Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-07 / 55. szám

55, szám. Kedd, 1930. május 7. Ötvenedik: évfolyam. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. JSISíkeiési ts asakmlovék étiékben: Selyme* is viiékre postai saétkflláéisel t s %k% ám 80 K, féiéVr» 40 K, negyaíévSB \ m I. - Sülföldön 150 Ki. ■s-'S®» zs>ám ital SO fillér. ALAPÍTOTTA s TUBA JANOS, Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: ü ARANY A Y JÓZSEF dr. SierkeistSiég éa kiadőhÍTatnl: JMdoi-a. 3®;. Megjelenik hetenkint háromsion kedden, csütörtökön és szombaíoR. Állítsunk szobrot Jókai M — Saját (udősitőnktől. — Komárom, — május 5*én. Invokáció Jókai Mór optimizmusához. Huszonöt május ötödiké múlt el azóta, mióta Jókai Mór meghalt: és a huszonötödik május ötödikén, amikor ma ezt a cikket az egykori Beöthy Zsolt kertben, Jókai Mór kedvelt szigetén kopogom az Írógépen, úgy érzem, mi­előtt hozzáfognék a cikk megírásához, mégegyszer Beöthy Zsoltra kell gon­dolnom, aki feljegyezte, hogy Jók*i Mórnak közvetlenül halála előtt egy órával ezek voltak a szavai: — Lesznek még jobb napjaink isi Egy órával később már halott volt Jókai Mór, de halála előtt egy órával ezt hindia: Lesznek még jobb napjaink is I Öreg ember nem vén ember, irta hety­kén egyik regényének címéül az öreg ur és Jókai az u'olsó percig megma­radt örök optimistának, mint amilyen egész életében volt. Halála órájában sem akarta elhinni, hogy neki már nem lesznek többé jobb napjai, mert neki már egyáltalán nem lesz többé napja. Halálában sem tagadta meg önmagát: optimizmusát megőrizte egészen addig, mig csak örökre le neru hunyta sok álmot látott szép kék szemét. Komáromban mindenki tudja, hogy a Jókai Egyesület mindjárt megalaku­lásának eiején felvetette az eszmét a komáromi Jókai szobor megvalósítására. A kultúrpalota udvara is olyan elgon­dolással készült el annak idején, hogy közepére majdan a Jókai szobor fog kerülni. A gyűjtés tehát megindult és rövi­desen nagyon szép eredményt ért el. Ha jól tudom, húszegynéhány ezer békebeli koronát eredményezett, ami igen tekintélyes összeg számba ment. Jött azután a világháború, mely, mint sok tervet, ezt is elsöpörte jóidőre. A Jókai szoborra gyűjtött pénz hadiköl­­csönbe ment, ott aztán az idők esemé­nyei elértéktelenitették a pénzt. Nem szabad megengedni, hogy az idők eseményei a pénzzel együtt a szobor létesítésének gondolatát is elértéktelenitsék! Ha először nem sikerült, másod­szor sikerülnie kell 1 Ezzel a gondolattal tegyük most ma­gunkévá mégegyszer a komáromi Jókai szobor ügyét és ha erősen hinni fog­juk, hogy csakugyan sikerülnie kell a tervnek, úgy nem lesz akadálya annak, hogy a Jókai szobor egy két éven belül valóban álihasson Komáromban. Természetesen a második gyűjtés­nél már, nemcsak Komárom vesz részt, hanem egész Szlovenszkó magyarsága. Újra kell tehát kezdeni az egészet s az első sikertelenség, ami nem rajtunk múlott, nem lehet akadálya annak, hogy emiatt a lelkek tetpedésbe essenek és ne legyen annyi lelkesültségünk Jókai Mór iránt, Komáromnak eziránt a csak­ugyan minden időket túlélő nagy fia iránt, hogy emlékét ne tudnék szülő­városában méltó szoborral megörökí­teni minden időkön túlra. Mégegyszer adjuk ki tehát a jelszót, amellyel min­den komáromi házba bekopogunk a ókai szobor eszméjével: J Ezt az optimizmust, ezt a hitet, hinn1 tudást, ami Jókaiban megvolt, hívom segítségül, sitiikor hiszem, akarom hinni, hogy újra aktuális lehet egy olyan terv, amelyet talán sokan kétke­déssel fognak fogadni. Én hiszem, én tudom hinni azt is, hogy akik most még kételkednek a terv sikerében, azok is hívők lesznek a megvalósulásig. S ha megsokasodik a hívők száma s megcsappan a kételkedők száma, a ki­csinyesek tábora: olyan terv valósul meg Komáromban, amelynek itt az ideje, hogy megvalósuljon! Vagy sosem fog többé ez a terv még felszínre is kerülni, hanem minden­korra eltemetkezik a tehetetlenség sír­jába. De ha megvalósul, úgy teljesül Jézus parancsa, mondván: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek, ami az Istené,“ Adjátok meg Komáromnak, ami Ko­máromé! ha először nem sikerült, másodszor sikerülnie kell. Kell I Nem lehet másképpen 1 Reméljük, nem is kell majd sokat ko­pogni, hogy kinyittassanak a kapuk a Jókai szobor eszméje előtt: Komárom lelkes közönsége önkén­telenül kinyitja majd a kaput, mely a szivektől a pénztárcákig vezet. Mi hát az első teendő? Ezeku'án kérdés: Mi hát a legelső lépés a terv megvalósulása felé. Egy • szerű a felelet: először el kell határoznunk, hogy a szobrot megvalósítjuk: ezt a határozatot a Jókai Egyesület igaz­gatótanácsának kell hoznia. A Jókai Egyesület igazgatótanácsa leg­közelebbi ülésén, amelyet még Jókai Mór halálának negyedszázados napjá­hoz közel hiv egybe, határozatilag kimondja, hogy a komáromi Jókai szobor felállítása érdekében országos mozgalmat indít. A Jókai Egyesület komolysága garancia arra, hogyha igaz­gatótanácsa csakugyan elhatározza a mozgalmat: úgy annak sikerülni is kell! Nem lehet vitás az sem, hogy a Jókai Egyesület igazgatótanácsa a leg­nagyobb lelkesedéssel fogja elhatározni a mozgalom megindítását, még pedig már a legközelebbi jövőben, hogy régi adósságát az egyesület patrónusának, Jókai Mórnak emlékével szemben le­­törlessze. Várjuk tehát az első lépést, hogy a Jókai Egyesület igazgatótanácsa határozatilag mondja ki, hogy or­szágos mozgalmat indít a komá­romi Jókai szobor érdekében. Mikor ezen az első lépésen fül va­gyunk, vagyis, hogy elhatároztuk a mozgalmat, még ebhez az első lépés­hez tartozik az is, hogy megalakítjuk az országos és a szü­­kebb helyi Jókai-szoborbizottságot. A Jókai szobor országos bizottságába főként a kulturális és gazdasági élet reprezentatív magyar tagjait kívánnám bejelöitetni. A kulturális élet szoros összefüggésben van a gazdasági élettel s egy kulturális terv megvalósu­lásához szükségesek a gazdasági erők. De nemcsak a kulturális és gazdasági reprezentatív személyeket vonnám be ebbe a megalakítandó országos bizott­ságba, hanem a szlovenszkói magyar sajtó képviselőit is, akik ennek a terv­nek lesznek reklámügynökei a magyar nép között. Micsoda pleonazmus: hát kell Jókai Mórnak reklám, hogy szobrára gyűjteni lehessen? De azért mégis jó lesz, ha az újsá­gokban állandóan napirenden tartjuk ezt a tárnát, éppen az újságírók segít­ségével. Mig az országos bizottságban repre­zentatív személyeket vennék be inkább, addig a szüfcebb helyi bizottságba fő­ként olyanokat, akik biztosítanak agilitásukról, hogy a Amikor már ennyire vagyunk, hogy mozgalmunkat komoly szándékkal akar­juk elindítani, következik a lényeges lépés: megszerezzük az országos hiva­taltól a gyűjtési engedélyt. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az országos hivatal elzárkózna ez elől a kérelem teljesítése elől. Jókai Mór nemcsak a magyar nép írója volt, de az egész világ körülrajongott írója, minden nemzetnek egyetemes kulturértéke. Könyveit egyként olvassák mindenfelé, a cseresznyefa és almavirág birodalmának keleti szemű gyermekei éppúgy, mint Sienkievicz országának népe, Shakespeare, D ckens, Thsckeray, Kipling országának népe éppúgy, mint a mesteri festők földjének, Hollandiá­nak népe, a németek vagy a franciák, akik Zsokénak ejtik ki nevét, éppúgy csodálják Jókai káprázatos fantáziáját, mint ahogy szeretik az oroszok Jókait, akinek 38 könyvét fordították le oroszra. Nem hisszük, hogy egy állam, amely­nek egyik népe, a csehek 22 kötetét ismerik fordításban Jókainak és amely­nek másik népe, a szlovákok megható szeretettel keresik Jókai könyveit: nem hisszük, hogy egy kultúráljam Montecuccoli jelszava persze nem­csak a háborúra áll fenn, de akkor is érvényes, ha meg akarjuk valósítani a komáromi Jókai szobrot: ehhez is pénz, pénz és harmadszor is pénz kell 1 Hogyan gyűlhet egybe a pénz ? Ez lesz a lényegesebb kérdés, ha már eddig jutottunk. Nos, erre sem nehéz a fele­let, ha erősen hisszük, hogy össze lúd juk gyűjteni a pénzt és erősen akarjuk is összegyűjteni. Es muss gehen — kell menni a dolognak, mondta Zeppelin gróf, mikor a bodeni 1 tó partján tudja Isten hányadszor állt , az összerorscsőit, lezuhant léghajó előtt, pedig Zeppelin gróf túl volt már az ötvenedik életévén, amikor elhatározta, 1 szobor érdekében dolgozni is fognak. Valahogy úgy képzelem el ezt a helyi bizottságot, hogy ez a bizottság, amely­nek nem kell nagyszámúnak lennie, sőt minél kisebb, annál jobb, mert mozgékonyabb lehet, tele lelkesedéssel fog hozzá a munkához és újabb és újabb ötlettel áll majd elő, miként lehet majd ezt a tervet csakugyan a maga méltóságában megvalósítani. Mindenesetre úgy a helyi, mint az országos bizottságnak olyannak kell lennie, hogy akcióképes legyen és ne merüljön ki egyszerűen a nevek egymás mellé állításával a munkájuk is. Ebben az esetben nem lenne ,semmi értelme a bizottságok megalakulásának. A terv sikere sokban attól is függ, hogyan alakulnak meg majd ezek a bizottsá­gok. És mint Jézus mondta: Engedjé­tek hozzám a kisdedeket I — úgy ezek­nek a bizottságoknak is úgy kell meg­­alakuiniok, mintha azt mondanák: engedjétek Jókaihoz mindazokat, akiké Jókai Mór. megtagadja ezt a kérést, mert ezzel önmagát tagadná meg. Jókai magyar volt minden izében, igaz, de magyarsága nem zárta ki a tiszteletet más nemzetek iránt és ami­kor 1896 ban Budapesten nemzetközi hékekongre8szus volt, amelyen Jókai Mórt is felkérték, hogy a nemzetek ifjúságainak vezetőihez küldendő mani. fesztumban nyilatkozzék, Jókai Mór ezeket irta a manifeszfumba: A nemzetiségi gyűlölködés Európa átka! Egyetlen hazaszeretet sem zárja ki az igazi emberszeretetet, ez volt Jókai egyéniségének lényege és éppen ezért tudott írásaival más nemzetek szivében is hajlékot találni, Ezer más érvet hozhatunk fel Jókai mellett, akinek kulturértékeit nem kell részletesebben ismertetnünk. Az orszá­gos hivatal csak eszmei magasságáról fog hitvallást tenni akkor, amikor a komáromi Jókai szobor részére meg­indítandó országos gyűjtéshez megadja az engedélyt. Komáromnak eminens kötelessége, hogy nagy fiá», Jókai Mórt szo­borhoz juttassa! hogy feltalálja a kormányozható lég­hajót. Nincsen a világon lehetetlenség: ezernyi példa mutatja ezt, mert az emberi akarat minden lehetet­lenségből reális valóságot !ud te­remteni. Es muss gehen, — mondta Zeppelin magában, de ezt a biztatást nemcsak magának adta, hanem mindazoknak, akik egy bizonyos határozott céltakar­nak elérni. Mikor tehát arra gondolunk, hogy előteremtsük a pénzt a Jókai szoborra, még pedig gyűjtés által, fogadjuk meg mi is Zeppelin tanácsát: kell menni a dolognak I Csak a kisebb nagyobb sikertelenségek után is azt keil hajtogatnunk magunkban: kell menni a dolognak I Adjátok meg a szobrot Jókainak Komáromban, mert Jókai legelső­sorban Komáromé! Ha először nem sikerült, másodszor sikerülnie kell! Megszerezzük az országos hivataltól a gyűjtési engedélyt a komáromi Jókai szoborra. Hogyan indulhat meg az országos gyűjtés a Jókai szoborra?

Next

/
Oldalképek
Tartalom