Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-31 / 103. szám
1932 december 31. »KOMÁROMI LAPOK< 5 oldal. Elutasította, a bíróság a. Német Központi Bankot a huszár laktanya ügyében beadott keresetével A Csehszlovákiában fekvő Komárom nem tartozik fizetni Komárom, december 30. Saját tudósítónktól. A világháború előtti Komárom a Duna mindkét partján terült el, az akkori jobboldali városrész: Komáromujváros szerves egészet képezett a baloldalon fekvő ősi várossal. Abban az időben a város fejlődésére a Dunántúli városrész nyújtott lehetőséget, amit a törvényhatósági joggal felruházott Komárom városának akkori vezetősége, étén a nagy koncepciójú Domány János polgármesterrel, idejében felismert és kihasználására eredményes lépéseket tett. A város Duna jobbparti részén emelkedtek a gyárak, amelyek nagy munkaalkalmat nyujlot'.ak nemcsak az ottani környékbeli lakosságnak, hanem még a Duna ezen oldalán fekvő Izsa, Hetény, Dunaörs és más községek lakosainak is, akik állandóan nagy számban nyertek keresetet a selyemfonóban és a lengyárban. A város forgalmának emelésére szintén az újvárosban építették föl az akkori követelményeknek teljesen megfelelő, hatalmas területet elfoglaló kétemeletes huszárlaktanyát is, amelyben a Radeckyről nevezett 5. huszárezredet helyezték el. A laktanyát a hírneves Grünwald Testvérek budapesti építőcég építette és a több mint négy milliót kitevő költségek fedezésére a Német Takarékpénztárak Központi Bankjától vettek föl 50 esztendőre szóló amortizációs kölcsönt, amelynek törlesztésére nézve a volt cs. és kir. hadügyminisztériummal 1907. július 8-án megkötött szerződés szerint akként egyezett meg a város, hogy az első 25 évben a hadügyminisztérium fizeti a törlesztési összegeket, a második 25 évben pedig a város tartozik az adósságot letörleszteni, amikor a huszárlaktanya a város tulajdonába megy át. A világháború után bekövetkezett események következtében a tartozás törlesztése megszűnt. A hadügyminisztérium 1918. november 1-én fizette be az utolsó annuitást, ezidőtől kezdve egyetlen egy részlettörlesztés sem történt, miértis a hitelező bank prágai központja 1930-ban port indított Komárom város ellen a hátralékos A newyorki rablótámadások változatos krónikájában páratlanul áll az a rablás, amely múlt szombaton dél tájban történt a Broadway egyik elegáns divatáru-üzletében. Az esetnek az ad különlegességet, hogy mind a két rabló nő volt. Először az egyik, egy magas, szőke, kifogástalan eleganciával öltözött nő lépett az üzletbe és kérte a kiszolgáló kisasszonyt, hogy mutasson selyemharisnyákat. Mialatt a finom holmik között válogatott, a másik, egy ugyancsak csinos, elegáns barna nő, szintén mint vevő lépett a pulthoz. A kisasszony a kiválasztott harisnyákat becsomagolta. A szőke ekkor kinyitotta kézitáskáját, mintha pénzt akart volna elővenni, de a kisasszony, mikor felpillantott, rémülten látta, hogy a szőke nő revolvert szegez feléje. Még nagyobb volt ijedelme, mikor látta, hogy a barna is revolvert szorongat kezében. A többi már az ilyen rablások megszokott receptje szerint játszódott le. A személyzetet és a vevőket egy hátsó szobába terelték, rájuk zárták az ajtót, a küszöb előtt a barna ott maradt őrt állni, s ezalatt a szőke villámgyorsan kiürítette a kassza tartalmát. Ebben a pillanatban váratlan esemény történt. Egy férfi nyitott be az üzletbe. De a nők nem veszítették el lélekjelenlétüket. A szőke, mintha a személyzethez tartozna, nyugodtan kiszolgálta a férfit és mikor az eladott áruk árát átvette, szabályszerűen lenyomta a pénztár billentyűit és pontorészletek megfizetése iránt. A bank keresetében a hátralékokat a következő összegekben számította fel: 1930 május 1-ig bezárólag 23, egyenként 60.506 K 72 f. részletet kellett volna fizetni, ami összesen 1,391.654 K 56 f.-t tesz ki. A kölcsöntőke maradvány 1930 május 1-én a hátralékok leszámításával kitett 2,004.173 K 84 f.-t. Ezenkívül a bank még 5o/o-os késedelmi kamatot számított fel, ami 1919 május 1—1930 junius 1-ig kitett 388.503 K 56 f.-t. 4.1 o/o kamatot követel a bank a fentmaradt tőke után 1930 május 1—junius t-ig 6764 K 09 f. összegben. Ezek szerint tehát az összes tartozás a pör megindításakor 3,791.096 korona 05 fillért tett ki. •A felperes bank arra alapította keresetét, hogy a trianoni szerződés szerint a Csehszlovákiába bekebelezett Komárom a laktanyát építő régi Komáromnak birtokutóda és köteles ezért a kölcsönt megfizetni. Azonban az elsőfokú bíróság nem fogadta el a bank ezen álláspontját és a november hó végén tartott tárgyalás befejezése után meghozott ítéletével a bankot keresetével elutasította és a költségekben elmarasztalta. A bíróság ítéletét azzal indokolja, hogy az adatszerű bizonyítás hiányát indokoltnak találta anélkül, hogy a további kifogásokkal foglalkoznia kellene. A bíróság felfogása szerint a régi magyarországi Komárom kettéválasztásával nem szűnt meg a magyar Komárom létezni, amelynek nevében a szerződést a hadügyminiszterrel megkötötték és a laktanya, amelyre a keresettel érvényesítendő követelés vonatkozik, ezen Komárom birtokában maradt, amely a katonaság elszállásolásáért a magyar honvédelmi minisztériumtól bért kap. Komárom tehát az első bíróság ítélete szerint megmenekült a fizetéstől s bár a felperes bank megfelebbezte az ítéletet, remélhető, hogy a végső fórumon is pörvesztes lesz a Német Takarékpénztárak Központi Bankja városunkkal szemben. san regisztrálta az összeget. Alighogy távozott ez a kellemetlen látogató, aki nem vett észre semmi gyanúsat, a nők a pénzt gyorsan magukhoz vették és bekiáltottak a csukott szobába, ahol a halálra rémült leányok szorongtak: — Leányok, boldog karácsonyi ünnepeket. Azután kirohantak az üzletből és eltűntek a tömegben Elsőrangú minőséget és kiváló hangot jelentenek Kérjen díjmentes árjegyzéket Kényelmes fizetési feltételek Használt hangszerek cserélése Gyári lerakat: FLEISCHMAMM én STEHN Komárno, Jókai utca 22. 498 Bútoráruházában. HÍREK Mit hozzon az újév? A magyaroknak: bort, búzát békességet. A szlovákoknak: autonómiát, de Hodzsa nélkül. A gazdagoknak: még több jövedelmet. A szegényeknek: ennek néhány kis százalékát. A városnak: teli pénztárt. A szociáldemokratáknak: ugyanazt, hogy még többet költhessenek belőle. A munkanélkülieknek: sok munkát. A kereskedőknek: jó vevőket. Az iparosnak: sok megrendelőt és kápé fizetést. A hivatalnoknak: fizetésemelést. A fináncnak: egy kis népszerűséget. A repülő bizottságnak: jó repüléseket. A költőknek: olvasókat. Az irodalomnak: Írókat. A bankoknak: új betéteket. Az adósoknak moratóriumot. A diákoknak: kevés leckét. A sovinisztáknak: nagy leckét. Csizmazia Györgynek: a Slovenska Liga diszérmét. A járási hivatalnak: gyorsaságot, mint nem boszorkányságot. A kommunistáknak: zamatos népgyüléseket. A raboknak: szabadságot. A leányoknak: jó férjeket. A fiuknak: ügyes feleségeket. A korzó nőinek: több szépséget, mint rúzst. Az aszfaltbetyároknak: szemfüles rendőrséget. Az újságírónak: jó riportokat. A képviselőknek: kevesebb kijárást. A vasutaknak: kevesebb deficitet. Malypéter miniszterelnöknek: kevés hasfájást. A korcsmárosoknak: sok fogyasztó vendéget. A kávéháznak: zsúfoltságot az asztalok körül. Az öngyilkos jelöltnek: mentő angyalt. A nyugdíjasnak: nyugalmat és nyugdijat. A napidijasnak: jó napidijat. A kofának: kevesebb gorombaságot. A munkásnak: hatórai munkaidőt. A hadnagynak: marsallbotot. A káplárnak: konyhatündéri vacsorákat. A generálisnak jól megérdemelt nyugalmat. A színésznek: vastapsokat. A primadonnának: Lancia autót. A szinidirektornak: műkönnyeket. A kritikusnak: jó rókaszemet. A múzsikusnak: csendet. A sóhivatalnak: minél több panaszt. A népszövetségnek; csendes és szép álmokat. A franciáknak: újabb csalódásokat. Amerikának: jobb üzletet, mint a háború volt. A németeknek: nemzetközi kölcsönöket Romániának: kolozsvári dicsőséget és angol interpellációkat. Benes Eduárdnak: egy ici-pici igazi leszerelést. Sefticsnek: egy mérges pulykakakast, Mussolininek: az Adria uralmát. Titulescunak: jó sok aprópénzt, kevesebb állami panamát. A papának: jó fiúkat. A mamának: jó leányokat. Az amerikai nagybácsiknak: gyors megdicsőülést. A Komáromi Lapoknak: számtalan előfizetőt. A munkatársnak: jó és értelmes kiadót. A kiadónak: értelmes munkatársakat. Y. — Évvégi és újévi istentisztelet a ref. templomban. Esztendő utolsó napján, december 31-én, szombaton este 6 órakor évvégi istentiszteletet tart a református keresztyén egyház Jókai uccai templomában, mely alkalommal a szent beszédet Galambos Zoltán lelkész mondja. Január 1-én, újév ünnepén délelőtt 10 órakor lesz az istentisztelet a ref. templomban, amelyen Galambos Zoltán lelkész mond szentbeszédet, mely után Úrvacsorát osztanak a gyülekezet tagjainak. Délután 3 órakor tart az egyház istentiszteletet. Két elegáns nő revolveres rablótámadása a Brood way egyik divatáru üzletében — Ünnepi istentiszteletek az evangélikus templomban. I. december 3l-e'n, szombaton: az ó-esztendő utolsó napján esti 6 órakor az 1932. évet befejező hálaadó istentiszteletet szentbeszéddel és ezt követő ünnepi vecsernyével. Prédikál: Jánossy Lajos főesperes. II. január 1-én, vasárnap: új-év napján, Jézus szent nevének ünnepén: \. d. e. 10 órakor ünnepi főistentisztelet szentbeszéddel és az Úrvacsora szentségének kiosztásával (énekel az Egyházi Énekkar). Az ünnepi istentiszteletetet Jánossy Lajos főesperes végzi. 2. d. u. 3 órakor istentisztelet prédikációval és ünnepi könyörgéssel. — Gálffy Géza ref. lelkész temetése. A református egyházi közélet nagv halottját, Gálffy Géza alsó— felsőgelléri - bogyai ref. lelkészt, konventi rendes tagot, egyházkerületi és egyházmegyei tanácsbirót december 28-án helyezték őszintén megnyilvánult nagy részvét mellett örök nyugalomra a felsőgelléri ref. temetőben. A megboldogult porhüvelyét a ref. templomban ravatalozták fel és templomi gyászszertartás keretében adták meg az utolsó végtisztességet az elhunytnak. A templom teljesen megtelt a részvevő közönséggel, amelynek soraiban voltak Balogh Elemér kér. püspök, egyetemes konventi elnök, Gyalókay László esperes, kér. főjegyző, Nagy Nándor egyházmegyei főgondnok, konventi tag, Beke Kálmán, Fekets Sándor, Galambos Zoltán, Vágó Ede egyházmegyei tanácsbirák, Tólhkárolyi Lajos egyházkerületi, Fülöp Zsigmond egyházmegyei tanácsbirák, Kóczán Mór, Nemes Kálmán, Czike János, Kúr Géza, Vargha Dezső, Földes Lajos ref. lelkészek, Narancsik Imre püspöki titkár, Kelemen Kálmán, Tóth Kálmán, Erdélyi Pál s. lelkészek, az egyházmegyei tanítói kar képviselői, a községi elöljáróság tagjai, a presbitérium tagjai és az egyesület gyülekezetének tagjai igen nagy számban. A XC. zsoltár verseinek eléneklése után Balogh Elemér püspök tartotta meg gyászbeszédét, amelyben megragadó szavakkal ecsetelte azt a nagy veszteséget, amelyet a halál okozott a lesulytott családnak és rokonságnak, az elárvult egyházközségnek, a konventnek, egyházkerületnek és egyházmegyének, valamint mindazon egyházi szerveknek, amelyeknek Gálffy Géza fáradhatatlan és buzgó munkása volt. Mélyen megindító szavakkal búcsúzott a mindenkitől tisztelt és becsült egyházi közéleti férfiútól, akinek váratlan halála nagy űrt hagyott maga után. A könnyekig megható beszéd után áhitatos imát mondott a püspök, mely után a gyülekezet éneke hangzntt fel, miközben az érckoporsóba helyezett holttestet a presbitérium tagjai kihozták az uccára, ahol palástba öltözött hat lelkésztársa vitte id a megboldogultat a temetőbe. Itt a gyászénekek elhangzása után Vágó Ede nemeshodosi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró mondott költői szárnyalásu gyönyörű búcsúztatót, mely után a gyászolók és a végtisztességet tevő közönség elhagyta az enyészet helyét. A megboldogult sirját elbontották a koszorúk, amelyek között a gyászoló család tagjainak koszorúin kivül ott voltak a konvent, az egyházmegye, az egyházkerület, a jóbarátok és a tisztelők kegyeletes koszorúi is. — Eljegyzés. Vásárhelyi Adrienne, Komárom és dr. Piacsek Zoltán Szolnok jegyesek. — Takáts Sándor és Komárom. Nagynevű tudósunk már alussza a csendes siri álmot Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. A sebek, amelyeket halála ejtett a sziveken és a lelkeken, még frissek és nagyon fájdalmasak A gyógyító orvosnak, az időnek még nagy munkájába kerül, amig a sajgó fájdalmak enyhülni fognak és Takáts Sándor nevével még sokszor fogunk találkozni lapunk, a Komáromi Lapok hasábjain, mert sokszor fogunk megemlékezni kegyelettel, fájó szeretettel a mi nagynevű földink életének gyászos elmúlásáról. Kétszeres kötelességünk ez nekünk, hiszen ha végig lapozzuk régebbi, ujabbi évfolyamainkat, sűrűén találkozunk az ő örökbecsű Írásaival lapunk hasábjain. Takáts Sándor a helyi sajtóval mindig szoros összeköttetést tartott fenn és a legnagyobb szeretettel bocsátotta történelmi cikket a helyi sajtó és igy a Komáromi
