Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-07 / 55. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1929. május 7.

Nem ok nélkül

tartják legjobbnak a

„POLIO“

M mosószappant!

Győződjék meg róla!

valamit mégis meg keli jegyeznünk most: ha a szobor valóban megvalósul és Komárom megadja azt, ami Komáromé, megadjuk a szobrot Jókainak Komáromban, azért, mert Jókai legelsősorban Komáromé:

bizonyságot tettünk arról, hogy a sok küzködé8ben sem tompultunk el azok iránt az eszmék iránt, amelyek egy nemzet életét biztosiihnják a nemzetek családjában. Jókai Mór szobra állni fog Komáromban, az ősi szülőfőidőn: az etikai erőt, amit ez a szobor kisugároz magából, mindig meg fogjuk érezni, ha mellette elmegyünk. Nemcsak mi, hanem a többi nemzet fiai is.

KÖRNYEl ELEK.

Igaz, tekintélye s fisszeg szükséges a szoborhoz, hozzáv ő égésén is egy-két százezer korona,

talán negyednvHo korona is keli, ha olyan szob'ot akarunk állítani Jókai Mórnak ‘■/üiővárosában, amely méltó «' ő emlékéhez és s amely időtlen időkig tudja hirdetni a „m<s fi“ nagyságát,

mint ahogy Szabfi D zső nevezte el

Jókai Mórt. A nagy raesefa a magyar | nép humuszából terebélyeseden ki: 1 amikor arról lesz tehát szó, hogy Jókai 1 Mórnak emlékét megörökítsük, bizo- | nyos, hogy ez az eszme tárt karokkal | fog visszatérni a magyar nép humu- | szába, amelyből kinőtt a mesefa. A magyar nép humusza nem lesz most sem hálátlan Jókai Mórhoz, akivel a halál után még jobban egyesült s aki feloldódott benne.

Tizezrek gyűlhetnek egybe egykoronás adományokból!

Bizonyos, hogy

a gyűjtés akkor lesz eredményes, ha elnyúlik a varosok házaitól kezdve minden magyarlakta kis

tanyáig

Értsük meg: nem arrói van szó, hogy néhány ember n*gy összegű áldozatokkal járuljon J >Kai Mór szobrához, de hogy minden m-gyar ember, aki ma itt él Szlove s « •'ban, adjon a szoborhoz legalább egy koronát'. Szlovenszkóban van m :g néhány százezer magyar ember, akik számításba jöhetnek, de ha ezek ko?ül is egyrásze nem jöhetne számiiásb : meg mindig marad egy-két százezer myan magyar ember, akik azt a minimális egy korona adományt Jókai Mór em> krzobrához minden anyagi áldozat nélkül meg tudják adni.

Egy borona: ha megsokasodnak ezek az egy koronák, ha a magyar községek mind-n fia elhozza magával az egykoronákat, hogy Jókai Mórnak S'ob ot állíthassunk szülőföldjén: Szi<>v nszkó magyarsága olyan r pre<ertativ szobrot állíthat fel majd n (inatlan emlékű fiának, hogy a messziről jött idegen a Jókai szobor eiött csodálkozva hiszi majd el azt, hogy Jókai Mór egy anyagilag szegény nemzet fia volt.

De ezek az egykoronás adományok csak akkor fogják elérni céljukat, ha minden magyar ember kezéhez elnyúlik a gyűjtés propagandája, ha minden faluban, minden házikóban kinyitják a kaput Jókai Mór emlékének, azzal az áldozatnak nem is nevezhető Jókaira gondolással, hogy minden magyar ember, aki itt él Szlov nszkóban, ad legalább

egy koronát a komáromi Jókai szoborra. Hogy ez a gyűjtés eredményes legyen:

meg kell szervezni a gyűjtést!

De ha akarjuk majd megszervezni, észre fogjuk venni, hogy ez a szervezés sem a legnehezebb része a munkának.

Legalább egy koronát adjon mindenki,

aki valaha is hallott Jókairól vagy olvasott tőle valamit: ez legyen tehát a jelszó, amellyel belemegyünk majd ebbe a gyűjtési mozgalomba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki csak egy boronát fog adni. Lesznek, akik lelkiismereti kötelességüknek fogják tartani, magukban érezve a Jókai iránti tiszteletet és tudva anyagi helyzetüket, amely nagyobb áldozatot is kibír:

lesznek, akiknek benső parancsuk lesz, hogy a Jókai szoborhoz anynyi koronával járuljanak, amennyit könnyűszerrel megengedhetnek maguknak.

Csak hites erővel kezdjük meg majd a gyűjtést és meglátjuk: igaz lesz az, amiről Mécs László egyik legutóbb megjelent versében olyan szépen ir.: egy kis fecske semmi, száz kis fecske semmi, millió már tavasz; egy patak még semmi, százpatak|még semmi, millió már tenger; egy kalász még semmi, száz kalász még semmi, millió már kenyér; egy öröm még semmi, száz öröm még semmi, millió már élet; egy füszállnak fáj a kasza, millió már boldog széna, a szénából tej lesz, tejből uj élet lesz, ne mondd hát, hogy vagyok, de mondd azt, hogy: vagyunk 1 vagyunk, vagyunk, vagyunk !

Egyéb tervek, hogy a gyűjtés eredményes legyen.

Amikor megkezdtük már a gyűjtést, mindig és mindig újabb tervek merülnek majd fel, hogy miképen lehet összehozni a Jókai szoborhoz szükséges pénzt. Csaa futtában említek meg néhány ilyen tervei, amelyek, ba aktuális leez az ügy, részletesebb kidolgozásra várnak. Például: a Jókai Egyesület kultúrpalotájában rendezett mindenféle egyesület előadásának, hangversenyének, táncmulatságának és egyéb ilyen rendezéseknek jövedelméből egy bizonyos meghatározott százalékát erre a célra fordulatunk: az egyesületek már eleve ilyen szándékkal rendezik meg a kultúrpalotában az előadást, hangversenyt vagy a mu'atságot, hogy annak a bizonyos meghatározott százalékát

erre a célra adják. Hasonlóan felkérjük Szlovenszkó magyar kulturális egyesületeit (csak az irodalmi egyesületekre gondolok most), hogy a rendezett előadások után a jövedelem egv-két százalékát adják erre a célra. Ősszel, mikor itt lesz a magyar színtársulat, felkérjük a szintársulat igazgatóságát, hogy egyik előadás tiszta jövedelmét erre a célra áldozza.

Nagyszerű munkájuk akadhat majd itt a magyar nőknek, akik lelkesülten foglalkozhatnak ezzel az eszmével. De biztosan még nagyon sok olyan terv merül majd fel, hogy miként lehet a Jókai szobor felállításához szükséges összeget egybegyüjteni.

Komáromban lesz Jókai Mórnak szobra.

így aztán kitartó munkával elérhetjük azt, hogy evybegyüt a pénzösszeg, ami szükséges a Jókai szobor felállításához. Ekkor tűi vagyunk $ leglényegesebb munkán és mint Montfcuccoli, de minden mis hadvezér is, megnyerhette a háborút, ha van pénze, a Jókai

szobor is megvalósulhat, ha megvan hozzá a pénz.

Erről a többiről, hogy hol álljon majd a szobor, hogy oldják meg majd a kivitelt: felesleges egyelőre beszélni és csak később, ha már a pénz együtt lesz, akkor válik mindez aktuálissá. De

Benes módszerei

Komárom, — május 6

Kramár bírálata elevenbe talált, a cseh nemzeti szocialisták azóta forrongásban vannak és ki is rukkoltak a farbával: ezt a kormányt meg kell buktatni és uj választásokat kiirui, ha nem elég egyszer, akkor ezt meg kell ismételni akár ötször, hatszor is. Ennek a pártnak tudvalevőleg Klofác* az elnöke, akit ktLön nem szükséges bemutatnunk; alelnökei: Benes Eduárd, a nagy Nélkülözhetlen és egy Zeminné nevű nemzetgyűlési képviselőnő, ez képviseli a pártban a temperamentumot. A párt támogatói közül hivatkoznunk kell a légionáriusok csehországi részére, a szlovákok nincsenek a párt mögött, amint Benes mögött nincsen sem öntudatos szlovák, sem pedig Szlovenszkónak egyetlen őslakosa sem

Benes most ismét meglátogatta Szlovenszkót az itt élő és hivataloskodó cseheknek a meghívására és Kassán, valamint Pozsonyban mondott beszédet. Benes és Stefánik tudvalevőig a háború alatt alakult cseh emigráció kormányának voltak tagjai és Benes ezért nyilatkozott tragikusan elpusztult társa nevében is. Benes nyilatkozatai ismeretesek arról, hogy azokban mindig támadnia kell valamit. A valami ezúttal ismét a szomszédos Magyarország volt, amelyet igyekezett a béke megbontója szerepében bemutatni. Mikor azután kellően beállította ebbe a szerepbe, akkor nagy kegyesen nyilatkozott az itt élő magyarok kisebbségi jogairól is.

Ha minket olyan kisebbségi jogok illetnének meg, amelyek kiszolgáltatása Benes kezében összpontosulna, akkor el is bújhatnánk ezekkel a jogokkal. Hiszen ez Benesnél csak a hangulat müve csupán. Emlékezünk arra, hogy Benes egyszer azt a vakmerő nyilatkozatot tette, hogy a magyarok most bűnhődnek a fehérhegyi csatáért. Ami először is történelmi járatlanság, még pedig nem is kisfoku, mert tudnia kellene, hogy az erdélyi magyar seregek Bethlen Gáborral élükön akkor a német-római császár ellen vonuljak és a magyarországi protestáns rendek Bethlen Gábort fejedelmükké is választották. Nekünk tehát a fehérhegyi csatáért bűnhődnivalónk nincsen.

Benes külügyminiszteri minőségében a külföldet mindenkor arról informálta, hogy itt elégedett kisebbségek élnek és a magyarok nemcsak megkapnak mindent, ami őket megilleti, hanem azonfelül messzemenően is támogatja azokat a csehszlovák kormány. Ezt számos alkalommal cáfolta meg a magyar kisebbség, mely Genfben is panaJobb ma egy csöpp

DIANA

SÖSBORSZESZ

a fertőzés elkerülésére, mint holnap egy liter orvosság a baj legyőzésére.

I

119

f

szokat emelt a csehszlovák kormány ellen. Benes módszerei közé tartozik az a sajtópropaganda, amelyről Kramár már megmondta véleményét és minket is felment annak újból való megalkotásától.

Benes azonban sokkal ügyesebb politikus, aki nem éget föl minden hidat maga mögött. Miután lekritizáita a magyar kormány működését, később merész fordulattal arra lyukad ki, hogy bizonyosra veszi a Magyarországgal va)* jó" viszonyt é3 megegyezést. Szári,alar^ alkalommal fejtettük ki, hogy ennek a megegyezésnek egyetlen akadálya Benes Eduárd személye, akinek politikája a szomszédokkal szemben sem nem őszinte, sem nem lojális, sem a németekkel, sem a magyarokkal, ezért nincsen a két szomszéddal még máig sem korrekt viszony.

POLITIKAI SZEMLE.

Komárom, — május 6.

Benes külügyminiszter — Szlovenszkóról.

A köztársaság külügyminisztere a napokban Szlovenszkóra rándult ki és megjelent a Kassán és Pozsonyban rendezett Stefánik emlékünnepélyen. Benes megragadta az alkalmat arra, hogy az emlékünnepélyen tartott előadása kereiében nyilatkozzék Szlovenkóról és miután elismételte a már nagyon is elkoptatott frázisokat a régi magyar önkényuralomról, Szlovenszkó feltámadásáról azt mondta, hogy vissza kell adni kultúrájának, nemzetének, nemzeti és szláv missziójának, amivel senkitől sem akarunk — úgymond — elvenni olyant, ami megilleti, A kisebbségek jogait érintetlenül hagyjak, a többi nemzetiséget respektáljuk es nem tesszük azt, amit ők tettek velünk. Csehszlovákia geográfiái fekvésénél fogva Európa szivében különleges kulturális és európai misszióra van hivatva és ebben különleges nemzetközi feladat jut Szlovenszkónak, amely mint élő hid elválasztja Magyarországot Lengyelországtól, összeköti Csehszlovákiát az utóbbival és közelebb hozza Romániát és Oroszországot. Ilyen módon erős bástyái alkot azok ellen, akik be akarnak keríteni vagy elnyelni, gyengíteni és fejlődésünket meggátolni akarják Ezért Szlovenszkó mindig tárgya lesz annak a harcnak, amely a nagy magyar integritási törekvésből indul ki, amely sohasem szűnik meg és sohasem mond le. Benes dr. azonban nefn hisz ennek a gondolatnak sikerében, ha a szlovákok megértik, hogy a csehek nélkül áldozatul esnének az integritási törekvéseknek. Különben is rövid tiz év folyamán végleg el kell majd temetni az integritás minden reményét.

Csak részlegesen rendezik a bírák fizetését.

Amint a kormány félhivatalos lapja értesül, a bírák és a főiskolai végzettséggel bíró állami tisztviselők fizetés-