Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-04-05 / 27. szám
1933. ápri is 5 A Kath. Legényegylet közgyűlése. A helybeli kath. Legényegylet, miután elsőízben, március 26-ára összehívott közgyűlése a megjelent tagok csekély száma miatt határozatképtelen volt, az elmúlt vasárnap tartotta az évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen elnöklő Majer Imre dr. prelátus .egyesületi elnök megnyitójában abbeli örömének adott kifejezést, hogy az egylet székhazában eszközölt átalakítások révén nemcsak külsőleg, ujult meg az Egyesület, hanem belsőleg is, főleg azáltal, hogy a kölcsönös megértés és szeretet szelleme elmélyült a tagokban és az áldozatkészség az Egyesülettel szemben csak fokozódott. Majd a másodelnök vázolta az Egyletnek a legutolsó közgyűlés óta kifejtett munkásságát. Az Egylet gárdája előadta a Beleznay asszonyok és az Aranykakas színműveket. Három műsoros délutánt rendezett és az egyiknek tiszta jövedelmét, 640 Kc-l a népkonyha javára ajánlotta fel. Szeptemberben jól sikerült szüreti mulatsággal szórakoztatta az Egylet barátait. Az Egylet életének legkiemelkedőbb eseménye az idei farsangi bál, a Perzsa Vásár volt, melynek sikere elsősorban Harmos Károly művész, Balogh Miklós alelnök és Kathona Rudolf vál. tag érdeme. Ezután a pénztáros jelentése következett, kinek a közgyűlés a felmentvényt megadta és a költségvetéshez a takarékosság elvének leszögezésc mellett hozzájárult. Miután megállapítást nyert, hogy a tisztviselők és a választmány mandátuma lejárt, megejtették a választást. A közgyűlés újabb három évre alelnöknek Balogh Miklóst, pénztárosnak Stark Istvánt, jegyzőnek ifj. Windisch Károlyt, dékánoknak Balogh Kálmánt és Fritz Rezsőt választotta meg egyhangúlag. Ifj. Bóna Jánosnak, ki jegyzői tisztségéről elfoglaltságára való tekintettel lemondott, köszönetét fejezte %ki a közgyűlés. Miután indítványt senki sem nyújtott be, az elnök Isten áldását kérve az Egylet további működésére, a közgyűlést berekesztette. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei A ház és háziúr ma. A Komáromi Lapok folyó évi 23. számában a cikkíró úr a »komáromi uccá «cím alatt igen helyesen rámutatott arra, hogy a komáromi házak nagy része milyen siralmas, milyen leégett állapotban vannak. Helyesen mondja, hogy végig járhat az ember uccák hosszú sorát s alig talál házat, melynek vakolata le nem omlott volna, vagy nem omladozna. De nem helyesen konkludál akkor, midőn ezen állapotokért a háztulajdonosokat teszi felelőssé, s azok »patópálos« nem törődömségében találja ennek az okát. Mi ez ügyben egészen más szemüvegen nézzük a helyzetet és semmiképpen sem tudjuk magunkat azonosítani a cikkíró úr nézetével. Igaz tény, hogy mi is csak helyteleníteni tudjuk házaink mai siralmas külsejét, elhanyagolt állapotát és szívesebben néznénk, de azt hisszük, az illető háztulajdonosok is csak örömestebb látnák takaros szép külsejű házaikat, ha nem ólálkodna ottan az a mindennek kerékkötője: a nem lehet. Éppen ezért mi nem is a háztulajdonosokban találjuk, a bibit, s nem is a háztulajdonosokra hárítjuk az ódiumot, hanem ennek az okát egy egészen más, rendkívüli körülményben találjuk. Azt hisszük, hogy nincsen ember a világon, még a mai nehéz gazdasági viszonyok közepeit se, aki ne szeretne szépen, rendesen öltözködni, — de akinek erre nem telik, sőt akinek még foltozott, elnyűtt ruhára sem kerül, talán csak nem jutna eszünkbe ezért őt okulni, hanem keresni fogjuk az okozatot, mit könnyen meg is talá->KOMAROMI LAPOK« 5. oldal lünk a munkakeresetnélküliségben. Éppen így vagyunk a »patópálos«nak nevezett háztulajdonosokkal is. Valamikor a háztulajdonos igazán háziúr is volt, mikoris házának jövedelme biztos existenciát jelentett számára, nem így ma. mikor a ház csak terhet jelent. Vegyünk csak ceruzái a kezünkbe s nézzük, hogy akinek háza van, annak mit is kell fizetni s akkor mindjárt tisztán látjuk a helyzetet. Állítsunk például egy 1000 korona nyers házbérjövedelemmel bíró háztulajdonost s azt látjuk, hogy ezen házbér avagy béregyenérték után a következő adókat kell fizetnie: bérösszeg utáni adó 20<>/o 200.— vízdíj 10o/o 100.— csatornadíj 5<>/o 50.— szemétkihordási díj 5o/o 50.1— állami adó 8o/0 80.— községi pót adó 190<>/o 152.;— járási pótadó 45°/o 36.— tartományi pótadó 160o/0 128.— orsz. betegáp. pótadó 7o/o 5.60 összesen: 801.60 De hol. van még az egyházi adó, hol van a kéményseprési díj, hol van a jövedelemadó, szóval summa-summárum, még fizess rá háziúr, ha van ugyan miből s ha nem akarsz az államnak vagy községnek adósa maradni. Hát most tessék elképzelni, hogy ilyen körülmények mellett miként tudná a háztulajdonos, pláne akinek egyebe sincsen, házát javíttatni, rendben tartani, nemde, akarva, nemakarva kénytelen házát lerongyolódni, vakolatát lehullatni hagyni, mert hát hiába minden, ahol nincs, ott ne keress. Szóval, hogy házaink nagy része oly siralmas, rossz állapotban van, ennek oka nem a háztulajdonosok, még kevésbbé azoknak »palópálos« nemtörődömsége, hanem egyedül a mai non sens állapot az oka. Hej, be könnyű kritizálni, de könynyen törünk pálcát mások felett anélkül, hogy beljebb is néznénk, pedig igaz az a mondás, hogy ne ítélj, hogy el ne ítéltessél. Iláz és Telektulajdonosok Egyesülete. nagy Dunaparton levő csinos \ villával és kertészlakással. S A kert esetleg két darabban is elj adó, mindegyik részen lakóházzal, j A kert a legnemesebb alma, körte, I barack és szilvafákkal újonnan beültetve. j Címet megmondja a kiadóhivatal. Szépszámú közönséget vonzott az „Egy kis senki“ harmadik előadása isi A derék szereplők csak tetézték eddigi sikereiket. — Saját tudósítónktól. — Komárom, április 4. Az »Egy kis senki« című Bónyi Adorján értékes vígjátékét nem rég láttam hivatásos színészektől és nem rég láttam a moziban. Ilyen előzményekkel mentem el vasárnap d. u. a Legényegyletbe, hogy megnézzem Telkes Mihály iparos iskolai igazgató lelkes műkedvelő gárdájának az előadásában ezt az »Egy kis senki -l. Gondoltam, ha nem tud eléggé lekötni az előadás, majd elillanok a nézőtérről. Én ugyan egyik leglelkesebb híve vagyok ennek a minden dicséretet és támogatást megérdemlő gárdának, de azért magamban mégse hittem volna, hogy a hivatásos színészektől látott előadás emléke nem fog elmosódni. Nagyon örülök, hogy megírhatom, hogy bizony a komáromi ipari és kereskedelmi iskolák növendékeiből alakult műkedvelő gárda előadása mindvégig lekötött és nem egy jelenete, ami nő például a darab vége, olyan élethű és annyira a szívekből játszották meg a kedves szereplők, hogy könnveket csalt ki a szememből. A szereplők egytől egyig pompásan, nemcsak megállták helyüket, hanem ügyesen, élethűen mozogtak a színpadon. Az előadás, a játék mindig élettől lüktetett, ment minden, mint a karikacsapás. Szívből, létekből játszottak, mindegyik átérezve a szerepét és beleélte abba magát. így aztán élethű játékuk meg is találta az utat a hallgatóság szivébe, leikébe. Balogh Iluska végtelen kedvességet, behízelgő báját öntött Katinka szerepébe. Toalettjei is nagyon szépek voltak. Ugyanezt mondhatjuk a többi nő szereplőre is. Farkas Mancika pompásan adta a házsártos Jozefát. Kreska Margitka Kádár kisasszony szerepében maga volt az élet. Ugyan igy elevenséget öntöttek szerepeikbe Németh Margitka (Major kisasszony), Ehrenthál Aranka (Schalz kisasszony), Reicher Ilonka (Ágostonná) kis szerepében is kedves volt. Pompás alakítást nyújtott Kitzing József (Ulrik Pál). Elevenség, szín és szív volt játékában. Ugyan ilyen dicsérettel nyilatkozhatunk Blau József .(Monti), Máhler István (a kegyelmes), Habara Miklós (Szívós), Baranyay Lajos (Huba), Jedlicska Aladár (Jácint) játékáról. A többiek is jók voltak apróbb szerepeikben is. Az előadás olyan jó volt, és a közönség érdeklődése olyan nagy. hogy még feltétlenül meg kell ismételni egy esti és egy délutáni előadásban. A cél is olyan nemes, az Arany János iparos cserkészcsapat felszerelésére fordítják a jövedelmet, hogy a közönség szívesen segíti elő ezt a nemes célt azzal, hogy megnézi a pompás előadást. Őrömmel értesültünk, hogy a derék műkedvelő gárda már több helyre kapott meghívást. így legközelebb Galántán, Gútán, Dunaszerdahelyen, majd Somorján és még több helyen fog fellépni és dicsőségei szerezni Komáromnak. Dicséret és hála illeti meg Telkes Mihály igazgatói, hogy immár hatodik éve szerepelteti mindig sikerrel műkedvelő gárdáját és ezzel kultúrát, intelligenciát, jó modort és az éleiben való kellemes megjelenést, mozgékonyságot adó forrást nyit meg a gárda tagjai számára. A közönség méltányolja ezt a nemes munkát és siessen mindig megnézni e derék gárda előadásait. Belépődíjával nemcsak nemes célt szolgál, de önmagának is kellemes órákat szerez. (bj) Pénzt, vagy életet. Vakmerő rablótámadás Kamocsa és Érsekújvár között. — A rablók elmenekültek, de erélyesen nyomoznak utánuk. — A kamocsal ember szomorú kalandja. — Saját tudósítónktól^ — Komárom, április 4. Az alábbi rablótámadás szomorú színben tünteti föl vidékünk köz- és vagyonbiztonságát. A rablótámadás Érsekújvár és Kamocsa község között történt, egy forgalmas úton, amely kél népes helyet köt össze. Ha ilyen forgalmas úton is előfordulhat rablótámadás, akkor félreeső tagutakon ugyan ki mer anélkül járni, közlekedni, hogy ne számítana rablókalandokkal. Deák Lajos kamocsai földmívesnek valami dolga akadt Érsekújváron. Egyfogatú kocsijára ült és behajtott Újvárba. A dolga elvégzéséhez kissé több idő kellett, mint amennyit gondolt és már nyolc óra felé közeledett az idő, amikor hazafelé indult Kamocsára. Nem volt nagyon sietős az útja hazafelé, nem hajszolta lovát, hanem maga kedvére hagyta a jámbor állatot és így haladt lassan hazafelé. Mélyen elgondolkozva ült kocsiján, amikor az árokból két alak ugrott ki és egyik a lova kantárszárát ragadta meg, a másik pedig Deák mellé ugrott és mellen ragadva, azt kiáltotta a meglepődött Deákra: — Pénzt, vagy életet! Aztán a másik is a kocsira ugrott és Deákot lerántották kocsijáról és megmotozták zsebeit. Hamarosan megtalálták bugyellárisát és siettek annak tartalmát zsebrevágni. Az erszényt visszaadták Deáknak azzal, hogy: — Tegye el emlékül! Úgy látszik, a bugyelláris tartalmával nem voltak a rablók megelégedve, mert szegény Deák Lajosnak neki támadtak és agyba-főbe verték úgy. hogy erősebb sérüléseket okoztak neki. Természetesen ruháját is összeszaggatták. Akkor aztán ismeretlen irányban elillantak. Szegény Deák Lajos aztán fölkapaszkodott a kocsijára és megvert tagjaival hazahajtatott. Már késő este, illetve éjjel volt, mire hazaért és a rablótámadásról csak másnap tett jelentési a csendőrségnek és az érsekújvári rendőrségnek. Mind a két részről megindult az erélyes nyomozás a vakmerő rablók ellen. . Deák Lajos a következő személyleírást adta a rablókról: Az egyik kb. 170 cm .magas, erős fekete hajú, kerek arcú, angol bajuszt viselő férfi volt, ruházata szürke sapka, rövid szürke kabát, hosszú nadrág. Magyarul beszéli. A másik kb. 165 cm. magas, szikár termetű, soványabb arcú, barna hajú és ugyancsak angol bajuszt viselt. Ruházata szürke sapka, sötét kabát, lovagló vagy térdnadrág, fekete harisnya, vagy magasszárú cipő, azt esti szürkületben nem vehette ki biztosan. A feltevés az, hogy a tettesek munkát kereső vándorok voltak, akik azonban a szegény Deák Lajost vették munkába. A nyomozó hatóság kéri a közönséget, hogy ha a fenti személyleírás alapján valaki közelebbi adatokat tudna, közölje a rendőrséggel, vagy a csendőrséggel. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős.. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdát jábaa Komárom. Apró hirdetések. Eladó családi ház két s óba, konyhával éa egy szobával, szép pincével. Esetleg bérbeadó. Cim a kiadóban. 127 Több 1000 kéve elsőrendű nád eladó. Cím a kiadóhivatalban. 135 jj&Eladó 1 plüss díván diófakerettel, 1 fekete cseh-üveg Íróasztal garnitúra, mely utóbbi a kiadóhivata ban megtekinthető. 138 Eladó ház. Eötvös-u. 48,'b sz. adómentes teljesen uj ház, mely áll: két szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba és pincéből, szabad kézből eladó. — Egy szépen bútorozott balkonos uccai szoba külön bejárattal I. em. kiadó. Cím a kiadóban. Eladó egy 4 HP hengeres motor cséplőgarnitura 3500 Kc-ért. JF 136 Megtekinthető Lzvitacs Józsefnél Dunamocson 326. szám alatt. különböző színekben kapható SPITZER könyvesboltban, Komárom, Nádor-u. 29.
