Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-07 / 55. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1929. május 7. Nem ok nélkül tartják legjobbnak a „POLIO“ M mosószappant! Győződjék meg róla! valamit mégis meg keli jegyeznünk most: ha a szobor valóban megvalósul és Komárom megadja azt, ami Komá­romé, megadjuk a szobrot Jókainak Komáromban, azért, mert Jókai legelső­­sorban Komáromé: bizonyságot tettünk arról, hogy a sok küzködé8ben sem tompultunk el azok iránt az eszmék iránt, amelyek egy nemzet életét bizto­­siihnják a nemzetek családjában. Jókai Mór szobra állni fog Komá­romban, az ősi szülőfőidőn: az etikai erőt, amit ez a szobor ki­sugároz magából, mindig meg fogjuk érezni, ha mellette elme­gyünk. Nemcsak mi, hanem a többi nemzet fiai is. KÖRNYEl ELEK. Igaz, tekintélye s fisszeg szükséges a szoborhoz, hozzáv ő égésén is egy-két százezer korona, talán negyednvHo korona is keli, ha olyan szob'ot akarunk állítani Jókai Mórnak ‘■/üiővárosában, amely méltó «' ő emlékéhez és s amely időtlen időkig tudja hir­detni a „m<s fi“ nagyságát, mint ahogy Szabfi D zső nevezte el Jókai Mórt. A nagy raesefa a magyar | nép humuszából terebélyeseden ki: 1 amikor arról lesz tehát szó, hogy Jókai 1 Mórnak emlékét megörökítsük, bizo- | nyos, hogy ez az eszme tárt karokkal | fog visszatérni a magyar nép humu- | szába, amelyből kinőtt a mesefa. A magyar nép humusza nem lesz most sem hálátlan Jókai Mórhoz, akivel a halál után még jobban egyesült s aki feloldódott benne. Tizezrek gyűlhetnek egybe egykoronás adományokból! Bizonyos, hogy a gyűjtés akkor lesz eredményes, ha elnyúlik a varosok házaitól kezdve minden magyarlakta kis tanyáig Értsük meg: nem arrói van szó, hogy néhány ember n*gy összegű áldoza­tokkal járuljon J >Kai Mór szobrához, de hogy minden m-gyar ember, aki ma itt él Szlove s « •'ban, adjon a szo­borhoz legalább egy koronát'. Szlo­­venszkóban van m :g néhány százezer magyar ember, akik számításba jöhet­nek, de ha ezek ko?ül is egyrásze nem jöhetne számiiásb : meg mindig marad egy-két százezer myan magyar ember, akik azt a minimális egy korona ado­mányt Jókai Mór em> krzobrához min­den anyagi áldozat nélkül meg tudják adni. Egy borona: ha megsokasodnak ezek az egy koronák, ha a magyar községek mind-n fia elhozza magával az egykoronákat, hogy Jókai Mórnak S'ob ot állíthassunk szülőföldjén: Szi<>v nszkó magyar­sága olyan r pre<ertativ szobrot állíthat fel majd n (inatlan emlékű fiának, hogy a messziről jött ide­gen a Jókai szobor eiött csodál­kozva hiszi majd el azt, hogy Jókai Mór egy anyagilag szegény nemzet fia volt. De ezek az egykoronás adományok csak akkor fogják elérni céljukat, ha minden magyar ember kezéhez elnyúlik a gyűjtés propagandája, ha minden faluban, minden házikóban kinyitják a kaput Jókai Mór emlékének, azzal az áldo­zatnak nem is nevezhető Jókaira gon­dolással, hogy minden magyar ember, aki itt él Szlov nszkóban, ad legalább egy koronát a komáromi Jókai szo­borra. Hogy ez a gyűjtés eredményes legyen: meg kell szervezni a gyűjtést! De ha akarjuk majd megszervezni, észre fogjuk venni, hogy ez a szervezés sem a legnehezebb része a munkának. Legalább egy koronát adjon mindenki, aki valaha is hallott Jókairól vagy ol­vasott tőle valamit: ez legyen tehát a jelszó, amellyel belemegyünk majd ebbe a gyűjtési mozgalomba. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy mindenki csak egy boronát fog adni. Lesznek, akik lelkiismereti kötelességüknek fog­ják tartani, magukban érezve a Jókai iránti tiszteletet és tudva anyagi hely­zetüket, amely nagyobb áldozatot is kibír: lesznek, akiknek benső parancsuk lesz, hogy a Jókai szoborhoz any­­nyi koronával járuljanak, amennyit könnyűszerrel megengedhetnek ma­guknak. Csak hites erővel kezdjük meg majd a gyűjtést és meglátjuk: igaz lesz az, amiről Mécs László egyik legutóbb megjelent versében olyan szépen ir.: egy kis fecske semmi, száz kis fecs­ke semmi, millió már tavasz; egy patak még semmi, százpatak|még semmi, millió már tenger; egy kalász még semmi, száz kalász még semmi, millió már kenyér; egy öröm még semmi, száz öröm még semmi, millió már élet; egy füszállnak fáj a kasza, millió már boldog széna, a szénából tej lesz, tejből uj élet lesz, ne mondd hát, hogy vagyok, de mondd azt, hogy: vagyunk 1 va­gyunk, vagyunk, vagyunk ! Egyéb tervek, hogy a gyűjtés eredményes legyen. Amikor megkezdtük már a gyűjtést, mindig és mindig újabb tervek merül­nek majd fel, hogy miképen lehet összehozni a Jókai szoborhoz szüksé­ges pénzt. Csaa futtában említek meg néhány ilyen tervei, amelyek, ba aktu­ális leez az ügy, részletesebb kidolgo­zásra várnak. Például: a Jókai Egye­sület kultúrpalotájában rendezett min­denféle egyesület előadásának, hang­versenyének, táncmulatságának és egyéb ilyen rendezéseknek jövedelméből egy bizonyos meghatározott százalékát erre a célra fordulatunk: az egyesületek már eleve ilyen szándékkal rendezik meg a kultúrpalotában az előadást, hangver­senyt vagy a mu'atságot, hogy annak a bizonyos meghatározott százalékát erre a célra adják. Hasonlóan felkérjük Szlovenszkó magyar kulturális egyesü­leteit (csak az irodalmi egyesületekre gondolok most), hogy a rendezett elő­adások után a jövedelem egv-két szá­zalékát adják erre a célra. Ősszel, mi­kor itt lesz a magyar színtársulat, fel­kérjük a szintársulat igazgatóságát, hogy egyik előadás tiszta jövedelmét erre a célra áldozza. Nagyszerű munkájuk akadhat majd itt a magyar nőknek, akik lelkesülten foglalkozhatnak ezzel az eszmével. De biztosan még nagyon sok olyan terv merül majd fel, hogy miként lehet a Jókai szobor felállításához szükséges összeget egybegyüjteni. Komáromban lesz Jókai Mórnak szobra. így aztán kitartó munkával elérhet­jük azt, hogy evybegyüt a pénzösszeg, ami szükséges a Jókai szobor felállítá­sához. Ekkor tűi vagyunk $ leglénye­gesebb munkán és mint Montfcuccoli, de minden mis hadvezér is, megnyer­hette a háborút, ha van pénze, a Jókai szobor is megvalósulhat, ha megvan hozzá a pénz. Erről a többiről, hogy hol álljon majd a szobor, hogy oldják meg majd a kivitelt: felesleges egyelőre beszélni és csak később, ha már a pénz együtt lesz, akkor válik mindez aktuálissá. De Benes módszerei Komárom, — május 6 Kramár bírálata elevenbe talált, a cseh nemzeti szocialisták azóta forrongásban vannak és ki is ruk­koltak a farbával: ezt a kormányt meg kell buktatni és uj választá­sokat kiirui, ha nem elég egyszer, akkor ezt meg kell ismételni akár ötször, hatszor is. Ennek a pártnak tudvalevőleg Klofác* az elnöke, akit ktLön nem szükséges bemu­tatnunk; alelnökei: Benes Eduárd, a nagy Nélkülözhetlen és egy Zeminné nevű nemzetgyűlési kép­viselőnő, ez képviseli a pártban a temperamentumot. A párt támogatói közül hivatkoznunk kell a légioná­riusok csehországi részére, a szlo­vákok nincsenek a párt mögött, amint Benes mögött nincsen sem öntudatos szlovák, sem pedig Szlo­­venszkónak egyetlen őslakosa sem Benes most ismét meglátogatta Szlovenszkót az itt élő és hivata­­loskodó cseheknek a meghívására és Kassán, valamint Pozsonyban mondott beszédet. Benes és Stefánik tudvalevőig a háború alatt alakult cseh emigráció kormányának vol­tak tagjai és Benes ezért nyilat­kozott tragikusan elpusztult társa nevében is. Benes nyilatkozatai ismeretesek arról, hogy azokban mindig támadnia kell valamit. A valami ezúttal ismét a szomszédos Magyarország volt, amelyet igye­kezett a béke megbontója szerepé­ben bemutatni. Mikor azután kellően beállította ebbe a