Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-06-15 / 72. szám

1929. június 15. Komáromi Lapok 3. oldal. Gazdanap Komáromban. A magyar nemzeti párt komáromi kerületének mezőgazdasági szakosz­tályai junius 16-án, vasárnap d e. 10 órai kezdettel, Komáromban, a Dózsá­idé Vigadó nagytermében gazdanapot tartanak, melyre minden magyar gazda­társunkat szeretettel meghivjuk. A tárgysorozat következő: i. Meg­nyitó, tartja Füssy Káilmán nemzet­gyűlési képviselő. 2 Herczogh Árpád uradalmi főiníéző, földbirtokos: Mo­dern gabonatermelés. 3 Kcczor Gyula remzetgy. képviselő: A baromfitenyész­tés. 4. Jaro8s Ardor földbirtokos: A katasztrófába gabonaárak. 5 Rázgha Károly földbirtokos: Gazdaszö vetkezetek. 6 Nagy Nándor földbirtokos: Cukor­répa termelés. 7. Barta! Iván földbir­tokos: G zdasági fásítás. 8 Ágh LAsz'ó: szakosztályi titkár: Vetésdijazás. 9 Zárószó, Tartja Richter János szenátor. Délután 2 órakor kirándulás a Ba­­romfi'enyésztök Termelő és Értékesítő helyen. Fogyott a pálinka, nőtt a bá­torság és egyre sűrűbben visszhang­zott fel a kurjantás. Az eső szünet nélkül zuhogott és mintha számlálatlan dobot vertek volna az erdőn valahol, úgy kopogott a templom tetején, A legfiatalabb gonosz vette észre, amikor lábra állt és röhögve járta körül a templomot ... A többi csak arra lett figyelmes, hogy társuk az oltár előtt áll és kiabál: — Ide nézzetek! Hói Hahó! Ide nézzetek I Felkeltek mind és odamentek. Az oltár gondozott volt és tiszta Teljes épségben nézett le rájuk az oltárkép és magasan, csorba nélkül állott a feszület. — Még gyertya is van! — Ordította a fiatal. Azzal felment az oltár lépcsőjén és meggyujtotta a félig égett, fehér, kar­csú testű, két gyertyát az oltártól jobbra és balra. — No nézd csak. így már igazán templom! Már csak a pap hiányzik, meg a nagyhsrang . . . Hurrá! Meg* nézem, hátha van harang a toronyban! Mogorván, kedvetlenül szólt rá a vezér : — Ne bomolj Ne játsz az Istennel! Röhögve felelt vissza a rakoncátlan: — Halljátok? Babonás a vezér! Azzal oda se figyelve a válaszra, nehéz, döngő lépésekkel ment a torony felé és recsegett, ropogott alatta az öreg fa, mialatt fölfelé ment a magasba. Kis idő múlva diadalmasan harsogott le a hangja: — Van ám itt harangi Meghúzom, értem e még ? I Tompán, rekedten csendült fel a harangszó. Egyforma, színtelen, üres Szövetkezetének komáromi mintatele­pére. Tekintettel a felette értékesnek ígérkező elő«dósokra, tisztelettel kérjük magyar gazdaságainkat, hogy azon mi­nél számosabban megjelenni szíves­kedjenek. A magyar nemzeti párt komáromi kerülete* Vétó! Komárom, — junius 14 Á c-.ehszlovák községi törvénynek kétségtelenül az önkormányzaii élet leglényegesebb jogait vitássá tevő sdott­­sága az állami jegyzőknek vétó-joga, mely a meghozott községi határozato­kat, amennyiben azok törvénybe Útköz nek, jó erkölcsöket sértenek, vagy a község gizdasági helyzetét hátrányosan befolyásolják, végreh’jtásukban feifüg­­gesz hetik és azokat a felebbezési el­járás döntésének vetik alá. A törvény nek nincsen olyan szakasza, amely az hangon kongott a harang. Mintha el­veszett volna a lelke. A templomban az oltáron lobogott a gyertya s a tűz körül feszélyezetten, kellemetlen érzésekkel állottak a go noszok. Hol a lüzbe néztek, hol az oltárra. Valahol messze a lelkűk mélyén visszhangzott a múlt. A harang meg kongott s a két gyertya lángja meg­erősödött lobogással harcolt a suhanó légáramlattal és sárga foltokkal tar­­kázta tele az oltár árnyait. Aztán ha­talmas erővel, mint vízesés zuhogott be az oltár melletti ajtón a sekres tyébe, mohón esett neki az ágyban heverő ember viaszos arcának, beietur­­káit a szemébe és kétségbeesett erővel feszegette ólomsulyu pilláit, A szem kinyílt. Üveges, merev tekintettel viszo­nozta a lelkendező gyertyalángok sárga ostromát és lassan, lassan helyet adott pillantásában az értelemnek. A ha­rangszó sem maradt el. Mohón, jogait követelve döngette meg a fülét és a fü’ön keresztül belezuhogott a szent ember leikébe, aki felébredt mély, kábult álmából. Látta égni a gyertyákat, hallotta a harargszót, felkelt és szinte parancsszóra ment teljesíteni hivatását A harangszó elhalkult. Utolsó harg:a hörögve fuladt bele a csendbe. A harangozó otromba, nehéz lépé­sekkel mászott le a toronyból s meg döbbenve állott meg a templom hajó­jában . . . Társai dermedten állottak a tűznél és elfehérült arccal meredtek az oltárra. Az oltártól balra, a sekrestye ajta­jából kopott, rongyos reverendában lépett ki valaki . . . Járni alig birt. Tántorogva jött. Tér­dei megcsuklotiak és lába bizonytala­­rul tapogatta meg a padozatot. Haja csapzott és gondozatlan. Szakálla, ba­állami jegyzőnek előzetesen jogot adna a vétóra. Az állami jegyző szépen be­várja a határozat enunciációját és akár azonnal, akár három nap alatt beha­tóbb gondolkodás után vétót emel annak végrehajtói ellen. Az adott esetben a járási hivatal egy határozatáról van szó, amelyet mi sem tarlunk törvényes ágyból szüle­tettnek és így annak vitatása a községi j képvi8előtesiülefnek, kétségtelen joga. | Hiszen hova jutnánk, ha a járási hiva­talok egy kis elfogultsággal a községek pénzügyeibe olyan mélyen nyúlnának bele, hogy abból a községekre, helye­sebben annak adózó polgáira terhek hárulnának. A községnek kétségtelenül meg kell lennie azon jogának, hogy gazdasági ügyekben, mint a legilleté­kesebb nyilatkozhassék. Mi az, hogy „a törvényi nem engedem lábbal taposni“ ? Talán csak nem azt jelenti, hogy a járási hivatal szava tör­vény lenne, mert ilyet semmiféle tör- í vény nem ismer. A járási hivatal hatá­rozata ellen fellebbezési főium az or­szágos hivatal, viszont ennek döntése ellen panaszjog is van a közigazgatási bíróságig. Ez az óriási hátránya a csehszlovák közigazgatásnak, amely laikus tanácsot kreált és laikus kép- { viselőíeslüleífei dolgozik. Törvényisme- j rőül maradna az állami jegyző, ha a j tanácsban vagy képviselőtestületben esetleg nem lennének jogászok, az az ■ állami jegyző, aki fdeiíes he lósága, a j járási hivatal utasításai szerint kényte- j len eljárni, amely pedig vitás esetekben biró nem lehel. így lép azuián közbe ! a vétó, az önkormányzatnak megcsufo- i lója és kerékkötője. A vétő emlékeztet a lengyel nemzet- ! gyűlések nye pozvolím jára, és keseiü az utóize aki or, ha történetesen a I többség által hozott határozattal he- j lyezkedik szembe, amiért a képviselő- I testületi többség erkölcsileg és anya- \ güag felelős. Á vétó az állam expo- \ nenset nem tünteti fel a pártatlanság j színében, hanem a hatalom kényszerű j eszközének, akinek az álláspontja nem j mindig esik egybe a jól felfogott köz- i érdekkel. A vélő hatalmi ténykedés és j mi a lefolyt íiz eszfendő Hat! a hata­lomtól igazán nem voltunk elkényez­tetve. A magyarság aktiv telke a legkisebb jogtalanságra is réz ónál. A vé ójog a magyar jogérzéken mindig sérelmet ejt, mert a magyarság önkormányzati lehe­tőségeit mindenkor teljesen kiélhette, ami a csehszlovák közigazgatási viszo nyok közt íöbbé nem lehetséges. A nugyarság közigazgatását választott íisziviseiök utján intézte, ami a legna- j jusza fehér az időtől. Szeme valam ; fö'döntuH erőben lángolt, keze rész I ketve nyúlt előre. I Olyan öreg volt, mint maga az élet. . Az oltár előtt megállt és halk, alig ; hallható hangon kezdett bele a szer­tartásba. Nehezen, lassan kántálni kezdte a csendes misét ... Az üres falak vissz­hangozva labdáztak az elfáradt, öreg hanggal és szivetdermesztő kongássai csapdosták vissza az oltár elé . . . Hogy melyik gonosz volt az első? Mindegy 1 Valami iszonyatos, emberfölötti ha­talom markolt bele a szivébe és csa­vart egyet rajta. Azt hitte, menten ki szakad belőle tövestül az egész. Anyja volt, aki először eszébe jutott. . . Úgy érezte, hogy valami olyasmit kap most, ami hiányzott neki egész éleiében . . . Lassan felvitte kezét a fejéhez és ijed­ten kapta le róla a kalapot I .. . Zavar­tan, tétován forgatta ujjai között ,.. Azután nagyot nyögött, mint a meg­kínzott állat és térdre esett .. . Lassan, kínlódva követték őt a tár­sai is . . . Az oltár előtt zavartalanul, mintha semmisem történt volna, folytatta mi­séjét a szent ember . . , Reggelre pazar bőséggel szórta már sugarainak kincses melegét a nap és kacagó élettel hintette tele a ragyogó erdőt .. . A zsandárok körülfogták a templo root és lövésre kész fegyverrel léptek be a templomba a gonoszok közé . .. Megdöbbenve állottak meg .. . A sápadt, fehérfejü, öreg remete ott ült közöttük és halk, reszkető hangon mesélt nekik az Istenről . . . Ellenállás né kül tartották oda ke züket a bilincsnek . . , Borotválkozás után nem mulasztható el az alapos fertőtlenítés Mindennemű fertőző-bacillus ellen megvédi Önt az ALPA mentholos-sósborszesz. Ügyszintén jó a fejmosásnál is az »ALPA« használata. A nagy melegségben kellemes lehűlést okoz. gyobb garancia volt ennek a közigaz­gatásnak elfogulatlanságára. Az általá­nos választói jog nem hozott ennek a közigazgatásnak helyébe jobbat az ál­lami centralizrrusnái, amely a nemzeti kisebbségek ellen kormányoz immár tizenegyedik esztendeje. A magyarság joggal lehet bizalmatlan úgy a kor. mány, mint annak szerveivel szemben minden fokozaton, ha azok nem a nép ért vannak, amely a köztársaságban minden jognak és hatalomnak forrása. A vétójog egy reűográd politikai irányzatnak antidemokratikus és nem kívánatos eszköze, amely a népakarat, vagy a községi akarattal helyezkedik szembe. Hatalmi tény, amely csökevénye az önkormányzatellenes centralista fel­fogásnak és nem alkalmas arra, hogy a konszolidációnak legyen segédeszköze, aminél sokkal nyíltabb a kormánybiz­tosi rendszer is, amely nyilvánvalóan a demokrácia és az önkormányzat meg­csúfolása ugyan és a leplezetlen centra­lista erőszaknak a nyílt vallomása. Cenzor. A Majláth-iskola 60 éves jubileuma. A római katolikus autonom hitközség díszközgyűlése. — Az ünnepségre meg­hívták Ma|Iáth püspököt is. — A volt tanítványok alapítványt tesznek. — A növendékek díszelőadása. Komárom, —jun. 14, Komárom katolikus társadalma junius 23 án szép ünnepséggel készül megülni a Majláth-fiúiskola fennállásának 60 éves évfordulóját. A szeretetnek és megbecsülésnek ezen megnyilatkozása méltó akar lenni ahhoz az intézethez, amely 60 éven át hiven, odaadással és nagy eredménnyel szolgálta az ifjúság vallásért:ölesi nevelését és istápolta a magyar kultúra szent ügyét. A változott viszonyok között igen nagy értéknek kell tekintenünk minden magyar iskolát, amely értéket a Maj­­láth-iskolánál csak fokozhat ama kö­rülmény, hogy félszázadot túlhaladó eredményes és becsületes múltra tekint­het vissza. Illő és helyes dolog, hogy a komaromi római katolikus autonom egyházközség vezetősége nem hagyja észrevétlenül elmúlni az évfordulót, hanem alkalmat ad egy örömérzésben egyesitő nap megölésére a jelentős évforduló felett. Az ünnepségre meghívták Mojláth Gusztáv Károly püspököt is, a komá­romiak feledhetetlen egykori lelkipász­torát, azt a fenköli gondolkodású férfiul, akinek köszönhetik, hogy ma egy min­den tekintetben megfelelő, modern berendezésű, palotaszerü épület áll a komáromi katolikus ifjúság nevelésének céljaira. Majláth püspök volt az, aki annak idején a lét és nem lét közé került intézetet átszervezte, saját költségén emelt jelenlegi épületébe helyezte, felszerelte s lehetővé tette, hogy pár év után e tanintézet a minta­intézetek sorába léphetett. Komárom egész katolikus társadalma bizonyára nagy örömmel látná maga körében

Next

/
Oldalképek
Tartalom