Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-26 / 63. szám
Komáromi Lapok 7. oldal. 1928 május 26. — Ismételjétek meg a jelenetet, de az egyitek okos legyen. Megismételték az első részt. Józsi letilt L ei helyére. Ez keményen rászólt: „Menj beljebb!“ Józsi engedékeny volt és Szó nélkül beijebb ment. Harmadszor is eljátszottak a bevonulást, de ekkor már mind a kettő okos, illedelmes és engedékeny volt. Lsssu lépésben, ünnepélyes komolysággal jöttek, de Józsi következetesen Laci he'yére üli. Laci mosolygó arccal, udvariasan szólította fel: „Jóska kérlek! Légy szives beljebb menni,“ — Kérlek aíássan! Parancsolj! — előzékenykedett Jóska. — Ez helyes volt! — hangzott a bírálat. Hogy azután hány gyermeknél lett a polgári neveléstannak maradandó hatása, azt a jövő mulatja meg. Sok jót nem remélek, mert szomorú tapasztalataim vannak a felől, hogy az iskolai nevelésünk hatását sok esetben maga a szülüi ház, másoknál az u'ca és á ross társaság romja le. Csak egy jellemző példát említek. Feti, ki ezelőtt két évvel tani ványom volt, a legjobb érzésű növendékeim közé tarloíott. A napokban értesültem azon sajnálatos esetről, hogy nevezett fiú jóérzés dolgában teljesen megváltozott. Az iskolában engedetlen, tanuló társai körében pajkos, édesanyjával szemben goromba. Minap tanítónője megintette engedetlen magaviselte miatt, Lelkére kívánt hatni. Hivatkozott kisebb testvérére, hogy az milyen szelíd, jó fiú, Annak elég egy tekintet. Feri lesütött szemekkel hallgatta a dorgálást és a végén nyeglén, cs.ak úgy félvállról odavágta: „E hiszem! Azi még lehet buiifani!“ Sok esetet sorolhatnák még fel, de nem akarok a Szerkesztő úr szives jóindulatával visszaélni. Röviden még annyit, hogy nevelői munkánk addig eredményes nem lehet, Étiig mellénk nem áll ismét a család és a társadalom. Mi megtesszük a kötelességünket I Vegye ki a népnevelő munkából a maga részét úgy a család, mint a társadalom, akkor hiszem, hogy szebb napok virradnak ránk! Csalióközaranyos, 1928 május hó. Vizvdry Vilmos ig t«ní'ó. A prágai esküdtszék! tárgyaláson elhangzott vádheszéd. — május 25. A Michalkó és társai bünperének tegnap, pénteki tárgyalásán Papik dr. államügyész elmondotta két órás vád beszédét, amelyben mind a három vádlottra az eiőremegfoníolt gyilkosságot blzonyitoita. Hrabel dr. Michalkó védője beszélt délután, Megengedi, hogy Michalkó tudott a gyilkosságról és nem tett emiatt feljelentést, de a gyilkosságban való részvétele nincsen bizonyítva. A tragikus sorsú „Kvasz Andris“, az első magyar aviatikus mellett tanulta meg a piló~ taságot Risztics János,aki legközelebb star* tol az óceán repülésre. Neufeld Jenő komáromi mechanikus — aki Riszticcsel együtt egy cégnél volt alkalmazva — érdekes adatai & Junkers művek kiváló magyar származású pilótájáról. — május 25= Pár nappal ezelőtt megírtuk a berlini Achtuhi Abendblatt jelentése alapján, hogy Risztics János magyar pilóta éceánrepüte&e küszöbön van. Risztics Bändheim német pilóta kíséretében az „Európa“ gépen fog repülni, amelyet a Junkers müvek már tavaly építettek óceánrepülésre. A starthely Lipcse és Kőin között lesz. Minden jel arra vall, hogy Risziics társával már a legközelebbi napokban startol az éceánrepfllésre. Ezzel kapcsolatban érdekes adatokat tudtunk meg egy komáromi mechanikustól, aki Risztíccsel együtt dolgozott éveken keresztül ugyanazon cégnél. Neufeld Jenő, a Hacker és Ntufeld villanyszerelési cég tagja 1911-től 1913 közepéig a budapesti Székely villamossági és mechanikai vállalatnál sajátította el mesterségét. Ugyancsak Székelynél tanulta ki akkor mesterségét Risztics János is, aki nálánál öt évvel volt idősebb. Neufeld és Ri3ziics közölt az idő folyamán akkoriban jó barátság képződött és sokszor voltak együtt. Risztics előbb kitanulta az írógép mechanikusságot és csak később határozta ei magát a villanyszerelési és műszerészi szakmára, amit a Székely cégnél tanult meg. Mint Neufeld elmondotta most nekünk, Risztics már akkor is állandóan a repülésen törte a fejét. Minden szabad idejét az első magyar repülő konstruktőr, Kvasz András mellett töltötte. aminek következtében életével fizetett kísérletezéseiért az első magyar pilóta, R sztics tovább folytatta a repülés tanulmányozását, amire minden pénzét fordította. Risztics felszabadult, segéd volt már ekkor, aki szépen keresett. Risztics egész keresetét repülőgépkonstruálásra fordította, szüleivel, különösen az édesapjával, aki vasutas volt, rossz viszonyban is élt, emiatt, mert otthon zokon vették, hogy keresetét nem adja le nekik, hanem „céltalán“ dolgokra fordítja. Az ellentét szüleivel szemben aztán annyira kifejlődött, hogy Risztics csak akkor ment haza, ha az apja nem volt otthon. Különben igen szorgalmas, kiváló szakember volt már segédkorában, akit a mestere s társai igen sokra becsültek. Nagyon józan gondolkozásu volt, szakmáján, de főként a repülésen kívül alig érdekelte más őt a világon. Még csak nem is cigarettázott, nem ivott és alig udvarolt. Beszédjében szűkszavú volt, higgadt és mindent előbb jól átgondolt. A háború kitörése után bevonult és mint pilóta törzsörmesteri rangban vett részt egyik repülőosztagnál, ahol hamarosan kitűnt, mert 1915-ben már a mellén zsúfolva sorakoztak a kitüntetések. A régebbi generáció tagjai még jól ismerik hírből Kvasz András nevét, aki a magyar repülésnek vott legelső úttörője. Kvasz, mint műszerész, saját kezűleg szerkesztette meg az első repülőgépet, természetesen egész primitiv eszközökkel, a szárnyait sátorponyvák képezték, a vázban pedig kis autómotor működött, amely legfeljebb 30 lóerős volt. Kvasznak leglelkesebb hive Risztics volt, aki alighogy letelt munkaideje, már is kiment a „Kvasz Andrishoz“, ahogy Pesten akkortájt nevezték a repülő műszerészt. Kvasz és Risztics együttesen kísérleteztek Rákosmező felett, a repülőgép számára egy fabódé képezte a hangárt. Később Kvasz tragikus lezuhanása után, A Junkers müvekkel való összeköttetéseii is valószínűleg még a háborús időből szerez!e, mert a háború Risztics Jánosban a volt monarchia egyik legjobb pilótaszakemberét képezte ki. Júniusban lesz Ki Béla binpetének bécsi ffitárgyalása. — május 25. A bácsi Freiheit értesülése szerint a vizsgálóbíró befejezte Kun Béla és társai ügyében a vizsgálatot. Az államügyész már elkészült a vádirattal is és a fősárgyaiást valószínűen junius 5 ifee és 10-ike között tartják meg. A főtárgyaláson Czerny udvari tanácsos fog elnökölni, aki annakidején a júniusi forradalomban részes vádlottak ügyében ítélkezett. Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay József. (Folytatás.) Nem kell azonban azt hinni, hogy a nádasok, a rélek és füzesek lakói olyan vihar .záporverle páriák voltak. A nádas, nem csak menedéket, élelmei, hanem lakást is adott a bujdo- I sóknak. Ki amilyent akart Volt, aki | megelégedett kúpba rakolt nádkéve | alkotta csőszgunyhó-félével. Volt I azonban, aki rendes házformát épi- I lett magának. Fűzfavesszőből meg- I fonta a házfalát és betapasztotta * kivül-belül sárral. A tetejét pedig l nádból csinálta meg. j Ez a nádasban, a réten való kiní- I lakás szokása még ma is megvan | a Csallóközben. Alig van olyan falu j az egykori Aranykertben, amelyhez s egy-két réfi család ne tartoznék. És I a faluban lakó csallóközi még ma l sem nézi valami jó szemmel ezeket • a réibeliekef, mert azt tartják róluk, ! hogy — tisztelet a kivételnek — ; lopkodhatnak kint a halárban, tőlük l a jó Isten csősze se őrzi meg a í határi, — meg is gazdagodik roha- I mosan valamennyi, loldja még hozzá j a falubeli csallóközi. ! Dehát férjünk vissza a régi időkre. I Nem csak a bujdosók, no meg a • betyárok ütütfék föl a tanyájukat a j vizek mentén, a nádasokban, a fü- I zesekben, a rétekben. Volt több halász, molnár, aranyász, csikász, vaj dász familia, amelyek elhagyták a falut és kint telepedtek meg a ke* [ nyérkeresethez közel. Ilyen kint lakó nép voltak még a révészek, a komposok, az ntmenli csárdások, korcsmárosok, pásztor emberek, csőszök, nádvágók, füzfavesszőszedök, gyé! kényesek és kosárfonók, bár ez I utóbbiak a falut is kedvelték. I Mátyás király azlán ilyen, messze , a világiól fekvő házikókba kopog! talott be, ha szép lányt vagy menyecskét sejtelt ott. Ha a komáromi lündérpalotái és ligetei szépségeit megunta, Csallóközbe ment ki vadászni inkognitóban, de inkább szivekre, mint a vadra vadászolt. A csallóközi szájhagyomány ma is j sok ilyen kedves szerelmi epizódot ; tud Mátyás király egykori vadászat faival kapcsolatban. ; A csallóközi szegénylegényekről l sok mese kering a nép ajkán. De még több rémhistóriát (ud a csallóközi nép egyes gazdag családok vagyonszerzési módjáról. A mendemonda szerint vagy az öreg vagy : az ükkapjuk tett el láb alól valami gazdag átutazó kereskedöfélét s onnét a nagy vagyon, - mondja a [ csallóközi. Szállást kért tőle az a I gazdag kereskedő. Reggelre nyoma ; vészéit. Tudja az ördög, hogy hova I való lehetett, senki se kereste. Csak * a szállásadó atyafi gazdagodott meg I hirtelen. A révészek, a komposok, r molnárok, az utszéli és dunamenli j csárdások, juhászok és csőszök le- 5 származotljait szokták meggyanusi tani azzal, hogy a nagyapáik va 1 gyona véres pénz, ember, sokszor I emberek vére tapad hozzá. Átutazó kereskedőket, akik szállást kértek : tőlük, fosztogatták és ha kellett, el f is telték a láb alól. Tanuk voltak I — mondja tovább a csallóközi, — { hogy éjszakánkint jajgatásokat, se- i gélykiáltásokat halottak onnét. Azl tán csendes lett minden. Nem volt ■ jó kíváncsiskodni másnap, hogy de \ korán elmeheteft a tegnap esti utas, hogy reggel már nem is láitam, \ mert azt is könnyen eltehették láb | alól. Bizonyságul föl is hozza a f csallóközi, hogy a minapában is Í is a kert, kút vagy árok, verem‘ ásáskor emberi csontvázat találtak \ az udvarukban. A nagyapjuk, az I ükkapjuk bűne most került a nap- I fényre: de ki bolond, hogy most | bolygassa meg az ügyet. Sót még I olyan esetről is tudnak, hogy a s befalazott holttest csontvázát ta| látták meg. Hogy az utszéli csárdák, folyó- I menti révek szomorú szerepet játszanak a középkor bünkrónikáiban, az közismert tény. Egy-egy olasz, görög vagy zsidó kereskedő, magános utón olyan messze bebarangolta a világot, hogy — akkor nem lévén postaközlekedés — nem tudta értesíteni hozzátartozóit, hogy merre jár. Ha eltünl, ha meggyilkolták, ha elletlék láb alól, senki se kereste, senki se ludta, hogy merre, hol ? És ezí nagyon jól tudták ezek a lelketlen gyilkosok, akik ezeknek a pénzéből gazdagodlak meg. Ritkaság számba ment, ha egy ilyen gyilkos megütötte volna bokáját emiatt. A szerencsétlen áldozat rendesen este későn vetődött az utszéli vagy dunamenli csárdába, vagy révházba Senki se látta, amikor betévedt. Szívesen látták. Még jó vacsorát is kapott, jó be is boroztatták Jó kedvében nem is sejtette, hogy ez az utolsó vacsorája. Amikor bekísérték a hálószobájába, biztonság okáért jól bezárta az ajtókat. Nyugodt volt. Az ablakokon vasrács. Önnél se jöhet be senki. Nem Is sejtetíe a szerencsétlen, hogy a szobában levő szekrény mögött ajtó van, vagy egy nagyobb festmény a falon billen el és onnét jön be hozzá a gyilkos. A holttestet még az éjszaka elföldelték. Árulóktól nem kellelt tartani, rendesen a családtagok végezték el ezt a rémes foglalkozást, Dunába dobni a hullát veszedelmes voll. Az áfkozott víz sodra hamarosan parira veti a hullát. Sokszor persze nem sokat teketóriáztak a szerencsétlen áldozattal. Rejlek ajtó, elbillenő festmény se volt minden csárdában. Hátulról leütötték szegényt, Csallóközben is sok ilyen szerencsétlen áldozatnak a csontjai porladoznak. Ma már a bűntény színhelyét is eltörölték a föld színéről az elmúlt századok. Az utszéli csárdák, korcsmák, a dunamenli révházak, juhász- és csőszkunyhók ma már nem láthatók,“csak a bennük lefolyt véres esetek sötét árnyát tartotta fenn és bolygatja meg olykor-olykor a szájhagyomány. Sok-sok régi Írásban olvashaljuk, hogy éjszakának idején, ha valaki kint járt az udvaron, néha-néha messze a falutól hallott segítséget kiáltani. Azlán néma csend lett. Ismét egy bűntény, A véres áldozatot a végtelen nádasba hurcolták, olt aztán nem kereste senki, A rejtelmes, a titokzatos Csallóköz is szedte a gonosz emberek áldozatjait, mint a középkorban mindenhol a világon. Ilyen veszedelmes volt Csallóköz a szegény utasokra nézve. II. Rákóczi Ferenc, a dicső fejedelem szintén megfordult vidékünkön. Ugyanis 1700 ban egy esős decemberi napon Rákóczi Ferenc Pest-Budára érkezett és az utat Komárommegyén kérésziül tette meg. Ezenkívül, amint ismeretes, Rákóczi Ferenc 1701-ben Bécsújhelyről, abból a börtönből, ahonnét anyai nagybátyját a vérpadra hurcolták a bécsi császár pribékjei, megszökött és menekülés közben érinti Csallóközt is, amint azt a nagyfejedelem megírja Vallomások cimü mévében. Amint Nezsidérből eltávozott, Csallóköz felé vette útját és Somorjánál akart átkelni a Dunán. Azonban óriási szél dühöngött akkor, a tulsö parton veszteglő hajók nem tudtak a széllel megbirkózni Hiába kiabáltak Rákóczi emberei, a hajók még sem jöttek áf. A nagy fejedelem csak délután tudóit átjönni, mert csak akkor csendesedett egy kicsit a szél. Ekkor lépett először az Aranykert földjére. Somorján keresztül haladt, Gombán megpihent és estére Cseklészre ért. Szerdahely Gábor 1701-ben azt Írja, hogy Komáromban ezer ház van, hogy egész éven át szállítják a vizát Ausztriába és Stájerbe. A kisebb halnak még nagy böjtben is alig van ára. 1702. junius 26-án az angol király követei Tatán utaznak át. Ellátásukra fordított kiadás jegyzéke megvan Komárom vármegye levéltárában. Réfey György kuruc ezredes a kamocsai réteken fekvő kuruc táborból 1705 május 13-án kelt levelében nevezetes égi tüneményről
