Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-05 / 18. szám

A. oldal. > KOMÁROMI LAPOK« 1982. március 5. A KOMÁROMI VÖRÖSKERESZT EGYESÜLET HANGVERSENYE — március 4. A komáromi orvosi kar együttes véd­nöksége mellett folyt le szerdán, már­cius 2-án este a Csehszlovák Vörös­­kereszt Egyesület jótékonycélu hang­versenye a Kultúrpalota nagytermében. A hangversenyt az anya és csecsemő­­gondozdLintézet javára tartották. A mű­sor nívós számai általános tetszést arattak, kitünően sikerültek. Bevezetőül a helybeli 12. gyalogezred zenekara Smetana: Ünnepi nyitányát játszotta /anaia Ferenc karmester lendületes ve­zetésével. Majd Molecz Margit opera­növendék egy Schubert és egy Men­­delssohn-dalt énekelt. Finom hang­anyaga, kulturált éneke, diszkrét elő­adási módja nagy tapsot váltott ki. Zongorán Denk-Doroszlay Károly ki­sérte nagy megértéssel. Az est egyik legnagyobb száma következett ezután: Grieg A-moll zongorakoncertjét adta elő Weisz Emma zongoraművésznő, zenekari kísérettel. A háromtételű nagy hagversenymű Griegnek egyik igen jelentős alkotása s az északi zeneszer­ző darabját pompás ősszjátékkal, erő­vel hozta ki az együttes. Különösen az utolsó tételnél érvényesültek a ze­nekar és a zongora kvalitásai: szere­tettel átérzett művészi vállalkozás volt. Szünet után az Egyetértés Munkás­dalárda lépett föl frenetikus sikerrel. A Krausz Mór-vezényelte dalárda új­ból bebizonyította, hogy a szlovenszkói dalárdák között is előkelő helyet biz­tosított magának. Erkel-Petőfi: Elven­nélek én, csak adnának cimű nehéz műdalt énekelték, fegyelmezett bizton­sággal. A műsoron szereplő Kiss Mar­git nem léphetett föl betegsége miatt, helyette ismét Molecz Margit szép hangjában gyönyörködött a közönség. Tarján Rózsi táncmüvésznő Spuller: Hivó szózat-ára készitett koreográfiá­ját mutatta be. A rövid táncdarab a modern felfogású mozgásművészetből adott kellemes izelitőt Körte Ferenc dr. vezényletével a Csehszlovák Ének­kar Smetanának a Hozomány cimű karénekét adta elő szép kidolgozásban. Majd Dvorák zenéjére szláv táncot lejtett és ujrázott meg Weisz Blanka és Tarján Rózsi, Weisz Blanka koreo­gráfiájában. A pattogó lendülettel eljárt stilizált táncnak nagy és megérdemelt sikere volt. A zongorakiséretet mind­végig Denk-Doroszlay Károly látta el művészi gonddal. A hangversenyt Komárom zenei éle­te egyik szépen sikerült és előkelő nívójú eseményének keli elkönyvel­nünk. * A hangversennyel kapcsolatosan a Vöröskereszt Anya és Csecsecnőgondo­­zója javára a kővetkező adományok folytak be: 100 KC-t adományoztak: Novotny Richard, mjr. dr. MaleCek Karol, Sifí­­brsky Anton, Nádasdy Géza, Soós Ödön, Dőstoj. Sbor peS. pl. 12., Ár­­mentesitő Társulat, di. Kalvariszky Jenő. 60 Kö-t adományozott: Jeio Martin. 50 Ké-t adományoztak: Korona Bank, Pluhár Matu§, Schmidthauer Lajos, Dosztál és Beck cég, Általános Hitel­bank, Juriková A. és Chobotová A., Komáromi Első Hitelintézet, dr Vince Aurél, Scharf Theo, Netter R. T. Ko­­márno, Nagy Jenő, Izraelita Jótékony Nőegylet, Agrasol, Vízváry Vilmos Ara­nyos, dr. Bardócz József, Braun Andor, Fried Ernő, Sväz 4 Döstojníctva, mjr. Sucháuek Lambert, dr. Spiegler Arnoit, dr. Göndör Ábris, dr. Polony Béta, Richter János, Fried Jenő, Sbor Rotm. peS. pl. 12., Vodiéková Alice, dr. Krausz Arthur, dr. Singer Dezső, dr. Bandler Ottó, ing. Fára Frant., dr. Vittkó Ru­dolf. 40 Kc-t adományoztak: Kálnay Jenő, Fried Mihály, Freund Márton Tany, Kincs Izidor, Jezd. pl. c. 3., dr. PaZout Alojz, Soltész Pál, Sväz Csl, Rotm. dr. Lengyel Ármin 30 Kő-t adományoztak: ing. Weisz János, Koőis Ernest, Komjáthy Margit, Bartos Frigyes, pplk. Brezina, Pécs József, Szász József, dr. Basilides Barna, Balogh Dávid, Pecník Rudolf, Sándor Ernő, Pölzl Irma, dr. Macháéek Pavel, Tromler Miklós, Koltay Rezső, dr. Ko­vács Imre, ing KoneCn^ Stanislav, Kellner Gyula, 2enijn^ pl. 3, Slovákia poisí, plk. Jelinek Fr., dr. Szilárd Ala­dár, Renner Imre, dr. Körte FrantiSek, Kovács Endre, Görög János Gadóc, Hanzwickel Károlyné.Kubányi drogéria. . 25 Kc-t adományoztak: Gidró Boni­fác, dr. Waldhauser Mihály Szímő, dr. Witauschek Károly, özv. Petrogally Gézáné, Barta István, Katona Rudolf, dr. Rohonyi Oszkár, Fülöp Zsigmond, dr. Soós Imre, Varjú Dezső, Chevra Cadisa. 20 Kc-t adományoztak: Rujder Hen­rik, Raáb Zsigmond Nagvmegyer, La­katos Károly, Kálmán Gizella, Vörös Vince Somorja, Galambos Zoltán, Bartha János, Szarka György, Goldstein Ernő, Stelzer Viktor, dr. Mohapl Frantigek Harcsás, Bradác József, Nagy Zsófia, Grünfeld Mórné, dr. Hajós Fülöp Guta, özv. Kuppis Józsefné Vért, dr. Wilheim József Párkány, Lengyel Jenő, Schwei­­gerová Aurélia, Janisch Alojz, Weil llus, dr. Janisch János Kamendin, Haász Elza, dr. Haász Márkné, Kollányi Miklós, özv. Dózsa Józsefné, dr. Szijj Ferenc, Hacker Zoltán, dr. Madarasy Pál, Szilágyi Mária, dr Singer Náthán, plk. zdr. dr. Asman Vlad., Fél István Ekec, Elbert .Ignác, Abelesz Ernő, Fa­ragó Mária Ógyalla, dr Szegedy Ká­roly Csúz, Gödör Kap János, Horváth Gábor, özv Kiss Endréné, Anderle Gusztáv, dr. Schmidthauer V., dr. Such^, dr. Lénárd Endréné Ógyalla, Raben­­seifer Férd., Hubínska Izabella, Banai Tóth Pál, dr. Zsombor Miklós, dr. Mahler Oszkár, dr. Waizner Endre, dr. Hajdú Lukács, Valach Ferenc, Darányi György gazdasága, ifj. Nagy János, mjr. Kopal Bohumil, Komlós Dezső, dr. Kovács Gyula, Klein Mór, Somogyi István, Groszmann Róbert, ing. Pékh József, Zechmeister János fia, dr. Kő­­váry József, dr. Palinay Gyuláné.Taub Márk, Hoffmann Simon, Kedro Ján. 15 Kc-t adományoztak: Boháő József, özv. Polgár Józsefné, Bíró Sándorné, Farkas Ferenc Vért, §kpt., Koch. Denck Doroszlay Nové-Zámky, Koáinár Jozef, özv.Freystadl Pálné és Freystadtl László, Komáromi Edéné, Marth György, Gya­­lókay Miklós, Schwitzer Arthur, dr Vajda Andor. 10Kő-t adományoztak: Brenner Márk, Kvietok Ján HodEovo, Molecz Tivadar, Moleczné Jares Elvira, Lengyel Béla, dr. Kiss Jenőné, Löbenhőfer J., dr. Les­tár István dr. Turéek Jozef Perbete, Kiausz Béla, ing. Sebele, Klafter Lipót, Hajdú G bor, Angeli Józsefné, Denck Károly, Mayer Hermann, Patai P. Ma­urus, Kossár Tinka, K. Ledermayer Ilona, Vince Piroska, Baranyai Kálmán Tany, Kálóczy Sándorné, Grosz, Berkes, Wild Pál, Hermann Rudolf, Kelemen Antalné, Ovcharovié Robert, Sonnen­schein Vilmos, Heckl József, Goldring Samu, Matejka Ján, dr. Waldmann Ernő, Hódossy Károly, Bakos Károly, Öurkovié, Pálinkás Sándor, Sárossy Etel, Heimler Jenő, Jávor Jenőné, Ipo­­vitz Teca, dr. Kluger László, dr. Hizs­­nyan Béla, Hofbauer Andor, özv. Arn­stein Lajosné. 5 Kó-t adományoztak: Gavora Ján, Varsányi Imre, Kutlik József, Ivánfy Ilona, Kaucky Vladimír. A szociális egészségügyi gondozás iránti érdeklődésnek ezen impozáns megnyilvánulása alkalmával a komá­romi Orvosi Kar. mint a hangverseny védnöke és a Vörös Kereszt Egyesület vezetősége a legőszintébb köszönetü­­ket fejezik ki az összes adományozók­nak. Tekintettel arra, hogy az adományok a postai sekkhivatal utján folynak be, a fenti kimutatás csak a mai napig beérkezett adományokat regisztrálja, az állandóan érkező további adomá­nyokat legközelebb nyugtatjuk. öetftef ínyencek szamára / Dr. Oefker-féle vanillincukor aromája által az Oetlar-ételelnelc a sokat dicsért finom ízt adja. Szentpéteri délután. Utazás, minden kaland nélkül a hideg márciusban Szentpéterre, ahol e télen aránYlagos szép nyuga* lom volt. — Hirek a faluról Nem akar ez a márciusi idő eny­hülni sehogy. Hideg szél rázza a fákat s a kocsis ugyancsak rámhuzza a vas­tag bundát és betakargat mindkettőn­ket pokróccal, mert hideg van a heté­­nyi utón. Kővé fagyott ut fehérük. Árva fák unatkoznak a szélén és várják a tavaszi napsugarat. Apró cserjésben, amit itt fönséges szóval „erdőnek“ ne­veznek, fekete emberek hajlonganak és szedik a rőzsét. Ritkás erdőcskék ezek, de szakértők szerint jó ez, vadászterü­letnek. Keresem a szentpéteri erdőt s akkor tudom meg, hogy ott jártunk, amikor a kocsis már vissza-felől mu­togatja az ostornyéllel, mert el mellőztük. Márciusi délután. A szél vékony port kavar föl az utón, a lovacska porosz­­kál, az állomásról roppant vesszőkő­­teggel hátukon jönnek az emberek. Alighanem kosarat fognak fonni belőle. Nem lehet szántani, a tavaszi mun­kák késnek: a hideg idő nem engedi sehogyan. Se eső, se hó. Ellenünk es­küdött a természet. A téli falu. A szentpéteri gyerekek játszanak az uccán. Iskolai szabad-délután van s a tarka kislányok fogócskával' cikáznak a templom körül. Süveges apró magyar köszönget. Egyik azt mondja: dicsér­tessék. A másik: jónapotkivánok. Két­féle valiásuak. Egy kis túlzással mondhatnám: téli álmát alussza a falu. Ez nem így van. Télen is történnek itt események és hogy megbeszélni való akad most is, azt onnan lehet látni, hogy nagy cso­portban állanak a gazdák egy bolt előtt és nagyban tanácskoznak valamin. Talán a bor árán, ami most két-három korona között mozog, mert jó hire van a szentpéteri bornak, — talán a kuko­rica árán, vagy talán azon, hogy né­mely gazdának a városban kellett lisz­tet venni az idén, mert már karácsonyra nem volt neki miből kenyeret sütni. Mik a hirek errefelé? Valahány falu, annyiféle. De össze­tételében, problémáiban mindig egy. Rossz a termés, kevés a munka, adó szépszámmal akad: stereotip panaszok már s ugyan melyikünk tudna segíteni rajta? Milyen furcsa ugy-e, s mégis igy van: Szentpéter és Hetény, vagy Madar, vagy Bódvaszilas, mind-miud szépen összefügg Sanghaival, London­nal, Csikágóval, Genffel, Hágával.... Soha még a világ igy összeabroncsozva nem volt. * Mi hir van Szentpéteren ? Nincs semmi különös, köszönjük. Tavaszvá­­rásban vagyunk, földi munka kellene. Csak úgy kapásból, a noteszemből: Sok a kommunista. „Szegény-párt­nak nevezik, de egyik sem tudja, mit is céloz hát a kommunizmus. Sem Sta­lin, sem a pjefiletka, sem a marxi té­telek sora nem jut el idáig, csak a népboldogitók harsány szava. „Aki többet igér, ahhoz megyünk.“ Mi tartja el őket nagyjából? A do­hány, a szőllő, meg a szentpéteri kézi­munka. A dohány szépen fizet, a falu határának egytizede, valami hétszáz hold szőllővel van bevetve s mindi»­­kább tért hódit az okszerű talajmivelés, a racionális és nem ősi szisztéma sze­rint való szőllőművelés. Háromezer hek­toliter mustot vittek el az őszön Szent­­péterről s rengeteg szőllőt. Ez valahogy „kihúzta“ a falut s ennek köszönhető, hogy Szentpéteren aránylag csönd és nyugalom volt ezidén. S aztán: a varrások. Nagyon szépé« kézimunkáznak s újabban nagyon ol­csón. Egy-egy asszony „felvállalja“, a többiek elkészítik. Toledó. Azsur. Kir­­hogy nem népies motívumok s nem ősi, népipari termék. (Újabban a mat­­tosiak is romlanak, meg kellene előzni.) Van úgy, hogy az assszony tartja el a családot, varrással. Olyan olcsó most a munkadij, hogy néha egy-egy varró­nő alig keres pár koronát naponta. Népviselet? Még megvan a mara­déka, de nem az a szalagos, drága, tarka viselet már, ami husz-harminc esztendővel ezelőtt volt. A háború min­dent elsodort: népviseletet, régi szoká­sokat. (Martoson maradt legérintetie­­nebbül a népviselet). Ma még tarkába« járnak Szentpéteren a nők, de a fér­fiak már elhagyták a gombos ruház­kodást s az asszonyok is egyszerűsí­tették a divatot. Kár volna teljesen el­hagyni, levetni, városiassá züllesztení. * Szociális viszonyok ? Köszönjük, szép idő van ... A legtöbb gazda 30—40 holdas. Na­gyon soknak nincs földje, ezek sze­zonmunkások. A grófi birtokot még békében felosztották, úrbéres birtok nem maradt, csak közös legelő. A módos gazdák nagyon jószivüek voltak, ezért nagy dicséretet is érde­melnek. Három-négy aratót eltartott a télen egy-egy gazda segítette őket sa kialkudott bér dupláját adta akárhány gazda az aratójának. Támogatták egy­mást. „Kiteleltették“ az aratóikat. Az isKOÍák túlzsúfoltak. A katolikus iskola négy tanerős, a református kettő. Vannak hetven-nyolcvan iskolásgyerek­kel telitett tantermek is. Az egyke hódit a református részen. Most már a katolikusok is átveszik. Telepes nincs. jó nép, rendes nép. Szorgalmas. Újabban nemesgyümölcsöt is fognak termelni. Ennyit tudsz meg kapásból, ha úgy végigszaladsz a falun. Magyar falu gyorsfényképe, Szfo­­venszkó, 1932. SZMKE. Aztán, benn, a nagyon kedves házi­gazda — Kőrös Imrééknél nagyon kellemes meleg, szimpatikus társaság. Elbeszélgetünk a jó szentpéteri bor mellett faluról, városról, mai idők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom