Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-18 / 86. szám

4. oldal. >KOMÄROMI ÜAPÖKc 1931. julius 18. Kivételes eset az, ha alkalmazotti bérre, vagy üzletbérre, adóra vagy nélkülöz­hetetlen anyagbeszerzésre kell a pénz, amikor nagyobb összeg is kiadható. '• Külföldi fizetési eszközökben telje­sítendő fizetéseket csak a Nemzeti Bank utján lehet eszközölni. Pénteken az egész országban meg­indult az átmenetileg korlátozott bank­forgalom, a közönség az újabb rende­letekkel szemben is a legnagyobb nyu­­• galmat és bizalmat tanúsítja és teljes mértékben remélhető, hogy Magyaror­szág rövidesen a normális gazdasági élet medrébe fog visszakerülni. Téves megállapitások egy ■ miniszteri válaszban. Az udvardi esperes kiutasitdsi ügye. — holota János dr. magyar nemzeti .párti képviselő interpellációjára a miniszter válaszában téves megállapi­tások vannak. — Mi a valóság? Komárom, — jul. 17. Ismeretes olvasóink előtt Sipos An­tal udvardi esperes plébános kiutasí­tása kapcsán támadt kalváriajárása. Ez ügyben, amint ismeretes, Holota János dr., magyar nemzeti párti nemzetgyű­lési képviselő interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez. A belügyminiszter a közel múltban válaszolt Holota János dr. képviselőnek. E" válaszban két szembeötlő állítás van. '.Egyik az, hogy Sipos Antal esperes plébános semmit se tett az állampol­gársága megszerzése, érdekében. A másik az, hogy maguk az udvardiak kérték Sipos Antal esperes plébános elhelyezését Udvardról. E két állításra vonatkozólag Udvard­ról az alábbi levelet kaptuk, mely tel­jesen tisztázza a helyzetet, mert a fenti két állítást megcáfolja. A levél igy szól: A napokban válaszolt a belügymi­niszter dr. Hoiota nemzetgyűlési kép­viselő interpellációjára Siposs Antal •udvardi esperes-plébános kiutasítása tárgyában, mely válasz néhány téves pontja megvilágításra szorul, nehogy a közvéleményben ez ügyből kifolyó­lag helytelen ítélet alakuljon ki. Siposs esperes két Ízben is kérte az állam­­polgárság megadását s azt megfelelő . személyiségekkel sürgette is az Orsz. -Hivatalnál, de minden esetben vissza­utasítást nyert. Nem áll tehát, hogy az ügyben semmit sem tett. Az, hogy a község küldöttségiieg kérte az espe­res áthelyezését, szinten nem fedi a valóságot, mert erre a lakosság vagy képviseletei soha felhatalmazást nem adtak senkinek. Az igazság az, hogy a hitközségi tanács három tagja az espe­res iránti gyűlölködésből aláírásokat gyűjtött, azzal vezette félre a lakossá­got, hogy a megoldatlan fizetést akar­jak rendezni és a járási hivatalhoz beadott kei vényükben pedig — mely­hez az aláírásokat csatolták -— ők az esperes áthelyezését kérték. Ez ügyben az egyházi hatóság által elrendelt vizs­galaton az illetők mindent egyszerűen letagadtak, a beidézett aláirúk pedig tiltakoztak aláírásukkal űzött eme visz­­szaélés ellen, amit jegyzőkönyvbe is foglaltak. Ugyancsak a hitk. tanács­­gyülölködö tagjainak agitációja volt az oka annak is, hygy a községi képvi­selő testület az esperes illetőségét csak későbben szavazta meg. Ez az eljárás nem fedi a község magyar lakosságá­nak nézetét, mert hiszen az illetőség megszavazásánál még a kommunista képviselők is belátással kezelték az ügyet. A valóság tehát az, hogy a köz­ség lakosai igen is megdöbbenéssel fogadták a kiutasítás tényét s mindent elkövettek, hogy az állampolgárság megtagadása miatt kálváriát járó espe­resüknek elégtételt szerezzenek s talán éppen a közvélemény felzúdulásának hatása alatt nérnult el és lett hatás­talan a gyülölködők további agitációja. Holota dr. képviselő urat hála és kö­szönet illeti, hogy minden lehetőt meg­tett egy üldözött magyar pap érdekében. P. B. AUG. 15 IG undkhtill »egy áíitua állítás nHßden cikben hl­­beith olcacsági divatáruhoz á­­ban. Abol a Justice For Hungary főidre szállott» Nem benzinhiány, hanem bedugult benzin­pumpa okozta a kényszerleszállást. — Munkatársunk látogatása a színhelyen. — Csütörtökön este mondta be a rádió, hogy Endresz és Magyar pilóták, — akik New-Yorkból szálltak közvetle­nül Magyarországba kis repülőgépjü­kön — Bicske és Alcsuth között kény­szerleszállást végeztek. Mindannyian, akik a rádiót hallgattuk, izgatottan vártuk az események lefolyását és saj­nálkozva hallottuk a speecher bemon­dását, aki jelentette, hogy a két magyar pilóta a végcél előtt alig néhány kilo­méterrel kénytelen volt útját bevégezni. Pénteken reggel 8 órakor a Komá­romi Lapok szerkesztője egy autós barátjának szívességéből már a hely­színen volt együtt, a nagy napilapok tudósítóival. Tekervényes ut vezet a Bécs—budapesti bitumen országutról Alcsuth felé. Hosszú ideig keresgéltük a nevezetes helyet, végre néhány dülő­­uíon és szántóföldeken keresztül bo­torkálva megpillantottuk messziről a repülőgép piros szárnyát és a tömeget, mely ezt a ritka madarat hajnal óta el nem hagyta. Úgyszólván az egész vidék elzarándokolt erre a kissé lejtős kukoricatöldre. Autók, kocsik, motoro­sok, biciklisek, falusi emberek adtak egymásnak itt találkozót és a repülő­gép környéke hangos volt a sváb dia­lektustól. A Justice for Hungary ott állott szo­morúan gazdáitól einagyva, mint egy viharvert nagy madár. Propellerje hi­ányzott, bal szárnyának csücske letörve s ebből a letörésből is egyre több szilánkot igyekeztek tovább törni azok, akik mindenképen emléket akartak magukkal vinni a gépről. Jobb kereke hiányzik, az is eltörött. A gép külön­ben pompás felépítésű nagyszerű mo­­deliű gép, mindenütt lekerekített, törzse tömzsi, Hatalmas kormánylapátja úgy mered az égnek, mintha mi sem tör­tént volna vele. Nem nagy gép ez. Egész hossza 8 lépés. Két szárnyának szélessége 17 lépés. A két kis ülés, ami Mánaüveg burokkal teljesen be van fedve, roppant kényelmetlen lehetett, hiszen mozogni sem lehet benne és tele van műszerek­kel. A műszerek mellett ejtőernyő kö­tele lóg A hátulsó ülés alatt egy nyí­láson két ólomgolyóval nehezített an­tennadiót lóg, amely felvevő és leadó is egyúttal. Ezt a drótot tetszés szerint fel lehet csavarni. A gép jelzése: „N. R.-l 15-W-Sirius-Detroit aircratt Lock­heed.“ A gép színezése eredeti, fekete tör­zsében fehér sáv, ebben zöld nyil. Szárnya és kormánylapátja élénk piros. A Justice For Hungary felirat a gép­nek a baloldalán apró betűkkel van festve. Motorja kiienc hengeres, mind­egyiken külön kipuffogó cső, dupla gyertyagyújtás. A kép, amit ez a szántóföldre vetődött repülőmadár nyújt, nagyon érdekes. Egyre többen érkeznek a látogatók. A nagy izgalom közepette megjelenik egy kis csepeli gyártmányú aupiafedelü gép is, a má­tyásföldi repülőtér vezetőivel, akik gyors vizsgálat alá veszik a gépet. Később megjelenik Alcsuthról egy urasági kocsin a főhercegi család ne­hány női tagja is, akik jelenlétében Bicske község elöljárósága megkoszo­rúzza a motort. Csendőrök tartják fenn a rendet, a kis sváb gyerekek természetesen állan­dóan a motoron szeretnének játsza­dozni, néhány legény pedig élénk elő­adásban adja le, mit látott, mint szem­tanú. Természetes iit mindenki szemtanú akar lenni, fontoskodó kijelentések hangzanak el. Ha hinni lehet szava­iknak, ötven ember közül mindegyik külön-külön elsőnek tartotta magat a gép megmentésénél. Azt mondják ezek, hojiy a gép ide-oda keringett Bicske felett, már akkor biztosan landoló he­lyet keresett és hirtelen termett a kukoricaföldön. Odarohantak, mert a gép az orrára borult és kormány lapát­jával az égnek állott. Itt törtek össze Bicske, — július 17. kiálló részei. A két pilóta ekkor ki­szállott s megkérdezték, hol vannak. Állítólag Endresz sírva is fakadt és azt mondotta, milyen pechje van, hogy a cél előtt kell megállania. 5600 kilo­méter után 30 kilométerre. Amint ők a köriilállóknak elmon­dották, nem benzinhiány volt az oka a kényszerleszállásnak, hanem az, hogy az utolsó benzinhordó szivattyúja nem működött. Ok csak egy pár percre akartak leszáilni, hogy megjavítva ezt a hibát, Mátyásföldre repüljenek, ahol hatalmas tömeg izgatottan várta őket, de rosszul szállottak le és a csavar eltörött. Azt mondták, ütjük szép volt, habár a tengeren mindvégig ködben utaztak és néha alig voltak pár méter­nyi távolságra a hullámoktól. Külön­ben roppant kimerült volt a két ember és szinte tántorogtak. Jellemző ko­runkra, hogy a fáradságtól reszkető két embert azonnal autogrammokért rohanták meg ott a letaposott kukorica­­földön. Magyar pilóta kiment az or­szágúira, ahol Szontagh orvos autója felvette és úgy tudott Bicskéről tele­fonálni. Endresz addig őrizte a gépet. Tejet hoztak nekik és vajaskenyeret. Később egy repülőgép jött értük Má­tyásföldről és alighogy elszálltak, autón érkezett meg a két pilóta családja Pestről. Persze már nem találkozhattak. A két pilóta annak örült, hogy a kis nemzetek között ők az első Óceán­­repülők és nagyobb utat tettek meg Lindberghnél is. A repülőgépet később megrohanták az újságírók, a környék apraja-nagyja interjúkat adott. Pénteken délelőtt ott állott a szép madár elhagyva két gaz­dájától, akik pihenték a 25 órás ut fáradalmait, de körülvette őt a lelkes bámulók tömege, akik döbbent szívvel állottak a technikának ez előtt a cso­dálatos alkotása előtt, mely viharral, tengerrel dacolva, mint egy zümmögő bogár úszta át a 5600 kilométert, di­csőséget hozva ezzel nemcsak a derék és bátor pilótáknak, hanem az egész maroknyi magyar nemzetnek, melynek szülöttei ezúttal is megmutatták a vi­lágnak a magyar föld adta tehetséget, amely elsők közé emeli fiait, akár a technika, akár az irodalom és művé­szet művelői közé tartoznak. — (thyvi) —. „Ha ho22sm nyui, elvágom a nyakat!“ Trogikomédia az esküvő után. — Az élesre fent borotva. — julius 17. Komáromhoz közel egy vidéki kis­város csendjét nem mindennapi szen­záció zavarta meg. A dolog úgy kezdődött, hogy egy gazdag üzletember férjhez adta leányát egy jó partiehöz. Az apa üzletember, a számokkal dolgozik és ebben a ri­deg foglalkozásban el is felejtette, hogy a házassághoz szerelem és szív is kell. A leányát nem igen faggatta, hogy szereti-e a jövendőbelijét. Egyszerűen kiadta az utasítást, hogy ekkor és ekkor lesz az esküvő. Az esküvő meg is történt, sőt a menyegző vacsorán is túl voltak és a fiatal pár visszavonult a puha kénye­lemmel, rózsaszínű csillárral tündöklő hálószobába. Éjfélután három óra lehetett már, amikor egyszerre csak a mulatás ka­cagását a hálószoba felől jövő vad orditás, ajtócsattanás zaja vert fel. A szalon ajtaja előtt selyem pizsamában halálsápadtan megjelent az ifjú férj. Az örömapa, amikor meglátta újdon­sült veje kétségbeesett ábrázatát, ijedten kérdezte meg: — Mi baj édes fiam, talán beteg a leányom ? A férj morcosán és fojtott dühvei pöfögött. — Beteg a fenét. Bolond, tökéletes bolond! Az apa tágranyilt szemmel nézett a hideglelősen remegő szájszélü vejére, aki tovább hebegett: — Képzelje, papa. El akarom oltani az ámpolnát, de Elza leint. Ahogy mellé húzódtam, lekapott az éjjeli szekrényről valami beretvát, kikattan­­totta a pengéjét és azt sikoltozta, hogy „ne merjen hozzámnyulni, mert elvá­gom a nyakát“ és a beretvával anya­­kain körül hadonászott. Az após meghökkent. Az anyós ájuldozott a nászéji történet hallatán. A családi tanács összeült. Ad audien­­dum verbum, a kék szalonba idézték Elzát. A zene szólt a szalonban. Elza minden apai, anyai, ifjú férji intelem ellenére, hisztérikusan azt sikoltozta, hogy elvágom a nyakát, elvágom . . . ha hozzámnyul. Elza mészárosi hajla­mainak válás lett a vége és Elza ma is, mint elvált asszony... leány. Gyermeket szült a barátnője nevében és szülési segélyt vett föl egy hivatalnokleány. Aki nem mondta, hogy „Gyereket aha rokT és mégis gondoskodott gyetekről a barátnője — Hogyan csalta csap­dába a hű barátnőt. Komárom, — julius 17. Jó családból származó fiatal leány tett bűnvádi feljelentést a bíróságon és a következőket adta elő: — Legnagyobb megdöbbenésemre — mondotta — a munkásbiztositótól s az anyakönyvi hivataltól azt az érte­sítést kaptam, hogy nékem gyermekem született és hogy a munkásbiztositó ki is fizette nekem a szokásos gyermek­ágyi és szülési segélyt. Mivel én még nem vagyok férjnél és a hírnevemre is jól vigyázok, csakis csalásról lehet szó. A nyomozás megállapította, hogy néhány hónap előtt jelentkezett egy nő a munkásbiztositónál és bejelentette, hogy a panaszttevő leány gyermeket szült. Ott tudomásul vették a bejelen­tést és ki is utalták az ilyenkor szo­kásos segélyt és táppénzt a fiatal anyá­nak. A hamisító álanya azonban ezzel nem elégedett meg, bejelentette Ilona nevű leánygyermekének születését, ter­mészetesen a hivatalnoknő nevén. Az iratokból is kiderült, hogy valaki visz­­szaélt a fiatal urilány nevével. A nyo­mozás során megállapították, hogy a visszaélést a leány egyik volt barátnője követte el. Ez a nő, körülbelül az állítólagos gyermekszülés idején, levelet irt a leánynak s a levélben felkérte, hogy látogassa őt meg lakásán, mert bete­gen fekszik. A leány eleget tett a régi barátnő kérésének, meglátogatta és ez alkalommal beszélgetés folyt le kö­zöttük, amelynek során a barátnő ala­posan kikérdezte volt barátnőjét sze­mélyi és családi körülményeiről. A leány gyanútlanul felelt a kérdé­sekre és csak most derült ki, hogy a barátnő ilyen módon szerezte meg a szükséges személyi adatokat, hogy a visszaélést elkövethesse. — Dr. Kurhajec szülész, nőgyó­gyász és női Operateur, a szülészeti és nőgyógyászati egyet, klinika v. sekundariusa, fogad 10—12 és 2—4. Bratislava, Mickieviczová 10/a, l. em. (az állami kórházzal szemben). A magántisztviselői alapok szakor­vosa. »Telei. 38—38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom