de hangjára nem jött elő senki. Csöndesen, de annál több bensőséggel káromkodni kezdett, de hirtelen szégyenkezve abbahagyta. Eszébe jutott, hogy tegnap óta nincs inas a háznál, a garzonlakásban egészen egyedül van. János, az utolsó inas tegnap megkapta bérét és megkapta a cselédkönyvét, amelybe be volt írva, hogy híven és becsületesen szolgálta a gazdáját és egészségesen elbocsáttatott. A cseléd tényleg egészséges volt, csak a gazda volt beteg. Kikezdte egy bizonyos betegség, amelynek bacillusai előkelő és kevésbé előkelő kaszinók kártyaszobáiban tenyésznek.

Kedvetlenül mászott ki az ágyból és hozzá akart fogni az öltözködéshez, de ránézett a cipőjére és látta, hogy piszkos. Ilyen cipővel mégsem léphet ki az emberek közé, gondolta és megindult az inas-szoba felé, hogy a cipőtisztításhoz szükséges műszereket megkeresse. A inas-szobában volt egy hatalmas szekrény, abban voltak a kefék és krémek, ha ugyan János1 a bucsuzás szomorú hangulatában magával nem vitte emlékül. János azonban nem volt kicsinyes természet, néhány rongyos keféért nem suvickolta be a becsületét. Ha vitt is magával egyelmást, akkor is olyant, amiért érdemes tolvajnak neveztetni. Sárossy megnyugvással konstatálta, hogy a kefék és krémek a helyükön vannak az egyébként ijesztően üres szekrényben.

Nem is számított arra Sárossy, hogy egykori feledékeny inasainak félretett kincseit fogja megtalálni, de valamit mégis talált, amire nem számított és ami legalább annyira meglepte, mint amennyire megdöbbentette. Az üres szekrény ajtajának belső, simára gyalult oldala teli volt írva különböző írásokkal, ákombákomokkal. Sárossy felkapaszkodott egy székre, hogy a legfelsőt elolvashassa. Ez az írás így szólt:

Itt szolgáltam 1920 szeptembertől 1923 januárig. Kovács István.«

— Ez volt Pista, az első inasom, — dörmögte megilletődve Sárossy. De megilletődése csakhamar elmúlt, mert az aláírás alatt utóiratnak ez állt:

»Az úr jó fiú, de nem szabad neki ellentmondani, mert hamar kiszalad a keze.«

— Az még akkor volt, — gondolta keserűen Sárossy, elmúlt vidám jogászkorára gondolva. — De gyerünk tovább, mi áll még itt? — Jött a második írás, amely ortográfiái szempontból semmivel sem volt jobb, mint az első, de Sárossy homlokán mégis dühös felhőt idézett. Szente Károly, a második inas, a statisztikai és történelmi adatok után a következő meg* * jegyzéssel búcsúzott:

»Az úr nagy marha, a saját ingeit sem ismeri.«

Mohón vetette rá magát a harmadik felírásra, amely Salamon András kezevonásait örökítette meg. Salamon András arról számolt be utódainak, hogy

»Az úr sohasem számolja meg az aprópénzét, hanem úgy, ahogy van, a nadrágja zsebébe gyűri.«

Pákozdi István, a következő inas ehhez ezt a megjegyzést fűzte:

»A nagyot sem.«

Csepy Péter, a kitűnő Pierre, ezzel a figyelmeztetéssel gazdagította a sorozatot:

»Ne cseréljétek ki az úr matracait, mert én már kicseréltem.«

Sárossynak eszébe jutott, hogy egy időben erősen fájlalta a derekát, nem tudta, hogy miért. Aztán ugylátszik, hogy megszokta a rossz matrácokat. Hát János, az utolsó, vájjon mit írt a gazember? — tűnődött a volt gazda félig dühösen, félig megbékélve. Mert most már úgyis mindegy volt. János kitűnő szimatjára vallott, hogy nem inas-utódjaihoz, hanem egyenesen Sárossyhoz intézte bucsusorait: »Itt hagyom a keféket és a krémet. Jó lesz a nagyságos úrnak Amerikában, ha sikerül egy jó standot kapnia.« K. J.

GONDOLATOK.

A szerencsét vaknak ábrázolják, mert Fortuna istenasszony bizonyára elpirulna, ha látná, milyen bolondok a hívei.

*

Számos műértő vagyonokat fizet egy koldust ábrázoló képért, de botjával verné ki ugyanezt a koldust, ha élő mivoltában kopogtatna be a lakásába.

*

A hírnevet trombitával ábrázolják. Nem volna helyesebb, ha úgy jelenítenék meg, hogy egy marék port tart a kezében?

*

A halászok, hogy biztosan megfoghassák az angolnát, előbb sárral piszldtják be. Hasonló módon fogja meg

a rágalom is a tisztességes embereket.

*

Az egyszerű, mérsékelt ember nem az, akit leginkább dicsér a világ. Mértékletesség közönyössé teszi őt a világ szemében. A szamár ellen is az a

legfőbb vád, hogy bogáncson él.

*

Ha elhatároznék, hogy elkerülünk minden bűnt, a világ utánunk vetné, ránk sinkófázná, ahogy a tolvajok is ártatlanokat keresnek ki orgazdákul.

Keresek

azonnali beköltözködésre 2 szoba s konyhából álló lakást, lehetőleg a belvárosban. Cím a kiadóhivatalban.

5. oída!.

Megszüntették a pozsonyi hídpénzt.

Malypetr miniszterelnök gyors határozata.

Az Autóklub RCS pozsonyi titkársága jelenti:

A pozsonyi és vidéki automobilisták, az idegenforgalmi hivatal, a ligetfalusi kereskedők és iparosok és egyéb intézmények, hosszú évek kívánsága végre beteljesedett. Úgy a fenti vállalatok mint az autóklubok' memorandumot intéztek a pénzügyminisztériumhoz, amelyben rámutattak arra, hogy a hídpénz jövedelme, amely autónként 10 Kc-t tett ki, többszörösen meghaladja a hídfenntartás költségeit és ezért követelték, hogy ezen hídpénzt szüntessék meg. Ezen akció azonban nem mutatkozott eredményre, sőt ellenkezőleg, a híd két végén táblákat helyeztek el, amelyek ia közmunkaügyi minisztérium rendeletére való hivatkozással közölték a hídpénz összegét.

Tegnap Prágában váratlan fordulat következett ’be a pozsonyi hídpénz kérdésében.

Liska dr. képviselő, aki a hídpénz elleni akciót kezdettől fogva támogatta, -résztvett a nemzetközi gazdasági intézet küldöttségében, amely Malypetr miniszterelnöknél eljárt, és ezt az alkalmat megragadta arra, hogy a szlovenszkói gazdasági helyzet ismertetésével kapcsolatban rámutasson a pozsonyi hídpénz megoldhatatlannak látszó problémájára.

Malypetr miniszterelnök, aki ez ügyben élénk érdeklődést tanúsított, nyomban érintkezésbe lépett Trapl dr. pénzügyminiszterrel és a bürokratikus formák mellőzésével, elrendelték a pozsonyi hídpénz azonnali beszüntetését.

A pozsonyi hídvám beszedése ellen az osztrák idegenforgalmi hivatal az osztrák automobilisták azért mellőzték Pozsony várost, mert nem voltak hajlandók ezen magas összegű hídpénzt lefizetni.

Néhány napig még el fog tartani, amíg a pénzügyminisztérium intézkedése Prágából Pozsonyig elér, akkor azonban a miniszterelnök ígéretének megfelelően, végleg meg fog szűnni az a felesleges és igazságtalan akadály.

A hídpénz megszüntetése biztosan kedvezően befolyásolja Pozsony város idegenforgalmát.

— Az olasz konzul Csallóközben.

Gróf Toriejli pozsonyi olasz konzul és felesége, a pozsonyi olasz kolónia 40 tagjával a napokban Somorján járt és megkoszorúzta a világháború alatt Somorján elhunyt olasz katonák emlékművét. A konzul beszéd kiséretében helyezte el az olasz nemzeti színű szalaggal díszített koszorút. Beszédében hangoztatta, hogy a kiomlott vér nem folyt hiába(?). A konzul olasz nyelvű beszédét szlovákra is lefordították.