Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-05-27 / 42. szám
1933. május 27. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. Ruha teszi az embert — „Ne her a“ csinálja a ruhát i Sport-sacco tiszta gyapjú 59— Kő Kasha-nadrág 59— Kő Összesen: 118— Kő Ezért az árért szolgáljuk önnek! Tennisz nadrágok mosó 29'—, 39’— Kő 1. a gyapjú 139"— Kő Női mosóruhák 9 60 Kő Tenniszhez 19—, 29— Kő Látogasson meg minket! ne$te**a ruhaszolgálat. Könnyű ruhák nyárra! A forró nyár nem jelent többé szenvedést a melegtől Szerezze be könnyű ruháinkat! Kényelmesek és divatosak. ha ujságképen egy sajátságos vidék éleiébe pillanthatnának bele. A Csallóköz csak a vasúton utazók számára egyhangú. Különben pedig sok báj, szelíd szépség vau benne, zöldelő mezői, elszórt fái, kis erdői, csatornái, Dunapartja, apró falvai sok-sok érdekességei nyújtanának annak, akik az exolikumok után fut. Különösen a Duna partjai felé, az elhagyott Csilizköz táján találna sok érdekességet az utazó. Ezen a vidéken még őzek és szarvasok kalandoznak elhagyott szigetek közölt, itt még vizimadarak életét is tanulmányozhatná a tudós és túzokkal találkozna a természetbúvár. Az őstermészet pótolná az építészeti szépségeket. Bár nem a Csallóközbe esik, de néprajzi szempontból föltétlenül bekapcsolandó volna Martos, Izsa, Szentpéter, Hetémj. A gútai végek külön érdekess éggel szolgálnának. Az ötlet nem érdektelen. Kis domb, középhegység sűrűn van Sz'.ovenszkón: Csallóköz csak egy! Nem számítanának ezzel idegenek inváziójára: ha csak. a köztársaságból jönnének el érdeklődők egy-kél napra, már jótékony az idegenforgalom. Számos esel bizonyítja, hogy ügyes propaganda a táj szépségét is helyettesíti. Jól tudjuk, hogy a Csallóközhöz hasonló sík tájék sok helyén van még Európának, tudjuk, hogy nehéz munka lesz idegenekei idecsábítani, amikor lényegesen kevesebb látnivalót nyújthatunk nekik, mint a Tátra, de ügyesen szervezett propaganda rát érit heti mégis a figyelmet a Csallóköz, a csallóközi élet szépségeire, érdekességeire s ha csak két napot tölt el az idegen körünkben, máris nyert ügyünk van. Ennyi volna az elmélet, amit azonban gyakorlati kivitel is kell, hogy kövessen. A gyakorlati kivitel a jó előkészítésben kezdődik. Jó szállodák a Csallóköz néhány pontján, könnyű közlekedési lehetőség, utak és autó— F.s mégis úgy érzem, hogy van itt valaki és engem néz. A parasztasszony kutatva nézett körül és Magos Ernő szorosan a fa mögé Mfzödott, hogy ne vegye észre a vizsga szem. — Nahát, én pedig senkit se látok, így szólt az öregasszony és visszament a házba, mint A leány fölkeli látszott csak igazán tökéletes alakjának szoborszerű szépsége. Nyújtózva akinek dolga van. a nyugágyról. Most egyenesedett az ég felé és arcát a napra emelve, két karját vágyón a magasba tárta. Azután lassú, ringó járással lejött a tornácról és előre, a meszszeségbe nézve, megindult a tó-pázsit felé. Magos Ernő ekkor látta meg először az arcát. Hibátlan vonalak. Szabályos orr. Gyönyörű száj, üde arc. S a szeme különösen nagy, ábrándos szem. Egészen lassan, vontatottan lépkedett a füvöfn s járásában volt valami csöpp télovaság. Mintha kissé szédülne. Mintha maga se tudná, hogy hová igyekszik. OJ Az egyik bokorcsoporthoz ment és ott az árnyékba hevert. Magos Ernő kis ideig várt, azután nem tudta megállni, óvatosan, minden neszt kerülve, ő is a bokrokhoz húzódott, hogy tovább is közelről gyönyörködjék a csodában ... A lány csendesen nézett maga elé. Finom, hosszúkás ujjai idegesen tépdesték a füvet, látszott rajta, hogy bántja, hogy izgatja valami. Felkapta buszok, az idegenforgalmi propaganda ismertetése falun, (ebben a SzMKE szívesen segédkezik) az érdekességek, régiségek összegyűjtése, prospektus, hirdetés, a komáromi strand kiépítése, Sok jő fénykép a látnivalókról, a halászlétől a szekeresgazdák vasárnapi kék dolmányáig. Versenyeznünk kell eredményesen hasonló propagandákkal s jó jelszavakat dobni bele a köztudatba. A KOMAROMI LAPOK megindítja a diszkussziót afelelt: lehet-e. a Csallóközben az emlílettek alapján idegenforgalmat kezdeményezni s milyen alap volna erre a legalkalmasabb. A fenti sorokkal máris meg akarjuk indítani a propagandát és a tett útjára kívánunk lépni. Hozzászólásokat minden részlet veszünk. megviiágítására szivesen Az alakítás. Miért alakítanak a hölgyek? Ezt a kérdést általában a férfiak szokták fölvetni. A férfitársadalomnak is főként a férji egyedei. Elég egyoldalúan, mert választ sohasem kapnak a fölvetett kérdésre, azon oknál fogva, hogy ilyen dőrc bávalagságokra még csak válaszolni sem érdemes. A férjek ugyanis állandóan a logika hátaslován nyargalnak és nem megy a fejükbe az, hogyha már egv öltözékdarab, vagy öltözet készen van, mi szükség van annak állandó átcsoportosítására? Hölgy iszemszögletből nézve ez oiy gárgyatag tudakolózás, hagy ha már éppen felelnének is rá, nem futja az időből ilyesmire, a legsürgősebb átalakítások miatt. A válasz nélkül hagyott férji elem így csak csendben szemlélődik, nézi nejét, hogy mit művel, mint a gyermek a zsonglőrt. A hölgy pedig alakit. Állandóan, kihagyás nélkül, éppen csak imill-amott vesz levegőt magának a fejét, hallgatódzott, azután hirtelen erősen szaglászóit a levegőbe, mintha valamit erezne, valamit tudna, ami izgatja, nyugtalanítja. Kis tétovázás és idegeskedés után a hangja váratlanul a magasba csattant. — Halló! Idegen! Én érzem, hogy itt van. Nem kutatom fel, nem szégyenítem meg, de kérem, szóljon, hogy itt van-e? Magos Ernőben meghűlt a vér. Bizonyos volt benne, hogy a lány nem láthatta meg, hogyan lehetséges akkor, hogy tud a jelenlétéről?- Ha voll bátorsága a szigetre jönni, legyen bátorsága jelentkezni is. Nem kell hozzám jönnie. Nem akarom látni. Csak szóljon, hogy ilt van-e?! Magos Ernő nem tudta, mit tegyen. A szégyen pírja öntötte el arcát. A lány folytatta:- Nos? Kedves idegen? Olyan biztos a rejtekhelye? Magos Ernő nem tétovázott tovább. Előlépett és megszólalt: — Igaza van. Nincs egyedül. A csodálatos teremtés ajkáról a megkönnyebbülés sóhaja rebbent el. De nem fordult a férfi felé. Maga alá húzta a lábait és arcát a tenyerébe rejtette. — Maradjon ott, ahol van! Ne jöjjön ide! Megértette?! A férfi engedelmesen válaszolt: — Ahogy parancsolja. Itt maradok. — Miért jött a szigetemre? — Kiváncsi voltam. az alakítás tarajló hullámai alatt. Ila már minden félórában újat nem vehet, hát alakit. Előszed egy kosztümöt. Egy napig okumlál, divatlapokat néz, rajzol, kirakatok előtt rajzik, azután a varrónővel tanácskozik, aki ugyan ümmögelni tud csupán a szájában lévő gombostűk miatt, de mindent megért. Sőt egészen komplikált válaszokat tud visszaümmögni. Erre belenyesnek a kosztümbe, az egészből lesz egy alj, jobb esetben egy fölfelé Ívelő pánt is, mire, holla, honnan vegyük a bluzanyagot? Ahá. Hölgy térül-fordul a szekrényhez, kihoz egy ruhát. Mond valamit, varrónő ümmöget, olló nyisszan, na, mást se mondjunk, édes lesz. Igenám, de a gombok. A gombok alkotják a két régiből vált új toalet közösnevezőjét. Ezt venni kell. Ami van, nem jó. De tudja mit, Reiterné, ha már bemegyek a városba, mégis nézek valami divatosabb anyagot a blúznak. Ezt fejtse el addig. Hölgy ellejt, gombiránt. Úgymint toronyiránt. És benéz közben a Csimota és Kelmebaumhoz, ahol a segéd, az az alacsony, kopasz, tudja édes Reiterné, olyan kelmét mutatott, hogy azt mondtam, vagy én, vagy ő. Igaz, hogy akkor már én megvettem a gombokat és a bluzanyagot, dehát nem tudtam ellenállni. Iíogy úgy fog állni, mint a cukor? Igaza van, Reiterné, aranyos, ezzel a kis kalappal itten, ni. A Rózsalovag és Máslizeighoz is benéztem ugyanis. Hát így valahogy. így alakit, alakitogat egy hölgy. Amit persze a férjek nem értenek meg. Nyilván nem, mert folyton kérdezősködnek. Választ akarnak. Tiszta, egyszerű, áperte választ. Hát lehet nekik mii mondani? — Heko gyermekkocsi, gyermek kerékpár, nyugágy, Tefra baba kelengye legolcsóbban ELBERT nél. — Mire? — Magára. A múlt héten a csónakunkból a véletlen idevonzotta a tekintetemet erre a gyönyörű tisztásra és én megláttam magát. Akkor hát mire volt még kiváncsi? — Ne haragudjék, őszintén bevallom, soha életemben nem láttam ilyen szép teremtést, mint maga. — Közelről akart látni? — Igén. — Nos? Meg van elégedve? — Kérem, ne gúnyolódjék. Most is csak azt mondhatom, hogy gyönyörű. — Ali szép rajtam ? — kérdezte mohón a lány, mintha folytonosan a saját dicséretét szerette volna hallani. — Minden! A formái, az arca, a haja, a tekintete. Minden olyan szép, amilyen szépet még sohase iáttanii — Jól megnézett? — Sohasem fogom elfelejteni, amig élek! A nap két kézzel hajigálta le az aranyport a tó-pázsitra, szikrázott a fű és a hervadás kesernyés szagával volt tele a levegő. A lány felkelj Egy-két lépést tett a férfi felé és megállói! előtte. — És most mit akar? Magos Ernő meghajtotta fejét. — Semmit... Azaz hogy bocsánatot szeretnék kérni, mert megzavartam a magányát, mert durván betörtem a csendjébe. Miint a lehelet, röppent el a válasz. — Nem haragszom. A férfi szeme fellángolt az örömMájusi szél. Ott künn, hol zöldéi a kalász, boldogságot még olt találsz, Szántások barna nyomain nem leskelődik rád a kín ... Ágak közt pattanó, zsíros rügyecskék; szélük már piros. Amott a lankás kis dűlőn várják a májust szed időn. Állok életem bús hegyén. Mit várok éné... Mit várok én?... Dísztelenül és jussiakul, rügyellen és májustalan ... A város, kövei között drótjaival megkötözöl/. S vért szívó unalmaival agyonőrölt malmaival... Májusi szél, csak lengedezz! Az élet örök rendje ez! Májusra várni s szédülőn lebukni a virágos dűlőn ... Somlyó Zoltán. 105 Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya nagy raktára. 4 Mélyen leszállított áraki } Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyűk és fűzök tisztítása és javítása. tői, azután mélyen meghajolt. — Magos Ernő, szigorló orvos vagyok. .Most töltöm ki a kórházi próbaesztendőt. A lány hangja felsikoltott: — Orvos?! — Igen. A leánylesi a magasba feszült, az arc mint egy kitárt könyv meredt előre, a két kar tehetetlenül hullt a mélybe s a hang fájdalmasan tört elő az ajakról: — Nos hát orvos úr, akkor nézzen a szemembe jól!... A férfi tekintete engedelmeskedett. Kereste a lány tekintetét és nem találta. Bele akart kapcsolódni a sugarak kévéjébe, de nem volt mibe bekapcsolódnia. A szem élettelenül, hideg érzékel fenséggel meredt előre, mintha a messzeséget kutatná. Nem volt benne fény, nem volt benne élet, a láng kialudt... Magos Ernő hátán végigborzongott a hideg. Szeretett volna elfutni, eltűnni, szeretett volna megsemmisülni s a hirtelen rázuhanl fájdalom bilincsként lartotta fogva, meg se tudott mozdulni. A lány hangja íölsírt: — Nos, doktor úr? Kiváncsi volt a sziget titkára? Tudja már?! A férfi egyszerre felszabadult dermelségéből, villámgyorsan megfordult, futásnak eredt és gyáván menekült a szerencsétlen helyről. Amikor a csónakba ugrott és evezőjét vadul csapta bele a vízbe, a tópázsit felől kétségbeesett, síró kacagás hangzott feléje.