szerepbe, akkor nagy kegyesen nyilatkozott az itt élő magyarok kisebbségi jogairól is. Ha minket olyan kisebbségi jogok illetnének meg, amelyek kiszolgálta­tása Benes kezében összpontosulna, akkor el is bújhatnánk ezekkel a jogokkal. Hiszen ez Benesnél csak a hangulat müve csupán. Emléke­zünk arra, hogy Benes egyszer azt a vakmerő nyilatkozatot tette, hogy a magyarok most bűnhődnek a fehérhegyi csatáért. Ami először is történelmi járatlanság, még pedig nem is kisfoku, mert tudnia kellene, hogy az erdélyi magyar seregek Bethlen Gáborral élükön akkor a né­met-római császár ellen vonuljak és a magyarországi protestáns rendek Bethlen Gábort fejedelmükké is választották. Nekünk tehát a fehér­hegyi csatáért bűnhődnivalónk nin­csen. Benes külügyminiszteri minősé­gében a külföldet mindenkor arról informálta, hogy itt elégedett kisebb­ségek élnek és a magyarok nem­csak megkapnak mindent, ami őket megilleti, hanem azonfelül messze­menően is támogatja azokat a cseh­szlovák kormány. Ezt számos alka­lommal cáfolta meg a magyar kisebbség, mely Genfben is pana­Jobb ma egy csöpp DIANA SÖSBORSZESZ a fertőzés elkerülé­sére, mint holnap egy liter orvosság a baj legyőzésére. I 119 f szokat emelt a csehszlovák kormány ellen. Benes módszerei közé tarto­zik az a sajtópropaganda, amelyről Kramár már megmondta vélemé­nyét és minket is felment annak újból való megalkotásától. Benes azonban sokkal ügyesebb politikus, aki nem éget föl minden hidat maga mögött. Miután lekri­­tizáita a magyar kormány műkö­dését, később merész fordulattal arra lyukad ki, hogy bizonyosra veszi a Magyarországgal va)* jó" viszonyt é3 megegyezést. Szári,alar^ alkalommal fejtettük ki, hogy ennek a megegyezésnek egyetlen akadálya Benes Eduárd személye, akinek politikája a szomszédokkal szem­ben sem nem őszinte, sem nem lojális, sem a németekkel, sem a magyarokkal, ezért nincsen a két szomszéddal még máig sem korrekt viszony. POLITIKAI SZEMLE. Komárom, — május 6. Benes külügyminiszter — Szlovenszkóról. A köztársaság külügyminisztere a napokban Szlovenszkóra rándult ki és megjelent a Kassán és Pozsonyban rendezett Stefánik emlékünnepélyen. Benes megragadta az alkalmat arra, hogy az emlékünnepélyen tartott elő­adása kereiében nyilatkozzék Szloven­­kóról és miután elismételte a már na­gyon is elkoptatott frázisokat a régi magyar önkényuralomról, Szlovenszkó feltámadásáról azt mondta, hogy vissza kell adni kultúrájának, nemzetének, nemzeti és szláv missziójának, amivel senkitől sem akarunk — úgymond — elvenni olyant, ami megilleti, A kisebb­ségek jogait érintetlenül hagyjak, a többi nemzetiséget respektáljuk es nem tesszük azt, amit ők tettek velünk. Csehszlovákia geográfiái fekvésénél fogva Európa szivében különleges kul­turális és európai misszióra van hivatva és ebben különleges nemzetközi fela­dat jut Szlovenszkónak, amely mint élő hid elválasztja Magyarországot Len­gyelországtól, összeköti Csehszlovákiát az utóbbival és közelebb hozza Romá­niát és Oroszországot. Ilyen módon erős bástyái alkot azok ellen, akik be akarnak keríteni vagy elnyelni, gyengí­teni és fejlődésünket meggátolni akar­ják Ezért Szlovenszkó mindig tárgya lesz annak a harcnak, amely a nagy magyar integritási törekvésből indul ki, amely sohasem szűnik meg és soha­sem mond le. Benes dr. azonban nefn hisz ennek a gondolatnak sikerében, ha a szlovákok megértik, hogy a cse­hek nélkül áldozatul esnének az integ­ritási törekvéseknek. Különben is rövid tiz év folyamán végleg el kell majd temetni az integritás minden reményét. Csak részlegesen rendezik a bírák fizetését. Amint a kormány félhivatalos lapja értesül, a bírák és a főiskolai végzett­séggel bíró állami tisztviselők fizetés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom